Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-30 / 26. szám

kat érdekel s a több szem többet lát elvéből kiindulva sokan helyes ötletekkel s érvekkel állhatnak elő, kik nem is városi képviselők. Mert bizony máshol is megesett már az a dolog, hogy egy-egy bonyodalmasabb kérdést, melyen szakemberek hónapokig vitatkoztak s melyen albizottságok huzamosan tanakodtak, egy egyszerű ember észjárása után oldottak meg. Nagyon jó iskola volna az ilyen kör a városatyáknak, kik azután az itt nyert tapasztalataikat szépen érvényesíthetnék a közgyűlésen. S meg volna még az erkölcsi haszna is, hogy a vallási, politikai és osztálykülönbségen felülemelkedve minden képviselőtestületi tagot szavazatában kizárólag csak a célszerűség, a közérdek vezetne s hogy azok az ellentétek, melyek néha-néha, bizony nagyon is élesen mutatkoznak, szépen elsimulnának s minden polgár a másikban habár különböző utakon ib, de a közös cél felé igyekvő társát látná és becsülné. A város vezetőinek figyelmébe ajánljuk az eszmét, a mely nem uj ugyan, de megvalósítására nálunk éppen a jelenben igen alkalmas talaj mutatkozik s amelyet célravezetőnek tartunk arra nézve, hogy a képviselőtestületi tagok nagy részének rövidlátását és tájékozatlanságát végleg megszüntesse. Tessék ezzel az eszmével foglalkozni, mert városunk haladását és fejlődését célozza. A nevetést a csöngő szakította félbe. — Ugyanakkor ütötte a szalon Louis XIV. órája a fél hatot. — Ez a filozopter, szólt Mariska. Ilyen pontos csak egy filozopter lehet. Az ajtón kopogtak. — Ez ő, súgta Iluska a szomszédja fülébe. Csak filozopter nem tudja, hogy szalon ajtón nem szokás kopogni. — Csakugyan ő volt. Megállt az ajtóban és a mint a sok fiút meg a leányokat meglátta, vissza hökkent. Önkénytelenül egy lépést tett hátra felé, de mégse vonulhatott vissza. A szoba közepén meghajtotta magát. — Rodai Árpádot keresem. Mariska fölkelt a divánról. — Nagy úrhoz van szerencsém ? — Isten hozta. Bátyám bocsánatot kér valami sürgős dolga akadt addig is legyen szives köztünk maradni. A filozopter hebeget valamit, Mariska meg bemutatta a leányoknak. Nagy mindegyik előtt mélyen meghajolt a fiukkal kezet fogott de mikor utoljára Parlaghi Ilushoz került annyira meg volt már zavarodva, hogy nem vette észre a kinyújtott kezeti vagy talán nem merte észrevenni. Niklay Jancsi ügyesen felugrott a székÉrettségi után, Ilyenkor mikor vége van az iskolai évnek, mikor a diákok, kik iskolalai kötelességüknek jól-rosszul eleget tettek, elszélednek, mindenkor aktuálissá válik szólni egyet-mást az iskolai dolgokról, de különösen az érettségi vizsgálatról. Az érettségi vizsgálatott mindenki szükséges rossznak tartja ; lutrinak, mely esetleg beválik, esetleg nem ; nagyképüsködésnek, í mint legújabban maguk a szakemberek elnevezték. Az érettségi vizsgálatnak nemcsak a diákok az ellenségei, hanem nagyon sokan, akik már az életbe kikerültek s a kiknek erről önállóan megalkotott véleményük van s a kik elitélik ezt a vizsgáltatási rendszert, mert nagyon sok tanulónak szegte szárnyát és nagyon sok tanulónak adta kezébe előtte és utána a revolvert, hogy vele ifjúi életét kioltsa. Maguk a tanárok, a kik az érettségi vizsgálatou növendékeiket vizsgáltatják, zsákba jutnának akkor, hogyha nekik kellene helyökbe ülni, mert az képtelenség, hogy azt a töméntelen sok tantárgyat, a mit manapság részletessen, egyetemi alapossággal kivánnak a tanulóktól, meglehessen ugy tanulni, a vizsgáló bizottság előtt mindenki nyugodt lélekkel meg merjen állani, mondván, el vagyok készülve, tudok mindent, vizsgáztassatok uraim ! Sok szó megesett már arról, hogy az érettségi vizsgálatott és ezt a vizsgálati rendszert, amely most fenjill, el kell törülni. Hozzá szólottak ebez a dologhoz elismert szaktekintélyek, tudományos tanférfiak, akiknek legnagyobb része bői és máshol keresett helyet. Mariska helyei kínálta Nagyot, — a ki le is telepedett Iluska mellé. Egy pillanatra csend állott be. Várták, hogy az uj vendég megszólaljon, Az azonban csak nézett maga elé. A többiek meg őt nézték a mint hosszú Ferencz-József kabátjában világos sárga hajával nagy pápa szemmel az orrán a puha fotelben ült lába mereven meghajlítva keze pedig a szék két karfáján. — Ugy ül mint egy egyiptomi Isten, sugdosták egymás között. Iluska látta, hogy neki kell megkezdeni az ostromot. — Nagy ur, ugy-e ön bölcsész ? — 0 kérem csak filozopter vagyok. — Hiszen az mindegy ! — Már nekünk csak ez a titulus jár ki. — Aztán mivel foglalkozik főképen ? — Esztétikával. — Hát tanulnak maguk a szépről is ? — ó igen az esztetika, ez a tudományok csúcsa. A szép után való törekvés, ez szülte az ember legszebb tevékenységét a művészetet és a tudományok legköltőibb ágát az esztetikát. És folytatta tovább. Elkezdett gesztikulálni mindég hangosabban beszélt, egyszer csak észrevette, hogy mindannyian őt hallgatják. Hirtelen elhallgatott. elitélte az érettségi vizsgálatot, mint fennálló szükségtelen roszat. És ezeknek a szaktekintélyeknek teljes igazat adunk. Igazat adunk pedig azért, mert Utóbbi időben sajnosan kell tapasztalnunk, hogy az érettségi vizsgálaton nagyon sok tanulót, talán teljesen érdem szerint vagy talán érdemtelenül elbuktatnak. Elbuktatnak pedig azért, mert buktatni muszáj. Egy bizonyos perczentje a tanulóknak feltétlenül kell, hogy áldozatul essék ennek a vizsgálati rendszernek. És ennek nyomába nagyon sok sötét és megszívlelni való esemény jár. A többek közt a diákok öngyilkosságának szaporodása. Napról-napra lehetett olvasni az utóbbi időben a lapokban, hogy majd itt, majd amott abban és ebben a középiskolában ez és ez a tanuló fegyvert fogott maga ellen, mert vagy félt a vizsgálattól, vagy pedig a tanárok állitolagos szigorú klasszifikálás nyomta kezébe a fegyvert. És ilyenkor, mikor ezen vzisgálati rendszernek egy-egy véres áldozata kiterítve fekszik, megindul az áradat, mely elitéli teljesen az érettségi vizsgálatot. Beszélnek és vezérezikkeznek a tanárok tiranizmusáról, a tanulók rosszaságáról, az iskolák, különösen a középiskolák túlzsúfoltságáról, a pályatévesztésről, szóval mindenről, amiből az a refrén tűnik ki mindig, hogy az éretségi vizsgálat mai állapotban teljesen felesleges. Sok szó esik arról is, hogy mai napság a középiskola tantárgyai anynyira megnőttek, hogy ezáltal szellemi túlterheltség áll elő és kell, hogy a fiatal gyerek feladataik megoldásának súlya alatt összeroskadjanak. Es mi elvből csupán azért vagy— Csak folytassa kérte Iluska. Hiszen olyan érdekesen tud beszélni. En nagyon szeretem a filozoptereket. — József föltekintett és talán először merően a leány szemébe nézett. — Ismer talán filozoptereket ? — Igen, ismerem magát. József lesütötte szemét és elpirult a homlokáig. A társalgás ezután csöndesebben folyt közöttük. Iluskának kellett vinni a szót majdnem egyedül mert Józseí még mindég nem tudott magához térni. Az a pár szó. „Igen ismerem magát" nagyon szivébe nyilait ... Fölszolgálták a teát, a nagy társaság az ebédlőbe ment át és szorosan egymás mellé ült. — Húzódj kérlek egy kissé balra kiálltott az asztal másik végéről az egyik fiatal ember Józsefnek szorosan ülünk. Es Józsefnek közelebb kellett húzni a széket Iluskáboz melléje, egészen melléje. Az erős chipre illat melyet már előbb is érzett, most még jobban megütötte az arczát még jobban elbódította. — Parancsol rumot ? — Köszönöm nem szoktam vele élni ? — De az én kedvemért! Most az egyszer tegyen kivételt. — Ha a kisasszony parancsolja.