Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-05-06 / 18. szám

Szóval szeles és hatalmas ország­út a lapok hirdetési rovata, melyen or­szág világ találkozhatik egymással Tőzsde, a kinálat és keresi t tőzsdéje. Mindezt nem ismer, ék még fel kel­lőleg nálunk. A Timesben, a Figaró­ban, a berliiii és bécsi újságokban a hirdetések száma naponta ezer és ezer a legnagyobb cégek legelterjedtebb cik­keiket hirdetik i-t és a magánosok sem a drága ravasz szenzálok utján kere­sik szükségleteiket, hanem a lapok hir­detései u ján, a mely olcsóbb, bizto­sabb és ezen hirdetéseknek fényes ered­ménye van. Nálunk ellenben nem s, Ívesen és szívszorongva adják fel a kereskedők és iparosok hirdetéseiket, mert attól félnek, hogy a publikum nem olvassa őket, a miért is általában nincs és nem lehet eredménye a hirdetéseknek. Gyakran megesik, hogy egyes magyar cégeknek a magyar lapokban közzétett hirdetései iránt több érdeklődés nyil­vánul a külföldön, mint a magyar kö­zönség körében. S igy aztán megtör­ténik az is, hogy mig a külföldi fo gyasztás az újság hirdetés révén Ma­gyarországon szerzi be szükségleté", a magyar fogyasztó ugyanezt a cikket külföldről vásárolja — természetesen méreg drágán. S mindez azért van, mert a mi közönségünk nem s^e tel kellő figyelmet a hirdetéseknek. Jog­gal várhatja mindenki a hirdetési bé­lyeg eltörlésétől a magyar ipar és ke­reskedelem fellendülásét. Most, a mi­kor hazafias és hasznos diva tá kezd válni a magyar ipar pártolása és az iparnak és kereskedelemnek megadták a módot arra, hogy olesón hirdethes­sen : a magyar ipart és kereskedelmet pártoljuk, midőn figyelemmel ! isérjük cs igénybe vesszük hirdetéseit. neki semmiféle famíliája szabókkal, suszte­rokkal ismeretségben. — Ha olyan feleség kel neked, hát miért nem vetted el magad is valami sza­bónak a leányát '? — Hát nem jösz ? — fakadt ki a férj dühösen. - Nem megyek. A két jóbarát azonban csaknem na­ponkint találkozott. Olyan kis városban lép­ten-nyomon egymásba botlik az ember. Ele­inte meg köszöngették egymást, kezet szo­rítottak, kérdezősködtek. — Hogy van ? Mit csinálsz ? Aztán egyszer csa'í ugy elsurrant Új­helyi Balázs Dobos Zoltán mellett, mintha nem vette volna észre. Dubos Zoltán sokáig utána nézett, vájjon nem vettu észre iga­zán ? Másnap már a kaszinóban is ugy ment el mellette, pedig majd beleütődött. — Balázs! — kiáltott utána Dobos Zoltán. • — Te vagy ? — szóit amaz. — Nem láttalak. Leültek egymás mellé. Valami ugy nyomta mindkettőjüknek a szivét, de nem szóltak róla. Közönyös dolgokról beszélget­tek, perekről, politikákról, a jövő heti városi közgyűlésről. A kaszinóból is együtt mentek el. De útközben eszébe jutott Újhelyi Balázsnak, hogy mit mond Janka, ha meglátja őket igy együtt ? Visszafordult tehát. — Elfelejtettem valamit. Tessék éideklődni, tisztelt olvasók az újságok hirdetési rovatai iránt, azok igen hasznosak, érdekesek és tanulsá­gosak. A hirdetőnek drága pénzébe kerül, hogy a kínálatot tudomására jut­tatja és ez a legfényesebb bizonyítéka hogy célja komoly. Legyen bizalommal a közönség a hirdetések iránt és olvassa őket annál inkább, meit a tisztességtelen verseny és a valótlanság ot tarialmazö hirdeté­sek tiltva vannak és törvényileg üldöz tetnék. Egyebet nem kiván a közérdek. Mert a ki olvassa a hirdetéseket, az módját ejti annak is, hogy hasznát is vegye annak, a mit olvasott. Színészet Pápán. r Általában csak szépet és jót Ír­hatunk Dobó színtársulatának mult heti működéséről. Ugy a műsor, va­lamint a darabok gördülékeny elő­adása majdnem semmi kívánni valót sem hagyott maga után. És ennek mi örvendünk leginkább, mert kezdettől fogva mi első sorban szeretetet és jóakaratot előlegeztünk a szí 11 tár­sulatnak már működésének első 1 hete után. Jóakaratú figyelmezteté­sünket figyelembe vették mindnyájan. Az igazgató arra törekedett, — még pedig ismert energiájával, —­hogy színészeink szerepeiket betanul­ják és igy a taps gyakrabban hang­zott fel, mint az előző két héten és a tetszés is intenzivebb lett a közön­ség körében. Ma már határozott ked­vencei is vannak a publikumnak. Olyan kedvencei, kiknek kedvéért szívesen elmegy a sziuházba. A kez­dők is ügyesebben mozognak már a Dobos Zoltán kész lett volna vissza­kísérni, de Újhelyi lerázta magáról. — Nem, nem, te csak menj haza, ne­kem meg hosszabb dolgom lesz. Kö\ etkező nap már nem jött el a ka­szinóba Újhelyi r Balázs, de az utczán látta Dobos Zoltán. Éppen szembe kellett volna jönnie, csakhogy hirtelen átcsapot az utcza túlsó oldalára. — No, hiszen ha igy vagyunk, — dör­mögött magaban Dobos Zoltán — hát én is megmutatom, hogy nem szorultam senkinek a barátságára. Most már hu találkoztak, félrefordítot­ták a fejüket s elmentek egymás mellett köszöntés nélkül, mint két idegen. Egy hónap múlva már mint halálos ellenség ált egymással szemben a két ügy­véd, Csipkedő szavak, bántó megjegyzések röpültek innen oda, onnan ide, ha összeke­rültek a törvényszéknél. Újhelyi Balázs ki­buktatta Dobos Zoltánt a kaszinó választ­mányából. Dobos Zoltán fegyelmi följelen­tést tett a kamaránál Újhelyi Balázs ellen. A följelentés ugyan alaptalannak bi­zonyult, de majd talán Dobos Zoltán újra valamit, hogy följelentést tehessen Újhelyi Balázs ellen, valamint Újhelyi sem fogja elmulasztani, hogy fegyelmi följelentést ne adjon be Dobos Zoltán ellen. Igy üldözi egymást a két elkeseredett ember az ügy­védi kamarában, a bíróságok!.ál, a társasé­letben, mindenütt, a hol csak elérheti egy­mást s a hol csak ártani lehet egymásnak. színpadon, mert némi gyakorlottságot szereztek és a bátorító tapsok lelke­sedést öntöttek beléjük. De dicsérő szavaink után lehetetlen megrová­sunkat is elhallgatni. Nem szívesen látjuk, hogy az igazgató olyan dara­bokat adat, melyek nem állnak va­lami magas irodalmi színvonalon. Erre kérjük — a közönség nevében is, — hogy nagyobb figyelemmel legyen. Referádánk a heti előadásról szól a mint következik* Szombaton és Vasárnap „Kuruczfur­fang," Bokor Józsefnek, a népszínház ez­időszerinti karnagyának, 100 aranyat nyert történelmi színműve került szinre. Ez a darab nem érdemli meg a 100 aranyat, (száz pálezát inkább) mert olyan nehézkés nyelvezettel van irva és olyan különféle tájszólásokkal van megszéllelve, hogy a színészeknek betanulására és a közönség­nek a megértésére egy tájszótár szükséges. Van ugyan benne egy-két jó szerep, de ez a mese semmiségében majdnem teljesen elenyészik, És hogy színészeink ezek daczára is sok tapsot kaptak, ez csak pusztán kiváló játékuknak köszönhető, Szombat este Csongori Mariska, daczára hogy nagy betegséggel küzdött, jeles ala­kítással mutatta be a kaczkiás kuruez menyecskét, Tüzről-pattant volt és itt-ott, — mikor kissé szűnt fájdalma, — enni­valóan pergett nyelvecskéje. Különösen, mint álbárónő kedvesen affektált. De a második estén, szintén a Bözsi, kuruez­menyecske szerepében, feltétlen dicséretet érdemel Mányai Aranha, ki Csongori betegsége miatt, minden próba nélkül ugy eljátszta és elénekelte ezt a nehéz, itt-ott versekben irt szerepét, hogy nyílt jelenésekben is fel-felzugott a taps és ki­hívásoknak szerit-számát sem tudjuk. Má­nyai Aranka határozottan olyan haladást tett, mióta nem láttuk, hogy szinte megle­petés számba megy. Hangja a mult évben is gyönyörű volt, /de most játékával is mind nagyobb tetszést arat. Az első, ugy mint a második estén a férfiak között : Benedek Gyula és Nagy Imre (Tetény és Bögözy) pompás alakításukkal, az utóbbi énekével is, feltétlenül rászolgálnak arra, hogy a közönség kedvenczei lettek, Nagy Imre, ez az egész fiatal színész, alig pár éve, hogy önálló szerepeket játszik, hala­dásának oly rohamos tanújelét adta, hogy még ellenségei is elösmerik:• ha ugyan vannak, — hogy elsőrendű belőle. Természetesen még szorgalom és ernyedetlen tanulásra van szüksége. A kisebb szerepekben kiváltak : Dobó Sándor (egy jóizü paraszt kocsis szerepében) Juhász Sándor, Pozsonyi Júlia, Várady Margit, Balázsi Sándor és Nagy Gyula. Vasárnap délután „Szulamith" ment a régi szereposztásban, nagyon jó előadás­ban, és amit eddig még nem tapasztaltunk.: a kar és zenekar eleitől végig precis volt és figyelemmel kisérte a darab menetét. Ezt ajánljuk jövőre is a hölgyek és urak­nak, mert a kar és zenekar is tudvalevő­leg sokat ronthat és sokat javíthat az elő­adások rossz, vagy jómenetelén. Hétfőn egy régi, köz kedveltségi! ope­rette „Rip van Winkle" került előadásral Ebben a darabban láttuk először Juhász Sándort igazi szerepkörében. A ezimszere­pet játszta és már már belépő dalával hatást ért el és ez a hatás úgyszólván jelenésről-jelenésre ismétlődött. — Juhász mély. csengő baritonja ilyen szerepekben érvényesülhet legjobban és nem esak éne­kében mutatta be, hogy jeles képzettségű énekes, de játékának közvetlenségével és melegével dokumentálta művészi tehetsé­gét. Vele együtt tetszést aratott kis 5 éves Margit leánykája, Alice szerepében korát komikus lesz nagy és vas-

Next

/
Thumbnails
Contents