Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-04-29 / 17. szám

vezérli, mint a „Pápai Lapok" vezérczikkének iróját. Az epilógus elején czikkiró azt mondja, hogy ezelőtt —- ha színtársulat működött Pápán — minden héten 5 előadást tartott a színigazgató. Nos, tehát ez nagyon régen volt, mert Dobó előtt is itt járt Komjáthi, Makó és Csóka és mindennap tartottak színielőadást. És ezek az igazgatók, éppen ugy, mint Dobó, kire azt fogja a czikkiró, hogy legerősebben ő forszírozza a mindennapi előadást, a közönség fokozódott igényei folytán voltak kénytelenek a mindennapi előadást behozni. Saját kárára sem az egyik, sem a másik igazgató nem dolgozik mert ha ez a mindennapi előadás kárral járna: bizony mondom nemcsak, hogy a színigazgató nem tartana előadást, de még a hét 5 napján sem volna érdemes Pápán működni. Hogy miért, egyszerű magyarázata ennek, mert akkor Pápa nem volna olyan jó város, mint az már évek óta. Pápának olyan nagy intelligens közönsége van, hogy a rövid hat heti színházi idény alatt nem merül ki, sőt fokozódott kedvvel látogatja a színházat. Rosszul mondja a czikkiró azt is, hogy az igazgató azt követeli, hogy a 20 előadásra helyet váltott bérlők : minden este jöjjenek a színházba. Hiszen van bérlet és bérletszünetes előadás, mert az igazgató a kiválóbb újdonságokat bérlet és bérletszünetben is szinre hozza. Marad tehát minden bérlőnek ideje arra, hogy a bérletszünetes előadások alatt a családi körben maradjon. Azután müveit ember — különösen vidéki — sohasem lakik jól a színházzal, mert lelkének, szivének és szemének hasznos, ha estéit a színházban tölti, mivel ezáltal nemcsak még inkább művelődik, de olyan társasággal jön össze, melyei csak is a színházban találkozik. A szelvénybérletnél pedig lehetetlen, hogy bárki is károsodhassék, mert a szelvény nincs névre kiállítva s igy, ha czikkiró szerint valaki „túlságosan jóllakik" az előadásokkal, átadhatja X. Y. barátjának. Az igazgató ezzel szintén nem károsodik, mert neki az t u t e g á 1, ha a már megváltott szelvénynyel bárki is jön az előadásra. Azután nálunk Pápán nem szokta a szelvénybérlő szelvényét eladni, sőt „drágábban" semmi esetre. Reflektálva az igazgató színiévadja sikertelenségére egész határozottan ki kell jelentenem, és — ezt biztos forrásból állithatom, — hogy ez nem áil, mert Pápa közönsége már évek óta jól szervezett társulatnak megadta a biztos ekszisztenciát. Pápa hat heti szini-saisonra kifizeti magát. Sorrend szerint most, a czikkiró által emiitett viszás állapot, egy második nagy hátrányára kell válaszolnom. A mindennapi előadás megárt és túlerőlteti a színészeket. Hát ebben czikkirónak van egy „kis" igaza. Azért mondom kis igaza, mert ez a nagy munka, a folytonos próba és uj meg uj szerep betanulás csak minden évben : kétszer történik, mikor uj tagok jönnek a társulathoz s igy a sok próba és tanulás csak az évnek két első hónapjaiban : április és októberben történik, erre pedig minden újonnan szerződtetett színész el va.i készülve. Pápa meglátogatása, illetőleg sziniidény az év tavaszán esik, tehát itt kell betanulni az uj műsort, mely természetesen a második és további városokban ismétlődik, a mikor tehát megkönnyebbül a teher és a színésznek nem kell az uj szerepek betanulásával agyon zaklatni magát. Külömben elismerem, hogy czikkiró nem minden emberszeretet és szakismeret né kül irta meg czikkét, de engedje meg azt, hogy kimondjam miszerint e tárgyát nem merítette ki, kellőleg most csak egyoldalulag fogta fel az eléje tűzött témát. Ámde minden embernek, ki a színészet érdekében tollat fog csak köszönettel tartozhatik a színészet, mert a magyar színészet még ma is — különösen vidéken — mindig és minden alkalommal rászorul a szép szóra, az útmutatásra és meleg támogatásra. Pápa városában azonban minden zsánerben, van és lesz működő közönség és tollat forgató ember, ki a magyar színészek ügyét lelkesen felkarolja és erején tul is támogatja. Általánosan bocsánatot kérek felszólalásomért, de tessék elhinni t. szerkesztő ur, hogy nem rosz akaratból cselekedtem. És velünk és minden művészek és irodalom kedvelő egyénnel. Il-ik pápai. Színészet Pápán, Nem csalódtunk, midőn első bírálatunkban a szeretetet előlegeztük Dobó színtársulatának, illetőleg hogy az üdvözlés meleg hangján szólottunk a színtársulat első heti működéséről, mert a körűnkben időző színtársulatban olyan sok jó nevű, sőt bátran kimondhatjuk, nagy tehetségű tagok vannak, hogy városunk műértő közönsége teljesen meglehet elégedve velők. Van néhány olyan tagja is Dobó színtársulatának, kik nemcsak hogy egész kezdők, de azon nagy hiba járul színpadi gyakorlatlanságukhoz, hogy nem akarják, vagy nem tudják szerepeiket betanulni, mely ruhát öltenie bajos lenne, de a helyett shawl-t alkalmazhatna . . . Hisz nem volna benne semmi, csaknem igy mennek az estélyekre is . . . aztán ne a férfit tekintse bennem, hanem a művészt, mert a művész megihletett lelke hajt térdet előtte, a mig megfestem a földnek legszebb vállait. A kis állvány, vászon és paletta csakhamar előkerült. Á műtermet a nagy szalonban rögtönözték. A rendezkedés izgalma egészen lázassá tette őket. A fiatal asszony már előkészítette a „costume"-jét. De a hogy felemelte a nagy shawl-t, egyszerre lecsuklott a keze és tanácstalanul nézett szét. Voltaképpen csak irnost jutott tudomására annak, hogy a mit tenni akar, az helytelen . . . Pedig más beavatkozása nélkül visszalépnie már nem lehet . . . hanem az időt eltolni, azt szabad. Oda fordult a férfi felé, és kérlelve szólt hozzá : — nézze, már sötétedik, ne kapjunk ma munkába, jöjjön holnap korábban, mindjárt ebéd után 1 A festő boldogan távozott, ő meg beledobta magát a hintaszékbe és kicsordult a könnye, mig feljajdult, jaj, de nyomorult vagyok ! Kétszer is bejött a szobalánya* hogy meggyújtsa a gázt, de mindig azzal küldte ki . . . — Majd később. Mikor harmadszor nyílt az ajtó, boszszusan szólt a belépőre. „Ugyan ne zavarjon folyton," ha valamire szükségem lesz, majd csöngetek ! — Én vagyok, szivem — szólal meg erre egy férfihang. A meglepetéstől alig tudott felelni. Egy kissé kényelmetlenül is érezte magát. A^müteremmé átalakított szalon mégis csak nyomta egy kissé a lelkiismeretét. De aztán, hogy egy köszöntés után — nyílván, hogy ne zavarja őt gondolataiban — a szobájába akart visszamenni a férje, fölébred benne újra a dacz. Csöngetett, hogy gyújtsák meg a gázt. 8 mikor már beragyogta a szobát a világosság diadalmasan nézte az ura csodálkozó arczát. — Lefesteti magát, édesem ? Nem szilt róla. No lássa, ez jó gondolat volt, nekem eszembe sem jutott volna. — Meghiszem azt — mondja elpalástolt indulattal az asszony, a ki össze tudta volna tépni azt az embert a közönyeért. —Nekem se jutott volna, de egy baráti szívesség az egész. Denghynek nincs alkalmas modelje, én szolgálok neki a vállammal és karjaimmal. — Eh, ne ültessen föl czicza 1 Jöjjön vacsorálni, aztán majd elmondhatja. Az asszony csakúgy reszketett a dühtől . . . — Hát nem hiszi? Nézze itt van a shawl, ez van csak rajtam, semmi más. Nem hiszi? Hát ha nem hiszi, majd meglátja, esküszöm, hogy meglátja, s ha anynyira nem törődik vele, majd a tárlaton is kiállítjuk a képet, s ha ugy akarja, aláíratom még a nevemet is, hogy mindenki tudja, hogy mindig egy csomó férfi bámulja és suttogják, hogy én vagyok 1 Hát nem hiszi ? A férfi kiegyenesedik, a szemei csakúgy szórják a szikrát és oda megy az aszszonyához. Megmarkolja a karjait és ugy rivall rá. — Hogyan merészelte 1 Hogyan merészelte I ? A felesége egy jaj nélkül tűrte a vas marok szorítását. Az urat pedig, a jó, nyugodt ember, a ki határtalan volt bizalmában, most határtalan a megtorlásban, letépte róla a könnyű selyem blouset, az ujjai nyomán csaknem kiserkedt a vére és mindenik fájó kegyetlen szava mint megannyi vesszőcsapás érte fehér testét. Nem védekezett kiszolgáltatta magát teljesen a legnemesebb férfi méltó haragjának, jól esett neki, hogy vezekelhet, bünhődhetik a gondolatáért annak, hogy vétett ellene. Oh, és oly boldog volt e fájdalmában vad, brutális ember mellett 1 Tudta, hogy a régi boldogsága jött «1 újjáteremteni életét, tudta, hogy csak egy szavába kerül, csak éppen meg kell mondania az igazat, s ez a boszuálló Isten térdre roskad előtte, hogy a csókjaival gyógyítsa, a könnyeivel áztassa karján az ütések helyét.