Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-02 / 35. szám

nemzet megrontó nyomtatványokat vagy azonnal semmisítenék meg, vagy a mi he­lyesebb a járásbeli főszolgabírónak vagy polgármesternek szolgáltatnák be. A megyei sajtó szíves figyelmét kérem továbbá arra is hogy lennének szivesek czik­keik által köztudomásra hozni, hogy a leg­utóbbi időben az Észak Amerikai egyesült államok megsokalva a magyarországi be­özönlést, a oevándorlás tekintetében szigo­rúbb korlátozásokat léptettek életbe, igy például azon kivándorlók, kik valamely mun­ka teljesítésére már előzetesen kötött szer­ződés íolytán vállalkoztak vagy, egész sze­gények, vagy nem egézségesek, azok az amerikai partra be sem szállitatnak, ha nem Európába visszaszálittatnak és az igy visz­szautasitott kivándorlok a lelketlen ügynö­kök által teljesen kifosztva a legnagyobb nyomorba érkeznek vissza hűtlenül elhagyott hazájukba. Midőn a fentirtakat a tekintetes szert kesztőségnek újból figyelmébe ajánlanám és előre is megköszönném vármegyém népe és közgazdasága érdekében kifejtendő üdvös agitatiotukat maradtam hazafias üdvözlettel Veszprém, 1900 évi augusztus hó 25. Fenyvessy, főispán. A közönség köréből. *) E rovat alatt közlöttekért felelősséget nem válal a Szerk. Tekintetes szerkesztő Ur ! Vidéki bevásárlóim némelyike a tőlem tovább eladás ezéljából vett czukorkák árát azon értesités mellett követetet vissza, hogy a pápai járás főszolgabirája, a nála levő czukorka készletet a községi elöljáróság és az orvos közbenjárásával megtekintvén az mint méregtartalmut elkobozta és megsemi­misitette. Minthogy sem a főszolgabíró és község­előljáróság, sem az orvos nem birnak oly szakértelemmel, nem rendelkeznek a czél­ból a szükséges műszerekkel, hogy a czu­korka minőségét csak megközelítőleg is megállapítani tudnák, minthogy továbbá azon országos jó hirnevii gyárakban, hon­nan bevásárlásaimat eszközlöm. az áruk a legszigorúbb felügyelet mellett készíttetnek el, s bizonyára őrködnek attól, hogy azok kőzegészségi szempontból kifogásolhatók legyenek, ennél fogva a közigazgatási ha­tóságnak minden felülvizsgálatot és vegyi elenzést kizáró eljárását a törvény intézke­désével össze egyezhetőleg nem tartom, és kérem a Tekintetes szerkesztő Urat szíves­kedjék engem felvilágosítani arról, hogy a hivatali önkény jellegét magánhordó ezen viselkedésével szemben hol és minő jogor­voslat áll rendelkezésemre, mert hasonló eljárások mellett a legjobb hírnevű keres­kedő is alaptalanul zaklatás és károsodás­nak lehet kitéve bevásárlói által. Pápán, 1900. augusztus 31. kiváló tisztelettel Koreiu Vilmos füszerkereskedő. *) Ezen levélbeli közleményért a szer­kesztőség felelőséget nem vállal, de annyit kötelességemnek tartok megjegyezni, hogy a panasz bármennyire is jogosnak látszik, hasonló esetekben én a felet teendőire ki nem taníthatom, ezt csak az erre hivatott fölöttes hatóság, vagy ügyvéd teheti. A mull hétről A pünkösdi királyságnak vége ! Azt hiszem felesleges bővebben kifej­tenem, hogy ezzel azt kívántam mondani, hogy elmúlt a kard csörrenés, nem hallunk zapinstrángot és nem élvezhetjük a katonai zenekart, szóval itt hagytak bennünket a katonák. Amilyen zűrzavaros világ járta nálunk néhány napon át, ép oly csendes napokra ébredtünk a hét utolsó napjaiban. Már ugy hozzá voltunk szokva ezekhez a katonai parádékhoz, hogy most már rosszul esik ennek nélkülözése. Nem mondunk le vég­leg erről az élvezetről, mert biztosan tudjuk, hogy aki egyszer a Tapolca vizét issza, az mindig vágyik vissza. Egy esztendő nem nagy idő, addig pedig éljünk a jó remény­ben, hogy újra elölről kezdjük ahol elhagy­tuk. Nem hiába mondja a francia közmon­dás, hogy „le roi est mórt, vive le roi ! Ez a jelszó nálunk is alkalmazható. Elment a katonaság, megjött a másik katonaság — a diákság. Ezek a mi katonáink, melyekre ép oly büszkék, de még talán büszkébbek is vagyunk, mint azokra, kik csak néhány napra ösmerkednek meg velünk. A mi had­fiaink az egész iskolai évet nálunk töltik, együtt erezzünk velők s ha szükség kivánja ott állanak „a platzon" ha szükségünk van reájuk. A mi a katonaságra! az október hónap az a diákságnál a september. Berukkolnak nem parancsszóra, hanem kötelességszerüleg mint az egyéves önkéntesek, és üdvözöljük őket, mint régi jó ösmerősöket. Vannak köztük rekruták is, de egy év alatt majd csak megszoknak bennünket s ugy járnak ők is. mint az átvonuló katonák a Tapolca vizével. Van is látszatja nálunk az iskolai év kezdetének. Sürgés-forgás az utcákon. A vonatok mostanában családi transportot hoz­nak az állomásra és a fiakkerosok kocsijára alig fér az érkezők podgyásza, ami a kézi hordároknak is nagy örömet okoz, mert akad egy kis kereset. A házak falairól is eltűn­nek a „kiadó szoba" hirdetések és amit először kellett volna emlitenem a könyvke­reskedők kitűnő szüretnek néznek elébe. Nem túlzás ez a „kitűnő" jelző, mert annyi diáksága még nem volt Pápa váro­sának, mint az idén lesz. Ezt adatok alap­ján mondhatom, mert már hetek óta nem fogadhatnak el tanulókat az intézetekben — túlzsúfoltság miatt. A tantermekben az „A, B ; C," teljesen kifogyot a „D"-re pe­dig nincs elegendő helyiség, jóllehet tanuló akadra még „E"-re is. Ily auspiciumok között veszi nálunk kezdetét az idei iskolai évad. Az évadról jut eszembe, hogy a szín­házi évad küszöbén vagyunk. A színtársulat egy néhány korifeusa már megérkezett vá­rosunkba a társulat zöme pedig, mely je­lenleg Kis-Czellben arat babérokat már el­küldte a kvátércsinálókat, ami azt jelenti, hogy egy — két nap alatt ők is beruk­kolnak. Sok szépet és jót hallunk az érkező színtársulatról ami engem csak megörven­dezhet, mert igy alkalmam lesz négy héten keresztül — a hagyományos szokáshoz hí­ven — egy jól rutinirozott bohém kompá­niával foglalkozhatni. Ali right ! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az adósságcsinálásban halad. Az hirlik, hogy Pápa városára még nem süt a nap, hanem csak haj­nalodik. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán bánatot jelentett be a képviselő­háznak. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk mandátumára még a pápai ta­karékpénztár is hajlandó előleget adni. Az hirlik, hogy a polgármester Budapesten nem jogakadémiát, hanem uj egyetemet látott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a „Hunyadit" kitiltotta a városból — gyors hajtásért. Az hirlik hogy a rendőrbiztosnak az elszállásból nem volt más haszna, mint tábornoki parolla. Az hirlik, hogy a Fenyvessy vil­lát részletekben akarják kibérelni. Az hirlik, hogy Pápá i többen csak azért rendezik be a telefont, hogy ne kelljen látni annak az arczát, kivel beszéni óhajt. Az hirlik, hogy a színtársulat elő­őrsei megérkeztek városunkba. 4- Alrtirlik, hogy Páter Bukfencz­nélj most már csak Kőbányán lehet értéke. Az hirlik, hogy a színtársulat Siófokon letette a lantot. Az hirlik, hogy a Pápán időző ka­tonaság* nem tudja mit hagyott hátra. (De mi tudjuk. Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán a legtöbb anzixkártyákat a dohánygyári leányok kápják. (De csak a hadgyakorlatok óta. Szedő.) Az hirlik, hogy a pápai szökőkút csak akkor működik, ha sokat iszik. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének akkor virrad, ami­kor másnak alkonyul. ~r~r T T? T^"" •Mi.. mL JLml — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 6-án délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Csajtai Dániel v. képviselő indítványa, a katona beszállásolási di­jak érdemében. 2. Dr. Lőwy László v. képviselő indítványa, a bejelentési hivatal felál­lítása tárgyában. 3. Szalczer Ignácz a fogyasztási adóhivatal volt főnökének kérvénye állásába leendő visszahelyeztetése iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents