Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-10-27 / 43. szám

XI. évfolyam Pápa, leOl. október 27. 43. szám. Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : im fiswii. A tengeri kigyó. Felesleges talán bővebben körülirui, hogy eíen cini alatt közvilágításunk kérdését érjük. Városunk ezen legújabb tengeri kigyója végre valahára oda jutott, hogy a képviselőtestületi közgyűlés által megválasztott világítási bizottság, komoly megfontolás tárgyává teszi ezen kérdést és igyekszik aa évek hosszú során vajúdó közvilágításunk ügyét végre valahára megvalósítani. Nevezett bizottság a hét folyamán tartotta ez ügyben az első értekezletét, a melyen elhatároztatott, hogy a közvilágítás megvalósítására pályázatot jobban mondva pályázati feltételeket bocsájt ki, mely feltételek városunk helyi viszonyaira lesznek megállapítva. Hogy milyen világítási rendszert fognak alkalmazni, azt a pályázatok beérkezése után fogják mérlegelni. Ezen utóbbi körülmény teszi kötelességünkké, hogy ebben a kérdésrr^ 3R c z A titok, Tizenegyet ütött a barátok templomának toronyórája midőn a harangozó ünnepi ruhába öltözve kinyitotta a templomajtót, mély alázatossággal bement és maga után betette azt. És midőn néhány perez múlva ismét kinyitotta, az egész teplóm ünnepi pompában ragyogott. A nagy csillárok külön-külön ugy ragyogtak mint egy-egy csillagcsoport az égen. A virágok illata, melyekkel a templom díszítve volt, összegyűlve a tömjén füstjével, kábitóan erős illatot terjesztettek szét. Az imazsámoly, melyet csak jegyes párok számára szoktak kitenni, vastag nehéz szőnyeggel volt leterítve és teleszórva virágokkal. Csak egy tekintetet kell vetni a templom belsejébe mindjárt tisztában leszünk vele, hogy itt két egymást szerető lélek akarja sorsát összekötni egymással jóban és roszban egyaránt, szóval hogy itt esküvő lesz. Nem csalódtunk. Az uri negyed felől a piactéren keresztül hosszú kocsisor közeledik a templomhoz. Az első és második kocsiban jönnek a nyoszolyó leányok üde, rózsás arccal, kezökben nagy kaméliacsokrot tartva beszélgetnek a meilettök ülő vőfélyekkel. A harmadik kocsiban jön a menyasszony, gyönyörű termetét fehér fátyola mint egy könnyű nyári felhő burkolja át, mennyasszonyi csokra ruhája redőin pihen tehér keztyüs kis kezében elefántcsont tábláju imakönyvet tart. Utána jön a' vőlegény férfias, szép arczán a tökéletes boldogság fé 1 reis m erh e tl e n jelével. Midőn a templomajtóhoz értek egy sápadt arcú leány, a tömegen keresztül helyet szorítva magának, egy félig friss, félig száraz virágcsokrot nyújtott át a menyasszonynak. Ez gépiesen szinte öntudatlanul nyúlt éretté és aztán lehunyta szemeit, hogy ne lásson. Félt nézni, hogy ismét meglátja azt a frakkos íeiíit, kiről azt sem tudta honnan jött hová ment, csak azt tudta, hogy tekintetévél egészen a lelkéig hatolt és ott olyan emlékeket ébresztett fel, a melyekről azt hitte, hogy már rég temetve, rég féld ve vannak. Az ifjú férj midőn meglátta a sápadt arcú leányt

; mosolyogva mondá. — Köszönöm Maritta ! Szép tőled, hogy eljöttél — s ezzel a hintóhoz vezette ifjú nejét és utána megindult az egész násznép. Maritta mozdulatlanul állt helyén, mint egy kőszobor végre ereje elhagyta és eszméletlenül esett egy padra. — Én szerelmem, én üdvösségem ! — mondá a férj midőn hazafelé vitte nejét,-te vagy az én üdvöm ; te melletted találom fel a legédesebb boldogságot — mondá, miközben megfogta neje kezét és egy szeretetteljes csókot nyomott reá. HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. ben újra szót emeljünk és városunk intéző köreinek figyelmét, ezen fontos kérdés .elbírálásánál, újólag felhívjuk. Mi, akik ösmerjük, mily lassúsággal és mily nehézkes módon lesznek üdvös eszmék és tervek közügyeink rovására megoldva, jelenlegi stádiumát a közvilágítás kérdésének nagy vívmánynak tartjuk és bár a jól teljesített kötelességet különös érdemül nem róhatjuk fel, mégis elismeréssel kell adóznunk a világítási bizottság tagjainak, kik végre belátták, hogy a mostani közvilágításunk állapota tűrhetetlenné vált és telje:? odaadással igyekeznek a közvélemény által annyira óhajtott modem közvilágítást létesíteni. Mi ez érdemben már számtalanszor kifejtettük nézetünket s mindannyiszor hathatós érvekkel igazoltuk, hogy városunk közvilágítását a villanyvilágítás berendezéssel óhajtjuk meg valósítani. Tettük pedig azon okból, mivel meg vagyunk győződve, hogy ezen berendezéssel közügyeink javát szolgáljuk. Nem vitathatja el senki sem azon általános nézetet, hogy a villany a világítás legnagyobb rekordja és ezen okból országszerte megindult a mozgalom a villanyvilágítás berendezésére és minden egyes város igyekszik a haladó korral lépést tartani. Ezen berendezés pedig nemcsak városunk lakosságának igényeit fogná kielégíteni, nemcsak korszerű s a célnak megfelelő volna, nemcsak emelné városunk külső megjelenésének díszét, hanem nézetünk szerint idővel hasznos befektetéssé válhatnék, ami nálunk első sorban irányadó, mert nekünk a közvilágítás kérdésének megoldásánál a közjövedelem szaporítását kell szem előtt tartanunk. Ha Pápa városát a haladó városok közé akarjuk sorozni, akkor nézetünk szerint a közvilágítás kérdésének megoldásánál első sorban a villanyvilágítás berendezését kell szem előtt tartanunk. Igyekezzünk tehát A fiatal asszony kábultságából csak most tért magához felnyitotta gyönyörű kék szemeit és férjére nézett oly tekintettel mintha köszönetet mondana azért a nagy szeretetéit a melyet ő is telke egész erejével igyekszik viszonozni. Szemeiből két nehéz könycsepp csordult ki. Ez a két könycsepp olyan volt az arcán, mint a harmatcsepp a rózsa szirmán. — Azután ismét lehunyta szemeit mintha aludni akart volna, mintha nem lett volna ereje ébren lenni, valami láthatatlan erő aludni és álmodni késztette álmodni egy szörnyű jelenről és még szörnyűbb jövőről. Midőn a legutolsó koldusasszony is — megelégedetten a napi keresménnyel — a templomból távozott, a harangozó is elégülten oltogatta el a gyertyákat és kifelé indult. Szeme a legutolsó padon Marittán akadt még, ki még mindig szinte érzéketlenül ült ott ... — Mit csinálsz még most is itt Maritta ? — szólt a harangozó. — Nem látod, hogy már nincsen itt senki? Bizony most majd rád zártam az ajtót! Akkor pedig imádkozhattál volna itt holnap reggelig, mert ide addig a szenteken kívül egy lelek sem jön. De szólj hát Maritta, mi lelt? Vagyaiszol? Maritta felemelte fejét két kezét összekulcsolva az ég télé nézett mintha onnan várna segítséget. Szinte öntudatlanul állt fel és indult kifelé de lábai alig bírtak. — Beteg vagy Maritta? — Ha beteg