Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-10-20 / 42. szám
hangoztatni, hogy a pápa-bánhidai vasút létesítésével beérnünk nem szabad, hanem igenis, annak előnyeit ki kell aknázni, mert nem elégséges városunk fejlődésének vitatásánál, hogy ez létesült, hanem igenis, minden lehetőt elkövetni, amiben városunk más városokkal szembe háttérbe szorul. Nézetünk szerint csakis igy érhetjük el azt a célt, ami Pápa város jelentőségénél, lakóinak intelligenciájánál fogva hivatva van arra a nivóra jutni, amit mi igazán óhajtunk. Régi tapasztalat, hogy egy uj vasútvonal létesítésével rögtön nem érezhető annak fontossága és előnye, de ezzel azért nem értünk egyet azokkal a pessimistákkal, kik minden ujabb vasúti összeköttetésnél a város hátrányát látják. Ez ósdi felfogás csak azon városokra vonatkozhatik, ahol egyáltalán kihalt a vállalkozási szellem. Igenis ebben látjuk mi azt az óriási hibát, melyben városunk is leledezik. Most kínálkozik az alkalom erre! A pápa—bánhidai vasút vonalon máikezdetét vették az összes munkálatok, fogjanak kezet egymással és hassanak oda, hogy ez a kérdés újra felelevenítessék, mert hát azzal már tisztában vagyunk, hogy mily döntő befolyással van városunk haladására, iparára egy ujabb intézmény létesítése. De nemcsak uj intézmény, hanem a hozzánk csatlakozó Bakonyvidék, melyet ezen uj vasútvonal magunknak megszereztünk, nagyon is sok terv keresztülvitelére ad alkalmat. Tessék csak fontolóra venni a kínálkozó előnyöket s ne üzzi'ik továbbra is a Pató Pál politikát. Elég volt már ebből. Nem vagyunk optimisták, de határozottsággal merjük állítani, hogy a pápa—Dáuhidai vasút kiépítésével oly összeköttetést nyerünk, melylyel ha intéző köreink számolni fognak tudni, ugy rövid időn belül városunk haladására és virágzására nagy befolyást gyakorolhatunk. Röviden felemiitjük most már, hogy ezen vasút létesítésével körülbelül 30-40 család telepedik le városunkba. Kapunk szakaszmérnökséget, számos hivatalnokot, fűtőházat s több oly változás lesz, mely nagyon is érintik majd érdekeinket. Ezen körülmény mintegy szánkba rágja, hogy az uj városrészekbe lakásokat építsünk, ami csak elősegíti majd ezen városrész minél előbbi kiépítését. Tudnánk még más előnyeit elősorolni ezen vasutvonalakra, de megvárjuk a helyzetet, melyet ezen vasútvonal teremt. Egyelőre csak annyit tartottunk szükségesnek mondani s felhívni intézőköreink figyelmét a korai intézkedéseinkre. Megszivlelésül irjuk e sorokat s azokhoz intézzünk, kik városunk jólétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. Pollatsek Frigyes. Néhány őszinte szó. — A fogyasztási szövetkezetekről. — Közismeretü, hogy a szövetkezetek nem önmagukért, nem azon szociális célért létesíttetnek, melyek ez intézmény létét és elterjedését köszönheti, hanem az egész akció — tisztelet a csekély kivételnek — politikai és retrogád társadalmi törekvések álcája, modern és főként gazno—BOT3caaaaB i« ,ii>ii i. «w ii r n ii •• w —— —i^B M ii mflU Ma g— dasági jelleget öltvén a harc, mely másként talán kudarccal végződnék. Egybe esnek a törekvések a felekezeti áramlatokkal, melynek veszélyes voltát bizonyára fel kell ismerni éppen hazánkban. E tendenciák most a szövetkezeti mentsvárakba húzódnak és csak őszinte sajnálattal fogjuk konstatálhatni, hogy elveszvén a mesterségesen felizgatott alap és hiányozván az az igazi szövetkezeti előfeltétel : a komolyság, mily nagymérvű károsodást fog előidézni s mennyire diszkreditálni fogja a jobb sorsa méltó eszmét. Sajnosan észleljük most is, hogy a szövetkezeti mozgalom, alapítás és vezetés élén olyanok állanak, kik az adózó nép, tehát az összes rétegekből jövő fillérekből nyerik ellátásukat. Ez az állapot ellenkezik a szükséges tapintatossággal és megrendíti az illetők tárgyilagosságába vetett hitet, ami pedig legfontosabb kellék a közigazgatási gépezetnél. A kereskedő osztály szomorúan nézi létfeltételeink e csorbítását, adóképessége hanyatlását. És joggal követeli, hogy a szövetkezetek azonos törvényeknek, amelyek a kereskedőkre nézve érvényben vannak, vettessenek alá, annál is inkább, mert a szövetkezetek üzérkedő kereskedelmi vállalatok, amelyekhez a szociális feladatoknak köze nincs és ahol nem a tagok jó és olcsó ellátása a főszempont, hanem a kalmárnyereség. Ezt az ügyet immár nem szabad — Minden a körülményektől függ. De nagysád, mint régi barátnőm, igen lekötelezne, ha kegyes volna a sok millió közül egy esetet fölhívni, mikor a rajongás korszakában élő asszonyi szívben, a férjében vetett hit megrendül. — Oh, nagyon könnyű föladatot ró reám. Itt van mindjárt az én esetem. Az urammal ugy szerettük egymást, mint két mámoros galamb. Pedig kicsiny, jelentéktelen, fekete emberke volt, talemtumnak se valami nagy. Hogy, hogy nem, Alkibiadeszt láttam benne. Annyira vak, mondjuk szerelmes voltam, hogy eszembe se jutott az összehasonlítás, hogy külsőleg mennyire egyenlőtlen alapon állunk. Ugy-e, megbocsájtja e szerénytelenséget? Nem hagyhatom ki, mert ezen fordul meg a históriám. Akkoriban egy postatiszt lakott az udvarunkban. Német származású feleségének testvére, egy 20—22 éves leány is velük tartózkodott. Nem a gyűlölet beszél belőlem, ha azt mondom e leányról, hogy rut volt a szó legszorossabb értelmében. Kövér, formátlan, álmos teremtés, aki tavasszal folyvást rágta a pattogatott kukoricát, őszszel pedig a besztercei szilvát. Lujzának hivták. Egy idő óta Lujza gyakori vendégünk volt, s a kis leányunkhoz való szeretete j meghatott. Végre is, minden anyának hize, leg, ha valaki nagyon szereti a gyermekét. I A szerelmes asszonyi szívnél talán csak egy I elfogultabb létezik, — az anyai. Abban több az önzés, ez majdnem istenivé nemesül. vittem a nehéz könyvestáskáját és a kit védelmeztem a kapukon kirohanó mérges kutyák ellen ? — Én vagyok, igen, a félénk, gyámoltalan kis Klapp Irén. Édes Istenem, mivé tett bennünket ez a husz esztendő 1 Azaz pardon csak magamon szörnyűködöm el. On telve reménynyel, ábránddal, a mint ez a szép csokor mutatja talán szerelemmel, — én, engem vén aszszonynyá tett ez az idő. Ez a férfi és asszony között való különbség. Egy harmincéves fiatal leány, egy harmincéves asszony őszülő haj jal, kijózanodott szívvel osztogathatja a böies élettanácsokat annak a férfinak kivel husz év előtt a pillangót kergette. •— Ne kívánjon tőlem bókokat, — szólt finom diszkrécióval a férfi, a mint meghajtotta magát a szép fiatal asszony előtt. Aztán beszélgetni, emlékezni kezdtek, mint mindazok, a kiknek két találkozása közt husz hosszú esztendő terül el. — Hova utazik most ? — kérdezte egyik kis szünetben a fiatalember. — Hazafelé megyek. Egy unokatestvéremtől jövök, kinél, képzelje, alig hathónapos házas létére békebiró voltam. Lássa, kérem, ez a mai házasságok története. — Higyje meg a házasságok története mindig ugyanaz. Hő rajongás, kiábrándulás, beletörődés. Nem is volna érdekes ha mindig egy mederben folyna. — S özt ön mondja, a ki virágcsokorral siet valakihez. A ki előtt egy szép és boldog jövő áll. A ki mint független ember, telve kell hogy legyen az elet szépségének illúzióival. Én tízesztendős asszony, sok csa lódásról, sok keserűségről beszélhetnék önnek, de a férfi nem kímélésének tekintetéből hallgatok egy még bűvkörben élő fiatalember előtt, s öli beszámol nekem egy egész studiumról. — Sajnálom, de nem gondolkozhatom másképpen. Hiába volnánk jámbor hivők, készen kapjuk a romlás-bomlás, az illúziók kipusztulásának összes fázisait. A ki nem lát, nem hisz, de csak vak, vagy süket, konok elfogult lehet. Ismétlem, hogy a mai házasság három állomása a hő rajongás, kiábrándulás és a beletörődés. — Nem tagadhatom, hogy ugy van. És mily szomorú, hogy mig a férfiak mind e fázisokat könnyen kiheverik, addig a nőnek ez ,a három állomás három halalos tőrdöfés. Én tízesztendős asszony vagyok, és nem kétségbeejtő, hogy már a beletörődés kálváriáját járom. — Ez bizony elég gyorsan metamorfózis, de ne tessék egészen a mi rovásunkra irni. Nem tudom hol, kiben a hiba, de ugy tapasztalom az asszonyok jobban siettetik ezt az utat mint a férfiak. — Ah, persze ! Hisz elfelejtettem, | hogy férfival beszélek. Tudnom kellett volna. hogy a farkasok nem falják föl egymást. — De ez már mégis, némi elégtétlenül szolgój kimondanom, hogy a házasságban az első darab fát erre a férfi szokta dobni. Baranyai Gé za elmosolyodott,.
