Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-10-28 / 43. szám

Már el is készítette a tervezetet melynek alapján a vidéki színészetet rendezni akarja. A tervezet szerint több nagyobb városban a színészet állandósítását, továbbá két vagy több város egyesítésével állandó szinkerületek létesítését tűzte ki céljául a vidéki színészet országos felügyelője. Egyelőre Kolozsvár, Arad, Kassa és Pozsony az a négy város, a mely a színészetnek állandó otthont képes biztosítani. Két vagy több város egyesítésével pedig 18 állandó szinkerületet terveznek. E kerületek a következők : 1. Temesvár, Buda. 2. Debrecen, Máramaros-Sziget. 3. Szeged, Hódmező-Vásárhely (esetleg Békés-Gyula.) 4. Nagyvárad, Nyíregyháza, Szarvas. 5. Deés, Marosvásárhely, Déva, Nagyszeben, Brassó, Gyulafehérvár. 6. Oyór, Sopron, Pápa, Komárom. 7. Pécs. Kaposvár, Mohács, N.-Kanizsa. 8. Sz.-Fehérvár, Szombathely, Veszprém, Siófok (Balatonfüred), Kőszeg, Zalaegerszeg. 9. Nyitra, Besztercebánya, Trencsén, Nagyszombat, Léva, Aranyos-Maróth, Pöstyén, Érsekújvár (Nagysurány). 10. Szabadka, Zenta, Baja, Újvidék. 11. Kecskemét, Szolnok, Abony, Nagy-Kőrös, Félegyháza. 12. Zólyom, Selmeczbánya, Losonc, Liptó-Szt.-Miklós, Turócz Szt«-Márton, Alsó-Kubin, Szliács fürdő, BalassaGyarmat, Körmöcbánya. 13. Eperjes, Bártfa, Lőcse, Igló, Késmárk, KisSzeben, Rozsnyó, Rimaszombat. 14. Sátoralja-Ujhely, Munkács, Ungvár, Beregszáz, Nagyszőllős, Kisvárda. lo. Miskolc, Eger, Gyöngyös, Jászberény. 16. Szatmár, Nagykároly, Nagybánya, Zilah, Szilágy-Somló. 17. Zombor, N.Becskerek, Nagy-Kikinda, Szentes, Békés-Csaba. 18. Lúgos, Versec, Fe helyezhetné, nem teszi, csakhogy a cselédet napokig biztathassa, a miből természetesen hasznot vesz. Azt is tapasztaljuk, hogy nálunk cselédszerzéssel foglalkozók, tisztelet a kivételeknek, mód nélkül visszaélnek azzal, és korlátlanul zsarolják ugy a szolgálatot keresők, mint a cselédet szükségelő háziasszonyokat. Kérdjük vájjon van-e tudomása elöljáróságunknak arról, hogy ezek a cselédszerzők a legjobb üzleteket esi nálják és jövedelmet élveznek, a mely jövedelem után adót sem fizetnek ? Joggal élnek a mi nekik megadva nincs. A legravaszabb módon 4—5 helyre is elszegődtetik a cselédet, persze foglalót kap, és rövid idő múlva viszszaviszik a foglalót, mert a szerző lebeszéli. Sőt mitöbb a már szolgálatban álló cselédeket elcsalják helyéről, hogy itt meg ott nagyobb fizetést kap, a mi után a perczent kijár. Csak protekezió utján lehet cselédhez jutni. Az elöljáróságnak kötelessége volna ezen állapotok iránt érdeklődni és a mennyire hatás körébe tartozik szigorúan eljárni a mi nem csak a eselédtartó közönséget, hanem a közerkölcsöt érdekli. Hiszen ha már csalnak is cselédjeink azt csak megkövetelhetjük, hogy házunknál erkölcsileg tűrhetők legyenek, s ne legyünk kényszerítve arra fogadni, bárcsak el lehetnénk nálunk nélkül. Nagy részben az asszonyok maguk is rontják a cselédet, kik nem törődnek cselédjükkel, fogalmuk sincs arról elvégzi e teendőit, hűségesen kezeli e a reá bizott dolgokat. De a szomorú igazság mégis az, hogy mikor a cselédszerző kezéből Talán nem is lett volna baj e tudatlansága, hogy ha a jó öreg Rózsáné el nem költözik a más világra. De biz az megtörtént. Egy napon már csak az ágyban fogadta Gyurit, egy hét múlva pedig már a ravatalon. Mikor Gyuri a halottas szobába lépett letérdelt a koporsó aljánál s imádkozott. Azután odament Marishoz, ki távolabb egy padon üldögélt, s vigasztalni kezdte. Maris azonban nem igen hallgatott rá, másfelé járt az ő esze, arra, hová a szive vonzotta, meszsze a nagy városba, hol Csörge F'erkó szolgálja a három esztendő utolsó napjait. Nem győzi még azt sem bevárni, alighogy megszabadult az anyjától, ki előtt még megfogadta, hogy Gyurié lesz, már is azon a vidéken kalandoz az esze. Az áldást is, melyet a jó öreg halálos ágyán adott rájuk, Ferkóra vette, azt képzelte maga mellett, mikor édes anyja száraz ajkairól elhangzottak a szavak: „Legyetek egymással boldogok." Gyuri csak vigasztalja, de eredmény nélkül, s hogy valahogy mégis szóra birja, azt kérdi tőle, mikor lesz a temetés, hogy ő is eljöhessen, s hogy együtt kisérjék ki a drága halottat. „De nem szükséges kendnek velem kikerül a cseléd, már annyira peparálva van, hogy nehéz dolog belőle jó cselédet faragni. A vidéki színészet, Jól tudjuk, hogy mily mostoha bánásmódban részesült és részesül ez országban a színművészet. Hol a hatóságok, illetékes tényezők vetnek gáncsot a színészet békót nem tűrő, szabad menetelének, hol a közönség .nem támogatja, pártolja kellőleg a színészeket. Ily viszonyok mellett a vidéken nem igen tudott nagyobb tért hódítani a színművészet, a mely pedig éppen a provincián van hivatva áldásos működésével az emberek lelkében a nemesebb érzelmeket, az esztetikai szép iránti fogékonyságot, a tisztultabb izlést kifejleszteni. A színművészet a vidéken igen kevés helyen talált meleg fészekre, igazi otthonára, hiányzott a közönségben a lelkesedés, a rajongás, a nemesebb élvezetek szeretete. Egész esztendőn át a vidéki színtársulatok a legnomádabb életet folytatják. Mindenütt otthon vaunak és sehol sincsenek otthon. Ma az ország északkeleti részén vannak, holnap már a délnyugoti vidék valamelyik helyiségében találhatjuk őket. Ide s tova néhány hónapja, hogy a vidéki színészet országos felügyelőjévé Festetich Andor grófot nevezték ki, ki minden tekintetben igyekszik megfelelni nem éppen könynyü hivatásának és alatta — mint az előjelek mutatják — hatalmas lendületet fog venni a vidéki színészet elhanyagolt ügye. jönni." mondá erre Maris, — ha akar, jöhet mint a többi jó emberek, de nekem nincs szükségem a maga kíséretére ! Gyuri nem akart hinni a füleinek, mereven Marisra nézett, mintha azt akarná kérdezni: „Maris, te mondtad ezt ?* De a kihez a kérdést intézni akarta, az már nem volt ott. Gyuri ekkor a halottra nézett, mintha azt akarná segítségül hivni, majd pedig fejéhez kapott s ki támolygott a szobából. Szomorúságban teltek Gyuri napjai ezen eset óta. Habár Marist feledni nem tudta, mégsem ment annak házatájékára sem. Tépelődött, mitévő legyen, megkisérelje-e a csalfa lányt a maga részére ismét megnyerni, vagy csak közelíteni hozzá, hogy megbánta-e már, a mit tett, meggondolta-e sorsát, de nem tudta magát e megalázó lépésre elhatározni, azt várta, hogy Maris maga kövesse meg. Várta, várta, azonban hiába. Mert mikor elkövetkezett október eleje megérkezett a faluba Csörge Ferkó, a szabadságolt katona, s akkor teljesen letűnt az ő csillaga. Az kezdett Marishoz járogatni, ugy, mint nem régen még ő tette azt, arra várt mindennap Maris az ajtóban, azt tartotta édes beszédjével, s kisérte el a harmadik szomszédig is. Ez Gyurinak oly keserűséget okozott, annyira elárasztotta a bu, hogy attól csak a bor tudta megszabadítani. Eljárt a korcsmába, de az sem vált hosznára. 8 mit ott Marisról és Ferkóról hallott, az már hosszura ingerelte. 8 midőn a korcsmárosné elmondta neki azt is, hogy azok már jegyben járnak, Gyuri avval a szavakkal hagyta el a korcsmát: ,Na, azok se lesznek egymásé ez életben." * * * Halottak napjának előestéjén a falu temetőjében is kegyeletesen megemlékeztek az elhunytakról, kiki a maga kedvesei sirhalmán gyújtotta fel az áldozatra szánt gyertyát. Nem valami sok volt, de azért elegendő arra, hogy a temető sötétségét elkergesse, mintegy félhomályszerlien megvilágítva a sírkertet. Szőke Gyuri magára öltötte köpönyegét, megtöltötte forgópisztolyát, s magához véve azt, neki indult a temetőnek. Tudta, hogy ott találja Marist, s ő avval akart beszélni. Beszélni akart vele még egyszer, talán utoljára. Gyors léptekkel hamar oda ért a te-