Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-09 / 36. szám

Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Költségvetés után. A jövő évi költségvetés tárgyalása befejezést nyert és ennek hatása alatt irjuk e sorokat. Egy régi hibánkat registráljuk, mely sajnos mindig aktuálissá lesz akkor, midőn költségvetésünk megállapításakor és közügyeink jövőjéről ván szó. Több izben kijelentettük már hogy városi képviselőtestületünk körében nincs elég érdeklődés és vállalkozási szellem s ezen hibának rójjuk fel azt, hogy városi közügyeinknél ép ez oknál fogva többnyire maradiságot tapasztalunk. Számos fontos és városunk létkérdését célzó ügyek kerülnek napirendre s ép akkor midőn annak megvalósítására volna hivatva a képviselőtestület, bekövetkezik a régi betegség, a bizalmatlanság és főleg a vállalkozási szellem hiánya. Igenis határozottan állítjuk, hogy uj szellem, nagyobb mozgékonyság s ami legfőbb több érdeklődés és vállalkozási szellem kell abba a testületbe, amely Pápa város közügyeinek vezetésére döntő és irányító befolyást kell, hogy gyakoroljon. Vagy talán nincs igazunk ! A csütörtökön megtartott közgyűlésen amidőn a költségvetés tárgyalására került a sor az ülésterem pangott az ürességtől s alig maradt 2—3 képviselő, kik a végig nyargalt költségvetés tárgyalása iránt érdeklődtek. Ez sehogy sincs jól ! Jóllehet a pénzügyi bizottság és az áll. választmány keresztül-kasul vitatta az előirányzatot s tőle telhetőleg minden retortán keresztül bocsájtotta azokat a hiányokat, melyek a költségvetés keretét voltak hivatva megjelölni, mindazonáltal elvártuk volna a képviselőtestület tagjaitól, hogy több érdeklődéssel kisérjenek egy oly aktust, mely városunk anyagi helyzetét egy évre megállapítja. Ez volt ami hibánk, s erről a hibáról le kell most már szoknunk. Ez az érdektelenséget nemcsak a költségvetés tárgyalásánál, hanem az évközben megtartott képviselőtestületi közgyűléseken is észlelhetjük. A haladó kor meg nem állapodik, a korszellem követelő, megállapodnunk tehát nem szabad, ha Pápa város felvirágzását tűztük ki célul s hogy ez célja Pápa város minden egyes polgárának, ahhoz kétség sem férhet. S épen ezért a munkából ki kell venni részét, minden városunk iránt komolyan érdeklődőnek és első sorban természetesen a városi tanácsnak és képviselőtestületnek. Igen, elsősorban a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek. Ők tudják legjobban ; mi fáj s hol fáj. Ök a leghivatottabbak rámutatni a bajok oka mellett az orvoslás leghelyesebb módjára is. A képviselőtestületi közgyűléseken kell feltárni őszintén, nyíltan, leplezetlenül városunk helyzetét. Ott kell azt minél szélesebb körű és alaposabb megbeszélés tárgyává tenni ; mert csak igy kelthető fel a közérdeklődés az aktuális kérdések iránt, s csak ily T* .

A, 3R C Z ^L.. Leányboszu, A kaszárnyában éppen az ébresztőt fnjta a trombitás, midőn Tury Sanyi hadnagy szobájába nyitott, hol a vetett ágy elárulta, hogy valakinek ott aludni kellett volna az elmúlt éjszaka, de az a valaki ugy gondolkozott, hogy eleget alhatik majd a sirban s inkább egész éjszaka azt a nótát húzatta fülébe, melynek a reírainje ez a kérdés : «Minek is van szerelem a világon ?» Sapkájat az ágyra hajtotta, kardját, melynek bojtja egy elfonnyadt ibolyacsokorral volt diszitve. lecsatolva, a szoba egyik szögletébe dobta, azután a nyitott ablakhoz állt. Tavaszi reggel kellemes levegője hatott be a szobába. A nap legelső sugarát bocsátá a még nyugvó városra, megaranyozva a házak tetejét, fényhidat dobva a távolban kanyargó folyóra, mely mint egy zöld bársonyra tett gyémántos csillogott a buja réteken végig, mig távolabb a rétek világoszöldjét sötétebb, erős dombok, ezeket kék hegylánczok váltották fel, melyeknek csúcsaira biborszint festett az ébredő nap. Oly felejthetetlen reggeli kép volt ez, minőt ha látunk, szinte súgja valami mily szép az élet ! — Sanyi azonban szomorú sóhajjal válaszolt a természet eme csábitó mosolyára, szinte gépiesen ment ágyához, ahol hímzett szőnyegen, keresztbetett kardok fölött, környezve női legyezők, diszes báli tánczrendektől, forgópisztolya függött és leakasztotta azt. Felhúzta a ravaszt, azután végignézett szobáján, hol annyi kedves emlék beszélt a múltról s jelenről. Megakadt szeme mindegyiken s egyenként elgondolta azoknak kedves történetét, mintegy ösztönszerűleg huzva-halasztva azt az utolsó pillanatot, melyet fegyvercsövének sötét ürege igért. Azt a buzavirágos fali-szőnyeget Irénke hímezte. Mennyi édes perczet eltöltött azzal a szép barna kislánynyal ! Szinte hallotta azt a mazurkát, melyet először tánczoltak együtt, szinte látta azt a szép, elsápadt arczot, midőn félaléltan pihent karjai között. Azt a szál Margitka-virágot, ami egy legyező mellé van tűzve, a kis Ilonka adta, midőn első bálja után elbúcsúztak. Menynyire szerette őt akkor az a kis szőke bakfis •! Azt a bársonypárnát Paula hímezte neki, kis fehér kezével. Ó

; mily sokszor pihent az az ő vállán ! Hát az a különféleszinü, virágú, selyem, batiszt-kendőkből összeállított terítő, ami Margitkát, Erzsikét, Málikát, Gizikét, meg tudná a jó ég mennyi mindenféle női nevet hirdet f Végignézte mind. Egyik sem birta sötét szándékától eltéríteni. A fegyvert halántékához szorította. Ekkor a ben zárt ajtó csendesen kinyílt és egy óriási kutya sompolygott be, okos szemeit gazdájára meresztve, hizelgően simulva lábaihoz. Ez is egy kedves múltról beszélt. Sanyi letette a fegyvert s ismét az ablakhoz állt. Kinézett, de gondolatai meszsze, más tájon jártak. Eszébe jutott egy régen elmúlt idő. Akkor végezte iskoláit s a szünidőt kis birtokukon töltötte. Egy reggel, amint a folyó partján sétált, a hídon a vidék egyik uraságának cselédjét látta egy kis motyóval. Hozzásietett s ugyanakkor egy fogat ért a hidra, amelyen Sanyiék szomszédjának a leánya, Erődi Nellike ült. — A fogat megállt s most már ketten fogták a pártját azon két kis vinynyogó kutyának, melyeket a cseléd a vizbe akart dobni. Hosszas rábeszélés után nekik adta s ők boldogan vitték haza a két kis megmentettet. Együtt nevelték őket, együtt játszadoztak velük s ez a két kis kutya lett az ürügy gyakori találkozásukra. — De szivük tavaszának virágját egy kis harag elhervasztotta, legalább egyik a másikról ugy gondolá. 0 katona lett s az első szerelem emlékeül az édes múlton kívül, e kutya maradt, mely most néhány perezre talán meghosszabbította gazdája életét. Sándor elfordult az ablaktól, és ismét