Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-12-30 / 52. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : ÍM3 &&&T, SSJBC HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. evi Tiz éves életpályánk utolsó zárójelenetéhez értünk. Nemcsak a szokásnak kívánunk hódolni, de a helyi viszonyok kötelességünkké teszik, hogy ez alkalmat megragadva tiz éves életpályánk munkásságáról — ha röviden is — beszámoljunk. A „Pápai Közlöny" élete nélkülözi a szenzációs, lármás sikereket. Röviden el lehet mondani tiz éves pályafutásunk történetét. Oly időben jött létre, mikor a viszonyok szükségessé tették egy oly lap létrejöttét, mely a közérdekű eseményeket függetlenül, teljes tárgyilagossággal ítélje meg, világosságot vessen a közélet olyan tényeire is, a melyek eddig egy és más okból mellőzve, nem lehettek a nagy közönség szükségszerű bírálatának tárgyának. Mi, midőn ezen lap szerkesztését elvállaltuk, nagyon is számot vetettünk magunkkal, hogy a „Pápai Közlöny" szerkesztését elvállaljuk. Tudtuk, hogy darázsfészekbe nyulunk, mely sok szúrást ejhet rajtunk, de azok elviselésére, illetve azok fölfogására eléggé edzetteknek tartottuk magunkat. Tudtuk jó előre, hogy nyíltságunk és szókimondásunk egyeseknek talán egy egész kis körnek nem fog ínyére válni, de ezzel mi nem törődünk, mert mikor a város érdekeiről van szó, ott -«egyesek érdekei nem jöhetnek számításba. Tiz éves pályafutásunk szorosan össze volt forrva a város és közönség érdekeivel. Örömmel és lelkesedéssel végeztük mindig munkánkat a közügyek terén, hogy ezáltal szolgálatokat tehessünk közönségünknek. Igyekeztünk ezen idő alatt felfogni Pápa és a vidék közönségének érdekeit, meglátni szükségleteit, megérteni szive kívánságát. Ezen programmal vállaltuk el a „Pápai Közlöny szerkesztését, ebben az irányban haladtunk s ebben szándékszunk tovább is haladni. Hogy helyes volt programmunk, azt lapunk tiz éves múltja igazolja. Azok, kik ösmerik a vidéki sajtó viszonyait, meg fogják érteni, hogy mit jelent tiz megszolgált esztendő egy vidéki lap életében, főleg pedig Pápa városában. Lapunk eddigi fennállása meggyőzött bennünket arról, hogy eddigi irányunk és irmodorunk olvasó közönségünk helyeslésével találkozott, s éppen ez oknál fogva reméljük, hogy lapunk évről-évre gyarapodni fog, mivel ezentúl is küzdeni fogunk a közérdek mellett s attól egy jottányira sem térünk el. Hallottuk már többször hangoztatni, hogy az, a ki mások bajaival törődik a nélkül, hogy erre felkérték volna, avagy ezért bármilyes elismerést várna, vagy nyerne : vagy bolond, vagy újságíró s ez nálunk beigazolást nyer. De mi ezt perhorreskáljuk, mi besoroztattuk magunkat a közügyek táborába, mi tollal, becsülettel kívánunk harcolni e téren. Pápa városában legjobban tudhatják, mily kellemetlenséggel, mily zaklatással s mily véremésztő munkával jár egy közügyeket önzetlenül szolgáló hírlap — mint a „Pápai Közlöny" — szerkesztése, s hogy mégis végzük e sisiphusi munkát, azt az elv, a kitüzütt cél érdekében tesszük. S mi öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy mi ezen publicistái kötelességünket a legnagyobb odaadással T IK O Két család karácsonya, i. A Gerendi Akos elegáns lakásának nagytermében felállított karácsonyfa gyertyáit meggyújtva az inas és úrnője intésére eltávozott. Gerendiné gyönyörködve legeltette szemeit a sokféle szinü, számtalan gyertyafényétől ragyogó karácsonyfán, melynek ágai dúsan megrakva valának : aranyozott gyümölcsök, czukorbabák és csillogó csecsebecsékkel, mig talpazatánál az ajándéktárgyak voltak elhelyezve. A hű feleség, a szerető, gondos anya, elleste férje s gyermekei kívánságát s az ajándékok mind olyanok, amelyek megfelelnek óhajtásuknak. Még egyszer szemlét tart'a finom Ízléssel s gazdagon kiállítót} karácsonyfa fölött; azután szobájába siet, hogy alkalmat nyújthasson övéinek az ő számára szánt ajándékok elhelyezésére. Nem kétkedik abban, hogy kedves meglepetésekben neki is leend része. Szerető jó férje minden bizonnyal értékes ékszerrel fogja megörvendeztetni és legnagyobb gyermeke: a tizenhétéves Lenke, valószínűleg gyönyörű kézimunkával kedveskedem! neki. Erre vall azon körülmény, hogy az utóbbi hetekben gyakran kért engedélyt arra, hogy a közelben lakó barátnőjét : a gyógyszerész leányát meglátogathassa. És elmeneteléhez Gerendiné egyszer sem tagagta meg beleegyezését, habár elve ellen volt, hogy leánya az ö felügyelete nélkül távozzék a háztól. Lenke, az anyai védszárnyak alul mindezideig nem is szabadulhatott; anyja mindig kíséretében volt, habár csak egy rövid sétát tett is barátnőível. Ez azonban kivételes eset volt. Olyankor, midőn valaki övéi számára meglepetést akar szerezni, megkímélve kell lennie minden zavartatástól. Gerendiné abban a hitben élt, hogy leányának lépteit ama cél vezérli barátnőjéhez, miszerint háboritlannl munkalkodhassék a karácsonyi ajándékul szánt tárgyon. E napon is már kora délután baiátnőjéhez kéredzett s azon tréfás kérdésére, hogy :• „Nemde, már vége lesz a kóborlásnak ?" lesütött szemekkel, zavarodottan feleié: „Ez lesz utolsó távozásom". Gerendiné képzeletben látja leányát, amint barátnőjétől hazajőve, a nagyterembe tér s a gyönyörű kézimunkát a többi ajándékok mellé helyezve, sietve távozik. Egyenesen a gyermekszobába megy, hogy testvéreivel együtt jelenjék meg a csengetyü hívó hangjára. Gerendinét gondolataiban férjének belépte zavarta meg, aki igy szólt hozzá : — Jer, édes Irmám, ne várakoztassuk már tovább a gyermekeket. Nemsokára aztán megszólalt, a gyermekekre bűbájos zeneként ható csengetyü szava, amely leleplezője lett az eddig előttük rejtve tartott karácsonyfának. Égyszerre élénk mozgalom váltotta fel a nagyterem csendjét. A gyermekek örömtől ragyogó szemekkel zajongták körül a pompás karácsonyfát és azonnal birtokukba akarták venni a Jézuska küldeményét. A szülők boldogságtól túláradó szívvel gyönyörködtek a kedves jelenetben, de egyszerre csak a Gerendiné arca aggodalmas kifejezést öltött, mert nem volt teljes a családi kör. Lenke hiányzott. Szivét hirtelen balsejtelem szállta meg, leányának távolmaradása miatt s remegő hangon tette föl a kérdést: — Hol van Lenke ? — Miután erre felelni egyik sem tudott, izgatottan, sietve hagyja el a termet. Alig tett néhány lépést a folyosón, a szobaleány jött szembe vele, egy levelet nyújtva át neki e szavakkal : — A nagysága részére e perczben hozta egy hordár. Gerendiné rosszat sejtve, egész testében remegni kezdett s tántorgó léptekkel ment be szobájába. Fölismerve leánya írását, szive láza-