Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-02-26 / 9. szám

1899. február 26. PÁPAI KÖZLÖNY vet másolatban tisztelettel csatoljuk és'kérjük jelentésünknek szives tudomásul vételét." Kapossy Luczián dr. indítványára a közgyűlés meleg köszönetet szavaz a tisztikar és választmánynak az egylet ügyei körül mult évben kifejtett sikerdus tevékenysége és fáradozásáért ; melynek jegyzőkönyvbe iktatását elhatározták. Utánna az alapszabályok ll§-a értelmében választmányi tagoki V

3-ának kisorsolása történt meg olyformán, hogy özv. Kiss Lászlóné, dr. KÖvi Józsefné, özv. Kreisler Józsefné, Pentz Eliz, Pentz Józsefné úrnők és Bermüller Alajos, Galamb József, Saáry Lajos, Sült József és Weber Rezső urak sorsoltattak ki, akik azonban újból egyhangúlag megválasztattak választmán)i tagoknak. Ezzel Fenyvessy Ferencz elnök az ülést berekesztette, mely az • elnökség éltetésével ért végett. Kalikó bál. — 1S99. február hó 19. — Kipattant a szikra és tüzet fogott. Az ige testtélőn. Alig 3 héttel ezelőtt pendült meg az eszme s a valóság immár a múlté. Csakhogy aztán ennek a múltnak fénye azt hisszük ki fog hatni a messze jövöbe. Február 19-ike arany hetükkel leszen megörökítve a pápai bálok történetében és az az ifjúság, mely ezt rendezte, méltán megérdemli az elösmerés babérkoszorúját. Hiába, mindent lehet, amit az ember akar csak az akarat érvényesithetésének módját kell tudni s a midőn a rendező bizottság városunk derek jegyzőjét Kemény Bélát választotta a bál elnökévé, igazán jól választott, mert nagyon sok függ az elnök buzgalmától és lelkiismeretességétől. Kemény Béla fényesen reprezentált és mintaszerűen kezelte az ügyvezetést.-Ismerte a módját, miként kell a szétszórt elemeket egyesíteni és egy lelkes, igazán derék ifjúság élén olyat produkált, ami egyhamar nem fog elfelejtődni, ami neki is, az egész ifjúságnak is dicsőséget szerzett. A bált a pápai izr. ifjúság rendezte, az izr. nőegylet javára és minden szeget megmozgatott az anyagi és erkölcsi siker érdekében s a mit óhajtott teljesedésbe ment. A frakkos gárda már 7 órakor sorakozott és az első kocsi pont 8 órakor robogott be a „Griff" kapuján és megjelent az első kalikó. Ezután már egyik kocsi a másikat követte, a rendezőség minden tagja számszerint 40 ember akczióba lépett és feladatának meg is felelt, a kalikóban megjelent hölgyek a 8—9 számú szobában gyülekeztek s a szálloda e két legtágasabb és egymásba nyíló szobája szűknek bizonyult. Pontban 8 órakor megkezdte játékát az ő cs. és kir. fensége Ferencz Ferdinánd föherczegi nevét viselő 19. sz. gyalogezred teljes zenekara és a szebbnél szebb darabokkal szórakoztatta a kálikó felvonulást, türelmetlenül váró közönséget. A zenekart Römeth Károly karmester dirigálta. Röviddel 9 óra előtt rázendítette a katonabanda a Rákóczy indulót és 60 kalikóba öltözött álarczos hölgy vonult be és jár!a körül párosával a nagy termet. A felvonulókát zajos taps és éljenzés fogadta. Kilencz órakor kezdődött a táncz, melynek különös pikantériát és érdekességet kölcsönzött az, hogy növálasszal járt és az álarcz alatt a kérő hölgy nem volt felismerhető. Lengyelke után a hölgyek levetették álarczukat és kezdődött az igazi bál, amúgy Isten igazában. A férfiak örege apraja tánczraperdült, a katonabanda ritmikus muzsiája valóban még a legfásultabb lábakat is mozgásba hoztv. Az első négyesi 80 pár tánczolta, ilyen rekordot bál mostanában még nem ért el. A bál egyik érdekessége is volt a „Kalikó csárdás,

u melyet Kemény Béla ur ez alkalomra szerzett. A kalikó csárdás is megaratta a maga fényes sikerét, mert az öt negyenóráig tartó szupé csárdásnál az ujrázásának és hogy voltnak se hossza se vége nem volt s az utána következő csárdásokat is ere járta a báli közönség. Gratulálálunk a figyelmes szerzőnek. végig vándorol az urak karjain. Érezte, tudta, hogy ő utána ugy sem fog vele senki sem tánczolni többé, Abban a pillanatban midőn végre egymáshoz kerültek, s mikor a nő puha karjai vállára hanyattlottak, ő pedig karcsú derekát foghatta körül, — mintha egy delejes áram futott volna rajtok keresztül. Tánczolni kezdtek. A zene ütemei ragadták magukkal őket, s ők repültek, mintha nem is lábak — hanem a szerelem szárnyainak segítségével. Itt voltak hát ismét szemben egymás sal, de hogyan, de hogyan szemben ? . . . Halják a két szív dobogását, kiolvashatják egymás szemeiből a legmélyebb, a legigazabb szerelem győnyörteljes és mégis fájó szenvedéseit . . S azok a szavak, mit ők a sziv hangjain egymással váltanak, észrevétlenül olvadnak egybe a zene hangjaival. Három . , . négyszer körül repültek már a termen, s még mindig nem elég. Sok szem kiséri már figyelemmel őket, de ők nem látják ezt. I Az ifjú nem gondol többé arra, hogy mit cselekszik most, szemei előtt minden más elhomályosul, csak azt tudja, • azt érzi, lálja, hogy az imádott nőtt karjai között tarta. Körülültük még lejtenek a párok, s ők már csak egy helyen állva néznek, bámulnak egymás kimondhatlan tűzben égő szemeiben. Arczuk közeledik egymáshoz . . . s ajkaik egy végtelen csókban olvad össze . . . így • • • igy • • • rebegik gyönyör ittasultan . . . földi üdvősség! leszámoltunk veled! A megütközés tompa moraj zúgott végig a termen, melyben mint egy megsebzett dörgő hangja. Odaugrott a falon függő fegyvertartóhoz, onnan egy hatalmas kutyakorbácsot kapott le, s a szerelmesekre rontot. Először az asszonyt ragadta meg, s oly heves lökéssel dobta el magától, .hogy a szegény nő ájultan dölt a kőr > 1 állók karjaiba. Azután' az ifjúra rontott, ki teheflenűl, mint ki nem tud felőle mi ! örülőtte történik, a. így mulattunk reggelig. A katona banda remekül funkczionált. E'ismeréssel adózunk Römeth Károly karmester s Kobányi Frigyes hadnagy uraknak, kik a legnagyobb előzékenységgel tettek eleget a közönség kívánalmainak és ennek köszönhetjük, hogy katonáink is ily lelkesedéssel húzták fújták mintha ez nekik is élvezetet nyújtott volna. A negyedik négyest reggel 4 órakor tánczoltuk oly kitartással mintha csak akkor kezdtük volna. Reggel 5 órai harangszóra ért véget az utolsó csárdás is és egy gyönyörű szép álommal beillő szép emlékével bucsuzkodtunk mindnyájan azzal, hogy találkozunk itt még a jövőben. Adja az Ég. Hölgyeink névsorát a következőkben adjuk, amint azt ugy sebtiben feljegyeznünk sikerült. Asszonyok : dr. Rechnitz Edéné, dr. Kende, üáámné, Steinberger Lipótné, dr. Hirsch Vilmosné, Rosenfeld Sámuelné (Járohaza), Buchwald Zsigmóndné (P.-Gyimoth), Langráf Vilmosné, Fürszt Sándorné, Krausz Vilmosné, dr. Herczog Manóné, Rechnitz Béláné, Majer Mórné (Zala-Bér), Goldshmid Ödönné, özv. Klein Ignáczné, Koréin Vilmosné, Schlesinger Rezsőné. özv. Rechnitz Miksáné, Fellner]Simonné, Deutsch Dávidné, Kerpel Gusztávné, Braun Ignáczné, Láng Ignáczné, Salczer Ignáczné, Krausz Henrik né, Weiner Józsetné, Kertész Dezsöné, özv, Rosenthal Franciska, Lövy Ignáczné, Lukács Lajosné, özv. Kohn Adolfné, Goldberg Gyuláné, Kohn M. Miksáné, Alstádter Jakab hé, Lázár Ádámné, Löffler Sámuelné, Blau Henrikné, Böhm Mórné, Takács Sámuelné, Weltner Miksáné, Lázárné (Ajka), Kollin Antalné (Ajka), Bőhm Simonné, Braunstein Jakabné, Weisz Józsefné, Wellisch Gézáné, Kellner Simonné, Váradi Gézáné. Singer Manóné, Guttmann Miksáné, Fischer Simonné, Heimler Simonné, Schwartz Vilmosné, R.echnitzer Ignáczné, Rothháiiser Jakabné, Deutsch Dávidné (N. Szőlfös), Hirsch Dávidné (Sárvár), Mannheimer Miksáné, Deutsch Sámuelné. Leányok: Berger Róza, Salczer Gizella, Lukács Melanie, Danneberg Elsá (Győr), Kellner Józsa, Pollák Irma (Zalabér), Krausz Zseni, Klein Janka, Schlesinger Malvin, Deutsch Berta, Schwartz Ilona (K. Löd) Mayersberg Szeréna, Braun Róza, Hapt Lolo, Bőhm nővérek, Hirsch Irén (Sárvár), Eisinger Irén (Sárvár), Rechnitzer Jözsa, Berger Amália (Prerau), Singer Mariska, Scháchter engedte át magát az ezredes dühének. Ez meg vérben forgó szemekkel, addig ütötte verle őt korbácscsal, mig nem arczát és homlokát elfutotta a vér. Azután magával vonszolta őt ki a lépcsőházba, s lelódilotia a lépcsőkön . . . Az imént még a mulatozás zajától visszhangzott termek üresek voltak már, a közönség ismerte kötelességét, s kérés nélkül eltávozott. Az ezredes iszonyúan feldúlt kedélylyel szobájába vonult, kérdést sem téve az asszony hogyl étéről, csak lehanyattlott karszékébe, . és sírt . . . zokogott mint egy kis gyermek. Siratta sárbaliprott, meggyalázott becsületét és eltűnt, megsemmisült bjldögságát . . . Azután mintha újra maga előtt látná az ölelkező és csőkolódzó párt, haragosan felugrott helyéről ... és elrohant hazulról , . Csak reggel tért vissza, mikor már neki is tudomására jutott a kettős öngyilkosság.