Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-15 / 28. szám

X. évfolyam. Pápa, 1900. julius 15. 28. szám. r •• m® Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : mm&mmm waxvrm. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Szaporítsuk a rendőrséget! Rendőrségi intézményünk hiányosságát már évek hosszú során át hangoztatták ép azok, kik ezen intézmény élén állottak s hogy ezen hiány mindaddig nem pótoltatott, dacára, hogy ennek szükségességéről a képviselőtestület is meggyőződött, annak volt betudandó, hogy az amúgy is gyenge lábon álló közpénztárunkat még további kiadásokkal nem akarták terhelni. Ezt a felfogást mi is osztottuk és osztjuk mindaddig, mig az ily megtakarítások a város érdekét nem veszélyeztetik. A rendőrség iparkodott amennyire csak lehetett ezen kevés személyzettel kötelességét teljesíteni, de yárosunk képe az utóbbi időben olyannyira megváltozott, hogy jelenleg a rendőrség szaporítását már kikerülhetetlennek tartjuk. Nem kívánunk részletekbe bocsájtkozni, de elég ok már erre az, hogy városunk egy uj városrészszel kibővült, ahol már számos család letelepedett, nemkülönben az ott létesített szövőgyár, mely 4—500 munkást fog foglalkoztatni, eléggé okadatolja azt, hogy a rendőrségünk, mely eddig is csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel tudott eleget tenni hivatásának a bekövetkezett viszonyok folytán szaporitassék. De nézzük csak a rendőrség jelenlegi szervezetét és azt hisszük, hogy városunk lakossága teljesen egyetért jelenlegi felszólalásunkkal : Pápa közbiztonságának megóvása 15 rendőrre van bizva. Ezek közül 5 állandóan belső szolgálatot teljesít, zárt teremben tartott nyilvános előadások, ünnepélyek idején egy itt van elfoglalva, 3 öregségénél fogva szeretetreméltó flegmával filozofál a a városháza kapujában, ugy, hogy a rend fenntartására tényleg nem vigyáz több 10 rendőrnél. Hát, hogy ez a 10 ember egy akkora területen, mint Pápa városáé, gyakran helytelen elosztás mellett is kifogástalanul megőrizhesse a város közbiztonságát, rendjét és nyugalmát, az lehetetlen. Ha csak mind a tiz ember fényes tulajdonságokat nem örökölt a görög niithologia két nagy alakjától, a százszemü Árgustól és Briareiustól, a százkezü óriástól, ha — ismételjük — ők is csupán közönséges, gyarló emberek, mint más halandó, akkor Pápának nyugalma igen-igen ingó alapokon áll. Ha idegen ember egyszer végig járna a városon, észre sem venné, hogy nálunk rendőrség is létezik. A szó szoros értelmében mélyebb kutatás, felfedező szándék kell ehhez, mert a Fő-utcát kivéve máshol poszton álló rendőr csak elvétve találkozik. Szóval rendőrségünk legénységének számát szaporítani kellene. A városi képviselőtestület kebelében eddig csodálatos módon még nem akadt ember, a ki a közbiztonsági viszonyok ezen gyarlóságát szóvá tette volna és a rendőrség fejlesztése végett akcióba lépett volna. S ha fontolóra vesszük ezt a közönyt, nem csodálkozhatunk rajta, hogy Pápa város rendjének megőrzése csupán 15 ember kezébe van lerakva. Végre is „violenti non fit iniuria". Ha a képviselőtestület, mely pedig nevénél fogva a város polgárságának érdekeit képviselni van hivatva, ily közönynyel viseltetik a város közbiztonsági állapota iránt javítani nem hajlandó és egykedvűen tűri a rosszat, nem csoda, iia a helyT -ES C Zj Noblesse oblige, Tikkasztó nyári este van. A kis franczia község főterén elevenen pezseg az élet: íiépLmnep van a falu védőszentjének napjára. A levegő mindenféle étel illatával van telitve, a mit itt és ott árusítanak. Közbekeveredik a füstölgő lampionok bágyadt fényénél egész sereg vándorkomédiás mesterkedik. A tér egyik sarkában egy körhinta béna falova forognak a szuszszafogyott kin torna hangjaira és csinos fehérfőkötős leányok, kikhez még nem ért el a kerékpárnadrág divatja, egészen fesztelenül lovaglást ülnek a merevnyaku lovakon. A körhinta után sorra következik a sok látnivaló. Sátor mellett szorong. Az egyikben czélbalőnek, a másikban ánismagos kalácsot árulnak, a harmadikban szopogatni való égetett törökczukorért tolong a nép. De mindmegannyi között kiemelkedik a hatalmas czirkusz, a népmulatságok ez arisztokratája. 0, ne tessék olyan nagyon megvetni a derék vidéki czirkuszt cseh zenekarával és klasszikus Paprika Jancsiával, a kire esthosszat záporával hul a pofon, s a hol tudós ponny-lovak nagy éleslátással kikeresik a közönség sorából a legcsapodárab férfit és a legszerelmesebb asszonyt. Páris közelébe persze már nem mer jönni, de ezen a vidéken Boleszláv igazgató spanyol-orosz czirkusza Európa legnagyonb ilynemű vállalata, a mit óriási tarka falragaszok hirdetnek a kíváncsi nézőknek. Tizenöt lova, három clownja, néhány műlovasa, lovasnője és egész légtornász famíliája volt Boleszláv igazgatónak. Valóban óriási vállalat és mindenki természetesnek fogja találni, hogy Boleszláv ur, ilyen uiűintézet korlátlan ura, büszke is volt a hatalmára. Napközben, mint valami megközelíthetetlen istenség, trónolt a kávéházban és még a fejével sem biczczentett, ha valamelyik arramenő embere alázatosan köszöntötte. Hja, az embernek tartania kell magára. Kopott, toldott-foldott szőnyeg, mely alatt zörög az alárakott széna ; ez a világhírű czirkusz egész belső disze. Ezen végzi mutatványait mademoiselle Lilia, mialatt bátyja, sovány vézna fiu, fáradtan verdeste a multszázadbeli repedt dobot. Lilia kisasszony rendkívül ügyes volt. Először is rövid kardot tánczoltatott meg homlokán a hegyével, azután sorjában a legkülönbözőbb eszközökkel müvészkedett.. . . fílőbb egyszerű rézgolyókkal, azután kisebb és nagyobb tányérokkal, melyeknek porczellánsziiiéhez persze furcsán illett a fahangu koppanásuk, végül egyszerre a legkülönbözőbb sulyu tárgyakkal, egy almával, egy ágyúgolyóval és egy csipetke, egyetlen czigarettapapirból gyömöszölt golyóbissal. Befejezésül aztán a késtánczban tündökölt. Lágyan és kedvesen himbálva magát a csípőjében, rézfogantyus nehéz törőkét hajigált Ki lesz a férje ? Egy vidám kis társaságban Szóba jött a házasság S felkérettek, mondaná el Minden lány a gusztusát ! Én : mondá egy bájos szőke Én csak „doktor"-né leszek ! De ha meg nem kérne doktor, Akkor férjhez nem megyek ! Nevettek és vitatkoztak ; „Majd meggondolja magát", De a naiva erősité, Hogy ő megtartja szavát. Szenvedélyes barna lányka Igy szólt: „iró senki más". Nevettek, de folyton mondá: Hogy ez neki szentírás. Egy báróval, másik gróffal, Kívánt élni boldogan, Csak egy vén kisasszony ült még Szomorúan, szótlanul. S ön nagysád mi óhajt lenni ? Fogadunk, hogy raarquisné ! De ö lemondással felelt: „Lennék én már bárkiné" ! Noblesse oblige, Tikkasztó nyári este van. A kis franczia község főterén elevenen pezseg az élet: íiépLmnep van a falu védőszentjének napjára. A levegő mindenféle étel illatával van telitve, a mit itt és ott árusítanak. Közbekeveredik a füstölgő lampionok bágyadt fényénél egész sereg vándorkomédiás mesterkedik. A tér egyik sarkában egy körhinta béna falova forognak a szuszszafogyott kin torna hangjaira és csinos fehérfőkötős leányok, kikhez még nem ért el a kerékpárnadrág divatja, egészen fesztelenül lovaglást ülnek a merevnyaku lovakon. A körhinta után sorra következik a sok látnivaló. Sátor mellett szorong. Az egyikben czélbalőnek, a másikban ánismagos kalácsot árulnak, a harmadikban szopogatni való égetett törökczukorért tolong a nép. De mindmegannyi között kiemelkedik a hatalmas czirkusz, a népmulatságok ez arisztokratája. 0, ne tessék olyan nagyon megvetni a derék vidéki czirkuszt cseh zenekarával és klasszikus Paprika Jancsiával, a kire esthosszat záporával hul a pofon, s a hol tudós ponny-lovak nagy éleslátással kikeresik a közönség sorából a legcsapodárab férfit és a legszerelmesebb asszonyt. Páris közelébe persze már nem mer jönni, de ezen a vidéken Boleszláv igazgató spanyol-orosz czirkusza Európa legnagyonb ilynemű vállalata, a mit óriási tarka falragaszok hirdetnek a kíváncsi nézőknek. Tizenöt lova, három clownja, néhány műlovasa, lovasnője és egész légtornász famíliája volt Boleszláv igazgatónak. Valóban óriási vállalat és mindenki természetesnek fogja találni, hogy Boleszláv ur, ilyen uiűintézet korlátlan ura, büszke is volt a hatalmára. Napközben, mint valami megközelíthetetlen istenség, trónolt a kávéházban és még a fejével sem biczczentett, ha valamelyik arramenő embere alázatosan köszöntötte. Hja, az embernek tartania kell magára. Kopott, toldott-foldott szőnyeg, mely alatt zörög az alárakott széna ; ez a világhírű czirkusz egész belső disze. Ezen végzi mutatványait mademoiselle Lilia, mialatt bátyja, sovány vézna fiu, fáradtan verdeste a multszázadbeli repedt dobot. Lilia kisasszony rendkívül ügyes volt. Először is rövid kardot tánczoltatott meg homlokán a hegyével, azután sorjában a legkülönbözőbb eszközökkel müvészkedett.. . . fílőbb egyszerű rézgolyókkal, azután kisebb és nagyobb tányérokkal, melyeknek porczellánsziiiéhez persze furcsán illett a fahangu koppanásuk, végül egyszerre a legkülönbözőbb sulyu tárgyakkal, egy almával, egy ágyúgolyóval és egy csipetke, egyetlen czigarettapapirból gyömöszölt golyóbissal. Befejezésül aztán a késtánczban tündökölt. Lágyan és kedvesen himbálva magát a csípőjében, rézfogantyus nehéz törőkét hajigált