Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-09 / 36. szám

körülmények között számithatunk a közvélemény támogatására is. A képviselők ne resteljenek szót emelni a közgyűléseken, hogy rámutassanak a bajoknak szerintük való okaira. Minél többen szólanak a felmerülendő kérdésekhez, annál jobban lesz megvilágítva a helyzet képe, annál több oldalról s több szempontból lesznek megvitathatok a kérdések és annál biztosabb alap adatik városunk jövőjének. Ne tartson az vissza senkit a felszólalásban, hogy nem ért a szónoklat mesterségéhez. A forma, a stylus lényegtelen, a lényegre, az eszmére mutason reá, a legegyszerűbb szavakkal, a legkeresetienebb formában. Ne huzódozzunk a tárgyalásokban való részvételtől. Hiszen mindezen fontos kérdések — közös mindnyájunk kérdései, nem érintenek egyes érdekeket, hanem azok helyes megoldásától függ Pápa város, szebb, boldogabb jövője. Ne feledje tehát a városi tanács és a képviselőtestület hogy városunk jövője első sorban az ő kezükben vau. Ha ők nem törődnek közügyeinkkel, mástól hiába várunk és kérünk. Lebegjen szemeik előtt a közmondás. Segits magadon, az Isten is megsegít. Tehetség tekintetében a képviselőtestület sohasem volt oly erős — mint most ! Keheiében akárhány a tettrevágyó ambiciózus és a város jövője érdekeit szivén hordozó egyén, a fegyvere után akart nyúlni, mikor a kutya egy kis szelet papirt apportirozva, melléje ugrott. Kivette szájából. Egy postautalvány szelvénye volt. Reszkető kézzel volt ráirva az összeg és e két szó : szerető anyád. Ezt a pénzt tegnap kapta, elismerte mind s most minden búcsúzás nélkül akart örökre elválni attól a jó, szerető anyától, ki örömmel küldte neki azt az összeget, melyből félévig eléldegélt volna, talán megvont magától sok mindent, hogy azt elküldhesse az ő szeretett, egyetlen gyermekének s ő azt egy éjjel eldorbézolta. Miért ? Mert egy csapodár leány, kit már menyasszonyának tartottak, elhagyta és másnak ígérte kezét. Ily gondolatok futottak végig a fiatal tiszt agyán, mikor e kis papírszeletet nézte, aztán ajkához emelte, leborult az ágyra és sirt, zokogott keservesen. Feledve lettek az emlékek, eltűnt az életuntság, elrepült a csapodár lany képe, — mindent elűzött a szerető, jó édesanya. II. Sándor kétheti szabadságot kapott és hazautazott. Midőn az otthon átaludt első éjszaka után felébredt, egy ideig behunyta szemet, hogy tovább álmodjék, mert álomnak tünt fel mindaz, ami azon szomorú reggel után vele történt. — A szerető anya öröme, midőn váratlanul betoppant hozzá az a gyönyörű leány, kit anyjánál talált, kiről alig tudta elhinni, hogy a kis Nellike, álomképként tűntek fel képzeletében. csak komolyan akarni és dolgozni kell és városunk jövője biztosítva leend. PolSatsök Frigyes. Városi közgyűlés. — 1900. szeptember 6. — Pápa város képviselőtestületének csütörtökön megtartott rendkívüli közgyűlésén »a város 1901. évi költség előirányzata is meg lett tál lapítva. A költség előirányzatban a községi pótadó 50'5%-ban volt megállapítva, de a kiadások és bevételek némi változása által a jövő évi községi pótadónk 43'8°|

0-ra lett redukálva Mielőtt a közgyűlés lefolyásáról beszámolnánk, felhívjuk polgármesterünk figyelmét arra az anomálára, mely bekövetkezett azáltal, hogy a költségvetés tárgyalása napján a tárgysorozatba a közügyek egész sorozatát tűzte ki napirendre, amely azt eredményezte, hogy a közgyűlés elején a képviselők igen szép számmal voltak együtt s amidőn a költségvetésre került a sor, a városi tanácson kivüi 2—3 képviselőt számláltunk a közgyűlési teremben. Nézetünk szerint ez nem következne be, ha a jövőben a „költségvetést" egy külön közgyűlés napirendjére tűznék ki. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester üdvözölve a szép számban megjelent képviselőket s amidőn a jkv. hitelesítésére Horváth Lajos, Pethö Menyhért, Kolera Károly, Hajnóczky Béla és Lippert Sándor képviselőket felkéri, az ülést megnyitja. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt polgármester jelenti, hogy Szováthy Lajos tanitóképezdei igazgató Szétnézett, az ódivatú bútorok, az a különösen kellemes illet, mely a falusi uriszobákban szétáradt, az udvarról hangzó szárnyasok lármája, meggyőzték arról, hogy nem álmodott. Felkelt, felöltözött s megnézett mindent apróra, minden oly ismerős és mégis uj volt előtte. Azután átment a szomszéd Nelikéékhez. 0, mily szívesen látták. Nellike sem volt oly hideg irányában, mint előző nap, sőt tüntetőleg kedvességének összes fegyverét előszedte, ó tudta, miért ? 0, mennyi sóhajt küldött ő ez iíju után, mennyire szerette egykor s az elfeledte őt, s most, hogy menyasszonya elhagyta, újból jó lenne a régi eszménykép. Ohó, szive boszu után sóvárgott. Szakított első tervével, hogy hideg lesz irányában. Kedves leszek s ha majd bolondulni fog utánam, ha majd térdelve fog szerelmet vallani, kikaczagom s ez legyen büntetése azért, hogy mikor ón szerettem. elfeledett. Most szeressen ő és én nevessek rajta. Igy gondolkozott a kis szőke baba és készitgette az utat czéljához. Nap-nap után találkoztak, együtt bolyongtak mezőkön., erdőkön, idegen volt előttük az élet, ha együtt nem lehettek. Nellike csak várta a pillanatot, melyben boszuját kielégítheti, de az késett. Hej pedig a régi szerelem, az elaludt első szerelem ismét hatalmába kerítette az ifju szivét. Feledve lettek az egykori Irenkék, Paulák, Ilonkák, helyüket ez az aranyos, személyesen mondott nála köszönetet Pápa város azon szívességért, hogy a régi kollégiumot 4 éven át az intézet céljaira átengedte. Jelenti továbbá, hogj Hunkár Béla városi főszámvevő meghalt, indítványozza, hogy a munkás és szorgalmas tisztviselő iránt a képviselőtestület jkvi részvétét fejezze ki és ezt kivonatban a családdal közölje. A polgármester jelentéseit a közgyűlés helyesléssel fogadta. Ugyancsak napirend előtt Csajthay Dániel meginterpellálja a polgármestert az alispán által kirótt árkolási költségek miatt. A polgármester kijelenti, hogy ezen költségeket az alispán veti ki s ha ezen kivetést sérelmesnek találják, ugyfelebbezzék meg azt felsőbb helyen. A polgármester válaszát ugy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette és áttértek a napirendre. 1. Csajtai Dániel v. képviselő indítványa, a katona beszállásolási dijak érdemében. A képviselőtestület kimondja mikép a katonabeszáliásolási dijak beküldésére az alispáni hivatalt megkeresi és amennyiben ezen kérelem nem nyerne megfelelő módon elintézést, ezen határozatot a belügyministerhez terjeszti fel. 2. Dr. Lőwy László v. képviselő indítványa, a bejelentési hivatal felállítása tárgyában. Az áll. választmány javasolja a bejelentési hivatal felállítását s erre vonatkozólag egy szabályrendelet elkészítését véleményezi. Horváth Lajos hosszasan érvel ezen bejelentési hivatal ellen, érvül hozza fel, hogy a közigazgatási reform ugy is küszöbön van s igy nem tartja célszerűnek ezen intézkedéseknek elébe vágni, indítványozza, hogy ezen kérdés napirendről levétessék, egyben utasitassék a városi tanács, hogy az idegenek letelepedésére vonatkozólag egy szabályrendeletet készítsen el. A közgyűlés Horváth Lajos indítványát egyhangúlag elfogadja s ily értelemben mondatott ki a határozat. 3. Szalczer Ignácz a fogyasztási szőke baba foglalta el, ő volt minden reménye, vágya, boldogsága. Százszor elhatározta már, hogy leborul előtte és bevallja szerelmét, de valami ugy súgta neki, ne tegye, ez a lány csak játszik vele. De hogyis hihetne szerelmének azok után, mit róla hallhatott ? Nem feledte-e ő el e leányt, ki pedig egyedül volt megfelelő az ő ízlésének, természetének ? Ismét eszébe jutott az a szomorú reggel és sóhajtva gondolt arra, hogy neki nincs más tennivalója, mint fegyverrel megszakítani eltévesztett életét. Letért arról a nehéz útról. melynek végén boldogság várt reá, könnyebbet választott, de az ingoványba vezetett, — visszatérni nem tud, mert hiába eped azután a szép szemek után, hiába akarna menni utánuk, azok nem hívják őt, mert nem ment, mikor sírva hívták. Egy nap volt még hátra szabadságidejéből. Gyönyörű nyári délután volt s ő készült búcsúzni Ne Ilikétől. — Bár itt tartana az a kis boszorkány, ha már én nem birlak itt tartani, — szólt az édesanyja. — Pedig én már öreg vagyok kis birtokunknak a te erős kezedre volna szüksége. Jóllakhattál volna már abból a katonai parádéból. Sándor egy pillanatig gondolkozva hallgatta édesanyját, azután hirtelen megölelte megcsókolta. — Felcsatolta kardját. — Imádkozzék értem, édesanyám, — szólt, — és gyorsan eltávozott. Az öreg pedig ölébe helyezte kötését és elgondolta, mily boldogság volna, ha az