Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-10-27 / 43. szám

tisztában, a kik a keresztülvitelt kontemplálják, de bizonyosra vesszük, hogy ha létesül is ez a fogyasztási szövetkezet, már a születésekor ki lesz rá mondva a halálos ítélet, minthogy nem lesz képes sem az áruk beszerzésére nézve, sem azoknak a" fogyasztó közönség körében való" értékesítésére nézve olyan garanciákat nyújtani, a melyek lehetővé teszik az életképességét. Némi . jószántsággal ezt már most is be lehet látni, s ha létesül a szövetkezet rövid idő múlva be fogják ezt látni azok is, a kik most oly nagy lelkesedéssel adják magukat az eszme keresztülvitelére. Ha tehát azoknak, a kiknek kedveért és hasznára létesülne ez a szövetkezet, ezzel a tervvel semmiféle előnyt, legalább hosszabb ideig tartó előnyt biztosítani nem lehet, ellenben igen könnyen meg lehet nekik igy szerezni egy kellemetlen kudarc minden keserűségét, mire való akkor, minden igaz ok nélkül, felkavarni a város nyugalmát és elkeseredetté tenni annak egyik munkás és derék osztályát. Igaz, hogy a kereskedők jólétéhez, a kereskedők megélhetéséhez nem lehet semmi köze a lateinerosztálynak, s az előbbiek boldogulása teljesen közömbös lehet az utóbbiakra nézve, de ha jól. megfontoljuk, akkor a város életére és fejlődésére, igy. tehát a lateiner-osztályra nézve is, egyáltalában nem lehet közömbös a kereskedelem állapota. Minden vágható haszon és előny.. nélkül,. sőt a kudarc előrelátásával megalkotni a tervbe vett fogyasztási szövetkezetet s ezzel felzavarni a város nyugodt gazdasági életét, ez legalább is lelkiismeretlenség, nemcsak kereske— Akarom ! — szólt a férfi parancsoló hangon, — hogy holnap ilyenkor idejöjjön tervemet és akaratomat meghallgatni. — Gábris ! kegyelmezzen I — Nem ! — Magának nem volt szabad férjhez mennie, a maga számára csak egy férfi létezett. Én. Vagy talán elfeledte a multat ? — Azt hittem mind a ketten elfeledtük. — 0 nem. Itt vagyok és követem a jogomat. •— Jól tudja Gábris, hogy én magát sohasem szerettem és csak azért nem szegültem ellene annak a nemtelen házasságnak, mert az atyám becsülete forgott koczkán, mit ön Vállalt magára vagyonával takargatni az én kezem elnyerése esetén. En nem szegültem ellent pedig Isten látja lelkemet, hogy mennyire gyűlölt volt előttem ez a házasság ! De midőn ön eljegyzésünk után való nap elutazott es öt évig felém sem jött, hirt sem hallottam felőle, én felbontottnak < tekintettem azt a kufárságok alapuló házasságot s ugy lettem ma nejéve annak az embernek a kit igazán szeretnek. Legyen irgalommd Gábris ! Bocsásson ki hálójából ne tegye tönkre azt az embert', a ki ártatlan az egész dologban, csupán az a bűne, hogy engem szeretett, a . . . — Itt elakadt a nő szava,.— könyei elnyomták hangját. , , — Csak mondja ki 1 — biztatta,a férfi.. pokoli gunykacaj között, — csak mondja ki, hogy a sikkasztó leányát. Hahaha ! Ugy-e milyen szépen hangzik. — Persze ez titok. Szentendrey előtt. ..

: . " * -dóink kel szemben, de r várossal szemben is, melynek most meginduló fejlődését beláthatatlan időkre veszélyeztetheti ez" a mozgalom. Kereskedőinket egyáltalában nem lehet vádolni a vevőközönség kizsákmányolásával. ám ha mégis ugy tetszik, hogy túlságos a haszon, melyet j a fogyasztási cikkben vesznek, ugy lehet más módot is találni arra, hogy ezt megfelelő formában ugyan, de mégis hatásosan kereskedőinknek értésére adjuk, de mindjárt az első fokon végveszélylyel fenyegetni őket, — ez teljesen jogosulatlan. Mi azt hisszük, hogy a tervezőknek még idejekorán megjön a jobb belátásuk, s a halvaszületett eszmét még a ki -vitel előtt átadják az örök feledésnek. Ezen a ennen a „Magyarország" cimü fővárosi napilap, a soproni katasztrófából kifolyólag egy cikket közölt, mely jóllehet varosunk pénzintézeteire nem vonatkozik, de aktuális voltánál fogva közöljük azt egész terjedelmében a következőkben : . A mult -századnak az első felében a magyai' ember, ha takarékosdni-akart, a harisnyaszárban rakta élére az ezüst húszasokat. Tartunk tőié, hogy a soproni és ahhoz has-onló esetek ilyen sürü egymásutánban megismérlődnek, a magyar nép visszatér ehhez az ősi tőkegyüjtési rendszerhez, és nem a takarékpénztárba- viszi megtakarított koronáit, ahol azok kamatoznak, de elvesznek : hanem a harisnyaszárba rakja, ahol nem. kamatoznak, de "nem is vesznek el. A közvéleménynek szinte .egyhangú megnyilatkozása követeli, hogy törvényhozási intézkedés utján kell a pénzintézetekbe, kivált pedig a vidéki pénztézetekbe vetett bizalmat megerősíteni, hogy a vidék gazdasági és hitelrendszerének az az épülete, amely a ta— Könyörüljön Gábris ! — Néni! Magát az apja nekem adta, maga az enyém ! -- Magáé? Soha! — kiáltotta a nő kétségbeesett hangon. o, o — Megölöm Szentendreyt, — sziszegte a férfi őrült haragjában. Maritta, mint a

r kit a mérges kigyó csip meg, feljajdult. 0, ha valaki látta volna azt a vésztjósló tüzet, a mely e pillanatban a szemébe kigyuladt. — Nyomorult! — kiáltotta a nő és kirohant a szobából. Mint a ki, eszét vesztette, rohant előre, nem törődve azzal, hogy a bokrok összetépik ruháját, megvérzik a kezét, atezát, csak szaladt, előre, mig lábai birtak. Végre egy nagy hársfa alá érve, ereje elhagyta, leroskadt egy padra, mély lélekzetett vett, kezét szivére szorította, mintha a szétpattanástól akarná megóvni és aztán felkiáltott : — Hát nem lehet nekem ettől az embertől megszabadulnom'? Elhagyott s most ismét itt van, mint egy gonosz szellem, hogy eszembe juttassa azt a borzasztó multat egész nagyságában í 0 Istenem, küldj egy mentőt! — A mentő itt van, asszonyom ! — .szólt egy hang a háta megett, mire Szent, endreyné ijedten toyább akart szaladni, de Maritta (mért Ő volt) sovány, csontos kezével megragadta és visszatartotta.-— Megmentem én, asszonyom, de előbb mondja meg\ hógy jött ide a menyegzője éjjelén. "— Fejfájás? ürügye alatt , szobámba mentem és onnan ide jöttem, mert ide kelkarékpénztárakra van fölépítve, össze ne omoljon. Vidéki pénzintézeteink tehát el lehetnek készülve arra, hogy rövid idő alatt, mondjuk : egypár esztendő alatt, a törvényhozás meg fogja őket rendszabályozni Azzal is tisztában lehetnek, hogy e törvényhozási reformnak mi lesz a lényege. Az, hogy a pénzintézetek vagyona és forgalma egymással arányba hozassélc. Mert ma máisenki előtt sem újság, hogy vidéki pénzintézeteinknél az a legfőbb baj, hogy aránylag igen kicsiny alap- és tartaléktőkével óriási forgalmat bonyolítanak le. Keskeny alapra igen nagy épületet emeltek föl; igy ezután ezt az épületet egy aránylag gyönge szellő is földöntheti. Hát még mikor az igazi vihar jön ! ... Az ilyen aránytalan nagy forgalom mellett megtörténhetik, és meg is történik, hogy az intézet követeléseinek csak egy kis percentje vesz el, de ez a veszteség már elnyeli az alap- és tartaléktőkét, sőt megtámadja magát a betéteket is. Ilyenkor a közönség megriad, elviszi betéteit, és a pénzintézet: volt •— nincs, és egy egész vidék gazdasági gócpontja szét van zúzva es maga után nyomort, pangást, kétségbeesést hagy. A törvényhozás tehát kétségtelenül intézkedni fog aziránt, hogy pénzintézeteink szervezete szélesebb, erősebb alapokra legyen fektetve. Intézkedni fog a legnagyobb valószínűség szerint akként, hogy az intézetek alap- és tartaléktőkéjüknek bizonyos hányszorosán tul betéteket el nem fogadhatnak. és kölcsönöket nem adhatnak ki ; egyszóval, hogy a forgalom és az alapvagyon között kiáltó, veszedelmes ellentét ki ne fejlődhessék. Az a kérdés most már, hogy vidéki pénzintézeteinknek ezzel ;vz előreláthatólag bekövetkező állapottal szemben nincs-e már most tennivalójuk ? Avagy ölbe tett kezekkel kell megvárniok a törvényes intézkedést, és csak azután válik szükségessé magukat annak szabványaihoz alkalmazni ? Tudni kell, hogy vidéki' pénzintézeteink túlnyomó nagy része abban a betegségben szenved, amelyet most jeleztünk. Már most, ha minden előkészítés nélKlil bevárják a törvény rendelkezéseit, ez rájuk ott jönöm. Ő egy levelet csempészett be hozzám, a melyben ide parancsolt. Hát te ki vagy és hol jársz, itt? — Ne törődjék azzal, hogy ki vagyok én, csak még egy kérdésemre feleljen! Szereti Szentendreyt?— Gondolhatsz-e mást? — szolt a nő és kísérletet tett, hogy karját, Mantta kezéből kiszabadítsa, hogy tovább juthasson. — Nem asszonyom, innen addig nem távozik a mig meg nem igéri, hogy Szentendreyt örökké fogja szeretni s hogy a bizalmával nem fog többé visszaélni. — Erre esküszöm ! — Jól van ! Most menjen gyorsan, a mig észre nem veszik távollétét de az esküt el ne feledje. Midőn az utolsó szavakat mondta Maritta, szava oly fenyegető lett, hogy Szenteudreyné összeborzadt, de mire szólani akart Maritta eltűnt a sötétségbe. Reggel midőn a lakodalmas nép szétoszlott, a kertész jelentette, hogy a kis pavillon ajtaja előtt egy férfi és egy nő holttestét találta. A nő még akkor is görcsösen szorította kezében a forgópisztolyt melyből két golyó hiányzott. Szentendrey a nőben rögtön felismerte Marittát csak azt nem tudta meg soha, hogy ki volt az a férfi, a kit Marittával találtak. Hogy Mavittát a szerelem vitte a gyilkosságra és öngyilkosságra azt mindenki eltalálta, de hogy Maritta kit szeretett, azt anyján kívül sohasem tudta meg senki. Ugy a Maritta szerelme tárgya, mint a mellette talált férfi kiléte örök titok maradt.