Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-10-27 / 43. szám

azon, hogy találjunk egy modus vivendit arra, hogy ezzel a világítási rendszerrel oldjuk meg az éveken át vajúdó közvilágításunk reformját. Lehet, hogy városunk ezen tengeri kigyó kérdésénél rekriminációkba estünk, de ezt öntudatosan tesszük, mert meggyőződésünk kötelez reá. Nekünk, mint független orgánumnak csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a bajokra, ezáltal remélünk orvoslást. Felkölteni akarjuk az akaratot, a férfias elhatározást, ezzel megszüntetni a közönyt és érdektelenséget. Évek nehéz és következtetés munkánkba került, hogy a közvilágításunk kérdése végre valahára erre az eredményre jutott, de szívesen tettük, mert városunk közérdekeért és lakosságunk óhajáért tettük. Tudjuk, hogy mint mindennek, ugy a közvilágításnak is vannak ellenesei, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy mint eddig férfias bátorsággal szálljunk síkra a közvilágítás érdekében. Igenis, függetlenül, minden hatalomtól minden önérdektől és minden befolyástól küzdünk továbbra is a közjó érdekében. Végül újólag örömünknek adunk kifejezést, hogy ezen kérdés végre valahára ily stádiumban van és hiszszük is, hogy a képviselőtestület által megválasztott bizottság hivatásának teljes tudatában lesz és ezen körülmény most már nemcsak remélni vagy miért jöttél ide? — zsörtölődött a harangozó, — bizony nélküled is megtörtént volna ez az esküvő, de ugy-e ide csalt szép menyasszony? Hej Maritta tudom te is szeretnél ilyen szép menyasszony lenni ! Mi ? Miért is nem kerítesz már magadnak te is vőlegényt ? Mi?, Maritta semmit sem hallva a hozzá intézet beszédből, tántorgó léptekkel ment haza mi közben egyre mondogatta: — Őt szereti, őt szereti! 0 Istenem ! — Milyen bolond is vagy te Maritta ! Hidd el, hogy még a bolondok között is te vagy a legnagyobb bolond ! — mondá anyja midőn Maritta hazaérve kihúzta komót fiókját és onnan egy csomó száraz virágot szedett elő és azt fuldokló zokogás közt csókolgatta. — Mindig mondtam ugy-e, hogy ne állj vele szóba mert nem való az olyan nagy ur barátsága ilyen szegény leánynak, mint te vagy. Hogy is gondolhattál olyan bolondot Maritta, hogy ő téged szeret? Talán bizony még arra , is gondoltál, hogy majd feleségül vesz ? 0 Maritta, Maritta de nagy bolond is vagy! Maritta a saját zokogásától nem hallotta anyja feddő szavait csak zokogott,-zokogott tovább. Midőn besötétedett nagy fekete kendőt teritett magára és ment. — Hová mégy Maritta ? — Csak talán nem oda ? — Oda megyek anyám, oda kell mennem ! — Milyen bolond vagy Maritta! Még sincsen eszed ? Maritta a korom sötétség daczára is engedi, de biztosak lehetünk, hogy a közvilágítás kérdésének megoldása küszöbön van. Pollatssek Frigyes. A lateinerek szövetkezete, Csütörtökön a délutáni órákban összegyülekeztek a városházán városunk hivatalnokai és diplomás emberei, közös néven a lateinerek, hogy megvitassanak egy eszmét, mely már néhány éve úszik a pápai levegőben. Ez a néhány esztendő összeesik azokkal az esztendőkkel, a melyek óta Hegedűs Lóránt dr. városunkat képviseli, s most a választásod .befejezése után a képviselő ur a siker örömével szemlélheti, milyen jó talajra találtak a magvak, melyeket ö köztünk elhintett. Ez az eszme, a mint azt az olvasó már bizonyára kitalálta, a szövetkezés eszméje. Ugy a mint annak idején megalakult képviselői útmutatások szerint a bőrszpvetkezet, most hasonlóképpen meg fog alakulni a lateinerek fogyasztási szövetkezete. Húsért, cukorért, kenyérért, kávéért stb-ért ezentúl a szövetkezeti boltba fognak küldeni hivatalnokaink, í orvosaink és ügyvédeink, — föltéve tudniillik, hogy a csütörtökön fölvetett és megvitatott eszmét sikerül csakugyan dűlőre vinni. Mert igazán, azt már mégsem lehet nyugodtan nézni, hogy gyarapodnak napról-napra a kereskedőink. Alig halluuk egy-egy kereskedő cég bukásáról, ellenben kereskedőink úsznak a jólétben, palotákban laknak s a vacsorájukhoz pezsgőt isznak, szinte gyors, btizos léptekkel szaladt a piacztéren keresztül, egyenesen a lakodalmas házhoz. Midőn a nagy tágas parkírozott udvarra ért, megállt, mély lélegzeteit vett és végigrohant rajta egyenesen be a kertbe. Itt egy nagy, fa alatt húzta meg magát, honnan egészen belátott a táncterembe. De nem gondolt ő a táncolj párokkal ő Szentendrey Zoltánt ós annak ifjú nejét akarta látni. Szentendrey Zoltánt, ki akarta ellenére és tudtán kívül ugyan de mégis összetörte tönkretette az ő szivét, boldognak látta, ellenben a menyasszony ideges és zavart volt. Ez rémülten tekintgetett hol az ajtóra, hol az ablakra. Maritta tágra nyílt szernekkel bámult a terembe s már maga sem tudta, hogy mióta áll ott a fa alatt, sem időre nem gondolt, sem a pokoli sötétségre mely őt körülvette, csak nézte, nézte azt a két alakot, kik az ő boldogsága árán egyesültek ! Oly erősen nézett a fényesen kivilágított terembe hogy már egészen belekábult. Az ablakokat nem tudta már egymástól megkülönböztetni egy káoszszá vált szeme előtt minden, de azért ő csak ott állt és nézett, nézett. Egy láthatatlan erő, mely lelkében tombolt, szivét marczangolta, oda kötötte, nem tudott onnan eljönni. Egyszer tőle nem messze megrezzent egy bokor s a bokor felől egy mély sóhajtás hallatszott, mely inkább beillett volna Jaj" szónak. Ez a sóhaj felrázta Marittát letargiájából s összerezzent. Fejét a zörgés felé fordította és ott egy fekete köpenybe burkolt női alakot látott. Azt hitte nem jól hallatlan, hogy milyen rohamosan gazdagodnak s ezzel szemben milyen kényelmesen élnek abban a boldogvilágban, a hol egy krajcárért mérik a cukrot a vidám gyermekseregnek. Valóban, mindez immár tűrhetetlen, és hogy — de itt már komolyra fordul a beszéd, — hogy társadalmunk egyik osztálya a legnehezebb munka árán ugyan, de mégis rendezett viszonyok között él, ezt a többiek nem nézhetik. Hogy a kereskedő hasznot mer venni azon az árun, melyet ő szerez be, melyet a saját kockázatára üzletében raktáron tart, s melyet nagy választékban bocsát a vevőközönség rendelkezésére, — hogy ezen az árun még hasznct is mer venni, még pedig annyi hasznot, hogy abból ő és családja tisztességesen megél, ez több a soknál s ez a vevőket szövetkezésre készteti, hogy csak egyetlen egy kiválasztott kereskedőt bízzanak meg a fogyasztási szükségletek ellátásával. Nem akarunk itt kiterjeszkedni annak a fejtegetésére, hogy mennyiben jogos a szövetkezés általában és mennyiben jogos akkor, ha ilyen uton szegényebb sorsuak jobb ellátáshoz, jobb fogyasztási cikkekhez jutnak, — sőt a létért való küzdelem elvénél fogva megengedjük azt is, hogy igenis senkisem köteles figyelemmel lenni arra, mi válik embertársainak hasznára vagy kárára, hanem mindenki csak a saját érdekeit köteles szem előtt tartani, — a tervbe vett fogyasztási szövetkezet eszméjét azonban még igy is szerencsétlennek, de egyszersmind halvaszületettnek is tartjuk. Nem ismerjük ugyan a szövetkezet tervét, sőt azt hisszük, hogy ezzel a tervvel még azok sinosenek egészen | Iát, hogy a szeme a sötétben káp iázik, de I az alak mindig közelebb ért hozzá, Ekkor l fölismerte benne az ő szive nyugalmának elrablóját Szentendreynét. Egy pillanat alatt tisztában volt vele, hogy az alig pár órás asszony légyottra megy és hogy most megcsalta, kijátszotta azt az embert a kiért ő az egész életét áldozta volna fel. Talán Maritta is visszakapta volna lelkének egyensúlyát ha a boszu be tudta volna magát fészkelni a szivébe ! - De a Maritta beteges ábrándos lelkében nem volt helye a boszunak ő csak szeretni tudott és megbocsájtani. ' Szentendreyné gyors lélekzetvétellel sietett a parkon keresztül egy elhagyatott pavillonhoz. Maritta talán maga sem tudta, hogy niit tesz, utána sietett. Szentendreyné bement a pavillonba. A pavillon ablaka alatt egy vén gesztenyefa volt telefutva vadszőlővel, komlóval és borostyánnal. Maritta ide húzta magát, hogy az ablakon keresztül valamit megláthasson, vagy meghallhasson. Be nem láthatott mert a pici szobában korom sötétség volt s ezenkívül még valami redönyféle is fedte az ablakot. Fülét egészen az ablakü\

reghez szorította, hogy igy inkább meghallhat valamit abból a mi ott ben történik. Hangokat hallott, férfi és női hangokat. A férfihang erős, durva, parancsoló, a nőé tele szemrehányással, melyet néha erős zokogás szakított félbe. Majd léptek zaja vegyült a beszédbe s férfi és nő egészen az ablak közelébe értek. — Maritta most maiegészen mondatokat hallott.