Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-10-13 / 41. szám
Közérdekű fünfietlen hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : :gósz évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Mizerábiiis világítás. Nem mi vagyunk okai, hogy alig múlik el hét anélkül, hogy utczáink mizerábiiis kivilágítása ellen fel kell szólanunk. Falra borsót hányunk, de azért ez nem riaszt bennünket vissza attól, hogy addig ne dobjuk a borsót, mig talán egyszer mégis oda tapad a falra. Az utczáink világítása, városunk e tengeri kigyója, most is ugyanazon stádiumban van, mint ezelőtt 20 évvel, vagyis : szó sincs: róla,, hogy városunk haladásával, ezen ügyben csak a legparányibb intézkedés történik. Pedig az állapot valóban már tűrhetetlen ! Nem emiitjük á , inellékutczákat, holott ezen utcában lakó polgárok is jogosan megkövetelik, hogy az osztó igazság egyenlő mértékkel mérjen neki épugy, mint főutcza lakóinak, de ez már valóban kritikán aluli állapot, hogy városunk központján a Főtéren afrikai sötétségben kell botorkálnunk. Laptulajdonos és kiadó : Szégyen gyalázat az, hogy már 10 óra tájban az egész város korom sötétségben van. Igaz, hogy utczai lámpáink nem feleinek meg a kor követelményeknek, amennyiben azok távol vannak egymástól elhelyezve, de ez még hagyján volna, ha legalább világítanának. Mi ezen mizerábiiis állapotot csakis a petróleum manipulationak tudjuk be. A lámpák nem lesznek kellőleg megtöltve s itt van a bibi. Nincs ellenőrzés a lámpagyujtásnál s ez adja a mizerábiiis' állapotot. Nem tudjuk, ki van hivatva a lámpagyujtókat ellenőrizni, de bárki legyen az, nézzen csak jobban utánna s meg fog győződni, hogy az utczai lámpák Csak félig* lesznek megtöltve, holott tudomásunk szerint a petróleum oly mennyiségben lesz a lámpagyujtogatóknak kiszolgáltatva, hogy azzal a lámpákat egészen megtölthetnék. Ezen önkényes gazdálkodást nem szabad tűrni a városi hatóságnak, mert ez a lakosság terhére megy. Ha a HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R I N könyvkereskeílátéheR. városi pótrdó megfizetését követelik a polgárságtól, ugy jogosan követelheti viszont a polgárság, hogy e tekintetben az érdekeik meg ne csonkitassauak. Már pedig az ily gazdálkodással a polgárság érdeke meg van csonkítva. Panaszkodunk az iparunk és kereskedelmünk pangásáról, de azért nem teszünk semmit annak emelésére. Pedig higyjék el, hogy ezen mizerábiiis utcai világitásunk is, nagy mértékben elősegíti ezen pangást. Illustrálásul mondjuk, hogy nemrég egy vidéki utazókból álló társaság 10 óra után a kávéházból a Griff szállodába akarva nyugalomra térni, órákig botorkált a sötétségbe mig a szállodához ért. Nem adjuk viszsza azon megillető szavakat, mivel Pápa város elöljáróságát illették, csak a végeredményben látjuk városunk veszélyét, amennyiben ezek az idegenek előbb fogják magukat elhatározni egy tengeri utazásra mintsem Pápán egy estét eltölteni. rr ^ ss c z Első kaczagásom. Első könnyem helyét. Ahol megtanultam Édes anyám nevét. Elhagy om e várost. Első szerelemnek Versét ahol irtam, Kegyetlen fájdalom Gyászát a hol elsírtam. Elhagyom e várost. Ahol egypár ember Engemet megértett, - • Tévedésemért ' á Nem bántott,'nem sértett. Elhagyóm e várost.' Hol egy őszes férfi Marad csak. egyedül, "Ki a"szenvedésben Félek ;' hóg^' elmerül. Elhagyom e várost. , Kit*őt környékezi Gondoskodó kéjjel, Azt én meg imádom Meleg szivvel-hévvel. Elhagyón e várost. Herz Bódog. df után órakor és este A színésznő regénye, Clark Klárának végtelen nagy volt a bánata, mikor a gyermeke meghalt. A hírneves drámai hősnő imádta a kicsikét, s az anya szerepét, mint különben valamennyi szerepét, nagy szenvedélylyel játszotta. Anynyira szerette azt a csöpp kis teremtést, hogy egész életmódját megváltoztatta miatta; a bölcső volt házában a legfontosabb bútor. Az eddig szerelmes asszonyból tisztaszivü anya vált s a kicsikének a keresztelője nagy ünnep volt rea nézve. New-Yorkban senki sem látta őt ezután másként, mint komoly, semmi feltűnést nem keltő ruhákban ; nagyon illedelmesen viselkedett s ismerőseinek is csak tartózkodó mosolygással viszonozta. Az amerikai nagy városokban helyeselték és dicsérték ezt a változást; Európában ellenben, ahol már inkább szoktak kételkedni az asszonyokban, kissé gúnyolódtak is az emberek, ha Clark Kláráról beszéltek. Az ó és uj világ költői verseket faragtak Klára fiáról, s a világ minden nagy újságja ugy irt róla, mint valami hatalmas császárnak az elsőszülött fiáról, aki egy világ-birodalomnak lesz az örököse. A gyermek haláláról is ugy írtak, mint valami nagy, nemzetközi politikai eseményről, főképpen azért, mert ez a halál egész váratlanul, hirtelen következett be, Számos király és királyné küldött részvéte jeléül táviratot! a művésznőnek, aki könnyezve olvasta olvasta el s aztán a bútoraira szétteregette őket. — Campbell, ugy-e válaszolni fog ő felségének ? Nekem nincs elég erőm . . . A kis angyalka holttestét bebalzsamoztatta, épen ugy, ahogy hajdanában Egyiptomban szoktak ; ki tudta eszközölni azt is, hogy a gyermek szivecskéjét megtarthatta ; az ötvössél kristályból és aranyból gyönyörű szekrénykét csináltatott neki. Mindenről áhítatos, paposkodó hangon rendelkezett, nagy fájdalmában nem is tudott volna másként beszélni . . . Mikor a kis halottat beletették a drága fából faragott koporsóba s szép kis fejecskéje körül a csipkéket elhelyezték, a művésznő végtelen kétségbeesésében igazán csodálatos volt. A ravatal elé térdelve oly tökéletes volt minden mozdulata és az arcjátéka, hogy a színpadon sem lehetett volna különb. Ez a helyzet, ez a pillanat megihlette. Mikor a koporsót fölvették a ravatalról, Clark Klára halálsápadtan fölkelt. — mintha egyszersmind nagyobbra is nőtt volna, — két karját arányos mozdulattafölemelte és kinyújtotta, s az ujjait kimeresztette ; olyan volt a kezefeje, mint egyegy csillag ; aztán elájult s egyenesen hátradőlt, mint az árboc, melyet ledönt a vihar. Félelmetes és fönséges látvány volt ez ! Azok a szerencsés emberek, akik ezt a jelenetet látták, örökké emlékezni fognak reá. A természet által is támogatott művé] Hungária kávéházban az zenekara hangversenyez.