Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-03-12 / 11. szám
IX. évfolyam Pápa, 1899. márczius 12 11. szám. PÁP l L 0 \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Ötvenegyeszer nyilt a szép tavasz azóta, hogy a magyar sajtószabadság megszületett. Ötvenegyszer hajtotta ki bimbóját a fák koronája azóta, hogy az első magyar szabadsajtó azt a szent és örökre kötelező programmot kezdte hirdetni a nemzet előtt: egyenlőség, testvériség szabadság ! Több mint félszázad, — nagy idő egy nemzet életében is. Különösen nagy akkor, ha a nemzetnek az évek e sorozata alatt a gigási harczokban visszaküzdött jogait kell folytonosan védenie, magasztos elveit és éltető örök eszméit a magok tisztaságában megőrizni törekednie, hogy ezek a legdrágábd Ietéteménykép sértetlenül és mocsoktalanul szálljanak a jövö nemzedékre. íme több mint öt évtized tenger eseménye választ el 1848 márczius Idusától! S mégis mily közel érezzük magunkat e nagy naphoz! Hisz nemzeti s gondolati szabadságunk, összes nemesebb társadalmi felfogásaink, elveink, modern állami berendezettségünk szóval a tisztultabb, humánus és ideális légkör a melyben mozgunk, mind e nagy örök emlékű mozzanataiból áramlik ki. Legdrágább kincse minden népnek a szabadság. De szabadság szabadsajtó nélkül csak karrikaturája e szent fogalomnak 1 Olyan volna ez, mintha azt mondanók valakinek : Szabad vagy teljesen szabad, csak gondolkodni kedved szerint tilos, örömedet mással meg nem oszthatod, bánatodban vigasztalást senkinél sem kereshetsz, vágyaidat, melyek sorsod jogos megjavitására irány ulnáuak, rejtsd mélyen magadba, silány helyzetedből fakadó panaszod ne merje elhagyni ajkadat, — röviden szólva: szabad vagy, csakhogy tűrnöd szenvedned kell némán sorsodat s nincs megengedve, hogy érezd igaz rabságodat s hamis szabadságodat s e fölött hangos panaszra fakadhass ! Amily megbecsülhetetlen egy emberre nézve az Istenadta ép beszélő képessége és szólásszabadsága: nem kisebb söt még nagyobb értékű a sajtószabadság az egész nemzetre nézve. Ennek nyilatkozhatik meg a nemzet közvéleménye, vágya, reménye és a boldogabb jövőért való epekedése. Ez által ismeri nem csak az egyes, de még a nemzet és magát s ez önmegismeréséből meríti a kedvet és lelkesedést hibái elhagyására a közerények gyakorlására, a müveit népekkel nemes versenyre. A szabad sajtó tehát nem csak a szócső, amelyen a nemzeti közlelkiismeret, közérdekülets gondolkodás hallatja hatalmas szózatát, hanem még fc Asszony-szerelem. Szegény Béla 1 Tudod pajtás, a legjobb barátom volt. Különben is rokonom és iskolatársam. Együtt jártuk az egyetemet is, csakhogy ő hazament a vármegyéhez, mig én a minisztériumba kerültem. Azután egyszer csak hosszabb időre hazautaztam szülővárosomba, hol Béla is lakott. Rokonságom s régi jó barátaim nagy örömmel fogadtak, hogy már egyszer hoszszasabban fogok otthon tartózkodni. Azt mondtam nekik, hogy megrongált egészségi állapotomat akarom helyre hozni egy kis vidéki levegővel, pedig dehogy! olyan egészséges voltam mint a makk . .. más oka volt: feledni akartam . . . tudod valami szerelmi história. Éppen farsang ideje volt. Béla egy évvel azelőtt vezette oltárhoz a vármegye legszebb leányát — Gizellát. Versenytársak voltunk Bélával diákkorunkban, a szép Gizi oldala mellett. Ő lett a győztes ! Legelőször is őket látogattam meg, kissé tartózkodóan fogadtak, de aztán emlékeink felelevenitése után belejöttünk a régi bizalmas hangulatba s végül kikérték, hogy gyakran látogassam meg őket, a mig itthon leszek. Ezt én szivesen megígértem nekik ; annyival is inkább, mivel ugy véltem, hogy a legkellemesebben náluk és velük tölthetem a hosszú téli estéket. Gizi, asszonysága által még nyert bájaiban. s azokat nem is rejtegette, a mit nem is szoktunk egy szép asszonytól rossz néven venni. Tudod barátom, egy ilyen asszony társaságában, az ember csakugyan feledhet. Elég az hozzá, hogy azután igen gyakran találkoztunk. Természetesen, a gyermekkori emlékek felelevenitgetése, csintalanságaink felett való múlatás létesítették a kapcsolatot a jelen és a mult között. Lassankint belefogfunk, régi pajzánkodásainkbá] — játsztunk, mint gyermekkorunkban. — Szóval visszatértünk az eredeti bizalmas viszonyhoz, a mi elképzelhetőleg igen kedves dolog is volt. Együtt jártunk mindenfelé hárman : sétálni mulatságokba, nyilvános helyekre souper-ra — igy neveztük egymás kőzött — néha még lumpoltunk is. Aranyos időket töltöttünk el együtt, mig az elválás közeledésérel bele nem csendült a hatalmas, de szomorú finale. Közel voltunk már az elváláshoz. Egy ilyen szomorú téli napon történt . . . Azelőtt való napon ismét együtt voltunk a város legelső mulatóhelyén, „souper'ra Húzta a czigány, mi pedig hárman egy szőgleíasztalnál ültünk, szokásunk ellenére hallgatagon, csak a muzsikáthallgattuk. Különben is Gizi vitte a szót, de most hallgatott ő is, — olyan szomorúnak látszott. — Mi az Gizi ? kérdezte Béla miért vagy ma olyan szomorodott ? — Hagyjatok most engemet 1 szólt türelmetlenkedve. Mi pedig mint egy szép asszszony jobbágyaitól várni lehet, néma tisztelettel adóztunk az ő szeszélyének. Már 10 órakor haza készült Gizi. — Menjünk Béla ! — szólt — mert én sirni fogok . . . Csodálatos, hogy a magában véve ko> mikus jeleneten, nagyon elszomorodottan ; olyan mélyen s bánatosan érintett. Öltözködtünk. Gizi bolyhos bundácskájában még visszaült helyére, meredt szeSinger Mihály és Fia A |CSS 2°--" abó C2é a ^ ~ a megyehazzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, fiu és gyermekruhák saját készítményeink. Merték szerinti megrendelésekizlé és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szivetekből feltűnő olcsón eszközöltetnek'
