Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-30 / 26. szám

kat érdekel s a több szem többet lát elvéből kiindulva sokan helyes ötle­tekkel s érvekkel állhatnak elő, kik nem is városi képviselők. Mert bizony máshol is megesett már az a dolog, hogy egy-egy bonyodalmasabb kér­dést, melyen szakemberek hónapokig vitatkoztak s melyen albizottságok huzamosan tanakodtak, egy egyszerű ember észjárása után oldottak meg. Nagyon jó iskola volna az ilyen kör a városatyáknak, kik azután az itt nyert tapasztalataikat szépen ér­vényesíthetnék a közgyűlésen. S meg volna még az erkölcsi haszna is, hogy a vallási, politikai és osztálykülönb­ségen felülemelkedve minden képvi­selőtestületi tagot szavazatában kizá­rólag csak a célszerűség, a közérdek vezetne s hogy azok az ellentétek, melyek néha-néha, bizony nagyon is élesen mutatkoznak, szépen elsimul­nának s minden polgár a másikban habár különböző utakon ib, de a kö­zös cél felé igyekvő társát látná és becsülné. A város vezetőinek figyelmébe ajánljuk az eszmét, a mely nem uj ugyan, de megvalósítására nálunk ép­pen a jelenben igen alkalmas talaj mutatkozik s amelyet célravezetőnek tartunk arra nézve, hogy a képvise­lőtestületi tagok nagy részének rövid­látását és tájékozatlanságát végleg megszüntesse. Tessék ezzel az eszmével foglal­kozni, mert városunk haladását és fejlődését célozza. A nevetést a csöngő szakította félbe. — Ugyanakkor ütötte a szalon Louis XIV. órája a fél hatot. — Ez a filozopter, szólt Mariska. Ilyen pontos csak egy filozopter lehet. Az ajtón kopogtak. — Ez ő, súgta Iluska a szomszédja fü­lébe. Csak filozopter nem tudja, hogy szalon ajtón nem szokás kopogni. — Csakugyan ő volt. Megállt az ajtóban és a mint a sok fiút meg a leányokat meglátta, vissza hök­kent. Önkénytelenül egy lépést tett hátra felé, de mégse vonulhatott vissza. A szoba közepén meghajtotta magát. — Rodai Árpádot keresem. Mariska fölkelt a divánról. — Nagy úrhoz van szerencsém ? — Isten hozta. Bátyám bocsánatot kér valami sürgős dolga akadt addig is legyen szives köztünk maradni. A filozopter hebeget valamit, Mariska meg bemutatta a leányoknak. Nagy mind­egyik előtt mélyen meghajolt a fiukkal ke­zet fogott de mikor utoljára Parlaghi Ilus­hoz került annyira meg volt már zavarodva, hogy nem vette észre a kinyújtott kezeti vagy talán nem merte észrevenni. Niklay Jancsi ügyesen felugrott a szék­Érettségi után, Ilyenkor mikor vége van az is­kolai évnek, mikor a diákok, kik is­kolalai kötelességüknek jól-rosszul eleget tettek, elszélednek, mindenkor aktuálissá válik szólni egyet-mást az iskolai dolgokról, de különösen az érettségi vizsgálatról. Az érettségi vizsgálatott mindenki szükséges rossznak tartja ; lutrinak, mely esetleg beválik, esetleg nem ; nagyképüsködésnek, í mint legújabban maguk a szakemberek elnevezték. Az érettségi vizsgálatnak nem­csak a diákok az ellenségei, hanem nagyon sokan, akik már az életbe kikerültek s a kiknek erről önállóan megalkotott véleményük van s a kik elitélik ezt a vizsgáltatási rendszert, mert nagyon sok tanulónak szegte szárnyát és nagyon sok tanulónak adta kezébe előtte és utána a revol­vert, hogy vele ifjúi életét kioltsa. Maguk a tanárok, a kik az érett­ségi vizsgálatou növendékeiket vizs­gáltatják, zsákba jutnának akkor, hogyha nekik kellene helyökbe ülni, mert az képtelenség, hogy azt a tö­méntelen sok tantárgyat, a mit ma­napság részletessen, egyetemi alapos­sággal kivánnak a tanulóktól, meg­lehessen ugy tanulni, a vizsgáló bi­zottság előtt mindenki nyugodt lélek­kel meg merjen állani, mondván, el vagyok készülve, tudok mindent, vizs­gáztassatok uraim ! Sok szó megesett már arról, hogy az érettségi vizsgálatott és ezt a vizsgálati rendszert, amely most fen­jill, el kell törülni. Hozzá szólottak ebez a dologhoz elismert szaktekintélyek, tudományos tanférfiak, akiknek legnagyobb része bői és máshol keresett helyet. Mariska he­lyei kínálta Nagyot, — a ki le is telepedett Iluska mellé. Egy pillanatra csend állott be. Várták, hogy az uj vendég megszólaljon, Az azonban csak nézett maga elé. A többiek meg őt néz­ték a mint hosszú Ferencz-József kabátjában világos sárga hajával nagy pápa szemmel az orrán a puha fotelben ült lába mereven meg­hajlítva keze pedig a szék két karfáján. — Ugy ül mint egy egyiptomi Isten, sugdosták egymás között. Iluska látta, hogy neki kell megkezdeni az ostromot. — Nagy ur, ugy-e ön bölcsész ? — 0 kérem csak filozopter vagyok. — Hiszen az mindegy ! — Már nekünk csak ez a titulus jár ki. — Aztán mivel foglalkozik főképen ? — Esztétikával. — Hát tanulnak maguk a szépről is ? — ó igen az esztetika, ez a tudomá­nyok csúcsa. A szép után való törekvés, ez szülte az ember legszebb tevékenységét a művészetet és a tudományok legköltőibb ágát az esztetikát. És folytatta tovább. Elkezdett geszti­kulálni mindég hangosabban beszélt, egyszer csak észrevette, hogy mindannyian őt hall­gatják. Hirtelen elhallgatott. elitélte az érettségi vizsgálatot, mint fennálló szükségtelen roszat. És ezeknek a szaktekintélyeknek teljes igazat adunk. Igazat adunk pedig azért, mert Utóbbi időben sajnosan kell tapasz­talnunk, hogy az érettségi vizsgála­ton nagyon sok tanulót, talán telje­sen érdem szerint vagy talán érdem­telenül elbuktatnak. Elbuktatnak pe­dig azért, mert buktatni muszáj. Egy bizonyos perczentje a tanulóknak feltétlenül kell, hogy áldozatul essék ennek a vizsgálati rendszernek. És ennek nyomába nagyon sok sötét és megszívlelni való esemény jár. A többek közt a diákok öngyilkosságá­nak szaporodása. Napról-napra lehetett olvasni az utóbbi időben a lapokban, hogy majd itt, majd amott abban és ebben a középiskolában ez és ez a tanuló fegyvert fogott maga ellen, mert vagy félt a vizsgálattól, vagy pedig a tanárok állitolagos szigorú klasszifikálás nyomta kezébe a fegy­vert. És ilyenkor, mikor ezen vzisgá­lati rendszernek egy-egy véres áldo­zata kiterítve fekszik, megindul az áradat, mely elitéli teljesen az érett­ségi vizsgálatot. Beszélnek és vezér­ezikkeznek a tanárok tiranizmusáról, a tanulók rosszaságáról, az iskolák, különösen a középiskolák túlzsúfolt­ságáról, a pályatévesztésről, szóval mindenről, amiből az a refrén tűnik ki mindig, hogy az éretségi vizsgálat mai állapotban teljesen felesleges. Sok szó esik arról is, hogy mai napság a középiskola tantárgyai any­nyira megnőttek, hogy ezáltal szel­lemi túlterheltség áll elő és kell, hogy a fiatal gyerek feladataik megoldásá­nak súlya alatt összeroskadjanak. Es mi elvből csupán azért vagy­— Csak folytassa kérte Iluska. Hiszen olyan érdekesen tud beszélni. En nagyon szeretem a filozoptereket. — József föltekintett és talán először merően a leány szemébe nézett. — Ismer talán filozoptereket ? — Igen, ismerem magát. József lesütötte szemét és elpirult a homlokáig. A társalgás ezután csöndesebben folyt közöttük. Iluskának kellett vinni a szót majdnem egyedül mert Józseí még mindég nem tudott magához térni. Az a pár szó. „Igen ismerem magát" nagyon szivébe nyi­lait ... Fölszolgálták a teát, a nagy társaság az ebédlőbe ment át és szorosan egymás mellé ült. — Húzódj kérlek egy kissé balra ki­álltott az asztal másik végéről az egyik fia­tal ember Józsefnek szorosan ülünk. Es Jó­zsefnek közelebb kellett húzni a széket Ilus­káboz melléje, egészen melléje. Az erős chipre illat melyet már előbb is érzett, most még jobban megütötte az arczát még jobban elbódította. — Parancsol rumot ? — Köszönöm nem szoktam vele élni ? — De az én kedvemért! Most az egy­szer tegyen kivételt. — Ha a kisasszony parancsolja.

Next

/
Thumbnails
Contents