Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-17 / 46. szám

síink sugalta és reméljük, hogy az alispán is ily értelemben veszi ezt tudomásul. A megyei további gyámkodást illetőleg pedig azt hisszük, hogy városunk minden közügyért lelkesedő egyén velünk együtt érez, midőn azt hangoztatjuk, hogy : Közigazgatási reform jöjjön el minél előbb a te országod ! Pollatsek Frigyes. Gyermekmenház létesitése, Köztudomásu dolog, hogy az árva és elhagyatott gyermekek gondozásáról szóló törvény a jövő év folyamán életbe fog lépni. Azt is tudjuk, hogy ezen törvény értelmében a törvényhatóságok ezen célra 1% pótadó kivetésére vannak jogosítva azon községek kivételével, melyek az ily árva gyermekekről saját maguk gondoskodnak. Ezen kivételt anurk idején Hegedűs Lóránt városunk orsz. képviselője az országházban tett felszólalása eredményezte és az országgyűlés ily értelemben törvénnyé is emelte. Ezen körülmény indította városunk polgármesterét azon nemes és humánus eszmére, hogy városunkban egy árvamenházat létesítsen, mely érdemben a csütörtökön megtartandó közgyűlés elé egy javaslattal járul, melyben ezen árvaház létesítésének jogosultságát érvekkel bizonyítja. Városunk polgármesterének az árvaház létesitése ügyében beadott jelentését, tekintve annak közérdekű és humánus voltát, adjuk egész terjedelmében a következőkben : Tekintetes városi képviselőtestületnek Pápán. A 7 éven felüli árva- és elhagyatott gyermekek gondozásáról szóló törvény, az 1902-ík év folyamán életbe fog léptettetni. Ezen törvény egyik szakasza felhatalmazást ád a törvényhatóságoknak, hogy ezen czélrc 1% pótadót vethessen ki azon községek kivételevél, melyek a községbe illetékes árva és elhagyatott gyermekekről saját hatáskörükben gondoskodnak. Pápa városának ezen ezélra 42000 korona tőke, egyház és a gyámi tartalékalapnak kamatai állanak rendelkezésére évrőlévre. Rendelkezésére áll e szerint a városnak ; 1. a 42.000 koronának kamati 1680 kor. 2. a gyámi tartalékalap. „ 2600 „ 3. a v. képviselőtestület által a j. nőegylet számára évrőlévre megszavazott 1500 „ 4. a Szladik-féle háznak 1600 korona bérjövedelméből tisztán maradó 600 „ Összesen : 6380 kor. Az elévülhetetlen érdemeket szerzett, — nemes emberáti érzelmekkel gondolkozó nagynevű alapító Szladik János házának bérjövedelmét azért vettem fel az általános jövedelmek közé, mert nézetem szerint oly nagy épületre mint a Szladik ház az első években nekünk szükségünk nem leend, hanem elegendő lesz, ha ezen ezélra egyelőre kisebb szabású lakást bérlünk. A kiadásokat a következőkben számítom fel : 1. bérhelyiségekért bérösszeg 540 kor. 2. 20 árva gyermek élelmezési költségei á 12 kor. havonként 2880 „ 3. 2 cseléd bére á 20 kor. á 16 k. 432 „ 4. 2 cseléd élelmezése 480 „ 5. világítás 100. „ 6. gyermekek ruhá

zatár

a 660 „ Összesen : 5092 kor. A szükséges bútorzatot és konyhanemüket azt hiszem 1200 koronából belehet szerezni, mely összeget már az első év felesleges jövedelméből ki lehetne egyenlíteni. A fentebbiek alapján tisztelettel indítványozom, mondja ki a tek. képviselötestiinagyon is lábrakapott a formaságokhoz való skropulózus ragaszkodás. Ez okozza azután, hogy közügyeink elintézése csigalépésekkel halad előre a nem ritkán a legsürgősebb ügyek elé is, a formaságok vetnek ujabb és ujabb gátakat. Megesik, hogy mig egyrészről a városi hatóság eréllyel sürgeti bizonyos ügyek rendbehozását és jóváhagyását, másrészről a megyei hatóság a formaságokhoz való merev, görcsös ragaszkodás által ujabb és ujabb akadályokat gördit a már akcióba lépett városi hátóság elé. Hogy mindez nem mesebeszéd, arról azt hisszük városunk minden egyes polgára, ki közügyeinket éber figyelemmel kiséri, meg van győződve s elismeri ezen gyámság káros következményeit. Volt már több izben szó arról, hogy városunk kérelmezni fogja az önálló törvényhatósági rendelkezést, de az utóbbi időben nagyon is lábra kapott közigazgatási reform életbeléptetése reményében, ettől elállott, amelynek megvalósulásával reméljük, hogy ezen vármegyei gyámság alól fel leszünk mentve. Visszatérve a tisztújító közgyűlés egybehívására, ha az alispán hivatalos teendőiben gátolva volna rövid időn belül városunkba jönni és a tisztújító közgyűlésen elnökölni, ugy bizza meg városunk polgármesterét vagy pedig egy megyebizottsági tagot annak egybehívására és vezetésére. Ezt legjobb meggyözödé— Alexej Szemjonics, a cigányleányok conacot kérnek. Szabad rendelniök ? — Jól van — válaszolt Frolov . ..— Tudod, percentet kapnak a vendéglőstől abból amit a vendégektől kikoldulnak. Manapság már abban sem bizhatík az ember, aki alamizsnát kér tőle. Aljas, közönséges romlott nép. Nézd csak például ezeket a pincéreket. Olyan az arcuk, mint a tanároké, havonkint kétszáz rubelt keresnek, tisztességes családjuk van, a leányaikat gimnáziumba járatják — de szíthatod őket ugy, a hogy csak akarod. A mérnök egy rubelért megeszik egy csésze mustárt s kukorékol, mint a kakas. Szavamra mondom : ha ez a nép egyszer megsértődnék, ezer rubelért nem adnám. — Ugyan mi történt ma veled ? — szólt Almer s csodálkozva nézett barátjára. — Miért vagy ilyen mélabús ? Vörös vagy iszol, mint a vadállat. Mi bajod hát ? — Utálatos dolog ez. Van valami a fejemben s bármennyire gyötrődöm is vele nem tudom kiverni a fejemből. A terembe belépett egy kicsiny, kövér, öreg, egészen kopasz fejű ember, aki nagyon rövid kabátot s lilaszinü mellényt viselt és gitárt szorongatott a hóna alatt. Hülyén vigyorgott, megállott és katonásan tisztelgett. — Ah, ez az élősdi! — szólt Frolov. — Engedd meg, hogy bemutassam, vagyont szerzett azzal, hogy mindent főihabzsol, — mint a disznó. Jöjj csak ide I A gyáros egy a pohárba pálinkát, bort lamiM^^m'MaaB^a-amsraBgKzaBM i.tji 11 és cognacot öntött s jól megsózta és borsozta, végül pedig összerázta ezt a keveréket és odaadta az élősdinek, aki egy hajtásra megitta. — Látod, már annyira hozzászokott az ilyen disznósághoz, hogy a tiszta bortól megbetegszik, — szólt Frolov. — No élősdi, ülj le és énekelj. Mikor Frolov pezsgőt is ivott, már becsípett. — Öklével az asztalra ütött és igy szólt : — Igen, motoszkál valami a fejemben 1 Egy pillanatig se hagy nyugodni. — Hát mi az tulajdpnképen ? — Nem mondhatom meg. Titok. Olyan titok, hogy csak imádság közben mondhatom meg. Különben ha akarod, magunk között . . . barátilag. De meg ne mond senkinek . . . egy szót se szólj róla. Megmondom neked, hátha könnyebb lesz a szivem. De az istenre kérlek , . . felejts el mindent, amit most mondok neked. Frolov Almerhez hajolt, fél perczig szuszogott a fülébe s végre igy szólt: — Gyűlölöm a feleségemet 1 Az ügyvéd csodálkozva nézett rá. —• Igen, igen, — a saját feleségemet. Marja Michajlovnát, — dadogott Frolov elpirulva, — gyűlölöm őt. ennyi az egész. — Miért'? — Magam se tudom. — Csak két éve vagyok a férje, amint te is tudod, szerelemből nősültem, és most már ugy gyűlölöm, mint a legnagyobb ellenségemet, — engedelmeddel legyen mondva ugy, mint ezt az élősdit. És ok nélkül minden ok nélkül! Ha mellettem ül, eszik vagy. beszél, felfor a vérein, és alig tudok magamon uralkodni, hogy valami gorombaságot ne mondjak neki. — Nem bírom elhagyni, se neki az igazat megmondani nem tudom, mert ebből botrány lenne, és ővele az életem rosszabb, mint a pokol. Nem birok otthon maradni. Egész nap az üzleteim után lófok-futok. éjjel meg a mulatóhelyeken kószálok. Magyarázd meg nekem, hogy miért gyűlölöm 1 Még ha valaki más volna 1 De a feleségem szép, okos és csöndes asszony . . . — Őszintén szólva, én mindig gondoltam, hogy Marja Michajlovna nem neked való feleség, — szólt Almer egy kis gondolkozás után, és felsóhajtott. — Azt akarod mondani, hogy én hozzám képest nagyon művelt 7 Hallod . . Én a kereskedelmi iskolát kitüntetéssel végeztem s háromszor voltam Párizsban. Természetesen nem vagyok okosabb, mmt te, de nem is vagyok ostobább, mint a feleségem. Nem, barátom, nem műveltségben van a hiba! Hallgasd csak meg, hogy kezdődött a dolog. Egyszer csak az jutott az eszembe, hogy ő nem is a szerelemből, hanem csak a vagyonomért jött hozzám feleségül. Hz a gondolat amióta a fejemben van, azóta nem bírom kiverni belőle. Ehhez járult még az is, hogy a feleségemen valóságos tékozlási düh tört ki. A nyomorb'l egyszerre a pénzeszsákba jutott s most az ablakon dobálja ki a pénzt. Annyira beleszokott a tékozlásba, hogy minden hónapban húszezer ru-