Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-04-29 / 17. szám

körülmény természetesen a darab rovására esik és ugy a közönség, mint az igazgató kárát vallja. Most e számunkban még nem akarjuk névszerint megnevezni a szorgalomnélküli tagokat, de jövő számunkban kíméletlenül rámutatunk azokra, kik készültség nélkül lépnek a világot jelentő deszkákra. A szerep nem tudó tagok ugyan azzal védekeznek hogy a folytonos újdonságok szinrehozatala miatt nem birnak elég fizikai idővel, a szerep betanulására de ez gyenge mentség. Még tulfeszitett munkával is törekedniük kell mindazoknak,, kik a szerepeiket alig vagy sehogy sem tudták, hogy az első hetekben az összetanulás első heteiben megállhassanak azon a helyen, a mit maguk és ambitiójuk választott. Mi őszinte lélekkel megadjuk jutalmát az érdemesnek és igy első sorban Dobó Sándor színigazgatónál kell, mint igazga tónál megemlékeznünk. Dobó rövid ittléte alatt az újdonságok egész sorozatát mutatta be közönségünknek, mely természetesen neki ugy anyagi áldozatában került, a mit — mint az igazgatót mi ismerjük — örömmel teljesít, mert neki vezérelve, hogy a közönségünk fokozatos igényeit kielégítse. Pápa városának olyan színházszerető, műértő közönsége van, hogy méltán megérdemli, sőt követelheti, miszerint minden jót és szépet lásson és élvezzen. Másodsorban érdem illeti azokat, kik a gyors újdonságok sziurehozatalának nehéz munkájában az igazgatót szereptudások és lelkes ügybuzgalmukkal támogatták. És most rátérhetünk az általános bírálatra, mely bevezető soraink bizonyítékául fog szolgálni, t. i. hogy a szeretet hangját gyakoroljuk és az érdem jutalmát megadjuk azoknak kik rászolgáltak és vice versa. Szombaton ós Vasárnap este „Napoleon öcsém" a bpesti vígszínház gyorsan népszerűségre kapott újdonsága került színre. Gutius és szipulusz, ez két jónevü humorista, társaságban egy valóságos franczia szellemességtől pezsgő darabot hozzott létre. Igaz, hogy ezzel a franczia felületességet sem kerülhették el. A cselekmény láüa, a helyzet fejtetőre van állítva, az alakok, még bohózatban is, lehetetlenek. Ámde a humor és a hatások végjelenések e hiányokat láthatatlané, teszik és a főczelt elérik a szerzők, a darab tetszik a közönségnek, mert jól mulathat rajta. A czimszerepet Nagy Imre, ez az Istenáldotta zseni játszotta. Á'z első este valami kedvetlenség volt észlelhető játékán, mert kedély nélkül játszotta szerepét, de a második előadáson annál jobban kitett magáért és a hozzáfűzött reményeknek mindenképpen megfelelt. Nagy Imre, ha a sikerektől el nem ragadtatja magát és továbbra is szerény, törekvő színész marad, egy második Kassai Vidor lehet, ki tudvalevőleg az ország legjobb burleszk komikusa volt. Jeles alakításokat mutattak be : Balázsi Sándor és Benedek Gyula. Ez a két művész olyan színpadi gyakorlotsággal rendelkezik, hogy ritkítja párját a magyar színpadokon. Balázsi, a színházi súgóból — mely abszurdom alak — igazi cabinet alakot teremtett és méltán megérdemlette a zajos tapsokat, mely ez estén neki bőven kijutott. Csongori Mariska (Flóra) és Kresz Irma, (mint Lilla) a női tagok között kiváló tehetségek, mért szerepeikben igazi vér és húsból álló személyeket hoznak a színpadra. Játékuk mindig természetes és kedves és éppen ez az mi nekik az osztatlan sikert biztosítja. Csongory Mariska „A gárda kapitány" és a „Regiment" kupié énekével frenetikus tapsot kapott ós minden egyes dalát meg kellett ismételnie. Havass Jenő (Baráth mérnök,) valamint a kisebb szerepekben Török Malvin és Óvári Jenő jól megálták helyüket. Vásámaj) délután „Szulamit" héber opera ment ez idényben másodszor. A régi szereplők közül Mányai Aranka és Juhász Sándor ugy énekben, mint játékban jeleskedtek. Várady Margit, (mint Abigail) csinos hangjával és Gerö Ida, (egy leány) komikus. eredeti felfogásával sok tapsot kapott, Hétfőn egy unalmas angot színmű ment, „Tenkré második felesége" egy hisztérikus női alak, mely abszurdomokat cselekszik, boldogtalanná teszi magát és környezetét minden mélyebb ok nélkül. Kresz Irma nehéz szerepét, mely az észt, az idegeket és az egész fizikumot igénybe veszi, olyan tudással játszta, hogy ez estén mindenki elősmerte, hogy a kisasszony művésznő. Az első két felvonásban Kresz Irma játéka a legszigorúbb kritikust kielégíthette, de annál meglepőbb volt az, hogy a másik két felvonásban határozottan gyenge volt. Lehet, hogy hirtelen jött migrainje, lehet azonban, hogy környezetének szerep nem tudása hatolt reá leverőleg. E darab többi szereplője olyan szerep nem tudásban leledzetí, hogy az úgyis hatástalan darab, nem tetszést, de visszatetszést szült. Az igazgató rosszul teszi, ha a közönséget ilyen kiselejtezett darabokkal traktálja. Kedden és Szerdán „Bibliás asszony" operettnek nevezett, de valójában énekes vígjáték került színre. A bájos és szerfelett naiv asszonykát, kit asszonyi voltában is kisasszonyi szemérem nyűgöz le és ki e miatt férje szeretetét nem képes megtartani. Csongori Mariska olyan bravúrosan játszta, hogy minden jelenésében, minden számában külön-külön viharos tapsokat aratott és számtalan kihívásokban részesült. Csongori Mariska határozottan jeles színésznő, ki hangjának kicsiségét pompás játékával nemcsak fedezni tudja, de szinte elfeledteti. Mányai Aranka, (mint Thea) hatalmas, felsőbb és alsóbb régiokban egyaránt lágyon behízelgő hangjával, megjelenése és öltözete graeziozitásával ájtalános tetszést aratott. Juhászné Pajor Ágnes (Mareehalné) olyan cabinet alakítást mutatott be, mely szinte meglepően hatott a közönségre jó izü játéka és szép hangja folytán bátran a vidék első komikájának mondhatjuk. A király szerepében Remete Géza fiatal színész sok jelét adta tehetségének és a fiatalok között ő úgyszólván az egyedüli, ki ha nem is képes teljes alakot színpadra hozni, de mindenesetre jó akviczió egy olyan ügyes igazgató ós rendező képében mint Dobó. Beezköi József (a herczeg) ez estéken a régi jó komikusnak mutatta be magát, sőt ugy vettük észre, hogy szerepét is tudja és igy annak komikus oldalát jól kiaknázza. Havass Jenő (a márki) neki nem való szerepében ez estéken sokat rontott a darab sikerén, különösen ének dolgában élvezhetetlen volt kár ennek a tehetséges fiatal színésznek erejét neki nem illő szerepekben felforgácsolni. Havass más zsánerben meglehetősen egészséges szinitehetséget mutatott be. Nagy Imre egy epizód szerepben ismét tehetségénekjelét adta. Dobó és a második estén Szenger a karmesteri széken emberfeletti dolgot cselekedtek, hogy a fegyelmezetlen zenekart és a rosz férfikart a rendes taktusban bírják tartani. Általában a férfikar — egy kettőt kivéve — betanulatlan és szorgalmat sem veszünk észre rajtuk, mert az eddigi operette előadásokban huzták-vonták a karokat és ezzel a darabok sikerének ártottak. A nőikarban több jó hangú erő van. Csütörtökön „Nagymama" Csikynek ez az elévehetetlenül hatásos színművét láttuk. Ez előadás egyike volt a legjobbaknak. Ugy ment mint a kariklacsapás. Miiiden^szereplő tudta a szerepét és igy az alakításra is több gondot fordíthatott. Ez estén láttuk B. Némethy Jolánt ez idényben először, nagy neki való szerepben. A czimszerepet játszta és ennek a nemes szivii, fenkölt gondolkozású grófnőnek minden egyes szava a szívből a szívhez szólt. Már maszkja és öltözéke is olyan diszkrét volt, hogy örömmel követte a szépen egybegyűlt közönség játékának minden pointját. Az első jelenéstől a darab végéig ő maradt a főszereplő játékának és hanghordozásának erejével. Várady Margit (Mártha) nem csak alakban, de játékban is kicsiny maradt Némethy Jolán mellett, de mint egész kezdő, kíséretképpen elég tűrhetően elmondta szerepét, volt egy néhány hatásos jelenete is, például az első felvonás végén, mikor nagymamáját felismeri. Gerö Ida, de különösen Juhászné P. Ágnes, a két komikai szerepben előbbi bírálatunk igazságát bizonyították, a mikor azt mondtuk, hogy ilyen természetes és jó ízű komikánékkal ritka társulat dicsekedhetik. A férfiak között : Balázsi Sándor és Nagy Imre (előbbi katona, az utóbbi Tódorka) ez estén brillinozták. Kedélyes komikuk egész tárházát elvezhettük a melyért a közönség oly hálás volt, hogy jelenésnél jelenésre kitapsolta őket. Nagy Gyula és Remete Géza (Kálmán és Ernő) kis szerepükben dicséretreméltó buzgalmat fejtettek ki. Benedek Gyula, az öreg tábornokban ismételten megmutatta, hogy milyen kiválóan hasznos tagja a társulatnak, mert minden szerepkörben otthonosan beszél a színpadon és őt mindig örömmel látja közönségünk ós élvezetet talál játékában. Pénteken újra egy újdonság ment. „Utazás a válás körül" ezimii franczia vígjáték, mely sem jobb, sem rosszabb, mint a többi e fajta újdonság, mely a vígszínház műsoráról kerül hozzánk. Sok, sok beszéd, kevés cselekmény, megspékkeive egy—egy trivialitással. E darabban Benedek és Kresz Irma a valódi szerepkörükben mozogtak, mert ugy az egyik, mint a másik jeles tehetségű társalgási színész. Kitűnően és természetesen tudnak társalogni ugy, hogy a közönség egészen feledi, hogy színpadon képzelt alakokat lát és hall. Beezkóy é-í Nagy Imre két komikus figurában pompásan voltak és minden szavukkal jóízűen megkaczagtatták a publikumot. Juhászné Török Malvin, nemkülömben Nagy Gyula, Remete Géza és Horváth Kálmán kicsiny szerepükben emelték a jó előadást. Szombaton és Vasárnap „Kuruczfurfang" czimű újdonság ment, melyről jövő számunkban írunk. Bírálatunk végezetéül meg kell jegyeznünk, hogy a szinügyi bizottság működése, melynek gondja van a jó előadásokra, a színészek és az igazgató általános működése és tevékenységére szemmel látható befolyást gyakorol. Az előző hét sok hibáját megszüntette a szinügyi bizottság éber figyelme. És ez nemcsak sikeres de dicséretes ez. A mult hétről. A színészekről tervbe vett folytatólagos megemlékezéseimet rövid időre be kellett szüntetnem, mivel az akadályok egész tömegével találkoztam, jobban mondva hiányoznak a jól értesült informátiók s igy igéretemet ez alkalommal nem válthatom be, amivel azonban nincs az mondva, hogy már legközelebb nem erről fog szólani a krónika. Nagy akadálynak tekintem magamra nezve már azt is

; hogy a színtársulatnak nincs rendes főhadiszállása, hol teljes infor-