Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-10-20 / 42. szám

XI/évfolyam. Pápa, 3901. október 20. 42. szám. ilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. r Epiil a pápa-bánhsdai vasút! Alig hisszük, hogy Magyarországon volna oly vicinális vasút, melynek épitését oly hosszií vajúdás és akadályok előzték volna meg, mint a pápa-báuhidai vasutét. Pedig ha figyelembe vesszük ezen vasútvonal fontosságát, nem az utolsó helyen áll, sőt mondhatni nemcsak az érdekeltség, de felsőbb helyen is elismerték ezen vasútvonal gazdasági előnyeit. S mégis épp ott, ahol ezen vasútvonal kiépítésre minden lehetőt el kellett volna követni, azon helyen gördítettek akadályokat a vasút minél előbbi megépítésében. Nem elég volt ezen vasút financirozására a pénzpiac drágulása, és midőn akadt nagy nehezen — ép fennti okból — erre vállalkozó, hosszú és kinos vergődés után adta meg a kereskedelmi miniszter az építési engedélyt, de ezt is részletekben. A vasútvonal végleges közigazgatási bejárása alkalmával mindauynyian azt hittük, hogy a szokásos ideiglenes építési engedély megadatik, de ez nem történt meg, hanem néhány hétre reá sok utánjárás után T ^ Vb*' ^J Találkozás, Baranyai Géza elégedetten foglalt helyet a túlzsúfolt vonaton, hihetetlenül, elhagyatottan álló kis kényelmes fülkében. Elegáns utibörönd, összeszijjazott finom kockás pléd egy kék raancsettába foglalt fehér rózsacsokor tartoznak hozzá, melyek költői rendetlenségben feküdtek körülötte. Látszott az arcán, hogy örül a magányosságnak

; hogy semmi kedve a kün helyért tolakodó, kalauzokkal veszekedő, hideggel vegyes forró cseppeket verejtékező közönséghez. És hogy gondolatai messze-messze járnak, gyorsaságában jóval megelőzik a különben teljes gőzerővel rohanó gyorsvonatot. Minden állomáson remegett, högy isteni kényelmét megfogják zavarni a beszálló utasok. Félelme jogos volt. Kis idő múlva belépett hozzá a kalauz. — Bocsánat nagyságos uram, ma roppant nagy a forgalom, csak az esetben Ígértem különkocsit ha lehető lesz. Ha kegyeskednék tehát még egy utast elfogadni. Látszott a kalauz arcán, hogy égeti az a két korona, melyet elébb a külonfülke fejében átvett de szeme viszont oly kétségbeesett kifejezéssel nézett a nagyságos úrra, mint a hogy csak az a kalauz nézhet a kinek negyven ülésére nyolcvan ember esik. megadatott az engedély a földműnk álatokra, mig végre néhány nap előtt végre valahára a felülépitményekre is, ami most már a végleges építési engedélylyel azonos. Most, hogy az egész útvonalon kezdetét vette az építkezés, tehát ezen körülmény kötelességünkké teszi, hogy ezen kérdéssel foglalkozzunk és újból felhívjuk intéző köreink figyelmét ezen vasút előnyeire. Tény az, hogy Pápa városa mint emporium több volt addig mig a kereskedelmet szolgálta, habár földrajzi helyzetét nem forgalmi szükség határozta meg, hanem a forgalom irányult a meglevő helyzet szerint. Most tűnik csak ez a helyzet szembe midőn azt látjuk, hogy kedvezőtlenebb forgalmi viszonyok között más vidékek központjai sokk il erősebben vehetnek részt a gazdasági versenyben. A gazdasági meddőség egyik fő okát pedig abban véljük, hogy a város elmulasztotta kellő időpontban .hozzáhasonulni a forgalom változáshoz. Az a nagy kereskedelem, mely a vasút előtti időkben itt virágzott, meggyöngült. Hogy miért? Arra nagyon egyszerű a felelet. Mig más vá-. Baranyai Géza nem fojthatott el egy önkéntelen mosolyt s bár alapjában bosszankodott, de értelmes és méltányos ember lévén, majdnem jóindulattal szólt. Nő-e vagy férfi az az utas ? — Nő, egy elegáns asszony; kérem alássan. Hirtelen egy telt kupéba kellett tennem, nyolcan vizavi. — Miért nem ajánlotta neki a női szakaszt "? — Mondtam. De az ördög tud eligazodni ezeken az asszonyokon. Az egyik azért sir mert nem szereti a dohányfüstöt, a másik meg éppen azt kívánja. — Tessék hát intézkedni. Ha nincs kitérés, vezesse ide, —< szólt kedvtelenül Baranyai Géza. . A mint, aztán a kalauz eltűnt gyorsan elrakta a kis tükört, a bajuszkötőt, befelé fordította a fogason kedélyesen csüngő Mencsikoff-kabát ujjait, összeszedte a Budapesti Hírlap, szerteszét heverő oldalait és kidobta az ablakon cigarettája füstölgő végét. Végre a tükör ele állott és öt ujjának egyetlen gyakorlott mozdulatával magasra borzolta hullámos barna haját. Kis vártatva a kalauz és egy nagy bőrönd kíséretében belépett egy filigrántermetü, erősen lefátyolozott asszony. Félénken nézett szét mint a ki sejti, hogy nem szívesen látott vendég. Baranyai Géza a ki a nő bejövetele előtt mindössze egy halványszinezetü udvaH1RBETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R IV2 I í^S könyvkereskedésében. rosok a vasúti forgalom előnyeit kihasználták, addig városunk aludt és várta a sült galamb berepülését a szánkba. Ezen előnyt mindenki inkább kihasználta, mint Pápa városa. Nézzünk a szomszédba és azt látjuk, hogy Kis-Czell, Szombathely mint emelkedik forgalmi gócpontá, miként gyarapodik vasúti helyzete által. Mi, kik e helyen mindenkor önzetlenül vitatjuk városunk érdekeit örömmel szemléljük, örömmel konstatáljuk e vasútvonal által elérendő előnyöket, de nem állnánk feladatunk magaslatán, ha az ezáltnl szándékolt előnyökre nem hívnák fel most már az intéző körök figyelmét. Tudjuk mi azt igen jól, hogy egyszerre nem lehet mindazt megteremteni, amire városunk jelentőségének érdekében szükség volna, tudjuk azt is, hogy nagy akadályokba ütközik annak pótlása, amit évtizedeken át rossz vasúti politikánk által elhanyagoltunk, de mégis munkához kell fognunk erélyesen az akadályokkal szemben, most már nem szabad, nem lehet megállnunk, ha ismét a régi betegségbe nem akarunk jutni. Kötelességünknek tarjuk tehát í'ias köszöntésre, s aztán hírlapjába való e!merülésre szánta magát, egy futó pillantással meggyőződött, hogy az uj utas több figyelmet érdelmei, mint a mennyire ő magát elébb, igazságtalanul, morózus kedvében elszánta. Az ízléses kis barna kalap alól kikandikáló rakoncátlan fürtök csinos, halvány arcot körítettek melyből meleg, lágy sugárzással bámult a -világba két fényes, fekete szem. — Tudom, hogy terhére vagyok önnek, de a magyar állam az oka, ha nem jut mindenikünknek egy különszakasz, — szólt most szerényen és váratlanul az asszony. Ez a hang is. Hol, mikor, minő körülmények közt hallottam én e hangot, vagy a csalódásig ehhez hasonlót? Tűnődött magában Baranyai Géza. De szólania kellett, s meglehetős bizonytalansággal folytatta a beszédet. — Xe méltóztassék mentegetőzni. A kényelmes utazás, mit tagadjuk, mindenikünk ábrándja, de keresztülhúzza a jog és az utazási mánia, mely korunkban valóságos epidémikus jelleget ölt. — Engedjen meg urain, — szólt most látható meglepetéssel és visszatartott szorongással az asszony, — nem Baranyai Géza-e ön ? Nem P—n végezte-e az iskoláit ? — De az vagyok szolgalatjára, — válaszolt fölcsillanó szemmel a fiatalember. — Es ön, — ön a kis Klapp Irén volna, a kit annyiszor elkísértem az iskolába, annyiszor