Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-11 / 32. szám

amit kér a termelő. Ha pedig ez ellen valaki tiltakozni mer, ugy kész a patália, jön a rendőr, ha akkora a botrány, hogy nem fordulhat el és muszáj oda mennie, a botrány elöl az a polgári asszony pedig rég megszökött. A csatatér a kofáé maradt. A kofa, a közvetítő, igaz épp oly adófizető mint bárki más, kereskedjék tehát becsületesen czikkewel, ezt megakadályozni nem is lehet. De igenis meg lehet és meg is kell akadályozni azt, hogy a kofák a pápai piacot egyszerűen monopolizálják, a termelővel való érintkezést lehetetlenné teszik és büntelenül gorombáskodnak mindenkivel, az árakat pedig tetszésük szerint emelik fel, evvel drágítva a megélhetést. Fontos ez a dolog, mert zsebébe vág a polgárság nagy részének. A rendcsinálásnak elérkezett tehát az déjePiaczi szabályrendeletet kell életbe léptetnünk, kegyetlen szigorral kell büntetni akik a hivatalos városi idő kezdete előtt vesznek, vagy eladnak. Más mód nincs. Egy-két szó az adóról. A fővárosi napilapok e héten megemlékeztek a pénzügyminiszter azon tervéről, hogy az adókat helyesebben az egyenes adókat reformálni akarja. Egy lap a hirek között, másik a gazdasági rovatban közli a dolgot. Mivel pedig a közlemények csaknem bettlről-betüre megegyeznek világos, hogy sem megbízhatatlan magánártesülésről, sem egyéni kombinálgatásról ból az 6 becsülete tisztán, legalább a világ szeme előtt tisztán kerüljön ki, hát nem bánta volna ha ugy alattomban el tudta volna hitetni az emberekkel, hogy ő az áldozat. Persz annyira gavallér volt, hogy nem beszélt. Nem, csak mosolygott, mikor egyegy bizalmasabb barátja kérdezte, hogy mi lesz ? — Mi lesz ? Hát boldog lesz azzal, a kihez hozzá megy ! A gavallér ur nem beszélt a leányról semmi rosszat. Csak mutatta mintha az áldozata lenne. De bezzeg azt a levelet nem mutatta meg, a melyet a leány irt hozzá akkor, azon a szomorú téli napon, mikor Adorján ur feje fölött teljesen összecsaptak a váltóhullámot. Pedig az a levél érdekes világot vetett volna arra, hogy miféle áldozat Adorján ur. Az volt abban megirva, hogy a leány most, hogy a szerencsétlen koldus lett még jobban szereti mint azelőtt, százszor jobban és szívesen is koldul érte csak vele lehessen. s hogy a legnagyobb nyomorúságot is gyönyörűségnek nézi ha vele megoszthatja, ha őt szeretheti továbbra is. És arról a levélről is hallgatott, a melyet ő irt Ilonkának erre a rajongó levelére, holott el is dicsekedhetett volna vele mert mintája volt a modern szerelem „Hazugságok" cimü kézikönyve egy fejezetének : szó nem lehet, hanem a hír legalább félig hivatalos közös forrásra vezethető vissza, melyből valamenynyien meritették. Mindegy tehát akármelyik nyomán közöljük. A „Magyarország" jul. 18-iki számában például igy közli: „Kataszteri helyszíni vizsgálatok. Lukács László pénzügyminiszter már régebben tervbe vette az egyenes adók reformját s ezzel kapcsolatban a föladó revízióját is. Hogy e korszakos munkálatot mentől sikeresebben hajthassa végre, előzetes tájékozást akart szerezni mindazon körülményekről, melyek a jelenlegi adóztatásánál észlelhető aránytalanságokat okoztak. Tájékozást akar ezenkivül szerezni mindazon gazdasági, értékesítési, közlekedési és egyébb közgazdasági viszonyokról, melyek a kataszteri tiszta jövedelemre nézve befolyással bírnak. Ezért az előtanulmányok és megfelelő adatok beszerzésével utasította a törvényhatóságokat, melyek a földadónyilvántartási biztosokat utasították a miniszter által kívánt adatok egybegyűjtésére, a kik kataszteri helyszíni vizsgálatokat tartanak. Oly óriási anyagot halmoz össze ez a munka, hogy pár hónapok óta tart az adatgyűjtés, még hosszabb időre van szükség, amig a munkálatokat befejezhetik." Az igazságos, méltányos adórendszer a jól szervezett államnak egyik fontos kelléke. Tökéletes adórendszerről nem szólunk. Ez lehetetlen, mert természete szerint olyan szövevényes mint maga az élet. Akadtak ugyan sokan, akik ugy gondolták egyszerűsíteni, hogy egyen kivül mindenféle adót kiküszöbölnek. Igen ám, de melyik legyen ez az egy ? Talán a földadó f Hát akinek nincs földje, az ne fizessen ? De jövedelme mindenkinek — Drága Ilonkám 1 Maga egy nagy ideálista, a ki az életet játéknak nézi és azt hiszi, hogy a szerelem az életben is ugy folytatódik, mint a regényekben. Pedig hát az élet egy komoly dráma, melynek főpaszsziója abban áll, hogy azokat buktassa el, a kik talán legméltóbbak lettek volna az emelkedésre. Engem már elbuktatott, most jönne sorra maga, ha velem tartana, ha az én nyomoromat akarná követni, de kérem mindenre, a mi szent, hogy ezt ne tegye. Oh ne tegye. Látja, én sokkal önzetlenebbiil szeretem magát, semhogy ezt kívánnám. Szerelmünket nem akarom kitenni annak, hogy nyomorúság hidege bimbójában fagyasza meg! A mi utaink elváltak. A szalmakunyhóról és az egy falat barnake.nyérről szóló mese nem nékünk való. Mi már azon tul vagyunk, hogy ne tudnánk, hogy a boldogsághoz egy pár ezer forint is kell évente. Nekem pedig semmi sincs, mágának sincs — hát ha belészakad is a szivem, de lemondok magáról . . . És a nagylelkű ur lemondott. A szegény leány pedig első dühében s kétségbeesésében odadobta a kezét annak, a ki először kérte: Fekete postatiszt urnák. Persze, hogy már másnap, mikor hühe lecsillapult, megbánta, de hát bájos volt a dolgon segíteni. Adorján ur pedig nagy örömében, hogy vau. Legyen hát csak jövedelmi vagy vagyoni-, fogyasztani is mindenki fogyaszt, ki ezt, ki azt, jó lesz tehát a fogyasztási adó. Dehogy lenne jó, dehogy. Nem minden jövedelem és nem minden vagyon egyforma ám, nem is lehet e szerint egy kaptafán megfejelni. No meg az egyik összege biztos, a másikat el lehet titkolni. A fogyasztási ad<j meg alapnak pláne a legrosszabb lenne valamennyi között. Az összetett adórendszer, ha alapelvei helyesek, mindig biztosabban közelíti meg az igaságos mértéket. Az adókat sokféle szempontból lehet osztályozni. A magyar pénzügyi törvények két főcsoportot külömböztetnek meg. Közvetlen vagy egyenes és közvetett, azaz fogyasztási adókat. Amazokat azoktól szedjük be, a kiket a fogyasztásra szánt javakat forgalomba hozzák, de tulajdönképen a fogyasztókat akarjuk megadóztatni. Az államnak az fizet például fogyasztási adót, aki hust árulja, de beszedi a vevőkön. Egyenes adók nálunk a földadó, ház-, kereseti-, bányaadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, tőkekamat- és járadék-, általános jövödelmi pótadó, nyeremény-, szállítási-, vadász- és fegyveradó és a hadmentességi dij. Közvetett adók a szesz-, sör-, czukor-, ásványolaj-, hus- és bor-, fogyasztási adók, ezeknél azonban meg kell külömböztetní azt, vájjon Magyarország önállóan intézkedik-e bennök vagy Ausztriával egyenlő törvények és szabályok szerint kezeltetnek-e ? Az állampolgárok szompontjából, ha hü képet akarunk alkotni a megadóztatás mérvéről és arányáról, az adók közzé kell soroznunk a különvégképpen lerázta. magáról a terhet, még még jobbizüen iszogatott a korcsmában és míg a világ előtt adta a szive mártírját, a ki áldozatot hoz a szerelmének, mig korhelykedik, hát azalatt egypár emberkupac biztatására, a kik „ házasságok"'-ban utaztak, kezdett azzal a tervvel foglalkozni, hogy hogy is lenne az, ha ő szépen elvenné a Blautnann Erna kisasszonyt, a milliomos vén zsidó szappanos kikeresztelkedett leányát, a ki előtt az ur csak a predikátumoknál kezdődik s a ki kijelentette, hogy csak gentry-emberhez megy feleségül, mert a pénz kedvéért azok azután megbecsülik az asszonyt is, a kit vele kapnak. Erna kisasszony emez általános elveihez Adorján úrral szemben még az a csekély ok is járult, hogy halálosan szerelmes volt belé a kis fonnyadt lányka, ugy, hogy Adorján ur egész biztosra vehette a dolgot. S pláne milyen kapóra jönne most ez az egész. Ilonka jegyet váltott Feketével, ő pedig jegyet vált Ernával. Mintha csak elkeseredésében tenné, holott egy nyugalmas biztos, sőt fényes élet követi nyomon ezt az elkeseredett lépést. A szenzálok tisztában is voltak már Adorján úrral, úgyannyira tisztában, hogy a kölcsönpénzeket, a gazdag házasság reményeben maguk tukmálták rá. Adorján ur pedig fejedelmi méltósággal fogadta a kedves bankókat. Persze nem sokáig tartotta őket magá-