Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-28 / 30. szám

LONY Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városi tisztviselőink fizetése, Nem szívesen nyulunk egy oly Ügynek a tárgyalásába, a mely ügynek elintézésénél a városi képviselő testületét illetné meg a kedvezményezés, de kénytelenek vagyunk ezt megtenni. A városi tisztviselőink fizetésének kérdése az, mely már két évet meghaladó idő óta nem akar vagy nem tud a megoldás stádiumába lépni, s azért kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ezen ma már aktuálissá vált kérdéssel a nyilvánosság előtt foglalkózunk. Ha valaha fenforgott annak szüksége, hogy a városi tisztviselők fizetése javittassék, kétszeresen szükség .van arra most, midőn az életviszonyok drágulása már is oly arányokat ölt, hogy az a társadalom azon osztályában is érezhetővé vált, a mely osztály vagyoni tekintetben a szerencsések közé tartozik. Kétszeresen éizi ezt azonban az a szerény dotáczióval ellátott tisztviselő, a ki pusztán fizetésére utalva úgyszólván görnyed az anyagi gondok súlya alatt. Hiszen rendes körülmények között sem felel meg a városi tisztviselők fizetése a megközelítő kívánalmaknak. Hát még most, midőn a minden téren látható készülődések, a gyárak és ujabb' intézmények létesítése oly nagymérvű fogyasztási emelkedést idéznek elő, hogy a fokozódó szükségletnek az áruk drágulása természetszerű következménye. Nézzük meg csak mi marad egy kisebb fizetésű városi tisztviselőnek fizetéséből. Alig merjük kiirni az összeget, mert élelemre naponkint nem marad több 80 krnál. Hol van azon kívül a ruházat, a mely szintén számot tevő kiadás egy családos ember háztartásában, ki a társadalmi állásának is kénytelen áldozatokat hozni. Mit csináljon az a családos ember ezzel a summával, mely a legnagyobb takarékosság mellett és normális életviszonyok között nem elegendő. A tisztviselő fizetése kell, hogy ellenértéke legyen a teljesített szolgálatnak. S ez valóban igen messze áll a méltányosságtól és attól, a mit a tisztviselő tudásban, szorgalomban, a közügy iránti szeretetben s naponkinti hét órai idejének feláldozásában a közügynek szentel: A milyen igaz az, hogy kiéheztetett hadsereggel csatát nyerni nem lehet, ép oly igaz megfordított viszonyban az is, hogy jól közigazgatni egyedül csakis oly tisztviselői karral lehetséges, a mely nem görnyed az anyagi gondok súlya alatt, hanem gondoktól menten, örömmel teljesiti kötelességét, mert szellemi képességének üdeségét egydiil e célnak szentelheti. Elismerjük, hogy városunk vagyoni viszonyrinem engedik meg azt, hogy a tisztviselők járandóságait ugy emelje, hogy az minden igényt kielégíthessen, de tegyen kezdeményező lépést, hogy a járandóságok arányban legyenek valamennyi tisztviselőnél. T AECZ T Szeretlek I miként mondhatnám el. A mit érez az én szivem ? A lelkem vágya Eltem világa, Te vagy. Te én egyetlenem ! Szeretlek téged forrón, vágygyal, Tiszta szivem igaz lángjával, Mely el nem hamvad sohasem. Hisz ott született fenn az égben, Hol te édes egyetlenem ! A napsugár, csillagok fénye Csak rólad beszél én nekem, S te egy pillanat nincs, hogy szivembe Angyali arcod ott ne lenne, Én édesem, egyetlenem ! Szeretlek ! Im e szóban minden, A mi világom alkotá, Tündérvilágom, mennyországom 1 Bent tündérszép királyleány: Te vagy édes egyetlenem ! Szeretlek ! Oh, ebben a szóban Csak most tudom mi szent bűbáj van Nem — nem szerettem soha senkit — Csalárd téves hit volt az eddig. Csak most Téged egyetlenem. Szeretlek angyalom ! Szeretlek ! Szeretem gyermek arcodat, Szeretem ajkad csicsergését.,Selyem hajadnak szőke fürtjét, Édes, drága egyetlenem ! Szeretem sugaras szemednek Derűs, vidám tekintetét ; Szeretem aranyos kedélyed, Leányi sugár termeted ! En édesem, egyetlenem ! Szeretlek ! oh e szót leírni Oly könnyű, de azt kibeszélni Az én ajkam erőtelen; Csak azt tudom, hogy senkit Nem szeretett az én szivem, Csak Téged én egyetlenem ! Megvizsgálta a szivét, Épen utolsót öltöttt karomon az orvos. — Na — szólt látható elégültséggel — pompásan sikerült. Nyolcz nap múlva fölkelhet. Alig csapódott be utána az ajtó, fölhalatszott egész a fülemig a kórház vén, rozsdás kapujának a nyikorgása. Nagyon vontatottan, kesergőn szólott. Kímélettel nyitották. Nehéz beteget hoznak! Azután végigkopogott a keramit-folyoson két patkós csizma. Lassú tempóban, nyomatékkal. Ágyban hoznak itt valakit 1 A betegek érzékenykednek. A kór házi czella betegeinek egymásután lopózik a szivekbe a szánalom, a részvét. Az utczán meg se látják az egészséges emberek azt a zöld tüggönyös hordó ágyat; itt benn megérezzük a zárt ajtón keresztül is és megrezzenünk, ha elkopog vele szobánk előtt lassú tempóban, nyomatékkal két patkós csizma. Kissé lázas is voltam. Ilyenkor gyorsabban ver az ér és kettős erővel dolgozik a képzelet. Már előttem volt a ház is, a melyről lezuhant ez a boldogtalan munkás, vagy tán a gép kapott el belőle egy lábat és láttam rohanva tovább forogni az emberfaló szörnyeteg . véres kerekeit. Vagy talán . . . Kiugrottam az ágyból s fölrántottam az ajtót. Csakugyan. Ott feküdt a feltakart mozgó ágy szalmáján, A jobb keze erősen odaszorult a mellére, a miről le volt tépve az ing ; a bal meg összemarkolva valamit, félig bebujt a szalma közé. Nagyon szép fiatal ember volt. Még igy is, halálra váltan, ragyogott nagy nedves fekete szeme; arczán összehúzódva, erővel teljes vonalakban dagadtak ki izmai és széles, domború melle magasra kitolta Dreher Antal világhírű kőbányai serfőzödéjének