Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-04 / 31. szám

\ Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Lap tulajdon os és kiadó : FBIOT1, HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A város költségvetése. A város jövő évi költségirányzata — mint értesülünk — már kész s azt Pápa város képviselőtestülete a jövő hóban kitűzendő képviselőtestületi közgyűlésen veszi tárgyalás alá. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis kötelességünknek ismerjük a városi képviselők figyelmét erre felhívni.. Teszsztik ezt pedig azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Élénk emlékezetünkben van az előző évek költségirányzatok letárgyalása. A szó szoros értelmében végignyargalnak rajta a város atyák. Csupán a címeket olvasták sorra és rámondták az Amment; „Ezt is jóváhagyjuk ! Ezt is elfogadjuk !" Mi is az ? Egy város egész évi háztartási szükségletét letárgyalni. Bagetel munka ! nem méltó arra, hogy a képviselő urakat a szokásos déli nyugalomban megzavarja. Mégis ha választás volna. Csak icurka, — picufka hivatal betöltéséről volna szó, no persze ez egészen más, az ilyenért már érdemes a helyszínén órákat eltölteni a kapacitálgatással és ismét órákat a szavazással és a szavazás eredményeért való nemes drukkal. Hanem a költségirányzat! Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ilyen unalmas számakon behunyt szemmel végig nyargalni. Emelkedik-e a potadó vagy nem és ha igen ; vájjon indokoltan-e ? nagyon alárendelt kérdés. A képviselők jobbadára fel sem veszik, mert bírják, a szegény ember meg izzadja a többletet ahogy tudja. Ily módon történnek meg a költségelőirányzatok letárgyalása. Ez indított bennünket a jelenlegi felszólalásra. Nem vádképpen mondjuk, nem is a támadás hangját használjuk, csak is a város iránt érzett őszinte jó indulat beszél belőlünk, midőn azt mondjuk, liogy nem nevezhető egészséges és jó gazdálkodásnak, mikor a város elkölti összes vagyonát s e mellett adóssága van s mindennek dacára a legszükségesebb dolgok, melyeket bizonyos tekintetben életkérdésül lehetne tekinteni — nem halad előre. Nem jól van ez igy, nem lehet jól. Bizon, bizon utána nézhetnének a városatyák vájjon rendben van-e a város szénája ? Mert az bizonyos, hogy ez a városi politika is kuruc gyerek. Tessék bebukkantani a számvevőségi hivatalba ! Micsoda kiadások fordulnak elő a közpénztár rovására ? Hát a bevételek, hogy kvadrálnak ? Nincs e mulasztás, vagy megrovandó hiba a kréta körül ? Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt, csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve. Ily köHaza: idegenbe, — Tehát, mama, egy kis önuralmat! Ne mindjárt nagyon barátságosan, ne mindját előzékenyen. Ha valaki három éven keresztül semmit sem hallatott magáról, akkor erősnek kell lenni, meg kell várni előbb. Mert hát nem lehet tudni, mi . . . kergette haza! — Ernő ... te tudod, mennyire a lelkemhez nőtt. — Igen, igen . . . Es látod: mégis, egy napon elment, s nem maradt utána semmi jel, elhagyott minden buesu nélkül. Az öreg asszony mélyen sóhajtott. Simára fésült, őszülő fejét szomorúan liorgasztotta le, kaijai ernyedten pihentek bágyadt térdein. — Hiszen igazad van, Ernő, nem volt szép tőle ... Ti voltatok az egyetlen, ami megmaradt boldogságomból s éppen neki kellett . . . Tudod, hogy mennyire az anya szivéhez nőnek az a gyermekek, akik a gond nehéz napjaiban biztató jövőként környezik. Mohr Ernő öltözni kezdett. Lényében nagyfokú uri öntudatosság nyilatkozott meg. Az első pillanatban észre lehetett venni, hogy biztos minden dolgában, ösmeri rendeltetését. Biztosan és nyugodtan haladt a maga utján, ezélja sohasem volt oly meszszire menő, hogy nem lett volna képes elérni, s emelt tejjel követte őket. Kis felesége segített neki. Karcsú testével gyöngéden ugy állott ott férje mellett, saját akarathíjával, mintha az volna a legfőbb kívánsága, hogy mindenben eltalálja férje a kedvét. — Vedd a kendőt is, Ernő, igen? És a sárczipőket. Hideg van, s olyan könnyű czipőket viselsz. A férfi mosolygva szólt: — Azt hiszed, Liszkám ? No jöjj, ma nem akarlak megharagítani. Hiszen ez a mai nap nem közönséges nap . . . Lehajolt, hogy lábát beigazítsa a gumiczipőkbe. — Ehhez csak megelégedett arcz illik. — Megsimogatta az asszony orczáit. — No, nem kell mindjárt elpirulnod, Liszka. Hiszen elég ideje, hogy férj és feleség vagyunk. A fiatal asszony félrefordította fejét. A szemei mintha megnedvesedtek volna. Es ez olyan különösen illett halvány azczához és bánatos, szomorú vonásaihoz. — Mohr Ernő időközben elkészült. — Anyja felé nyújtotta kezét. — Én nemsokára megint ithon leszek s ha azalatt mogérkezik Béni . . . Nyugodság, anyám 1 nem akarom megint betegnek látni. Az öreg asszony fejével intett. — S valahogy ki ne menjen a vasúthoz ! — A nagy hidegség csak ártana . . . tudja, mit mondott az orvos. Különben Béninek is megírtam. És (itt aztán körülnézett, hogy vájjon hallja-e a felesége, majd halkan folytatta) azt sem kell megtudnia, mi történt itt, A gyanúról se legyen szó. Minek a régi dolgokat újra elővenni ? Liszka azonban jól hallotta mindezt. Sötét pir futotta be arczát, utána mintegy részvét nélkül odahúzódott a nagy kályhához, ahol legalább jől érezhette magát, ahol a szivébe is melegség vonult, a szivébe, amely hosszú esztendőkön keresztül, amikor árván és egymagában álott az élet förgetegében, nagyon is hidegen, nagyon is kielégítetlen és üresen maradt. No de persze, neki már volt férje. Olyan, aki a maga módja szerint szerette is. Természetesen csak a magáé szerint. Nagy keserűség szállta meg. Férje odalépett: — Isten veled, Liszka, — mondta, s arczát csókra nyújtotta. No, és ugyebár jó kedvben léssz ! Ez az szomorú arcz nem illik a visszatéréshez. Béni még nem tudja, hogy te a feleségem lettél, s ha igy lát még azt hihetné, hogy nem vagyunk boldogok. Az asszony igyekezett mosolyogni. Aztán kikísérte a férjét. Amint újra belépett, éppen csak azt láthatta már, amint Dreher Antal világhírű kőbányai serfőzödéjének D-" HAT nanmnn AT->A\Tiv7rtr ninhT