Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-03-12 / 11. szám

1899.. márczius 12 PÁPAI KÖZLÖNY 3. köri, vagy törvényhatósági távbeszélő hálózatra is akarnék beszélni: alávetem magamat az ide vonatkozó szabályok határozmányainak. A távcsök közvetítéséből, valamint a helyköri távbeszélő használatából felmerülő dijakat a pápai kir. posta és lávirdahivatal által időnként kiállított számlákat vonakodás nélkül kiegyenli teni, fentartván magamnak a jogot, hogy a helytelennek vélt felszámítások ellen a számla kiegyezésétől számított hónapon belül felszólamlással élhessek. Feljogosítom az illétekes kir. postaés távirdaígazgatóságot, hogy a jelen nyilatkozatban elválalt [ ' telezettségeket nem teljesíteném, vagy ha a távbeszélő állómásomról a távbeszélő kezelői ellen illet'en vagy becsület sértő kifezések használtatnának, a jelen nyilatkozat 2-ik és 3-ik pontjában elválalt fizetési kötelezettség épségben tartása mellett, távbeszélő állomásomat kikapcsoltathassa és mégis szüntethesse, hogy én emiatt bárminemű követelést támaszthatnék. Távbeszélő állomásomat csakis az illetékes kír.l posta és távirdaigazgatóság tudtával és engedélyével ruházhatom át másra. Végül beleegyezem abba, hogy a jelen nyilatkozat alapján létrejött előfizetői viszonyból eredő mindazon törvényes lépések, melyek megtételére a m. kir. kincstár mint felperes jogositva lenne, az egyedül általa szabadon választandó 1868 évi L. IV. t. cz. illetőleg az 1881 évi L. IX. t. cz értelmében a sommás illetékes bíróságnál, a per tárgyának értékére való tekintet nélkül, a sommás eljárás utján tehetők folyamatba; mig ellenben azon vitás kérdések melylyekben a m. kir. kincstár mint alperes jelentkezik, csakis a budapesti kincstári jógügyi igazgatóság székhelyére illetékes biróság az ügytermészetének megfelelő előjárás szerint döntedökel. Eddigelé a következők kötelezték magukat a telefonhálózat berendezésére : Esterházy Móricz gróf, Pápa városa, Wéber Rezső, Hanauer Béla, Bermüller Alajos, Pápai takarékpénztár, Steinberger Lipót, Blau Adolf, Saáry Lajos, ifj. Eisler Mór, Ötvös Sándor, Koréin Vilmos, Barna Ignácz, dr Kende Ádám, Lázár Ádám, Kohn Mór fia, Lángráf Zsigmond és a Tűzoltó egylet. Bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, midőn jó elve figyelmeztetjük városunk közönséget azon körülményre, hogy ragadják meg a jelen alkalmat ezen nyilatkozatok aláírására, mivel a telefonhálózat berendezése után az illetőkre a berendezési költség is háramlik, a mi most teljesen elesik. De máskülönben is minél több előfizetője lesz a hálózatnak, annál hamarább érjük el az inter urbán összeköttetést. Az előfizetők soraihoz Mészáros Károly polgármesternél lehet jelentkezni, ki a szükséges fel világítással is szolgál. Városunk közegészségügye. Váró unk főorvosa dr. Steiner József az 1898 évi egészségi állapotról szóló évi jelentést készített, me'yet közérdek szempontjából adjuk azt egész terjedelmében : Ez a 21-ik jelentés, melyet Pápa városa egészségügyéről készitek és mondhatom, hogy egy sem volt oly kedvező, mint ez. Már az 1897-ik évre úgy nyilatkoztam, hogy mind megbetegedési ; mind halálozási tekintetében egyike a lekedvezőbbeknek, de az 1898-ik év még azt is egészségi viszonyaink szempotjáböl túlszárnyalta, amennyiben az egészségi állapot ideális volt, nem hagyván semmi kívánni valót, nézve akár a megbetegedések, akár a halálozás számát. A fertőző betegségek, különösen a typhus csak február havában mutatkoztak többször, de a következő hónapokban, különösen áprilistól kezdve hagymáz éppen nem, a többi fertőző bajok csak elvetve észleltettek. dott havas szél kivitte fejemből a mámort, s örültem, hogy a kísértés nem győzedelmeskedhetett. Rögtön elhatároztam, hogy elutazom. Meg kellett mentenem Bélát és magamat a gyalázattok De még egyszer találkoznunk kellett, Bélától el kellett búcsúznom. Másnap még éreztem kezemen az aszszony szenvedélyes csókját, előttem volt a mint teremre borulva nyögte: „Szeretem magát.„ még egészen hatása alatt voltam az álomszerű jelenetnek, mikor beléptem Béláékhoz — búcsúzásra. Gizi zongorájára könyökölve ült, csaknem ugy mint tegnap, mikor elmentem. Bizonyosan egész éjjel sirt. Szótlanul csókoltam meg kezét. — Ne hagyjon el Kálmán mert meghalok! Ezt mondta s oda borult vállaimra, engedtem, hogy sirjon szivem felett. Ugy éreztem, mintha az én szivem is megkönyebbülnék általa. Éreztem, a mint szivem hevesen vert, átöleltem derekát s éreztem a szárnylebbenéseit a csábnak, mely most megejthetett volna. Görcsös öleléssel szorított magához, én némán néztem a szemeibe, mikor az ajtó megnyílt s belépelt azon — Béla. Egy pillanatnyi csend következett. Gizi küzdve, hogy magát fenttarthassa, őrülten, mint egy vércsétől üldözött madár felsikolt: — Béla, Béla, ne ereszd Kálmánt, mert szeretem őt, Béla szeretem őt, megbocsáss, megbocsáss és ezzel kózénk dobta magát. Ruhájának fodrai szélesen terültek el a padlón, kibomlott haja szétomlott s testében görcsösen vonaglott. Valljon kinek volt e perczben hármunk között a legnagyobb fájdalma . . . Bélával felemeltük onnan s szótlanul, mint egy koporsót tettük a díványra, Ugy is volt, koporsója volt ez asszony önmagának és két férfi boldogságának. Néma meghajlással búcsúztam el Bélától, ki az ájult asszonyt fájdalmasan nézte s elhagytam a három sziv megsemmisülésének színhelyét. Még azon a napon elutaztam. Később megtudtam, hogy Gizella is elhagyta másnap Béla házát örökre . . , . Szegény Béla 1 De szóljanak a számok : mig 1897-benr kanyaró jelentetett 115 1898-ban 15. vörheny az előző évben 41, a lefolytban 40 ; 1897ben hagymáz 123, 1898-ban 20 ; diptheritis 97-ben 32, 98-ban 23. A többi fertőző baj vagy egyáltalán nem, vagy csak oly enyésző számban észleltetett, hogy említést sem érdemelnek. A halálozás mily kedvező volt az imént emiitett bajok után, legjobban illustrálja a bejelentett betegséget okozta halál. Meghalt t. i. kanyaróban 0. vörheny 0. hagymáz 3. diphtheritis 7. De legjobban bizonyítja a bevezetésben mondottakat a lefolyt évben történt halálozás összes száma, mely 357 et tesz. viszonyítva a 14409 lélekszámhoz, a melylyet az 1890-iki népszámlálás kimutatott. 24. 8

0/° halálozást mutat, mely még a tavalyinál is 2. 5% kevesbedést tüntet fel és az 1897-iki országos halálozással szemben, mely 27. 7% rúgott 3. 1% külömbözetet mutat javunkra. Könnyű dicsősség volna, azt állítani, hogy ezen kedvező arányokat a vízvezetéknek tudjuk be, de csak juliusban adatott át közhasználatra, mig egészségi viszonyaink már márcziusban mutattak rohamos javulást. Azonban akarjuk hinni és reményleni, hogy jövőben a kellő éberség mellett a járványok nem fognak a sikerült vizmü használata folytán oly nagy mérveket ölteni mint a milyenek súlya alat Pápa lakossága szenvedett. 7 éven aluli 160 halt meg, ami az előző évi halálozással összehasonlítva 38-al kevesebbet mutat az az, mig 1897 a 7 éven alóli halálesetek az összes halottak 57 % á

t tették, addig 1898-ban csak 45 %. ami az e korbeli gyermekek halálozásánál tekintve a népesség szaporodását, páratlan haladás. Az 1 éven alóli 123 halálozási számai szemben 1897-ben 139 áll, ami itt is 16 kevesbedést mutat javunkra. Az orvosolt és nem orvosolt halottak közti viszony a következő: Gyógykezeltetett 312, nem orvosoltatott 44. Szegény beteget magam gyógykezeltem 345-öt. Ügyirat .volt . 232, és azok el is intéztettek. Öngyilkosság 4 adta elő magát, 4-el kevesebb mint 1897ben. Orvosrendőri bonczolás 1 végeztetett 1 talált hullán. Dr. Steiner József. városi főorvos. A mult hétről. A böjti hangulat lázában kell, hogy megírjam a hét tükrét. Már évek hosszú sora óta nem talált ily erősen kiütni a böjtben ez a láz, mint az idén. Nem panaszkép mondom, mert Isten látja lelkemet sokkal jobban szeretem, hogy ebben a . lázban szenvedek, mint az influenzában, mely nálunk erősen járványos. Minden második ember influenzáról panaszkodik s igy teljesen okadatolva lesz, ha a heti krónikában is ilyen szag lesz érezhető. Mert hát tényleg, ha nem volna a márczius idusa küszöb m, ugy megtörtént volna az a rendkívüli eset, hogy ezen rovatban ezen a héten nem lett volna más megemlíteni való, mint „Influenza" és „böjti láz", S minthogy erről a két théma vajmi kevés anyagot szolgáltat a krónikára, a modern rekiamszerüségnek hódoltam volna s a tért, melyet rovatom elfoglalni szokott ezzel a két szóval töltöttem volna be. Nagy betűvel kezdtem volna s a legkisebb betűnél végeztem volna, addig mig csak a térszüke megengedte volna. Nem lett volna sok olvasni való, de a modern szokást követve elég reklám rovatom részére. Szívesen haladok a korrala s az uj vivmár.yok előtt teliesen meghajlok, de őszincén megvallom, nem vagyok nagy hive a