Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-07 / 27. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Miért sok a kaputos ember ? Manapság minden ember oly pályára igyekszik lépni, ahol nem kell ásó-, kapa- vagy más hasonló szer számmal dolgozni s mégis urasan, kényelmesen élhet, cipőkben és leeresz tett nadrágban járhat. A földmives, iparos nem azért járatja gyermekeit iskolába, hogy nemes erkölcsöket. Istenfélelmet, józanságot, szóval oly erényeket tanuljanak, amelyek által a haza tevékeny munkásaivá nevelődhetnek ; hanem azon okból, hogy jól tanuljanak irni, olvasni, számolni, mert ha megnőnek, a katonaságnál altiszti rangot szerezhetnek s a szolgálat után nem kell apjuk mesterségét folytatni: csendőrök, rendőrük, fináncok, vasutasok, hivatalszolgák s más hasonló nadrágos urak lehetnek. Ha ezt a tényállást általánosságban tekintjük, helyeslőleg kellene nyilatkoznunk, mert hiszen minden ember kivétel nélkül nem űzheti apja foglalkozását; de ha meggondoljuk, hogy a mai korban nem csupán a földmives- és iparosok igyekszenek az emiitett pályákra jutni, hanem az intelligens szülök gyermekei is, kik semmi vagyonnal sem rendelkeznek, akkor egyesen roszalnunk kell a némi vagyonnal sem rendelkező földmivesés iparosoknak eme törekvését s nem kell csodálkozni azon, hogy intelligens szülök gyermekei előnyben részesülnek. Annak kell adni a kenyeret, aki jobban rá van szorulva, aki éhezik. Az igaz, hogy a földmivesek és iparosok nyomoráról cikkeznek a lapok, panaszkodnak utoa-utfélen a keserves munka, a megélhetés nyomorúságos volta miatt, de általánosságban nem oly ijesztős a kép, mint a minőnek festik. Mert az az ember, aki érti a földmivelés minden csinyját-binyját, állásához mérten keres annyit, hogy jóllakhatik, adóját megfizetheti, sőt némi pénzösszeget meg is takaríthat. Hasztalan mondják az ellenkezőjét, van rá elég példa. Akinek tehát földje van, jó kormányzás mellett megélhet; akinek pedig nincs, jóra valósága, szorgalma utján, mint napszámos is tisztességesen megkeresheti kenyerét. S dacára ennek, mégis sokan vannak, akik idegenkednek a HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. földmiveléstől, ami azért történik, mert restelnek dolgozni, vagy nem értenek a munkához. A legtöbb embernek az a felfogása az intelligenciáról, hogy ennek nem kell dolgoznia, tétlen járk'ál, sétál s mégis tejben-vajban fürdik, van mindene, nem kell koplalnia, mert a galamb is már sülten, készen repül a szájába. Ki ne irigyelné ezt a kellemes állapotot s oktalan volna az a földmives, aki nem küldené fiát legalább intelligenshez hasonló hivatalszolgai s egyébb kaputos állásokra ! Millió azon földmivesek száma, akik ezen urhatnámsági viszketeg miatt elhagyják otthonukat, hogy azt egy boldogabbal cseréljék föl. Mily keserves azonban a csalódásuk. Uraság helyett örökös szolgaságra vannak kárhoztatva, a fizetés nem oly fényes, hogy parádét lehessen csinálni. Gyermekeik-, leányaikés maguknak urasan kellett járniok, mert urasági szolgai állásukhoz ez az illendő ! Ámde a ruha, a nyomor oly portéka, hogy a szerény fizetést mind elnyeli, tehát a megélhetés miatt el kell adni azt a kis házat, földeket is, amelyeket otthon hagytak s mikor TAECZ -A.. J3 orréig S'etn Bokréta van a kalapom melett, Barna leány kis kertjébe termett ; Maga tiizte a kalapom mellé, Hamiskásan azt kérdezte: kell-é ? Barna kis lány, egyet mondok néked, Ne neheztelj őszinte szóm végett; Nem kell nekem a bokrétád ingyen Erte egy csók elég lesz-e. kincsem? Ha kevesteled többet is adok én, Csókra lusta soha sem vagyok én. S ha bokrétád ennél többet érne, Neked adom a szivem' is érte. ff)Urí? Mért reszket az alma virág Ha harmat hull rája? Mért reszket a kis lánya szive Ha ránéz a párja? Annyi minden irva ? Miért van a kis lány szeme Oly sokszor kisírva? Miért szárad fel a harmat Hogy ha nap süt rája ? Miért tűnik el a könnye Ha csókolja — párja ? A kadét. i. Éjfél felé a tiszt urakon valamennyin erőt vettek a színes hangulatok, káprázatok és legfeljebb csak abban különböztek már egymástól, hogy egyikük vörösnek, a másikuk narancsszínűnek, a harmadik meg kéknek látta a világot. Ez alatt a világ alatt pedig a kis vidéki kávéházat kell érteni, amelyet egy időig az ezred tisztikara bojkottált, kiadták ugyanis az ordre du bataillet, hogy abba a kávéházba amelybe czivillek is járnak, tiszt nem teszi be a lábát. Oka ennek a szigorú parancsnak az volt, hogy az ezredes ur felesége és a polgármesterné valamin összekülönböztek egy jótékonysági bálon. Mi lehetett ennek a legtermészetesebb következménye ? Az, hogy az ezred tisztjeinek nem volt szabad ezentúl czivilek közé menniök, tehát a kávéházba sem. Hangsúlyozni kell az a-t, mert a városkában nem volt több kávéház igy tehát a tisztek egész délutánokon át azzal mulatták magukat, hogy a kaszárnyaviziteket tartottak a legénység rémületére vagy pedig a tiszti étkezőben ásítoztak. Mikor azután kellő formában elégtételt kapott az ezredesné egyszerre becsületes ember lett a polgár is, aminek nem annyira a polgárság örült mint inkább a tisztikar, hála Istennek, lehet ismét hol agyonütni a délutánokat az átkozottul unalmas estéket. Sajátságos, hogy az ezredes urnák és a tiszteknek ez a jó véleménye a polgárságról első sorban abban nyert kifejezést az hogy nap-nap után óriási dőzsölések folytak a kávéházban ugy, hogy a kávés buzgón imádkozott azért, hadd legyenek csak eféle konfliktusok, annál édesebb a kibékülés s annál több cognacot meg pezsgőt fogyasztanak a tiszt urak a kibékülés örömére. A negyedik zászlóalj potrohos parancsnoka Seld alezredes vitte a szót. — No ha holnap sem lesz velünk ő exczellencziája megelégedve akkor soha.