Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.
1901-06-30 / 26. szám
unk az éretségi vizsgálatnak ellenségei, mivel el nem tudjuk képzelni azt, hogy egy tanuló aki nyolcz esztendőn keresztül tanult s akinek képességeiről a tanárok évről-évre kiállították a bizonyítványt s akinek birtokában nyolcz osztály bizonyítványa van, melyben mindenütt az van kifejezve, hogy megfelelt ama köve telményeknek, amelyek neki előírva voltak, mégis az érettségi vizsgán ugyanazok a tanárok következetlenül önmagukhoz, elbuktassák. Ami felfogásunk az, hogy nem az éretségi vizsgálaton kell azt a bizonyos perezentet megbuktatni, hanem már előbb. Mert akinek nincs képessége, hogy a középiskola tantárgyainak megfelelhessen, az nem való a középiskolába. Tehát már az egyes osztályokban kell azokat kirostálni, a kiket egyébként bizonyos tekintetek miatt, az osztály vizsgálatokon át szokták csúsztatni. Általános a panasz, hogy a gimnáziumokban a tanulók száma egyre szaporodik és hogy a szülők olyan gyerekeket is keresztül hajszoluak a középiskolákon különösen a gimnáziumon, a kiknek a tehetségük egyébként nagyon csekély. Az oka ennek egyedül az, hogy gyermekeikből urat neveljenek Pedig ezt az áramlatot nem avval lehet ellensúlyozni, hogy a tanulót az éretségi vizsgálaton buktatják el, hanem buktassák el idejekorán még akkor, a midőn van módja, hogy élethivatását másként válassza meg, még akkor, a midőn megteheti azt, hogy, akár az ipari, akár a kereskedelmi vagy más hasznos pályát válasszon magának. Mert az érettségi vizsgálaton való buktatás, már nagyon sok tehetséges embernek szegte kedvét — Ugyan kérem menjen azzal az üres czimezgetéssel. Tudja, hogy „les amis de mes amis sönt mes amis" Árpád pedig nekem unoka testvérem. — Nevezzen engem egyszerűen Uuskának. Magát pedig Józsinak hijják ugy-e? — Józsefnek a filozopíerhez ez illik, kisasszony. — Ó Józsi sokkal szebben hangzik. Milyen kedves név a Józsi. — Ó mondja mégegyszer kisasszony, olyan jól esik ha Józsinak szólítanak. Úgyse szokott megesni az egyetemen Jóska a nevem máshol meg Nagy ur. Iluska háromszor egymásután mondta : Józsi, Józsi, Józsi. Minden egyes Józsi édesebnek hangzott annyira, hogy a filozopter szerette volna meglógni Iluska kezét és minden egyes Józsiért külön megcsókolni. Most már szemébe mert nézni a leánynak. A szemüvegen keresztül egyet-egyet villant a szeme amint rátekintett arra a fekete hajra, az egyenes finom női arczra, azokba a sötét szemekbe és mindenekelőtt arra a friss rózsás arczra, mely ugy emlékeztette a kis falujának leányaira a hol már annyi ideje nem volt! De azt még sem vette észre, mikor Iluska megoldotta a karpereczét. és nevelt proletárokat. Azokra pedig sem az országnak, sem a társadalomnak szüksége nincs. A teljesen hiábavaló és üres érettségi vizsgálat helyet pedig találni kellene más expedienst, amely a mostani visszás állapotokat megszüntetné s a nyugalmát a tanulónak és szülőknek egyaránt visszaadná. De különösen az érettségi vizsgán a muszáj buktatásnak nincsen semmi értelme. Aki nyolcz osztályon felküzdötte magát, annak kell tudni, ez a mi véleményünly Tapolcafő község pusztulása. Rettenetes tűzvész pusztított folyó hó 26-án városunk tőszomszédságában levő Tapolcafő községben. A tűz déluián 2 órakor ütött ki a község felső részén özv. Vácziné tulajdonát képező házban. A tüz kiütésekor óriási szélvész dühöngött és alighogy észrevették a tüzet már számos ház lángokban állott. A község lakosai nagyrészt a mezőkön voltak elfoglalva és az otthon maradt asszonyok és gyermekek tehetetlenül állottak a tűzvészei szemben. Városunk tűzoltói örtanyáján a tüz kiütését rögtön jelezték és három fecskendővel mintegy 40 emberrel kivonultak Tapolcafőre, de midőn odaérkeztek az egész falu lángban volt és nem térhetek a tűzhöz mivel a falu főutczáján mindkét oldalán égtek a házak és igy csak a tűztől meg nem támadt házakra — mintegy 60 ház — megmentésére szorítkoztak. Tűzoltóinknak ebben az óriási munkában a segítségére érkezett szomszédos a.-teveli, nórápi és p.kovácsi tűzoltók segédkeztek. A tüz óriási mérveket öltött ugyanyira, hogy rövid két óra alatt mintegy 116 ház —- Nézze Józsi kikapcsolódott a karpereczem. Legyen szives kapcsolja be. Es József kezébe vette Iluska bársonyos kacsóját és ügyetlen nagy ujjaival zavarodottan babrált rajta. Az akaratos kapocs sehogysem engedett. Végre Uuskának kellett közbelépni és együtt kapcsolták be a karpereczet. Ott volt egymáson a kettőjük keze és ott kellett tartania éreznie azt a gyönyörrel teli égető fájdalmat. Mert égette kezét az a kis hideg kéz még akkor is mikor elvált az ővétől. A vendégek kezdettek oszladozni, József menni akart de mindannyiszor engedett a marasztásnak. Végül már csak a huszár meg ő maradtak. Ekkor jött Árpád. — Bocsáss meg kedves Jóskám az öreg anynyira elfoglalt, hogy nem tudtam tőle szabadulni. Majd máskor komolyan beszélünk, ma . . . Mariska megrántotta a kabátját, hogy hallgasson. Niklay Jancsi is fölkelt, Józsi érezte, hogy most már igazán távoznia kell. Mikor a búcsúzásnál Iluska erősen megrázta a kezét, azt mondta neki. — A viszontlátásra kedves József. k , r,tán gondoljon rám, — de sokat. a hozzájuk tartozó melléképületekkel eg} ütt a lángok martalékává lett. Az udvarokban levő összes takarmány és házakban levő őszes hohniuk megmentéséről szó sem lehetett es mind benégtek. Az állatok legnagyobb része szerencsére kün volt a réten s igy csak néhány ló és szarvasmarha esett a tüz áldozatául. Az óriási tűzvész csaknem az egész községet elhamvasztotta és a lakosság között a nyomor óriási, amenyiben a tüz nemcsak hajléktalanokká, hanem nagyrészét koldussá tette, jólehet a házok biztosítva voltak. Belak Lajos a pápai járás főszolgabírója, ki a tűzvésznél személyesen jelen volt intézkedéseket tett a nyomor enyhítésére és a szerencsétlen tüzkárosultak javára gyűjtőiveket bocsájtott ki a megye összes területére. A főszolgabíró a gyüjtó-ivek kapcsán a következő felhívást intézte a megye öszszes lakosaihoz : Tapolcafő nagy község legnagyobb része folyó hó 26-án mintegy 160 lakóház a hozzá tartozó melléképületekkel a lángok martaléka lett. Hajléktalanná vált a lakosság legnagyobb része. Allatok égtek el a tűzben. Elégett a már betakarított takarmány is. Ezen eddig virágzó községünk a tönkre jutás szélére a nyomorba jutott. Ettől csak az emberi irgalmasság, a más bajában, kárában, együtt érző emberi nemes jó sziv mentheti meg. Felterjesztést tettem ugyan segély nyújtás, könyör adomány gyűjtés végett vármegyénk alispánjához, — járásom nemes gondolkozó jó szivü közönségéhez fordulok azonban első sorban. Hiszen a legközelebbi járásbeli községeknek, ezek lakosságának áll leginkább kötelességében a segély nyújtás. Csakis igy érdemli meg, igy számithat más község is hasonló bajokban támogatásra. Siessen azért mindenki adományával, áldozat filléreivel a szűkölködőkön segíteni. Járásom érdemes elöljárói pedig kövessenek el mindent, hogy a gyűjtés minél nagyobb, minél szélesebb körű legyen. A •i . i . J l _ - ii üj — Kívánja inkább, hogy ne gondoljak nagyon sokat kisasszonyra. Erre a különösen rezgő hangra összerázkódott Iluska. Csak most vette észre hogy a játékból komolyság lett de már késő, volt nem lehetett rajta változtatni. Árpád kisérte a fiukat aztán dühdsen rontott be. Micsoda bolondságot csináltatok ! Már megint ennek a szegény Jóskának teljesen elvetettétek az eszét. Annyira meg volt zavarodva, hogy Jancsinak a kabátjába bujt bele és a szalonajtónak akart menni, azt hitte arra van a kijárat. Kapuzárásakor azt súgta, hogy csókoltatja a kezedet. Ez neked szól Iluska. Iluska szótlanul állt és kinézett az utczára. Lassú pelyhekben hullott alá a hó. A túlsó oldalon egyedül ballagott egy alak kabátját egészen bevonta fehér lepellel a hó. Az alak egyszerre megfordult és fölnézett az emeletre oda arra az ablakra. Ő volt-e nem-e nem tudta kivenni de azért mégis érezte azt a hideget a szivében mintha azok a lassú hópelyhek nem is arra az utczán bolyongó emberre hanem az ő szivére hullanának.
