Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-11-25 / 47. szám

IV\1»AI közL0\V Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Tegyük napirendre ! Régi dal, de nem mint a költő mondja, régi dicsőségről, hanem a régi nyomorúságról, a közvilágítás kérdése késztet bennünket újólag a felszólalásra. Ha városunk lakossága ezek után azt várja, hogy a közvilágítás nagy horderejű kérdésének egy ujabb fázisát van alkalmunk jelezni, csalatkozik. Ellenkezőleg, az indít felszólalásra, hogy teljes homály borul az ügyre, mely olyan közel érint e városban mindenkit s melynek megvalósítását annyira kivánja a közérdek. Nagyon jól tudják az intéző körök hogy a közvilágítás kérdése megoldása nálunk életkérdés, mely városunk fejlődésével szoros kapcsolatban van, a mely nélkül összes alkotásaink csonkák maradnak, a mely városunk haladásának szükségképeni folyományát képezi, amelynek megvalósítása nélkül fejlődés és előrehaladás alig képzelhető, s mégis nem történik semmi és marad minden a mint van. Laptulajdonos és kiadó : m&iATmm wnmtm. HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Mi, kik e helyütt mindenkor Önzetlenül vitatjuk városunk érdekeit, örömmel szemléljük, örömmel konstatáljuk mindazon mozzanatot, mely városunk fejlődését czélozza, de nem hallgathatjuk el a hiányokat s mulasztásokat sem, mert akkor nem állnánk feladatunk magaslatán, ha ezt tennék. Tudjuk azt, hogy egyszerre nem lehet mindazt megteremteni, amire városunk jelentőségének érdekében szükség volna. Tudjuk azt, hogy nehéz nagy akadályokba ütközik annak pótlása, amit egész évtizedeken át elhanyagultunk, s mégis munkához kell fognunk serényen az akadályokkal szembeszálva, most nem szabad, nem lehet megálnunk, ha ismét elhiaradni nem akarunk. Városunkban a közvilágítás most már szükséget pótol, mely minden más vállalatok fölé helyezendő, s azért csak kötelességet vélünk teljesiteni, midöu ezen az intéző körök figyelmébe ajánljuk, kik hivatva vannak e kérdés megoldásánál a vezérsz^repet viselni. Nekünk kötelességünk mindent létesíteni, amibe városunk más városokkal szemben háttérbe szorul, kötelességünk azt létesíteni, mert csak igy érhetjük el azt a czélt, hogy azt a helyet foglalhassuk el, amire Pápa város jelentőségénél, lakóinak intelligentiájánál fogva hivatva van, csak igy érhetjük el azt a niveaut, amit mi igazán, azt hisszük mindannyian igazán óhajtunk. A világítás létesítése oly elsőrendű szükséget pótol, hogy ezt tovább elodáznunk nem szabad, nem lehet. Valóban szégyenletes és szomorú állapotnak tartjuk azt, hogy városunk a közvilágítás megoldására nem fektet semmi fontosságot, pedig alig van városunkban egyén, ki ezen állapotott tarthatatlannak nem jelezné. Most, hogy városunk a reformok városaival lépést akar tartani, komolyan kell a közvilágítás kérdésével foglalkozni. Ha a képviselőtestületben T AECZ Snllé&fgép. Régi kedves jó cimborák ! Gondoltok-e néha rám ? Jutok-e az eszetekbe, Unalmas tétlen órán ? Emlékeztek kis szobámra Ahol annyi estéken, Jót kacagtunk anyáinktól Tanult gyermek meséken ? Hát mikor vizsga nap után, Néhányan összegyültünk, S duhaj kedvvel, asztaltetön Vadul táncra perdültünk ? Elmúlt az arany ifjúság Virág csak volt a réten; Most már hervadt, elvirágzott, El is száradott régen ! Nem kérdem mivé lettetek ? Tudom jól foly dolgotok. Kik a régit igy feledik, Azok nagyon boldogok ! Én mi vagyok ? Ágról szakadt ! Mindenem elvesztettem, Egy ábrándos ifjú élet Rut temetője lettem. Az asztalfutó, Egriék már hetek óta azon tanácskoztak, mivel kellene meglepni Lotti nénit a nevenapján. — Valami szép kézimunkát csinálhatnál Duczikám, — vélte a férfi. — Lotti néni nagyon szereti a szép kézimunkákat. S bizony csak az a legkedvesebb ajándék, a mit valaki sajátkezilleg készített. — Igen, igen, — mondta arra a felesége. De nem tudta elhatározni, hogy mi legyen. Valami szép asztalfutó vagy milieu selyemhimzéssel ? Lehet ájour hímzés is, az nagyon finom és diszes. Vagy talán divánpárna, aranyfonállal, zseniliával hímezve '? Lehetne valami gyöngy munka is. — Lehetne, persze, hogy lehetne, — erősítette a férfi is. Az asszony azonban addig tanakodott, válogatott, mig körmükre nem égett az idő. Most már lehetetlen valami tisztességes szép kézi munkát elkészitni. De Egriné talált valami kisegítő módot. — Tudót mit'? Veszünk egyet készen. Gyönyörűeket láttam kirakatban múltkor a váczi-utczában. — De kedves, az talán mégsem illik — vetette ellene a férfi. — Eh, ugyan miért ? Lotti néni azt fogja hinni, hogy én csináltam s örülni fog neki . . . Lotti néni valóban szerfölött nagy örömmel fogadta a kedves meglepetést. Öszszevissza ölelgette az ő édes hugocskáját s gyönyörködve nézegette a pompás asztalteritőt. — Milyen remek munka! Ezek a virágok ! Ez a bámulatos finom himzés. Meg kellene aranyozni a kezedet. Es mennyi munkádba kerülhetett! Igazán édes, meg sem bírom neked köszönni. Mennyit fáradhattál; hogy örömet szerez nekem. El is teszem ezt legdrágább emlékeim közé. A fiatal asszon}

7 pirulva, restelkedve halgatta ezt a nagy dicséretet. Ugy érezte, mintha mégis csúnyaság volna, a mit elkövetett, igy megcsalni ezt a jó Lotti nénit. — Bizony, bizony nem illett, — mondta otthon az ura. A jó Lotti néni azalatt bedugta a névnapi ajándékba kapott asztalfutót a többi czifra asztalfutó, milieu, hímzett abrosz és egyéb kézimunka rengeteg nagy halmaz közé, a mit a sok rokontól, jóbarátnétól, keresztleányaitól kapott. Kissé bosszankodott is, hogy már nem tudja hová rakni. Maholnap uj szekrényt kell venni ennek a sok lim-lomnak. Igazán ugy mondta „lim-lom." Ámbár talán mégsem gondolta egészen ugy, mert a legkedvesebb baratnéjának, Pintérnének, ő is egy szép kézimunkával akart kedveskedni a nevenapjára. De miért babráljon ő avval Isten tudja