Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-09-15 / 37. szám

még mindeddig nem történik semmi. A közvélemény hangos feljajdulásából tudjuk, hogy a jelenlegi helyzettel nincsenek megelégedve, különösen panaszkodnak egymásnak és mégis kritizálás közben ölbe tett kezekkel várják, hogy a sült galamb szájukba repüljön. Bizony egy kis tett többet ér, mint a folytonos szónoklat és ha az igazságért néha egy kicsit szenvedni kell is, nem szabad az igazságtalanság uralmát tétlenség mellett elismerni. Bennünket nem érhet vád, hogy tétlenek voltunk, feltártuk a helyzetet, megjelöltük az utat és módot, amelylyel segíteni tudnak a helyzeten, igyekeztünk választópolgárainkat a lethargiából felkölteni, nem mi leszünk okai, ha a közönyt a késői bánattal fizetik meg. Mi mossuk kezeinket 1 PollatMek Frigyes. Kertészeti kiállítás Pápán. Jól mondta Zsilinszky államtitkár a szegedi kiállítás megnyitásakor, hogy a vidéki kiállítások kulturális célokat szolgálnak s tényleg hőmérői az ország haladásának. Sok igazságot foglalnak magukban ezek a szavak, mert valóban az ily kiállításokkal lehet legjobban bebizonyítani, hogy a nemzet méltán helyet foglalhat aa európai kultur nemzetek sorában, akár a közművelődés, akár a közgazdaság, ipar és kereskedelem terén. Az ország különböző városaiban tartolt kiállítások mind fényesen igazolták, hogy a magyar nemzet, a béke áldásos idejét jól felhasználta s nincs az a tér, melyen haladásainak jelét ne adta volna s ma már bátran fölvehet! a versenyt a külföld bármely nemzetével. Jól eső örömmel kell tehát registrálnunk a pápai kertészeti kiállítás megnyitását. Örülünk, hogy Pápa városa helyet foglalt a mai nappal az ország azon városai között, melyek a nemzet kulturális erejének bemutatására vállalkoztak. A nemzet életének lüktető vérkeringésében, az egészséges fejlődés versenyében való ezen helyfoglalását Pápa városának hazafias lelkesedéssel üdvözöljük, anynyival inkább, mert ezzel is megmutatta városunk, hogy a megyének vezérlő városa. Kötelességünket véljük azonban teljesíteni, a midőn üdvözöljük azon derék férfiakat, kik nem lankadó buzgalommal, ügyszeretettel és fáiadhatlan tevékenységgel létre hozták a pápai kertészeti kiállítást. Üdvözöljük dr. Antal Gézát, a kiállítás elnökét, a kiállítás lelkét, Tar Gyulát a földmives iskola derék igazgatóját, városunk és vidéke számos földbirtokosait és ugyszinte magánosokat akik a páratlan odaadással fáradtak a kiállítás létesítésén és fáradságuk jutalmát lelik a kitűnő sikerben. Dicséret és hála illeti meg az ev. ref főiskola vezetőségét is azért, hogy a kiállítás céljaira a tornacsarnokot és a főiskola más helyiségeit átengedte. * A kiállítás megnyitásáról különben a következőkben referálunk : Díszes és nagyközönség gyűlt egybe a megnyitás idejére, kiknek sorában ott láttuk dr. Fenyvessy Ferencz főispánt, Heyedüs Lóránt városunk orsz. képviselőjét, Ihász Lajos főrendiházi tagot, Bauer Antal orsz. képviselőt, Mészáros Károly polgármestert és még számos jiotabilitást is. A trikolorokkal és fenyőfákkal Ízlésesen diszitett előcsarnokban fogadta a rendezőség a foldmivelésügyi minister képviselőjét, Molnár István ministeri tanácsost, akit dr. Antal Géza üdvözölt lelkes és szép beszédben, kérvén őt a megnyitására. Molnár István ministeri tanácsos örömét fejezte ki, hogy dr. Darányi minister őt bizta meg a képviseletével és hogy ezen kiállítást megnyissa. A minister úgymond, igaz támogatója mindazon törekvéseknek, melyek hazánk fejlődését, előrehaladását feltüntetni igyekeznek és igy neki is nagy örömére szolgál, hogy e kiállítást, melynek produktumai demonstrálják a gyümölcs és kertészeti növények kiválóságát, megnyithatja. Végül köszönetet mondott a rendezőségnek és a közönségnek a szives fogadásért. A miniszteri tanácsos aztán megszemlélte a kiállítást és megelégedését jelentette ki a látottak fetett. A kiállítást dr. Darányi Ignáez miniszter is megtekintette, aki az ev. ref. főiskolai igazgatósági tanács gyűlésén vett részt a délelőtt folyamán. A miniszter nagyon dicsérte a kiállított terméi^eket és kertészeti eszközöket. A tornacsarnok közepét a pápai gróf Eszterházy urodalom kertészetének parkja foglalja el déli növényekkel és a kertészet remek és művészi íü és virág emailirozásával. A falak körül pedig állványokon vannak elhelyezve a szebbnél-szebb gyümölcsök és kerti növények, továbbá a gyümölcsből való italok ízléses üvegekben. Gyönyörű gyümölcs termesztményeket mutatott be a helyi földmives iskola, Tarcsy Dezső, Barthalos, Körmendi és dr. Szivesdy József. Az egyébb kerti vetemények is nagy számmal és igen szép példányokban vannak képviselve. Nagy teret foglalnak el a kiállítások sorában a nők, kik különösen a befőttekben mutattak be nagyon szép dolgokat. A kertészeti eszközök a fokosokon vannak elhelyezve, a hol egy viharágyu is ijesztgeti a nézőket. Sokan nézik a likőr lepároló készüléket is, melyet Berger és Lany gáltam a jelenlevőket és láttam amint feszült érdeklődéssel néztek rám, amint az idegeneknek mutogatnak és amint előre mosolyognak azon amit mondani fogok. Az első felköszöntőt az elnök mondta röviden de velősen arra, akit állva szoktak éljenezni. A második és harmadik tószt szintén hivatalos volt ami azt jelenti, hogy nagyobb és zajosabb tetszést nem idézett elő. Az az ur aki a harmadik felköszöntőt mondta még le sem ült, mikor már is száz hang kívánta dr. Kukaczot hallani. Aki azt hiszi, hogy a közvélemény lelkes megnyilvánulása következtében poharat ragadtam és talpra ugrodtam, és épenséggel nem ismer engem. Meg sem mozdultam, a szomszédommal -tovább diskuráltam, ugy téve, mintha mintsem hallottam volna. Hja, nem megy az olyan könnyen mint a tájékozatlanok gondolják. En csak akkor állok föl, ha az érdeklődes rendkívül fölcsigázódott, ha minden óhaj abban összpontossul, hogy beszéljek és ha már-már palaczkokat akarnak a fejemhoz vágni, hogy serkentsenek. Mindig azt tapasztaltam, hogy azt a szónokot becsülik meg legjobban, aki kéreti magát s aki az első fölszólitásra fitytyet sem vet. A helyett tehát, hogy a hangosan nyilvánított óhajt teljesítettem volna, rendületlenül tovább társalogtam, helyet engedve közéletünk egyik tisztelt, de tósztjairól kevésbbé ismert alakjának, aki pedig ugyancsak ki tudott tenni magáért. Mikor ő fölállt, egyszerre csönd következett be s a vendéglősök némi hálát éreztek iránta, hogy köztük nemcsak megjelent, de még szavát is hallatja. Mikor megszólalt, kissé gúnyosan mosolyogtam s azt mondogattam magamban, hogy beszélhetsz jó vitéz, de hatást nem érsz el, mert engem kívánnak hallani. Aki én előttem mond pohárköszöntőt, az olyan, mint az a színész, aki akkor szaval, mikor már a primadonnát várják. Nos hát mindjárt be kell vallanom, hogy rettenetesen csalódtam, mert a szónok óriási hatáshoz jutott. A helyett, hogy velem igyekezett volna konkurrálni s vidámsággal töltötte volna meg a levegőt, egészen más húrokat pöngetett. Igen egyszerűen azt a kijelentést tette, hogy az ő szivében a vendéglősök iránti szeretet és nagyrabecsülés már gyermekkora óta bent van, mert az ő édesapja is vendéglős volt. Ha tehát ő a vendéglősöket élteti, az igen természetes, mert már akkor megtanulta őket szeretni, mikor az édesapja iránt érzett meleg és igaz szeretet. Mióta pohárköszöntőket mondok, azóta sok nagy hatást megértem, de olyat, amilyent az előttem szóló szavai keltettek, keveset. AB a tudat, hogy a kiváló és országos hirü politikus vendéglős-családból származott és hogy ezt büszkén hirdette, minden jelenlevő vendéglőst és korcsmárost boldoggá tett. Az éljenzés nem akart véget érni, az arcok kigyuladtak és mindenki hozzá rohant, hogy kocinthasson vele. Mondhatom, hogy ez a lelkesülés kellemetlenül hatott rám és hogy az irigység marta a lelkemet, még pedig annál inkább is, mert az ő felköszöntője után egyetlenegy hang sem mondta, hogy halljuk dr. Kukaczot. E perctől kezdve az ördög sem törődött velem s mindenki azon örvendett, hogy a méltóságos tosztozó édes apja is vendéglős volt.. Most már megbántva éreztem magam és eszemben sem volt megelőzni azt a másik ösmert politikust és szónokot, aki tosztozó állásba helyezkedett. Biztosra vettem, hogy a történtek után alig figyelnek rá és hogy különösen tetszést nem arat. Elképzelhető hát meglepetésem mikor a tizedik vagy a tizenötödik szava után minden jelenlevő torok elragadtatással éljenzett. A szónok ugyanis mindjárt azzal kezdte, hogy őneki nemcsak az apja de a nagyapja is korcsmáros volt és hogy nemes és nagy gondolat magyar korcsmáros fiának születni. Nyomban éreztem, hogy ebfcen a társaságban és ilyen szónokok után egyszerűen