Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-03-12 / 11. szám

6 PÁPAI KÖZLÖNY 1899, márczius 12. magasztosabb tényező is : nevelő és oktató organuma a népnek. Megtanítja kivívni és megtartani tudni a szabadságot, hirdeti a szabadságot, hirdeti az emberiség és haza boldogulására vezető magasztos eszméket és elveket és ezzel irányítja és hathatósan támogatja az állam és a társadalom jólétére czélzó nemes törekvéseket. Megtanítja az egyest és az összest a háborúban dicsőségesen halni, a békében pedig kitartással s bölcsességgel élni tudni a hazáért. Ha egy nemzetet degerálni s hazátlanná akarnátok tenni, ne csuszamlós erkölcsi elvekkel s ne vad erőszakkal támadjatok rá, hanem fosszátok meg sajtóját a szabadságtól s aztán — magától, erőltetés nélkül czélotok elérve leszen! A népben észrevétlenül eltompul a tisztá szép s a tiszta jó iránti érzet s elfásult szivéből lassan lassan végbucsut vesz a szabadság hőszerelme s a nemes küzdelmektől elszoktatott lankadt tagjaira önmaga rakja rá a rabságnak, hejh ! máskor oly nehéz, most már rá nézve könnyű, de annál átkosabb bilincseit. ;Te ifjúság, a ki kikelet havának Idusán, visszaszerzéd a szabadsajtó csorbítatlan jogát drága nemzetünknek, szcnl kincset adtál magadnak s nekünk utódaidnak, amely nélkül ha csak egy részecske is elvész belőle, nem élhet biztosan, nem mozoghat szabadon a magyar a többi népek támadásra kész árjai között! Áldott legyen magasztos tetteket dicső emléke ! Áldott legyen a nap, mely pirkadásával e haza jövő boldugulásának hajnalát is fölhozta ! Ti önzetlenül, egyedül hazátokért lelkesedve s az egyenlőség, testvériség és szabadság szent igényeitől áthatva tettéttek valóban nagygyá e napot előttünk s tőlünk nem kívántatok mást, csak tartsuk megsértetlenül s mocsoktalanul ama hagyományokat amaz elveket és eszméket, mélyek karjaitokat, megmekkel nézte a czigányt: az ő nótáját húzták: .Szomorúan zug bug a szél ..." Mintha a szomorúság belehelte volna máskbr tűzben égő nagy szemeit. Most pedig mint a verejtéktől homályos tükörről aláhulló cseppecske — egy könyet ejtett . . . Szegény Gizi nem tréfálkozott — csakugyan sirt . . . Elmentünk. Házuk kapujában még néhány perczet álltunk. Gizi búcsúra nyújtott kezével, az enyimet hosszasan tartotta, mig Béla befejezte, megyei dolgokról folyt beszélgetését. De én nem értettem szavait, Ereimben hevesen lüktető vérem a fejembe tódult — éreztem, hogy e perczben összeforott lelkem a Gizelláéval. — Holnap meglátogatlak —• szóltam zavaromban. Igen, igen, okvetlenül jöjj el. — Ezt Gizi íjiondta. Már a lépcsőkőn jartak, mikor dobogusukra felriadtam meregésemből s leverten indultam meg. Önkénytelenül" visszamentem az elhagyott mulató hely felé. Még húzta a czigáriy a nótát: ,Szomorúan zug bug a szél ..." ugy látszik' megtetszett volt valakinek. Visszaültem előbbi helyünkre. aczélozták a csatákra, lelketeket a hősi halálra, s amelyek kell, hogy minket a békés napok, hon és alkotmány erősítő szorgos munkájára serkentenek ! Ti nagygyá tettétek e napot, — s mi ünnepé emeltük azt ! Ti a hazával szemben leróttátok kötelességteket, — mi utódok örök hálánk koszorúját teszszük nagy tettetek zsámolára ! Ti csontjaitokból emeltetek oltárt elveitek és eszméiteknek s vértanuságtok vércsöppjeivel avattátok fel azt; mi, a nagyok kis utódai, a há

]a és a kegyelet könnyeit áldozzuk dicsődolgaitok büszke emlékezetének. Bárcsak a sorstól ránk mért illúzió volna aggoda^iunk s bánatunk ! Bárcsak midőn a magyar sajtószabadság és a egyenlőség, testvériség és szabadság proklamálásának ünnepét üljük mulasztásain ért veszekelve ünneplő köntösünk alatt dobogó szivünk érzetéből fakadó erős elhatározással megfogadnék. hogy titőletek 1849. márczius 15-ik ifjúsága, sem a szó sem a tettek terén külömbözni nem fogunk ! Ily ünnep volna legméltóbb mindnyájunkhoz ! Telefonhálózatunk. Városunkban a telefonhálózat létesítése küszöbön van. A város által beküldött előfizetők névsorát a kereskedelmi minister tudomásul vette s hogy a távbeszelöt városunkban megvalósítani szándékoszik igazolja azon hivatalos átirat, melyet a városhoz beküldött s egyszersmind azon kötelező „Nyilatkozat" melylyel az előfizetők kötelezik magukat a távbeszélő állomást berendezni s az erre vonatkozó kötelezettségeknek magukat alávetni. A kereskedelmi minister által beküldött „Nyilatkozat" a következőÁcsi ! gyér ide ! és húzzad : „Szomorúan zug bug a szél . . Másnap délben igérl látogatásomat tettem meg. Szorongó szívvel léptem át a küszöböt. Tudatában voltam már kegyetlen szerelemnek . . . Hogy Gizit is meg lepte volna valami a tiltott szenvedélyből, arra nem is gondoltam. Elég volt ekkor meg az én bajom. Gizit egyedül kisirt szemekkel találtam. — Üljön le kérem! nem, nem, nem oda, ide mellém a kanapéra, nagy mondani valóm van magának. Ugy mondta ezt elszántan és fásult hangon csaknem parancsoló s mégis suttogó hangon, hogy megijedtem tőle, de engedelmeskedtem. — A mult éjjeli izgatottságom disponált is reám, egészen e'foód'an Szótlanul ültünk egy darabig. Láttam, no

fe

j Gizi szólni akar, de nem tud szóhoz jutni. — Moudja Gir i. kar! — Törtem meg a csendet. A kályha tüzének pislogását, a nagy fali óra rémes ketyegését, a sötét függönyöktől árnyékos szoba homályát, mintha most is látnám. — Az istenért Gizi szóljon ! képen hagzik: A távbeszélő hálózat előfizetője leszek és a részemre berendezendő távbeszélő állomás használásáért a bekapcsolás napjától kezdve az évi 120 koronában megállapított előfizetési d' jat előleges havi részletekben a pápai kir. posta és távírda hivatal nyugtái ellen legalább három (3) évig át ezen három év lejárta jután is mindaddig fizetem, mig állomásommal fel nem mondom. A felmondás a pápai kir. postaés távírda hivatalnál írásban nyújtom be, az előfizetést pedig a benyújtás napjától számított három havon át még fizetem. A kir. államkincstár tulajdonát képező szerelvényekkel felszerelt állomásomat a kezelési szabályok szerint használom és, ha a szerelvények gondatlanságból, vagy szándékosságból megrongáltatnának, az okozott kárt a kir. államkincstának megtérítem. Állomásom berendezésén változást vagy módosítást nem teszek, sem azt más berendezéssel kapcsolatba nem hozom, hanem, ha ez irányban valami kívánságom lesz annak teljesítését a pápai kir. pósta-és távírda hivataltól Írásban fogom kérni. Az előző pont alapján netalán végzett munkák költségeit a kir. államkincstárnak megtérítem, ha pedig távbeszélőm mellé mellék álomást rendeznék be, melyhez mindenkor az állam adja a készüléket ennek tarifaszerü használati díjat fizetem. Ha távbeszélő állomásomat más helyiségbe, vagy helyre helyeztetem át, az áthelyezést minden egyes áthelyezett távbeszélő készülék után 7 korona átalányt fizetek : Ha állomásom utján távirataim közvetítését kívánnám vagy állomásomról a netalán idővel létesítendő helySuttogó hangját jól hallom még a mint rebegete : Hallgason meg engem és segitsen rajtam — ha tud. Zokogásba fúlt hangja elakadt. Majd kinyílt hangja teljes erejéből csaknem kétségbeesettgn sikolttotta : — Szeretem magát Kálmán ! Térdeimre omlott, mint egy sebzett galamb s megcsókolta keztyüs kezemet. Elkaptam kezemet s derekát átölelve nem tudtam ellenállani magamnak, puha selymes hajára forró csókot nyomtam. — Hagyon itt pihennem, olyan boldog vagyok most . . . Szólt bágyadtagon. Az óra éppen tizenkettőt ütött. Felrettentünk bűnös megfeledkezésünkböl. Gizi felállott, összekuszált haját lesimította s szemeit öklöcskéivel megdörzsölte, mintha mély álomból rázták volna fel. Aztán ujri egy székre rogyott s zongorájára borulva keservesen zokogott. A puha szőnyegen zajtalnul indultam az ajtó felé. Ott hagytam az asszonyt szerfölötti szerelmével s magammal vittem a szivembe mártott méregnyilat. Az utcára értem. Aa arczomba csapó-