Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-28 / 43. szám

hértemplom, Makó, Orosháza, Buziás, Herkules fürdő, Orsova, Pancsova. Ezeken felül még körülbelül öt kisebb mozgó színtársulat kapna engedelmet egy-egy nagyobb területre szorítva, a mely társulatok azután saját kijelölt területükön belül mindazokban a városokban és nagyobb községekben tarthatnak előadásokat, a melyek nem osztattak be az állandó szinikerületekbe. Összesen tehát mintegy 27 társulat működnék a tervezet szerint a jövőben Magyarország területén, a mely szám ujabb állandósítás, kerületek létesítése esetén a kívánalmak, a szükség és a természetes fejlődés szerint szaporítható lesz. Ez a tervezet egyrészböl biztosítani fogja a színigazgatók boldgulását, mert bizonyos körben állandó biztos működésre számithatnak és a jövőben nem terhelik őket a messze való költözködés tetemes kiadásai. Másrészről a városok is a pályázatok kiírásánál jól szervezett társulatokra számíthatnak s igy a vidéki színészet ügyét kölcsönösen előbbre vihetik. A tervezetet megküldték a főispánoknak, polgármestereknek, színigazgatóknak, szinügyi bizottságoknak véleménynyilvánítás végett azzal a kérelemmel, hogy nézetüket záros határidőn belül a szülészeti felügyelővel közöljék, hogy a tervezet az érdekelt tényezők közbenjöttével azután letárgyalható és életbe léptethető legyen. A kerületek végleges megállapítása után az illetékes és érdekeit tényezőket fel fogják hívni, hogy az egyes kerületekbe tartozó városok pályázati föltételeit közösen megállametőhöz, mely különben sem volt messze a falutól, ott aztán magállott, körültekintett, keresve a hűtlen lányt. Nem tudta, hol nyugszik az anyja, nem volt ott a temetésén. Lassan tovább ballagott, erősen dobogó szívvel szemlélve az egyes alakokat. Egy újonnan hantolt sírnál két alakot pillantott meg, közelebb húzódott hozzájok egy bokor mögé, onnan már tisztán- kivehette őket. Maris volt az egyik és Csörge Perkó. Felindulásában már-már lőni akart, de mégis jobbnak látta előbb beszélni vele. Hallgatózott. Csörge Ferkó vitte a beszéd fonalát, szomorúan, lassan, ilyen helyen hogy is beszélhetne máskép. „Szegény Marisom, lásd, ez is megtörtént, jó édes anyád is elköltözött; bárcsak egy hónappal tovább élt volna, bizonyára nyugodtabban hal meg, ha az én kezeimbe látott volna téged, igy azonban még áldását sem hagyta ránk." Maris, ki lehajtott fővel hallgatta e szavakat, itt megszólalt : „De adott ránk áldást, Ferkó, csakhogy te helyetted az másik volt mellettem." Az a másik pedig tovább nem tudta magát türtőztetni, e szavakra előtör a bokor mögül s megragadva Maris kezét, haragtól reszkető hangon szólt hozzá: „Ha pitván, kihirdetések végett intézkedjenek. A pályázati föltételek megállapítása és az igazgató meghívása egy szűkebb bizottság föladata lesz, a mely bizottság a kerületbe tartozó városok hatóságaiból, illetőleg szinügyibizottságaiból kiküldött tagokból fog megalakulni. Azontúl az egyes városi hatóságok és szinügyi bizottságok minden, a magyar szinügygyámolitására szolgált s ennek érdekeit előmozdító lépéseikben ténykedéseikben egymástól függetlenül és szabadon intézkednek és jogaikat ís egymástól teljesen függetlenül gyakorolják. Az uj rendszer fokozatos életbe léptetése remélhetőleg már a jövő év folyamán megkezdődik Ujkorszakot jelent e tervezet a vidéki színészetnek. Amennyiben meghonosul az uj rendszer, talán a közönség is fölmelegedik, fölbuzdul majd és jobban pártfogásába veszi a színészeket. kik valóban nemes missziót teljesítenek az országban és iparkodnak tőlük telhetőleg jót produkálni. Uj korszakot jelent ez a színtársulatokra is, melyek sok helyütt közönnyel, részvétlenséggel találkoztak küzködniök, nyomorogniok kellett, mindenképen meg volt nehezítve működésük, ugy hogy nem csoda, ha csüggedés, reménytelenség fogta el őket. A jövő egy szebb képet tár elénk, s ez némi vigaszt ád, felvirrad még a vidéki színészet hajnala 1 Fogyasztási szövetkezeteink, Manapság már úgyszólván „mindennapivá"' váltak a különféle felhívások, melyek a honi ipar felvirágoztatására, a raunránk adta az áldását. Maris, miért nem tartod azt meg, miért utasítottál el engem 1" Tovább akarta mondani, de Ferkó félbeszakitá s távozásra intette, kérve őt, hogy majd más alkalommal beszéljen e dologról. „Rövid leszen Ferkó, de csak hagyd azt a pár szót kimondanom, a mi már oly régen a szivemen fekszik, s oly erősen nyomja azt, hogy majd megszakad. Mondd meg Maris, miért hagytál el engem ?" A leány remegve, halványan állt a sir mellett, s tört, fuldokló hangon monda : „Mert én nem szerettem kegyelmedet, csak édes anyám kedvéért ! . . ." „De hát ha nem szerettél, miért bántál ugy velem, miért bolonditottad el a fejemet ; Maris, itt szegény boldogult anyád sírjánál kérlek téged, térj magadhoz, s fordulj ismét hozzám, én még mindig szeretlek téged !" „De én sohasem szerettem kegyelmedet, azért hát hagyjon ís békéli, mert nem is tudnám szeretni soha." ,,Hát akkor mást sem szeretsz 1" kiáltá Gyuri, s pisztolyából 2 golyót bocsátott a leány mellének ; s midőn látta, hogy az elbukik, maga ellen irányitá a pisztoly csövét és kioltá saját életét is. A temető lakóinak száma másnap keltővel szaporodott. kások helyzetének javítására, stb. irányulnak, mert az ország minden zugából lehet hallani a buzdításokról, mindenütt alakulnak társulatok és egyesületek, a létezők pedig e cél elérésére hatáskörüket mindjobban kiterjesztik, vagy pedig teljesen megváltoztatja k, hogy csak a honi ipar, a munkásnép és altalaban a magyarság érdekeinek minden terén való előmozdításával „hazafiúi kötelességüknek eleget tehessenek." Mi mint modern nemzet minden áron arra törekszünk, hogy iparunkat és kereskedelmünket a külföld mintájára fejlesszük és felvirágoztassuk és megfelelő újításokat léptessünk életbe, a munkásnép helyzetének könnyítésére és javítására. Éppen ezen célból alakulnak a különféle iparvédő és fejlesztő, munkásegyesületek és szövetkezetek, de ez is egyúttal az, mely alkalmat nyújt egyeseknek arra, hogy az ilyen egyesületek zászlajára kitűzött cél mellett a saját érdekeiknek is szolgálhassanak. Tény az, hogy bizonyos intézménynek előnyös alkalmazása nagyon sok körülménytől van függővé téve és ez esetben, ha az illető mindmegannyi tényező nem játszik előnyösen közre, akkor hiába is forszírozzák azt, mert eredménytelenné válik, és oly rossz előítéleteket szül, hogy ide vei, mikor már a viszonyok megváltoztak, a körülmények mások, és az egykor akár közömbösen fogadott, akár pedig az egykor korai intézmény csakugyan helyén való lenne, akkor már nagyon fáradságos az ilyen intézménynek megvalósítása és létesítése. Valóban ezen kort érjük ma mi is 1 Németországban és Angliában sikeresen működnek a szövetkezetek. Ezt nálunk is utánozni kívánják. Folyton alakulnak ilyenek és egyes vidékeket gomba módra való szaporodással elárasztanak. A szövetkezetek nagyon különfélék lehetnek. E helyütt azonban csupán azokról kívánok szólani, melyek napjainkban mindinkább szaporodnak, t. i. a fogyasztási szövetkezetekről. Az ilyen fogyasztási szövetkezetei! célja, hogy általa a tagok szükségleteiket — miután árucikkeiket közvetlen a termelőtől szereznék be — minél jobban és olcsóbban kielégítsék. Mint a gyakorlat is bizonyítja a fogyasztás szövetkezeteknek a legnagyobb létjogosáltsága egy gyár — bánya — és ezekhez hasonló vállalatok munkásai és alkalmazottai között van. Ezeknél a vezetőség a vállalat fenntartói, alapitói, és hivatalnokaiból, vagy pedig egyáltalán fizetett hivatalnokokból kerül ki, kikben meg van a kellő szakértelem, a tapintatosság, a körültekintés, kik eléggé módot nyújtanak, hogy a szöyetkezet — mint ilyen — szükségleteit közvetlen a termelőtől szerezze be, és miután a kellő tőkével rendelkeznek, alkalmat találnak, hogy azt a legelőnyösebben felhasználhassák. Hasonló szövetkezetek sikeres működésé áldás ugy az illető vállalatra, mint magára az államra nézve. Áldásos pedig azért, mert általa egyrészről a vállalat a saját munkásai helyzetén hathatósan segített, másrészről pedig sikeres működésűk által a munkáskérdés mindjobban a megoldás felé közeledik. Miután a fogyasztási szövetkezetek létjogosultsága a munkásnép körében tényleg bebizonyult, általuk nagyon sokan annyir a elkapatva érzik magukat, hogy ilyeneket a parasztság, a földmivesnép és a polgárság körében napról-napra alakítanak. Az ilyen törekvés azonban nem más mint pillanatnyi népszerűség hajhászás, mely mögött még bizonyos elvi cél lebeg, légvárakról beszélnek a tudatlan népnek és csak mikor megalakult a szövetkezet, akkor „bújik ki a szeg a zsákból" és akkor tűnik ki, hogy félremagyarázva a szövetkezet célját és felkorbácsolva a kereskedők ellen a népben a kedélyeket és egy olyan intézmény helyett, mely valóban a parasztság helyzetén némi-