Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-11 / 32. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Botrányok a piaczon, Nagy feltűnést keltett ezelőtt két esztendővel az a kir, mely akkor az összes lapokat bejárta, hogy egy apró horvát városkában, ha jól emlékszem Ogulin a neve, letartóztatták egy magyar államvasuti tisztviselő feleségét, mert reggeli nyolcz óra előtt vásárolt a piacon, holott a város piaci szabályrendelete világosan előirja, hogy nyolc óra előtt idegennek a piacon vásárolni nem szabad. A megrémült asszonykát később eleresztették, hosszadalmas pör is lett a dologból, ki nyerte meg, nem tudhatni. Az bizonyos azonban, hogy az ogulini hatóságot egy szándék vezette, az a szándék, hogy annak a polgárságnak, mely ott adózik és mindenféle közterhet visel, megkönnyítse a megélhetést. A szándék jó volt, a cselekedet azonban helytelen és csak azért emiitettem fel az esetet, mert be akartam igazolni, hogy inásut törődnek ezzel a dologgal, amellyel nálunk eléggé mindig nem gondolnak. Pápa városa kedvező fekvésénél fogva nagy az export Bécs, Budapest felé, ha érik a cseresznye, barack, szőlő, ugy naponta száz meg száz kosárral küldenek el belőle. Saláta, zöldség, szárnyasok, egyszóval minden élelmiczik, a mit piaczokon árulnak, nagy mennyiségben kerül szétküldésre szép jövödelmet hozva a termelőnek. És mégis drága a gyümölcstől kezdve a libáig, pulykáig minden élelmiszer. Drágább mint a fővárosban a nagy pénzért bérbe adott vásárcsarnokokban. Nevezetesen a pápai piacon kora reggel sem, később sem lehet venni a termelőtől semmit, mert a közvetítő kereskedők, kofák és exporteurek kora reggeltől kezdve vásárolnak. Ha a háziasszony.vásárolni akar a parasztasszonytól, azt félrelökik és itt nem reprodukálható kifejezésekkel riasztják el. A parasztaszszonyt, ki nem akarja a kofáknak eladni portékáját megszekálják, lerántják fejéről a tojással teli kosarat Megvárják a termelőt az országúton, a vámok környékén és elszedik olcsó pénzen a portékáját. Úgyannyira, hogy a pápai gazdaasszonyok három kategóriába sorozhatok. A harcias menyecskék nem ijednek meg a nyelvelő és lökdöső kofanéptől, hanem szembeszállnak velük ilyen kevés van. A másik kategóriába azok a hölgyek tartoznak, akik semhogy kitegyék magukat az inrultusoknak, inkább megadják azt a 20—30%-os piaczi pótadót és vesznek a kofáktól. Van azután egy harmadik kategória is, nevezetesen azok, akik veszekedni nem mernek, de a kofaadót meg nem tudják megfizetni. Ezek képezik a többséget. Bus arcukkal kerülgetik a piacot, félve tekintnek körül, mielőtt egy pár csirke árát megkérdeznék, mert ha egy kofa megneszeli a készülő vásárt, ugy jaj neked szegény asszony. Durván kirántja a kezéből a szárnyast és fizet T ^ C Z ^ . P^o^si^a errjlé^or^^éte ! Kihillt keblem letartott terein, Az ég még egy virágot meghagyott. Emlékeim virága ez, amely A sors telén, ott még nem fagyott. Ehhez kötöm neved emlékeit, S a dus virágot majd öntözgetem, 1la emlékem még élne nálad is ; Ez lenne a legdrágább kincs nekem! De keblem, hervadva lehullott virágit Összeszedve, egy koszorút kötök. Hogyha minden elmúlt s elhagyott reményem, Legalább az emlék megmaradjon örök. A gavallér. Ha Elepy Adorján ur tulajdonképpeni igazi lett volna, a gavallér szót nem párbajképes értelemben használva, hanem egy igazán tetőtől talpig becsületes embernek a jellemzésére, hát akkor ahelyett, hogy dorbézolna nap-nap után a kisvárosi vendéglőben és az utolsó forintjait odadobálná a cigánynak, hát e helyett keresne magának valahol valami tisztességes munkát, ha egyebet nem hát elmenne napszámba és a szép Ilonkának azt mondaná. — Csak egy falat kenyeret tudok magunknak megkeresni, de a tele a tiéd minden nap ha most szegénységemben, nyomorúságomban is szeretsz, ha a szived most sem fordul el tőlem ha a mit Ígértél, hogy csak enyém leszel, most is meg akarod tartani. De hát persze ez nehezebb dolog lett volna megcselekedni mint adni a busuló szerelmest és muzsikáltatni magát kivilágoskiviradtokig. Ámbár egyelőre csak talált Adorján ur valami félig meddig elfogadható mentséget a saját lelkiismerete számára, a mely néha napján mégis csak kezdte éreztetni becses jelenlétét. Azzal hallgattatta el ilyenkor, hogy az őt ért csapás fájdalmát tompítani kell a mámorral. Igen, neki szüksége van a mámorra, mert mikor a gazdag emberből egyszerre koldus lesz, hát ezt az átmenetet nem lehet csak ugy könyedén, zökkenés nélkül megcsinálni. Meg azt sem lehet csak ugy könynyen eltűrni, hogy az a kit az ember szeretett a más menyasszonya legyen. Igaz ugyan, hogy ez az utóbbi tisztán Adorján uron állott s csak magara vethet, a miért hogy Ilonkát elveszítette, de dolog bizony azért mégis van abban valami jóleső gondolat, ha az ember a maga hibáját szépen ráíogja másra s az is jólesik, mikor hallgatva a cigány régi jó nótáit, lassanként belediktáljuk a lelkünkbe, hogy busulunk valakiért a hűtlen, csalta leányért, a ki elhagyott, megcsalt. Persze' csak a nóta szerint. Ámbár az Adorján ur kedves nótájának első két sora illik is arra a szép szőke leányra, a kiért mostanában ugy elbusulja magát. A szőke kis lány valójában szomorú s Adorján ur ugy érzi, hogy a száraz fából az ő fájdalomtól sajgó lelkének igaz szavát csalja ki a cigány, mikor húzza : Szőke kis lány mért vagy olyan szomorú ? Ilisz' fejeden menyasszony-koszorú Koszorúdból tépj ki egyet. Tépd ki azt a nefelejtset — Ugy eredj az esküvőre, Én pedig a temetőbe Ugy megyek ! Tulajdonképen Adorján urnák egyelőre semmi kedve sem volt a temetőbe menéshez. Inkább csak szerette volna mámorában maga előtt is ugy tüntetni fel a dolgot, mintha a megcsalt fél valójában ő lenne s Cserey Ilonka tisztán azért menne most férjhez máshoz, mert ő tönkrement. Szóval, azt a nyomorult önzést mely a férfiszerelemben még a legtisztábban is olyan közel íérkőzik a szívhez azt szerette volna ugy tüntetni fel, mint szegény Ilonka szivének kizárólagos tulajdonát. Hogy a szakításDreher Antal világhírű kőbányai serfőzödéjének főraktára Pána és vidéke részére GQLDSCHMID ÖDÖNNÉL PÁPÁN.