Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-02 / 35. szám

elvonva kedvencz játékszereitől bekerül az iskolába és nagynehezen megtauulja az ábécze első tiz betűjét, vagy mondjuk az egyszeregy elejét. Sok szülő nem tudja azt mennyi vesződséggel kell a tanitónak megküzdenie, az ilyen korai fejlődésre kárhoztatott csemeték oktatása közben, nem is szólva arról, hogy a legtöbb esetben az agy korai megerőltetése csakhamar előidézi a szellemi tompulást és megakadályozza a test egészséges, természetes fejlődését. A szülök által leggyakrabban elkövetett, másik nagy hiba a gyermek érteimének túlerői te tése módfelett sok elméleti ismeret és tudás rákényszeritése által, valamint az érthetetlen szokás mely szerint már a serdületlen gyermek kora ifjúságának idejében elhatározzák, hogy milyen pályára fogják nevelni s tekintet nélkül arra, hogy bir-e a gyermek a kijelölt élet hivatáshoz megkívántató szellemi és fizikai képességgel, forszírozzák ezt az oktalan elhatározást. Ami az előbbi káros szokást a tulerőltetést illeti arra vonatkozólag megjegyezzük, hogy az alatt nem értendő mintha mi minden olyan oktatásnak és tanításunk ellenségei volnánk, a mi az iskola tárgyait túlhaladja és az iskolai feladatok elvégzésén kívül a gyermeket otthon más házi feladatok elvégzésére is kényszeríti, mert például a zene alapismereteinek és az idegen nyelvek titkainak elsajátítására legfogékonyabb a zsenge gyermekagy, — mi csupán az ellen a rendszer ellen szólunk a mely a gyermeket megfosztja a felesleges feladatok által a gyermekévek gondtalan játékaitól és azoknak kedves emlékétől. A harmadik feladat mely az iskolás gyermekek szülőire, sőt magára az egész társadalomra nehezedik, az hogy minden szülő tartsa halaszthatatlan kötelességének meggyőződést szerezni személyes- tapasztalat utján arról, hogy megfelel-e minden tekintetben a közegészségügy követelményeinek az a helyiség a hová a gyermeke egy esetleg több éven át nap nap után járni fog és nem mételyezi-e meg az iskolát fentartó felekezet, vagy egyesület vétkes mulasztása és könnyelműsége miatt gyermekének féltett egészségét az iskola egészségtelen levegője? Mert bizony minálunk e tekintetben igen sok kifogásolni való akad és nem csekély azoknak a korán elhunyt gyermekek nek a száma akik az iskola áldozatai lettek. Főbb vonásokban ezek azok a dolgok a melyekre most az iskolai év beálltával figyelmeztetni akartuk a szülőket és az ifjúság barátait és nem volt szándékunk magával az iskola módszerével és annak tananyagával foglalkozni, mert mint a görögök híres bölcse oly találóan megjegyezte midőn azt kérdezték tőle, hogy miért sétál tanítványaival a kertben tanítás közben mikor igy sokkal kevesebbet mondhat el nekik, mintha a katedrán ülve prelegálná a leczkét — mi is azt valljuk — „több hasznát veszi az emberi társadalom annak a ki egészségét megőrizve évekig tartó séta közben szerezte meg tudományát mint annak a szerencsétlen embernek a ki hozzátartozói nagy fájdalmára egy szűk kis szobában egy még szűkebb helyiség — a sir számára tanult, sokkal rövidebb idő alatt." A főispán körlevele, Vármegyénk főispánja Fenyvessy Ferencz a megye területén megjelenő összes hírlapok szerkesztőihez körle— Éjjel kiállók az útra s feltartóztatom az utasokat, mondja nevetve a kadét. A ki jószántából ide adja a pénzét, az mehet, a ki rnem, azt megölöm. — Oh Istenem, Istenem! I)e ugy-e Sándor a felét mindig jótékony czélra °adjuk . . . — Jó ! Te le szesz a környék jótékony tündére ! — Ugye nem lesz nagyon kegyetlen. A kiknek családjuk van, vagy menyaszszonyuk, azokat nem bántod. — Nem. A czirrnos ebben a perczben kibontakozott a kardszijjból s veszett iramodással vágott neki az erdőnek. Mind a ketten utána szaladtak, de hiába, a macska eltűnt szemük előtt. Lihegve állottak meg s majd sóbálványnyá meredtek. Előttünk állott ' a rettenetes Szilassy százados. — Csak hogy megvagy, istentelen kölyök. Lefokoztatlak, kikötetlek ! Katinka elbujt a kadét háta mögé. Kővágó Sándor a remülettől nem tudót szóhoz jutni. — Őrjárattal vitetlek haza. Szegény apád, a mikor rám bizot'. élet halál hatalmat adott nekem. Hirtelen előlépett Katinka, s halált megvető elszántsággal szavalta. — Százados ur, ön nem bánthatja a kadét urat, mert ő már nem kadét többé. Mi rablók vagyunk. Szilassy százados ur nem tudta, nevesen-e, vagy haragudjék. — Rablók, szép, és a kedves mamája a rémülettől betegen fekszik otthon. — A mama, — sikoltja Katinka — Sándor, csak addig várjon, a mig a mama meggyógyul. ' Mintha végszóra jönne, jelent meg Saárváryné. Katinka első rémületében Szilassy százados ur széles mellén keresett búvó helyett. A kapitány atyai jóindulattal zárta keblére a szepegő gyermeket, s hogy görcsös zokogását megcsititsa, össze-vissza csókolgatta szőke haját. — Katinka, — szólt szigorúan Saárváryné ő nagysága, — azonnal haza jösz, s hogy megemlékez a mai napról, 14 napig ki nem mozdulsz a szobádból. Katinkáék hazamentek. Kővágó egyedül maradt a századosával. — Köss kardott s ide figyelj 1 Azért mert meg akartál szökni, medérdemlenéd, hogy lefokoztassalak, de tekintettel arra, hogy ilyen csinos leányért tetted, megbocsátom ez egyszer. De hogy oly ostoba voltál hogy éretted egy kis leányt 14 napi szobafogsággal büntettek meg, azért te is büntetést érdemelsz. Most haza takarodol s harminc napig ki nem mozdulsz a szobádból. Mars ! velet intézett, melyben a kivándorlás káros voltára appelál és felhívja nevezetteket, hogy minden eszközt ragadjanak meg annak meggátlására. Amidőn kijelentjük, hogy főispánunk üdvös aktióját kész örömmel támogatni kötelességünknek fogjuk tartani s ez értelemben lapunkban szellőztetni is fogjuk ezen kérdést, egyben adjuk a főispánnak hozzánk érkezett körlevelét egész terjedelmében : Vészprémvár megye területén megjelenő hírlapok szerkesztőinek. Megdöbentően szaporodik Veszprémvármegyében is azoknak száma, kik hazájukat itt hagyva Amerikába vándorolnak ki. A járási főszolgabíróktól általam bekivánt adatok a legszomornbb képét nyújtják a kivándorlási eseteknek. Nem szükséges a hazafias magyar sajtó megyebeli organumai előtt ezen kivándorlásnak ugy politikai mint nemzetgazdasági hátrányát ecsetelnem. S bár ugy a m. kir. kormány, mint a nemzet törvényhozása és az egész hazafias magyar társadalom teljesen átérzi a kivándorlás nagymérvű elterjedésének a nemzet tentartására nézve óriási kárait, mindameleft a kivándorlást, még a. tömegest sem kényszereszközökel megakadályozni, nem tartható czélszerünek mert mig ez egyfelül ellenkeznék az állampolgároknak közjogilag elismert alapjogaival a személyes és köitozködési szabadsággal, de másfelöl a kivándorolni akarást még a kényszer erőszak sem gátolná meg. Az emberi szabadságokban ütköző kényszererószak helyzett kétségen kívül áll, hogy a kivándorlási vágv és most már inkább ragály csak nagyobb szabású közgazdasági és közigazgatási intézkedések által orvosolható, de mely intézkedések az állam pénzügyi helyzete folytán csak nagy nehezen és csak hoszabb idő lefolyásával valósithatók meg. Ily viszonyok mellett alig marad más eszköz a kivándorlásnak legalább kevesbitésére, mint a közigazgatási járási és községi hatóságok melett a hitfelekezetek, lelkészeknek és a megyei sajtónak támogatását igénybe venni. S midőn magam részéről az egyházmegyei főhatóságokat ezen hazafias, és nagykorderejüs czélnak támogatására már felkértem: kötelességemnek ismertem ez ügy érdekében a megyei sajtó srerkesztőségét felkérni, hogy főleg az alább Írtakat a t. szerkesztőség által vélt legalkalmabb módon becses lapjában ismertetni szíveskednék. Az országból való kivándorlást első sorban a külföldi tengeri gőzhajózási vállalatok gescháftelésének lehet betudni. A nevezett külföldi hajózási vállalatok ugyanis hogy a kivándorlók szállításából minél több hasznuk legyen ügynököket tartanak a kivándorlók toborzására, kik haszonleséstől az amerikai állapotokat rózsás szinek ben festik le és igy a tájékozatlan magyar népet — a gyors meggazdagodás kecsegtetésével minden képzelhető módon, kivándorlásra csábítják. Az említett válallatok azon felül elárasztották, vármegyémet is mindentéle nyomtatványokkal és felhívásokkal, melyekben vármegyénk derék munkás népét az amerikai gazdasági viszonyok magasztalásával a kivándorlásra csáoitják, sőt az utazásra és a hatóságok és az útlevél, kijátszására nézve e yenesen kitanítják őket. Hiába tiltotta el a m. kir. kereskedelmi kormány az ily nyomtatványok szállítását, azokat most — mint erről biztos tudomásom zárt borítékban küldik szét az ügynökök. A megyei sajtónak szép feladata lenne apellálni azoknak hazafiaságára akik (leginkább tanítók és korcsmárosok czimére küldetnek az ily zárt levelek) hogy az ilyen.