Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.
1900-09-02 / 35. szám
2. 1900. szept. 1 tal könyveiből kiolvashatnánk, hogy ki honnan .mikor jött ide, mi a foglalkozása, hol van állandó lakása stb. Nem fejtegetjük ezt tovább hanem rámutatunk, hogy a bejelentési hivatalra közegészségi tekintetből is nagy szükségünk van. Ha bejelentési hivatalunk volna, a hatósági orvos azonnal megtudhatná, hogy honnan hová, minő számú és foglalkozású munkások érkeznek városunkba, mi a mai körülményekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági rendeleteknek, sem egészségügyi követelményeknek eleget tenni nem lehet. Annak jelzése, hogy Pápa városának mily nagy szüksége van erre, egész cikksorozatot lehetne közölni, de nem tartjuk szükségesnek, mert az, amire okvetetlenül szükség van, hosszasan ajánlgatni felesleges. Jól tudjuk, hogy ezen bejelentési hivatal felállítása anyagi megterheltetést vau a város kaszájára, de azt is tudjuk, hogy ezen ráfordított kiadás megtérül azon jövedelmekből, melyekhez a mai viszonyok között a város nem juthat, melyektől a bejelentési hivatal nem léte miatt elesik. A lakositásért eddig nem folyamodó egyének járandóságából eme hivatal költségei nagyrészt fedezve volnának. Felhívjuk továbbá a képviselő testületet aziránt meginterpellálni a város tanácsát, valljon mikor szándékszik a közgyűlési és tanácsi határozatok részére Nyilvántartási jegyzőkönyvet készitettni. Tudtunkkal ez gatózik. A távolból dobpergés hallatszik. Az. egyik század elkezdi s szabályosan átveszi az utána következő. — Az ezred 1 —• suttogja rémülten a kadét. Katinka illendőnek tartja, hogy a szivéhez kapjon, azután szepegve kérdezi. — Mi fog most magával történni ? — Azt hiszem Szilassy százados ur meg fog ölni, de legalább is lefokoztat, — feleli rezignatióval. Oh Katinka, maga nem ismeri az én századosomat. Ő a megtestesült Katinka nagyot szőrit a fiu kezén. Maga érettem fog szenvedni. — Oh Katinka, magáért szívesen halok meg. — Nem, Kadét ur, ezt sohasem engedhetem meg önnek. Az az egy bizonyos, hogy ön nem mehet vissza az ezredhez, és ennek egyedül csak én vagyok oka. A kadét ur szomorúan néz a kis leányra, a ki egy tizenöt esztendős hölgy halálos komolyságával fejtegeti a helyzet kétségbeejtő mivoltát. — Tudom kötelességemet — folytatja Katinka. Balsorsát én idéztem elő, kötelességem azt meg ís osztani. — Oh Katinka, ha csak a kötelesség. — Ne érzelegjünk kadét ur, inkább gondoljunk arra,* mit kezdjünk. Itthon nem maradhatunk. oly anomália, mely már több izben panasz tárgyát képezte, de még mindig a város tanácsánál süket fülekre talált. Vegyék komolyan felszólalásunkat, érdeklődjenek a költségvetés iránt lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében valamint, mert csakis akkor mondhatjuk majd hogy : Pápa nem volt de lesz ! PoHaísek Frigyes. Kapunyitás előtt, Most, hogy immár vége a szünidőnek és újra megnyílnak a tudomány csarnokainak kapui, ismét felszínre kerülnek azok a sokat megvitatott és még mindig eldönthetetlen kérdések és reformtervek, amelyek az iskolai oktatás mostani módszerének megváltoztatásával annak fejlesztését és tökéletesbitését akarják előmozdítani. Ugy a pedagógia tudós szakemberei, mint a társadalom illetékes faktorai az iskolaszékek, törvényhatóságok, de maguk a gyermekeik nevelését és oktatását figyelemmel kisérő gondos szülők is nem egy életre való tervvel igyekeznek ilyenkor az iskolai év elején a magyar tanügyi reformtörekvések megvalósításához hozzájárulni, a mely nagy igyekezetnek azonban az a legnagyobb hibája, hogy legtöbbször oly korán lelohad ennek a hirtelen, szinte ötletszerüleg támadt lelkesedésnek és tervezgetésnek a tüze, hogy azok közül a szeptember hó elején fennen hirdetett változások és javítások / közül csak alig egy-kettő éri el á megvalósulás stádiumát. De ha évenként csak egy-két kiA kadét időközben megnyugodott. Legfölebb becsuknak, gondolta magában, a hirtelen elgondolta hogy most már mindegy, akár holnap kerül a kapitányság elé, akár ma, s kalandvágya oly erővel támadt fel benne, hogy elhatározta végig játszani a kétségbeesett kadét szerepét. — Mit kezdjünk ? — tördelte remegő hangon Katinka. — Szökjünk meg, válaszolt Kővágó. Bevesszük magunkat a nagy erdőbe, ott nem találnak reánk. És az eszme teljesen megnyerte Katinké tetszését is. s azonnal elhatározták, hogy hozzá fognak a terv kivételéhez. Letértek a szérlis kert felé, s mikor már a nagy erdő szélén voltak, a mely ott kezdődik a falu végén, akkor jutott eszébe Katinkának hogy még egyikök sem reggelizett. — A mama ugy sem tudja, hogy megakarok szökni, menjünk még egyszer haza s szerezzünk be élelmi szereket. Ugy is tettek. Katinka belopódzott a házba, Sándor ur meg oda állott az éleskamra kis ablaka elé. Pár perez múlva Katinka vissza vitt egy nagy füles kosarat, azt odaadta a kadétnak s megmondta neki, hogy a mit az ablakon kiad, gondosan rakja bele a kosárba. Azután szép sorjában kivándorolt a kis ablakon ,3 üveg befőtt, egy mákos torta, két darab szalonna, a tegnapi vacsoráról visszamaradt túrós rétes, egy fél sonka, aztán még három üveg befőtt és két sebb ujitás konstatálható is népnevelésünk módszerének vizsgálása közben, idővel ezek az esztendőről esztendőre történő csekélynek látszó változások egészen átalakítják azt, úgyannyira, hogy a még csak néhány rövid évtized előtt dívott rendszertelen és mondhatnók kezdetleges népnevelés hazánkan ezek által a jelentéktelennek tetsző változások által ma már egy tudományos rendszert követő tervszerű modern kulturintézménynyé fejlődött. Ha igaz is azonban az, hogy népnevelésügyünk az utóbbi időkben nagy arányú fejlődést mutat, még sem szabad azzal egészen megelégedni és a tovább fejlesztés nemes munkáját könnyedén feladni, mert ezáltal elmaradnánk a folyvást izmosodó nyugoti czivilizáczió előre törő lelkes küzdelmében és csakhamar visszaesnénk oda ahonnan hosszú idők nehéz munkája árán kiemelkedtünk. Még mindig sok a tenni való ezen a téren, de mert nincs szándékunk beleavatkozni a tanügyi politika hatáskörébe, hát csupán csak azoknak a kérdéseknek a tárgyalására szorítkozunk ezúttal a melyek tisztán társadalmi uton, a szülők és nevelők hozzájárulásával nagyon is nagy mértékben megkönnyíthetik az iskola, illetve a tanító nehéz és fárasztó feladatát. Először is gyermekek korai iskoláztatásáról kívánunk szólani, mert nem tudjuk eléggé kárhoztatni azt a sok uri családnál divó szokást, melyszerint azon igyekeznek, hogy a gyermek minél előbb iskolába mehessen, ha mindjárt ministeri engedély szükséges is <x felvételéhez, azt is kieszközlik, mintha bizony valami különös nagy dicsőség volna abban, ha az a vidám jókedvű kis fiúcska időelőtt aMüK Mc*. 1 .Basaasz rraaaaasSBWHwa üveg bor. A kadét szinte görnyedt a tömött kosár súlya alatt. Végre visszajött Katinka. Abban a perezben szaladt át az udvaron a kendermagas czicza. A kadétnak le kellett tenni a nagy kosarat s a macska után iramodnia, mert Katinka az uj háztartás el nem tudta képzelni a czirmos nélkül. A czirmos szepegve húzódott meg a kis leány karjai között, a kadét karjára fűzte a kosarat s a szérüs kertek mentén kiértek a nagy erdőbe. Valami régi erdészház omladékait szemlélték ki búvóhelynek s ott azonnal be is rendezkedtek. Egy mohos kőrakást kinevezték hálószobának s a régi pinczegádort búvóhelynek, a hová az üldözők elől fognak menekülni. — Meggybefőttet együnk leves helyett vagy őszi baraczkot kadét ur ? — Talán inkább baraczkot. — Csudálatosan édes ez a befőtt a maga szájacskája után, jegyzi meg Kővágó. Katinka elpirult. — Katinka, nekünk tulajdonképen tegezni illenék egymást, biz mi már egyek vagyunk. Katinka elgondolkozott, de végre is teljesen igaznak találta a kadét beszédét. — Hát ha ugy van, ezentúl te, kadét urnák foglak hivni. — Nem vagyok én többé kadét. Katinka sóhajtva adott igazatt neki. — De már most miből fogunk megélni ? . . .
