Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-17 / 46. szám

let, hogy a 7 éven felüli árva- és elhagyatott gyermekek számára menhelyet nyit, — árra a fennt elősorolt jövedelmeket egyszersmindenkorra folyóvá teszi, — annak felállitásával, berendezésével és a szükséges öszszes teendők elvégzésével a városi tanáesot megbízza. Eddig a jelentés. Városunk képviselőtestülete ezen minden tekintetben részletes jelentésből meggyőződést szerezhet, hogy városunkban egy árvaház létesítése nemcsak jogosult, de humanisztikus szempontból is kívánatos. Sőt ha tekintetbe vesszük, hogy a rendelkezésre álló alapítványok nemcsak, hogy fedezik a kiadásokat, de emellett gyümölcsöztető tőkénk is marad, alig hisszük, hogy volna a képviselőtestület tagjai közül csak egy is, ki a polgármesterternek ezen üdvös és humánus tervezetét a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel ne fogadná és a legnanagyobb készséggel megadja az eszközt — jobban mondva felhatalmazza a városi tanácsot ezen árvameuház létesítésére. A veszprémi gazdasági egyesület ülése, A megyei gazdasági egyesület igazgató választmánya ülést tartott f. hó 11-én Veszprémben. Fenyvessy Ferencz, főispán mint a gazdasági egyesület "elnöke üdvözölve a megjelenteket, a napirend előtt jelenti, hogy az egyesület képviselve volt a Wenkheim szobor leleplezésén és Gr. Széchenyi Pál a volt földmiveléa-ipar- és kereskedelemügyi minister temetésén. Ismerteti ezután a gazdasági cseléd és munkás pénztár érdekében eddig kifejtett tevékenységét és felkéri a jelenlevőket, hogy a gazdasági cseléd és munkás pénztárt minél szélesebb körben megismertessék s részére tagul az érdekeltek közül minél többeket megszerezzenek s egyben tudatja, hogy a pénztárt ismertető füzeteket az egyesület titkárja bárkinek, ki eziránt hozzá fordul, díjtalanul küld. A napirend során elhatároztatott, hogy a kintlevő szénkéneg és bika ár hátralékok a legrövidebb idő alatt behajtassanak, ugy szintén az alapítványi kamat hátralékok. Az 0. M. G. E. nagygyűlésére az egyesület Fenyvessy Ferencz elnököt, Bauer Antal alelnököt, Lakner László titkárt, Bibó Délies és Rainprecht Antal igazgató választmányi tagokat küldte ki. A czukorgyárosok és czukorrépa termelők,közti viszony rendezése tárgyában az 0. M. G. E. által rendezendő gyűlésen az egyesületet képviselni Walla Géza, Szűcs Zsigmond és Wittmann Ignácz urak kéretnek fel. Az önálló gazdasági ismétlő iskola felállítására vonatkozólag megkérdeztetni határozatott Vámos község elöljárósága, nem volna-e hajlandó az iskolához szükséges helyet átengedni és az egyébb kívánalmakat teljesíteni. Titkár bemutatta az egyesület helyiségeiben létesítendő állandó iparkiállitás tervezetét, mi helyeslőleg tudomásul vétetvén a lapokban közölni határozatott. Az egyesület tulajdonát képező Margit telep fentartása nemcsak, hogy semmi hasznot nem hozhat, de jelentékeny veszteséget okoz, eladatni határoztatott Elnök bejelenti, hogy mivel az egyesület a közel jövőben már az uj alapszabályoknak megfelelőleg fog működni, szükségessé vált, hogy az egyesület egész tiszti kara és választmánya restauráltassék és e végből a decemberi tisztújító megy egy ülés napjára közgyűlést fog egybe hívni. Beé Jenő alelnök tekintettel öreg korára bejelenti, hogy az elnökségről lemond, mi tudomásul vétetik s az elnök az imént leköszönt alelnöknek meleg szavakban mondva köszönetet eddigi működéséért a gyűlést berekesztette. A veszprémi gazdasági egyesület elhatározta, hogy a vármegye területén lakó iparosokat támogatni óhajtván iparmuzeumot mint állandó ipar-kiállítást rendez, s e célból a veszprémmegyei iparosokhoz ez érdemben a következő felhívást intézi : Felhívás a veszprémmegyei iparosokhoz! A veszprémmegyei gazdasági egyesület, a megye területén lakó iparosokat tőle telhetően támogatni kívánva, elhatározta, hogy Veszprémben a megyeházban levő helyiségeiben ipar muzeumot mint állandó ipar kiálitást létesít. Az ipar muzeum részére elfogadtatik minden a gazdasági céljaira szolgáló megyebeli iparos által előállított oly készítmény, mely az egyesület rendelkezésére álló helyiségekben elhelyezhető. — Ezért a kisebb gazdasági eszközök és házi iparczikkek eredeti nagyságban küldhetők be, mig a nagyobbak például a gépek csak mintázatban. Minden kiállított tárgy a kiállító tulajdonát képezi s-a kiállító neve alatt fog elhelyeztetni, mégis ha kiállító a kiállított tárgyat egy év leforgása alatt el nem viteti, az a muzeum tulajdonába megy át, azonban továbbra is az illeté kiállító neve alatt fog megtartatni. A kiállítás teljesen díjtalan, ugy a kiállítók mint a közönség részére s mivel a gazdasági egyesület helyiségeiben a megye előkelő gazdaközönsége teljes számban megfordul, biztosan számithatnak arra, hogy a kiállítás nem lesz haszon nélkül. A kiállításra szánt tárgyak „Megyei gazdasági egyesület Veszprém" czimre küldendők. A megyei gazdasági egyesület elnöksége. Ámult hetröL ^ Altalános panasz hangzik, minden néven nevezhető körben, hogy városunk társadalmában pangás az úgynevezett lethargia beit költött. És én gyanakvó természetű ember vagyok. Senkiben sem bizom, mindenkire gyanakszom, s te minél barátságosabb vagy hozzám, annál jobban bántasz engem. Mindig félek, hogy csak a pénzemért hizelegneü nekem. Senkinek sem hiszek. Nagyon kellemetlen természetem van, barátom, nagyon kellemetlen. Frolov egy hajtásra megivott egy pohár pezsgőt s igy beszélt tovább : — Különben mindez ostobaság. Nem is kellene róla beszélni. Ostobaság. Részeg tejjel kiíecsegtem mindent, s te most csak bámulsz reám ügyvédi szemeiddel, örülsz neki, hogy valakiből titkot csaltál ki. Na, ne beszéljünk róla. Igyunk ! Hallod, — kiáltott egy pincérre, — itt van Musztafa ? Hivd csak ide ! Néhánya perc múlva belepett a terembe egy körülbelül tizenkét éves kis tatár, frakkban ós fehér keztyüben. — Jöjj csak ide, — kiáltott rá Frolov. — Magyarázd meg nekem a következő dolgot. Egykor ti tatárok uralkodtatok rajtunk s adót fizettünk nektek, most pedig mint pincérek az oroszoknál szolgáltok s ócska ruhákkal kereskedtek. Hogy lehet ezt a változást megmagyarázni ? Musztafa összeráncolta a Szemöldökét s éneklő hangon igy szólt: — A sors változandó. Almer ránézett a gyerek komoly arcára s elnevette magát. — Na, adj neki egy rubelt! — szólt Frolov. — A sors e változandóságával vagyont szerez. Csak azért a három szjért tartják itt. Igyál, Musztafa ! Nagy gazember lesz még belőled ! Igazán, mennyi élősdi tolong egy-egy gazdag ember körül! Mennyi ilyen békés rabló és tolvaj van . . . alig tud az ember mozogni tőlük. Hívjunk cigányokat is ? He ? Ide azokkal a cigányokkal 1 A cigányok, akik már régóta vágyakozva ácsorogtak a folyosón, egyszerre berontottak; —- Igyatok ! kiáltott rájuk Frolov. — Igyatok, ti Fárao-ivadékok ! S aztán daloljatok ! A cigányok elkezdtek dalolni, fütyülni és táncolni. A gazdag, elkényeztetett s hatalmak határait nem ismerő embereket néha különös őrültség fogja el. Frolov elkezdett tivornyázni. A cigányoknak reggelit és pezsgőt rendelt, a villamos lámpák üvegjeit összetörte, a pezsgős üvegekkel összetörte a képeket és a tükröket s meglátszott rajta, hogy mindebben nem telik kedve ; a homloka ráncos volt s izgatottan, gyűlölettel kiabált az emberekre. Arra kényszeritette a mérnököt, hogy szólót énekeljen s a cigányokkal bort, pálinkát és olajat itatott egy pohárból. Hat órakor átadták neki a számlát. — Kilencszázhuszonöt rubel és 25 kopek — szólt Almer és vállat vont. — Ugyan miért? Várj csak, hadd számolok egy kissé. -— Ugyan ne bántsd ! — szólt Frolov, a tárcáját előhúzva. — Hadd lopjanak. Azért vagyok gazdag, hogy meglopjanak. Elősdiek nélkül nem lehet élni. Te a jogtanácsosom vagy, évenkint hatezer rubelt kapsz és . . . és miért? Különben bocsáss meg, magam se tudom, hogy mit beszélek. Mikor a kocsiba ült Frolov, elkezdett gondolkozni. — Hova hajtatok, borzasztó ! Igen . . nincs senkim, aki előtt kitárhatnám a szivemet. Mind rablók, árulók. Például minek beszéltem el most a titkomat? Minek? Mondd meg te, hogy minek ? Mikor hazaért, a kapuban megölelte és ajkon csókolta Ál mert, régi moszkvai szokás szerint. — Isten veled j Kellemetlen, aljas ember vagyok, — szólt. —- Rossz, szemérmetlen, részeges életet élek. Te müveit, okos ember vagy s csak nevetsz és iszol velem. Nem segítetek rajtam. Pedig, ha barátom volnál, ha becsületes ember volnál, akkor tulajdonképen azt kellene mondanod, hogy közönséges, aljas, undok ember vagyok ! — Na, na, — dadogott Almer, — ménj aludni! — Nem segítetek rajtam. — Már csak egyben bizom, nincs más reménységem. A nyáron majd falun leszek, kimegyek a mezőre . . vihar támad, a menny dörög, lecsap a villám s engem agyon üt 1 . . Is . . Isten veled. Frolov mégegyszer megcsókolta Almert. S aztán, félig alva, érthetetlen szavakat mormogva, két inasnak a karján támofygott fölfelé a lépcsőn.