Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-28 / 43. szám

képp segített volna, — korteskedési egyesületet alapítottak. Pedig a szövetkezetek működése csak akkor lehet áldásos és sikeres, ha azok a tagok anyagi helyzetén igyekeznek segíteni, a tagságból nem zárnak ki senkit, ergo nem terelik azt elvi útra. Mert ugyancsak mi is a szövetkezet ? A szövetkezet egy olyan meg nem határozott számú tagokból álló társaság, mely tagjai hitelé ne k, keresetének, gazdálkodásának, — a közös üzletkezelés, illetőleg a kölcsönösség alapján való — előmozdítására irányul. Sajnos azonban, a mi ujabb irányú szövetkezeteink nem érik, de nem is érhetik el ezen, — a szövetkezetek elé kitűzött célt. Mert azok nem alakulnak tagjai hitelének előmozdítására, hanem igenis, alakulnak azért, hogy általa egy párt egyesületet létesítsenek. Azok nem alakulnak tagjai keresetének és gazdálkodásának előmozdítására, hanem azért, hogy általuk egyes vidékeken sikeresen működő kereskedéseket tönkre tegyenek! Azonban az ilyen törekvésnél — mint azt már több példa is bizonyítja — csupán a cél marad fenn, az eredmény pedig soh'se jő meg, hanem füstbe megy. Mig a munkásnép köréten alapított szövetkezetek vezetői szakavatott egyének, addig a polgárság altal alapított fogyasztási szövetkezetek vezetői — kik ugyancsak egyazon néprétegből kerülnek ki — nem értenek a vezetéshez, az üzletkezeléshez, kik nem képesek az olcsó forrást felkeresni, hanem áruikat kereskedőktől veszik, kik — nagyon természetes — ha ugyan nem is kartellirozva, de mégis minden törekvésükkel oda igyekeznek, hogy az ellenük harcoló és megrontásukra siető és törekvő szövetkezetek sikeres működését mindenáron megakadályozzák. Ezt pedig azzal igyekeznek elérni, hogy a szövetkezetek náluk hitelt nem élveznek, azonkívül az árak semmivel sem mérsékeltebbek, mint más detail vevővel szemben. Igy tehát a szövetkezetek áruikat a kereskedőkénél olcsóbban nem adhatják tagjaiknak, a mellett a kereskedők — kik ekkor már a reményeikben csalatkozott népet felvilágosítva — magukhoz édesgetik a szövetkezet tagjait is, a szövetkezet pedig, miután nyereségre nem tehet szert, kénytelen a felmerült költségeket sajátjából fedezni és végre a tovább működést beszüntetni. Ebből pedig igen egyszerűen felállíthatjuk, hogy a földmives maradjon földmives, ne igyekezzék az kereskedő lenni, mert mint a hogy a koldus nem ért a kardforgatáshoz, épp ugy a földmives sem ért a tollforgatáshoa, a kereskedéshez. Ha a fogyasztási szövetkezetek létjogosultságukat a polgárság körében is beakarják bizonyítani, még akkor sem szabad a tagságból a más felekezetüeket kizárni, hatáskörüket szükkörre szorítani, nem lehet a vezető elemeket a saját rétegéből elállítani, hanem igenis, szervezzék azt minden mellékirányok mellőzésével, azonkívül alkalmazzanak a vezetéshez olyan elemeket, kik biztos garanciát nyújtanak a vezetés illetékességére, és igy akkor képesek lesznek a jó és olcsó árut közvetlen a termelőtől beszerezni és azt saját tagjainak olcsón eladni. A mult hétről. Kötött útlevelem van a hét tükrének megírásához, amennyiben Ígéretemhez képest mult heti záradékul a Jókai kör estélyét csak pedzettem és annak részletes leírására köteleztem magam. Szívesen es kész örömmel teszek ezen géreteninek eleget, mert hálásabb téma nem is akad egy heti krónikásnak mint egy estélynek krónikában való megörökítése, főleg pedig a Jókai kör estélyénél mondható ez, amennyiben ez volt a bemutató estély ahol társadalmunk szine-java adott találkát egymásnak. Evekkel ezelőtt még ezek az estélyek nem voltak oly kedélyesek, mivel társadalmunk körében filoxeraként pusztított a „kaszt szellem," de az intéző elemek erősen permeteztek és lassanként mint az amerikai szőllőveszők uj hajtásokat kaptunk a Jókai körben s ha nem is végleg, de mint már a legutóbbi estélyen tapasztalhattuk a „kaszt szellem" kimuló-félben van. Ezen előzmények után nem is csoda, ha a lelkesedés legnagyobb melegével dióként fogok tollat, hogy a Jókai kör bemutató estélyét megörökitsem. Clióról jut estembe, s ezzel egy kissé eltérek kedves témámtól, hogy ezzel az örökösitési úrral a legközelebbi múltban a színházban találkoztunk, amidőn a polgári leányiskola jubileumán többrendbeli funktiót teljesített s főleg a ..Kegyelet/' és „Hála" allegorikus képletét jegyezte fel nyomatékosan. A Jókai körnél hála a gondviselésnek még kegyeletről nincs sok feljegyezni valóm, hacsak néhai Latinovitsnéröl nem, ki rövid ideig volt lelke a körnek, de annál több hálát kell feljegyeznem azokról, kik a Jókai kör hivatását szem előtt tartva, annak fejlődését és főleg társadalmunk összetartását voltak és vannak hivatva előmozdítani. Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha elsősorban Fenyvessyt jelenlegi főispánunkat örökítem meg ezen a téren, ki ezen körnek alapitója volt s jelenleg is díszeinöke. Számos éven át dédelgette, ápolgatta ezt a szülöttét s ha nem ugy gondozta volna ezt a „gyenge szervezetű csecsemőt," (mert az volt) akkor vég-elgyengülésben feloszlott volna. Ezt hittük akkor is, midőn kénytelen volt körünkből távozni és az anyai szerepet egy mostohára kellett bizni, (bocsánat a kifejezésért, de akkor azt hittük) de örömmel mondhatjuk, hogy csalódtunk. Fényesen igazolja ezt Fenyvessynek jelenléte a Jókai kör bemutató estélyen. Eljött gondozott gyermekét meglátogatni és meg akart győződni, valljon jó mostohára bizta az ügyeletet. Azt hiszem, hogy meg volt elégedve, mert jóllehet utódja Hegedűs képviselőnk nem is volt jelen az estélyen, de tudva azt, hogy a mama látogatóba jött, a család összes tagjai egybegyűltek és valóságos örömünnepet ült a Jókai kör ezen estélyével. Harmos a kör jelenlegi ügyvivője örömmel üdvözölte a család fejét és amidőn a lelkes éljenzés lecsillapult mint rendesen szellemes sziporkáival derültségben tartotta rövid ideig a társaságot. Vikár Erzsi a társaság egyik zongora sollistája újra beigazolta, hogy hangszerének mestere és méltó ezen társaság zenei keretébe. Gáthy Zoltán a Jókai kör örökös hegedűművésze, jó csatalóként újra tűzbe ment, és fennen lobogtatva babérkoszoruzott hegedűjét köszönte meg az ovációt. Régi kedves fegyverhordozója Csoknyay Erzsi a zongorával kisérte, kivel rendesen megszokta osztani a babérokat. Kövy Dolóra a társaság egyik legifjabb tagja, ki eddigelé csak mint dilletáns műj ködött közre, ez alkalommal mint kész művésznő mutatta be magát és a szűnni nem akaró tapsokból és ujrázásokból azt konstatálhattam, hogy ezt a pacsirta hangú tagot a kör teljesen magáénak vallotta és estélyeire állandói! szerződtette. Fegyverhordozója Kis József zongoratanár volt, ki a körnek szinte régi csatalova. Az estély műsorát egy quartett fejezte be, melyben Gáthy Zoltán, Kis Vilma, Schultz Vendel régi kipróbált erők és Steiner Lajos ujoncz nagy zenei ügyességet fejtettek ki. Az estély közben Fenyvessy erősen adta a honeureket és főleg a tapsokban nem fukarkodott. Mindenkihez volt egy jó szava és" örömmel tapasztalhatta, hogy jó magot vetett el, midőn a Jókai kört megalakitotta. Az estélyt társasvacsora és végül amolyan rögtönözött táncz fejezte be és Fenyvessy azzal a tudattal hogyta el a Jókai kört, hogy : „Lieb Vaterland mags't ruhig sein. Fest steht und treu die Wacht am Rhein." Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa jövője remény részletekbe van biztosítva, Az hirlik, hogy Pápa város ciI nierében kiváltságos dolgok lesznek be pingálva. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán a legközelebbi megyei bált Pápán tervezi. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk a Jókai körnek mostoha apja. Az hirlik, hogy a polgármestert és városi tanácsost Veszprémben megtanították népeket számolni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány „Halottak napján" minden ellenségével kibékülni szándékszik. Az hirlik, hogy a rendőrbiztos a többek közt még az örökké égő virginiával is imponál. Az hirlik, hogy a városházi hivatalnokok egymást keresztezik az előléptetésben. Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik „Halottak napján" saját életüket fogják megsiratni. Az hirlik, hogy a pápai kávésok és vendéglősök azért nem akarják a telefont bevezetni, mert attól félnek, hogy az asszonyok folyton zaklatnák a férjeket a hazamenetelre. Az hirlik, hogy Pápán annyi a férjhez kivánkoző leány, mint Ó-Budán a zsidó gyerek. Az hirlik, hogy Pápán egy kisasszony azt hitte, hogy éjjeli zenét kap, pedig csak egy részeg ember hortyogott az ablaka alatt. Az hirlik, hogy Páter Bukfencz „jfíalottak napján" saját fejére fog sírkoszonit helyezni. Az hirlik, hogy Pápán egyes kárbecslők nemcsak tüzet, de pofonokért pénzbüntetést is liquvidálnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője „díszpolgára" lett az éjjeli mulatóhelyeknek. z-s X — Halottak napja. Még néhány nap és itt van újból november 1-ső napja, a kegyelet ünnepe, sirkoszoruk szezonja. Minél i n k ább elközelgett Halottak napja, mikor szeretteink gondosan ápolt sirhalmára a megemlékezés koszorúját lerakjuk, annál több és több virág jelenik meg a kirakatok-