Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-22 / 29. szám

tisztességes ember számon kérni nem fogja, azon elvből indulva el, hogy a ki korpa közé keverededik . . . . De hát ennek is van határa, mert még mindig van egy eszköz, melylyel sétára indult szerény észbeli tehetségét vissza lehet szorítani a normális mederbe. Ehhez pedig már nagyon közel áll. Damokles kardja nemsokára lehűl. Legutóbbi ponyvatermékiben a rendőrkapitányt is felelősségre vonja egy bizonyítvány kiadásáért. Mit tett a kapitány ? Egy bizonyítványt állított ki, mely megfelel a valóságnak. Ugy látszik Páter Bukfencz ténsur, hogy ön védelmére kel mindenkinek ha a hatóság ellen sütheti ki piszkos revol­verét. Azt mondjuk ilyen t ímadásokra: csizmadia mar.idj a kaptafádnál. Hidje meg Páter Bukfencz ténsur, hogy az ön által vezetett iskola osz­tályban sokkal több törvénytelenség­nek jönnének nyomára, mint a fog^ asz­tási adóhivatalban, — ha az ön osz­tályát is alaposan megvizsgálnák. De ezzel most nem vesződünk, erről majd legközelebb fogunk egyet—mást el­mondani. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy harcra kelünk mindenfele olyan üzel­mei ellen, — mely a tisztességes em­berek rovására az ön népszerűséget van hivatva emelni. Harcra kelünk a végletekig és kijelentjük, hogy minden közérdékü közleményeinek utánna nézünk s ha elferdítve hozza azokat, — helyrei­gazítjuk és semmi körülmények között meg nem tűrjük, hogy ön és érdek­társai továbbra is a zavarosban ha­lásszanak. Egyelőre ennyit. Pollatsek Frigyes. A regále bizottság figyelmébe, Egy idő óta undorító látvány tá rendezett s én is ott voltara a tánczosok között. Meg voltam lepve, mikor Tóni bá­csit is ott találtam. Egy ösmerősével ment fel, a kinek először ment a leánya bálba. Talán valami rokonságot is ki lehetett volna sütni. Annak a kedvéért vette magára a fe­kete ruháját. Nagyon megtetszettek nekem az ottani leányok. Egytől-egyik kedvesek voltak, de egybe meg éppen belebolondultam. A ne­vét nem mondom meg, mert holnap már tudná az egész város. Olyan pletyka lenne belőle, hogy borzasztó. Meg különben sincs vele semmi czélom. Jól mulattam vele : annyi az egész. Elég az hozzá, hogy ezektől a kedves leányoktól a szünóra teljesen elszakított, Tóni bácsi odaintett magához és átölelte a vállamat. — Elmondom, öcsém, a Lonkayné dol­gát. Jöjjön az asztalomhoz . . . Elvitt az asztalához. A sarokban ál­lott, jó messze a többiektől. Nyugodtan be­szélhetett a szomszédok felől. Megkínált a fekete-piros egri borával és beszélgetni kezdett . . . * ... A tavalyi farsangon is feljöttem egy bálba a fiatalok közé. Nagyon emléke­zem, hogy nem volt hozzá kedvem, de a sógorom erőszakolt. Talán éreztem előre .. Akkor vitte Lonkayné a legkisebb leá­rul elénk. A városi fogyasztási hiva­talban ugyanis az ott alkalmazott pénz­tárnok sikkasztott, ki megérdemelt büntetését elnyerte, hivatalától meg­fosztatott. Azonban a fogyasztási hivatalnak egy másik hivatalnoka ellen is folyik, mint értesülünk, holmi szabálytalanság miatt fegyelmi vizsgálat. A vizsgálat még befejezve nincsen, tehát nem tudhatjuk tulajdonkép mi történt ott, a fegyelmi vizsgálat eredményét be sem várva, máris akadnak számosan, kik ezen állásra aspirálnak, minden­féle mende-mondákkal igyekeznek a helyzetet kihasználni, hírlapi cikekkel és más uton zajt csapnak csakhogy igy az igazságos ítéletnek elébe vág­hassanak. Sőt azt is halljuk, hogy az illető hivatalnok elmozdítását minden­féle eszközzel kierőszakolni akarják. Csodálatos, hogy ilyenkor mily sok az erkölcs bíró és ily alkalommal mily olcsón lehet népszerűségre szert tenni. A műveltebb jó érzésű ember undorral ferdül el az oly cselekedet­től a melylyel egyes közszolgálatban lévő egyén ellen hajsza indíttatik, hogy az akár jogos, akár jogtalanul állásától elmozditassék. Ha ez olyan könnyen mehet mint a hogy azok az urak gondolják, ugy egyetlen hivatal­nok sem lehet biztos állásában, mert a legkisebb mulasztás is alkalmas lesz arra, hogy hasonló fegyverrel élhes­senek és sokszor történne hivatkozás a jelen esetre, hogy hiszen ezt sok­kal kisebb dologért elcsaptak, hát ezt miért ne ? Tudomásunk van róla hogy a leg­közelebbi napokban eldől a Salczer nyát az első bálba. Lonkay Bandi is ott volt, de nem tánczolni jött fel, csak hogy a nővérét nézze. Az orvosok megtiltották neki a tánezot, de tán a beszédet is. A ne­gyedévi jogot végezte, mikor nagy betegen jött haza Budapestről. Egyszer találkoztam vele az utczán, de alig ösmertem meg. Nagyon megválto­zott. A beesett arcza íakó volt, az - ajka sá­padt ; a meggörnyedt szánalmas alakja meg botra támaszkodott. Csak a szeme volt fé­nyesebb mint máskor. A sorvasztó láztól égett . . . Mikor a bálba feljött, már jobban volt egy kissé. Ugy hallottam egy rokonától, hogy teljesen megszűnt a köhögése és tü­dővérzése is elállott. De azért nagyon szá­nalmas volt nézni azt a sorvadó, szótalan alakot, a csinos fiuk, meg a mosolygó lá­nyok között ... Én meg megvetéssel néz­tem . . . Van egy hibára, öcsém, de nem tehe­tek róla. Utálom a gyönge beteg embere­ket. De hisz a beteg is ugy van az egész­ségesekkel. Én nem tehetek róla. Talán azért, mert nem voltam beteg egy perczig sem . . . Meg szeretem szidni is a mai fia­talságot és gyakran emlegetem a régi jó időket . . Tudora, hogy bolondság, de az öregség hibája .... nem tudok leszokni róla ... Az otthoniak egészsegére öcsém. ügy, de mielőtt a regále bizottság ta­nácskozva összeül néhány szavunk van hozzájuk : Abban a pillanatban a midőn összeülnek tanácskozásra és Ítéletük meghozására nem hatolhat be az utcza zaja és némely sajtó sara, az üvöl­tés nem lehet a bizottság Ítéletének iránytűje, vizsgálják meg a legna­gyobb alapossággal ezt az ügyet s ha tényleg oly dolgok történtek a mely szerint lelkiismeretükkel megegyez­tethetőnek tartják, a halálos Ítélettel egyenlő hivatalvesztést kimondani, ugy bízunk is abban, hogy azt ki is mond­ják. De elvárjuk viszont, hogy az esetben ha csak kissebb szabálytalan­ság fordult elő, mely százféleképpen is orvosolható, igazságérzetüknél fog­va lesz elég bátorságuk a terroziz­mussal szembeszálni és ítéletüket a történtek mértéhez megalkotni, mert tudniok kell, hogy egy családapára, pláne mikor már az illető korossabb e hivatalvesztés a halálos Ítélettel egyenlő. Ismételjük távol áll tőlünk, hogy Salczert vagy akár mást ha tényleg bűntényt követett el, igazságos bün­tetése ellen védjük, de daczára hogy ismerjük a regála bizottság minden egyes tagját, tudjuk azt is hogy mind­annyian jellemes, tisztességes embe­rek, kik egy igazságtalan ítéletre nem képesek, mégis szükségesnek tartot­tuk az adott viszonyok között jelen­sorainkat hozzájuk intézni, melyből megtudhatjuk, hogy Ítéletük bármi­ként hangozzék is, a műveltebb, jó érzésű, humánus emberek, abban meg­nyugodni fognak. Tóni bácsi megkoczintotta a pohara­mat s azután tovább beszélt : — Éppen a csárdásnál voltak. Mikor a czigány abbahagyta, egyszerre fethangzott a „hogy v o 11". Újra tánczolni kezdtek. Sokkal nagyobb kedvvel, százszor tüzeseb­ben. Széjjel néztem a kavargó tánezterem­ben s a szemem megakadt a Lonkay Bandi meggörnyedt alakján. Aztán odaáltam elibe széjjelvetett lábbal és csípőre tettem a kezem. — Bandi öcséra, — mondtam a sze­mébe nézve, végtelen gunynyal, — hát ilyen a mai fiatalság ? Megszorítottam a vékony karját és ki­kaczagtam. -— Gyönge legény 1 Nézze meg az én hatvan éves izmaimat . . . Még nem is tán­czol ? . . . Szégyelje magát! . . . A mint reá néztem, láttam, hogy eb ölömlött az arczán valami beteges pirosság. Elpirult és ma már eltudom képzelni meny­nyire a szivébe nyilallott akkor az ő testé­nek a hitványsága, meg az én ostoba gú­nyolódásom. Sarkon fordultam, de azért félfüllel meghallottam a beteg gyönge hangját, a mentegetőzését : — Az orvos megtiltotta . . . A következő perezben már ott láttam a tánezolók között. Székely Sárikával tán­czolt, épp a czigány előtt . . .

Next

/
Thumbnails
Contents