Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-05-06 / 18. szám

messze túlhaladó érteim ességgel beszélt és énekelt. Kapott is sok-sok czukrot és egy miniatűr virágkosarat felléptének megjutalmazásakéut. Mányai Aranka (Lisbeth) méltó partner volt, ugy csattogtatta édes hangját, hogy egészen elbájolta a közönséget. Dobó Sándor (Dériek) ez este;' elemében volt és kedélyességének, diszkrét, humorának annyi jelét adta, hogy teljesen rászolgált a meg-megujuló' tapsokra. A darab pompás meneteléhez hozzájárultak: Nagy Imre, Beczkóy József, Juhászné, Horváth Kálmán és Nagy Gyula, de a kar is kitett magáért, igaz hogy Szenger Gusztáv karnagyi pálezája derekasan működött. Kedden „Menyem" czimü franczia vígjáték adatott. Ebben a vígjátékban nincs semmi uj, a mit már más . efajta franczia vígjátékokban ne halottunk volna. Egy ötlet kedvéért, egy édes-keserű magért íratott "az egész hosszú darab. Az a régi história van benne újra feldolgozva, hogy milyen hárpia az anyós, de megjárja, mert a saját ásta verembe esik bele. Az anyós hálatlan szerepét Juhászné P. Ágnes játszta. Ez a színésznő a női tagok között a legszorgalmasabb és szakmakörében a legtehetségesebb. Teljesen elég, ha Juhászné játsza, mert tehetsége és inteligencziája a legjobb szerepet csinálja a legrosszabbul is. Kresz Irma a menyem szereppt közvetlenséggel mondta el. Daróczy lika azonban nagyon nehézkes volt. Látszik, hogy nem találja jól magát e léha levegőben. Benedek Gyula, Balázsi Sándor, a két férfikedvenczei a közönségnek, egész ambitiójukkal igyekeztek szerepük előnyeit kiaknázni. A kisebb szerepekben történt botlásokat csak a beavatottak vették észre. Szerdán „Henschel fuvaros" németből jól-rosszul lefordított színmű ment. Ennek a felhős, légkörben játszó darabnak kevés sikere volt nálunk. Pedig Benedek Gyula, tehetségének minden erejét beleöntötte „Henschel" szerepébe, ámde mélyebb hatást igy sem tudott előidézni. Daróczy Ilka pedig (Hamie) teljesen ferde felfogással játszott, hozzájárult az is, hogy nem készülhetett el eléggé e nehéz szereppel és igy még teendőivel sem volt tisztában. A mellékszereplők közül csak Kresz Irma (Henschel első felesége) tudott valamit csinálni szerepéből, a többiek erősen küzködtek a nyelvbicsakló szavak és kifejezésekkel. Remete Gézát azonban, ki neki nem való öreges szerepet játszott, feltétlen dicséret illeti meg. Csütörtökön „Báránykák" operette ment, még pedig olyan kerekded előadásban, hogy a szép számban egybegyűlt közönséget teljesen elragadta. A darab ugyan tulpikáns, de ezt a hibáját teljesen helyrepótolja Várnay kedves muzsik áj a, mely íülbemászó és poétikus. A szerepek kitűnő kezekben voltak. Mányai Aranka, Várady Margit. Dobó Sándor, Horváth Kálmán, Nagy Gyula és Nagy Imre, úgyszintén Juhászné a legjobbat nyújtották, a mit színész csak adhat. Ugy a próza, mint az ének ment mint a karika csapás. Pénteken »Arany kakas« harmadszori előadásában is Dobó, Sándor (Pachselmayer) egészen elemében volt. Ugy őt, mint Csongori Mariskát, a közönség ez alkalommal ismét, tüntető tapsokkal jutalmazta pompás játékáért és minden felvonás után többször a lámpák elé hivta. Szombaton »Egyptom gyöngye« operette ment, melyről lapunk jövő számában referálunk. A mult hétről. Hölgyekről, különösen színész hölgyekről, könnyű pletykát, azaz mille pardon : karczolatot irni, mert a hölgyekről, egyesben és általánosságban, mindig szállong a i levegőben valami és a néném és bátyám tursolyában, olyan történetke rejlik mely a társadalmat, a sajtót és a nagyvilágot érdekli. Es ha e három nagyhatalmasságot érdekli, következésképpen olvasóinkat sem hagyja hidegen, ha a hölgyekről és most, miután'a színésznők városunk falai között élik boldog (?) napjaikát, igaz és koholt históriákat olvasnak. E karczölat keretében azonban nemcsak a színész-hölgyek, de a szinész-urakról is zeng a nóta. Tudnék nagyon is sok vegyes történetkét elmesélni, de tekintetbe veszem, hogy a saison elején vagyunk és még most a színház előtt és bent pezsgő élet folyik és igy az emberszólást akkorra hagyom, mikor csendes lesz a tér és mi nem a színházban, de a színészeken mulathatunk. Most a színészekre terítem a vizes lepedőt í Nagy Imre ez a furcsán kaczagó szinészecske mindig azt a nótát huzatja a czigánnyal: (Különösen 8-án és 24-én. A contó napján.) „Megbánod még visszasírsz még engemet!" Nem tudom bizonyosan, multi vagy jelenbeli ideáljáért kesereg-e és fájdalmában fel-felkaczag, de annyi bizonyos, hogy szerelmi

kbú növesztette meg neki, mint a próféta a szent férfiaknak a szakállát, az — orrát. Havas Jenő ez a leányarczu csinos szerelmes színész, szintén énekléssel töltötte most két heti szabadidejét. Egyrészt azért énekelgetett, mert a kritikusunk azt ajánlta neki, hogy — egészségi szempontból ne énekeljen a színpadon; másrészt azért énekel, mert a színházi-orvos viszont azt ajánlotta neki, hogy unaloműzésből du dolgasson. Ö ezt a nótát szereti megy a banda stb!" Balázsi Sándort ezt a folyton tevékenykedő kedélyes apát, mint az első kettőt, szinte elfogta az

n éneklési vágy. Hiába a példa ragadós. Ő a „világfi" mióta laska evésre aclta magát csak ezt a dalt énekli, még pedig siró szemekkel (hiába sirva-vigad a magyar.) „Maros vize folyik csendesen." Nagy Cyula, ki lyrai tenor szerepkörre szerződtetett, most „Hamlet" szerepére készül, mert ő igy monologizál : lenni vagy lenni! Es ennek nagy értelme van. Miután a tenor szerepeket Havas meg Remete eljátsza előtte ő kénytelen drámai hősöket creálni, természetesen ő ezt tenoriasan cselekszi. Juhász Sándor, a tényleges baritonista, ki most a Makó igazgatónál eltöltött 9 évi babérain pihen, uj énekes szerepek betanulása helyett : a Graff-kávéházban duhajkodik, mert tizfilléresekbe dominozik ós két kávét iszik meg egy délután, négy pohár vizzel. Otthon azután ezér nem tud beszámolnia a napi zsebpénzzel, a miért azután a színháznál — nekibusulja magát ós nóta hangra csavaritva mondja: edd meg a libanyakát ! Remete Géza mióta Dobó színtársulatához szerződött és kilépett nője karjai közül, azaz : szabad életet élhet, valósággal remetéskedik, mert ő az egyik véglettől a másikba való átmenetet, művészi vonásnak tartja. Még a színpadon is csak félénken karolja át a primadonnák derekát, mert attól fél, hogy mint Isten az égből, ugy nője a, zsinórpadlásról fenyegetőleg lenéz reája. Beczkóy József, ez a buskomikus, mióta Pápán van nemcsak a lelkes, de lelketlen állatok előtt is bevádolja Dobót (ki küjömbetí régi „puszi" pajtása,) hogy sok és „fontos" (ujabban kilós) szerepeket biz reá és e miatt, nem csak villamos erővel kell enni és innia-, de gyorsan kel aludnia is, hogy a 8 órai próbákról le ne késsen. Miskolczi Henrik, ki újságíróból vedlett át súgóvá és ki mióta itt van Pápán hadilábon áll szerkesztőnkkel, mert collegának nevezi nyilvánosan, szintén „világfi" akar lenni, mint lakótársa Balázsi, de nála nehezen megy, mert nem tud — énekelni és igy nem énekelhet Balázsival duettet, pedig Blázi ugyancsak sűrűn oktatja reggel és este a „Maros vize folyik csendesen" daliára. Dobó Sándort, kit sorrend szerint elsőnek kellett volna tennem, azért tettem utolsónak, mert jó keresztény voltomnál fogva hiszem a menyországot és igy következőképpen azt is hiszem, hogy Dobó belejut a menyországba. A rosz nyelvek azt mondják, : hogy Pápán is menyországra talált, hol ele! ven angyalok fogják neki a legszebb danát, 1 mely inkább csengéshez, mint énekléshez hasonlít és e karba a pénztárosnő adja meg | az accordot, külömben mi semj ajánlhatunk j neki egyebet, mint kedves tagja Nagy Imre, j hogy „ne komázzék" annyit. A hét tükrében még szerkesztőnket ' ért meglepetésről is kel megemlékeznem, ki : úgyis színtársulatunk kar-virágainak egyikétől emlékül egy baka-tükröt kapott és ezzel a hét tükrét befejezem azzal, hogy szerkesztőnk a „baka-tükröt" a legközelebbi hét tükrében fogja revanchirozni. Láttam : Friczi. Riporter. Az hirlik 'Elöl Az hirlik. hogy Pápa város érdeke ott kezdődik, ahol a magánérdek végződik. Az hírlik, hogy a pápai iparosok még a levét sem ihatják meg a szövőgyárnak. Az hírük, pán Szt.-Pálja körnek. Az hirlik, hogy Fenyvessy főislett a pápai Jókaihogy Hegedtls képviselőnk keveset koptatja migáfc nálunk. Az hirlik, hogy a Jókai körben az elnökök hurczolkodtak. Az hirlik, hogy a pápa—bánliidai vasút nehezen szül. Az hirlik, hogy Pápán legutóbb egy jubileumot, mondva csinált lelkesedésből ünnepeltek meg. Az hirlik, hogy Pápán képes levelező-lapokkal izgatnak. Az hirlik, hogy Dobó színtársulata a „Balekokéra készül. Az hirlik, hogy Pápa városában többet próbálnak, mint világítanak. Az hirlik, hogy a színtársulat hős szerelmese elmondhatja most magáról, hogy „szagos ler.z az utcza amerre jár". Az hirlik, hogy a színtársulat subrette primadonnájának csak akkor akarják elhinni hogy beteg, ha már a halotti szentségeket készül felvenni. Az hirlik, hogy a színtársulat intrikusa mástól tudta meg hogy mi a baja. (Azóta kedélyes revolvert hord a zsebébe.) Az hirlik, hogy a színtársulat naivája „horvátiul tanul. Az hirlik, hogy a színtársulat tenoristája és baritonistája nem jutnak hanghoz. (Edd meg a liba nyakát ! Szedő.) Az hírlik, hogy a „Pápai Közlöny" szerkesztője a színtársulat egyik nőtagjától „baka tükröt" kapott ajándékba.