Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-28 / 43. szám

képp segített volna, — korteskedési egye­sületet alapítottak. Pedig a szövetkezetek működése csak akkor lehet áldásos és sikeres, ha azok a tagok anyagi helyzetén igyekeznek segíteni, a tagságból nem zárnak ki senkit, ergo nem terelik azt elvi útra. Mert ugyancsak mi is a szövetkezet ? A szövetkezet egy olyan meg nem ha­tározott számú tagokból álló társaság, mely tagjai hitelé ne k, keresetének, gazdálkodásának, — a közös üz­letkezelés, illetőleg a kölcsönösség alapján való — előmozdítására irányul. Sajnos azonban, a mi ujabb irányú szövetkezeteink nem érik, de nem is érhe­tik el ezen, — a szövetkezetek elé kitűzött célt. Mert azok nem alakulnak tagjai hite­lének előmozdítására, hanem igenis, alakul­nak azért, hogy általa egy párt egyesü­letet létesítsenek. Azok nem alakulnak tagjai keresetének és gazdálkodásának elő­mozdítására, hanem azért, hogy általuk egyes vidékeken sikeresen működő keres­kedéseket tönkre tegyenek! Azonban az ilyen törekvésnél — mint azt már több példa is bizonyítja — csupán a cél marad fenn, az eredmény pedig soh'se jő meg, hanem füstbe megy. Mig a munkásnép köréten alapított szövetkezetek vezetői szakavatott egyének, addig a polgárság altal alapított fogyasztási szövetkezetek vezetői — kik ugyancsak egy­azon néprétegből kerülnek ki — nem érte­nek a vezetéshez, az üzletkezeléshez, kik nem képesek az olcsó forrást felkeresni, hanem áruikat kereskedőktől veszik, kik — nagyon természetes — ha ugyan nem is kartellirozva, de mégis minden törekvésük­kel oda igyekeznek, hogy az ellenük har­coló és megrontásukra siető és törekvő szö­vetkezetek sikeres működését mindenáron megakadályozzák. Ezt pedig azzal igyekez­nek elérni, hogy a szövetkezetek náluk hi­telt nem élveznek, azonkívül az árak sem­mivel sem mérsékeltebbek, mint más detail vevővel szemben. Igy tehát a szövetkezetek áruikat a kereskedőkénél olcsóbban nem adhatják tagjaiknak, a mellett a kereske­dők — kik ekkor már a reményeikben csa­latkozott népet felvilágosítva — magukhoz édesgetik a szövetkezet tagjait is, a szövet­kezet pedig, miután nyereségre nem tehet szert, kénytelen a felmerült költségeket sa­játjából fedezni és végre a tovább működést beszüntetni. Ebből pedig igen egyszerűen felállít­hatjuk, hogy a földmives maradjon földmi­ves, ne igyekezzék az kereskedő lenni, mert mint a hogy a koldus nem ért a kardfor­gatáshoz, épp ugy a földmives sem ért a tollforgatáshoa, a kereskedéshez. Ha a fogyasztási szövetkezetek létjo­gosultságukat a polgárság körében is be­akarják bizonyítani, még akkor sem szabad a tagságból a más felekezetüeket kizárni, hatáskörüket szükkörre szorítani, nem lehet a vezető elemeket a saját rétegéből elállí­tani, hanem igenis, szervezzék azt minden mellékirányok mellőzésével, azonkívül al­kalmazzanak a vezetéshez olyan elemeket, kik biztos garanciát nyújtanak a vezetés il­letékességére, és igy akkor képesek lesznek a jó és olcsó árut közvetlen a termelőtől beszerezni és azt saját tagjainak olcsón eladni. A mult hétről. Kötött útlevelem van a hét tükrének megírásához, amennyiben Ígéretemhez ké­pest mult heti záradékul a Jókai kör esté­lyét csak pedzettem és annak részletes leí­rására köteleztem magam. Szívesen es kész örömmel teszek ezen géreteninek eleget, mert hálásabb téma nem is akad egy heti krónikásnak mint egy estélynek krónikában való megörökítése, fő­leg pedig a Jókai kör estélyénél mondható ez, amennyiben ez volt a bemutató estély ahol társadalmunk szine-java adott találkát egymásnak. Evekkel ezelőtt még ezek az estélyek nem voltak oly kedélyesek, mivel társadal­munk körében filoxeraként pusztított a „kaszt szellem," de az intéző elemek erő­sen permeteztek és lassanként mint az ame­rikai szőllőveszők uj hajtásokat kaptunk a Jókai körben s ha nem is végleg, de mint már a legutóbbi estélyen tapasztalhattuk a „kaszt szellem" kimuló-félben van. Ezen előzmények után nem is csoda, ha a lelkesedés legnagyobb melegével dió­ként fogok tollat, hogy a Jókai kör bemu­tató estélyét megörökitsem. Clióról jut estembe, s ezzel egy kissé eltérek kedves témámtól, hogy ezzel az örökösitési úrral a legközelebbi múltban a színházban találkoztunk, amidőn a polgári leányiskola jubileumán többrendbeli funktiót teljesített s főleg a ..Kegyelet/' és „Hála" allegorikus képletét jegyezte fel nyomaté­kosan. A Jókai körnél hála a gondviselésnek még kegyeletről nincs sok feljegyezni va­lóm, hacsak néhai Latinovitsnéröl nem, ki rövid ideig volt lelke a körnek, de annál több hálát kell feljegyeznem azokról, kik a Jókai kör hivatását szem előtt tartva, an­nak fejlődését és főleg társadalmunk össze­tartását voltak és vannak hivatva előmoz­dítani. Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha el­sősorban Fenyvessyt jelenlegi főispánunkat örökítem meg ezen a téren, ki ezen körnek alapitója volt s jelenleg is díszeinöke. Szá­mos éven át dédelgette, ápolgatta ezt a szülöttét s ha nem ugy gondozta volna ezt a „gyenge szervezetű csecsemőt," (mert az volt) akkor vég-elgyengülésben feloszlott volna. Ezt hittük akkor is, midőn kénytelen volt körünkből távozni és az anyai szerepet egy mostohára kellett bizni, (bocsánat a kifejezésért, de akkor azt hittük) de öröm­mel mondhatjuk, hogy csalódtunk. Fényesen igazolja ezt Fenyvessynek jelenléte a Jókai kör bemutató estélyen. El­jött gondozott gyermekét meglátogatni és meg akart győződni, valljon jó mostohára bizta az ügyeletet. Azt hiszem, hogy meg volt elégedve, mert jóllehet utódja Hegedűs képviselőnk nem is volt jelen az estélyen, de tudva azt, hogy a mama látogatóba jött, a család összes tagjai egybegyűltek és va­lóságos örömünnepet ült a Jókai kör ezen estélyével. Harmos a kör jelenlegi ügyvivője öröm­mel üdvözölte a család fejét és amidőn a lelkes éljenzés lecsillapult mint rendesen szellemes sziporkáival derültségben tartotta rövid ideig a társaságot. Vikár Erzsi a társaság egyik zongora sollistája újra beigazolta, hogy hangszeré­nek mestere és méltó ezen társaság zenei keretébe. Gáthy Zoltán a Jókai kör örökös he­gedűművésze, jó csatalóként újra tűzbe ment, és fennen lobogtatva babérkoszoruzott hegedűjét köszönte meg az ovációt. Régi kedves fegyverhordozója Csoknyay Erzsi a zongorával kisérte, kivel rendesen megszok­ta osztani a babérokat. Kövy Dolóra a társaság egyik legifjabb tagja, ki eddigelé csak mint dilletáns mű­j ködött közre, ez alkalommal mint kész mű­vésznő mutatta be magát és a szűnni nem akaró tapsokból és ujrázásokból azt kons­tatálhattam, hogy ezt a pacsirta hangú ta­got a kör teljesen magáénak vallotta és es­télyeire állandói! szerződtette. Fegyverhor­dozója Kis József zongoratanár volt, ki a körnek szinte régi csatalova. Az estély műsorát egy quartett fejez­te be, melyben Gáthy Zoltán, Kis Vilma, Schultz Vendel régi kipróbált erők és Steiner Lajos ujoncz nagy zenei ügyességet fejtet­tek ki. Az estély közben Fenyvessy erősen adta a honeureket és főleg a tapsokban nem fukarkodott. Mindenkihez volt egy jó szava és" örömmel tapasztalhatta, hogy jó magot vetett el, midőn a Jókai kört meg­alakitotta. Az estélyt társasvacsora és végül amolyan rögtönözött táncz fejezte be és Fenyvessy azzal a tudattal hogyta el a Jó­kai kört, hogy : „Lieb Vaterland mags't ruhig sein. Fest steht und treu die Wacht am Rhein." Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa jö­vője remény részletekbe van biztosítva, Az hirlik, hogy Pápa város ci­I nierében kiváltságos dolgok lesznek be pingálva. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán a legközelebbi megyei bált Pá­pán tervezi. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk a Jókai körnek mostoha apja. Az hirlik, hogy a polgármestert és városi tanácsost Veszprémben meg­tanították népeket számolni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány „Halottak napján" minden ellenségé­vel kibékülni szándékszik. Az hirlik, hogy a rendőrbiztos a többek közt még az örökké égő vir­giniával is imponál. Az hirlik, hogy a városházi hi­vatalnokok egymást keresztezik az előléptetésben. Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik „Halottak napján" saját életüket fogják megsiratni. Az hirlik, hogy a pápai kávésok és vendéglősök azért nem akarják a telefont bevezetni, mert attól félnek, hogy az asszonyok folyton zaklatnák a férjeket a hazamenetelre. Az hirlik, hogy Pápán annyi a férjhez kivánkoző leány, mint Ó-Budán a zsidó gyerek. Az hirlik, hogy Pápán egy kis­asszony azt hitte, hogy éjjeli zenét kap, pedig csak egy részeg ember hortyogott az ablaka alatt. Az hirlik, hogy Páter Bukfencz „jfíalottak napján" saját fejére fog sírkoszonit helyezni. Az hirlik, hogy Pápán egyes kárbecslők nemcsak tüzet, de pofo­nokért pénzbüntetést is liquvidálnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője „díszpolgára" lett az éj­jeli mulatóhelyeknek. z-s X — Halottak napja. Még néhány nap és itt van újból november 1-ső napja, a kegyelet ünnepe, sirkoszoruk szezonja. Minél i n k ább elközelgett Ha­lottak napja, mikor szeretteink gondo­san ápolt sirhalmára a megemlékezés koszorúját lerakjuk, annál több és több virág jelenik meg a kirakatok-

Next

/
Thumbnails
Contents