Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-02-26 / 9. szám

4­PÁPAI KÖZLÖNY 1899. február 26. Paula, Schwaríz Etelka, Fiseher Gizella, Rothhauser Hermin, Deutsch Irén (N. Szőllös) Adler Camilla, Braunstein nővérek, Deutsch Szera, Mannheimer Etelka, Gunst Erzsike (Bu­dapest), Toch Róza. A mult hétről. Miről is szólna másról a heti krónika, mint a kalikó bálról, melyet a pápai izr. if­júság rendezett a Griff nagytermében. Feno­menális egy mulatság volt, melyre büszke lehet a rendezőség és melyre jó sokáig kel­lemesen fognak visszaemlékezni mindazok, kik részvettek a mulatságon. Nagy fába vágta a fejszéjét a rende­zőség, midőn a mulatság tervezetét megcsi­nálta s talán maguk sem hitték jóformán, hogy ily fényes eredménnyel végződjék, mert hát sok extravagancziát engedtek meg ma­guknak, ami a pápai mulatságok krónikájában fel nem található. Ha valaha, ugy itt ez al­kalomra nagyon ís ráillik a régi közmondás «aki mer, az nyer.» De hát ki is emlékszik arra vissza, hogy Pápán a Griff teremben katona- és czigány­zene mellett tánczoltak volna. Már maga a gondolat is ijesztő, mert a rendezőség min­den egyes tagja jól* meggondolja, hogy ez az ő zsebébe vág, s a tapasztalatból tudjuk, hogy ez a zsebkérdés mérvadó. A pápai izr. ifjúság kivételt tett, megtapogatta ugyan a zsebét, bele nézett a pénztárczába is, s a vége az lett, hogy.igenis katonazenekar és czigány banda mellett fognak tánczolni. Ujitás akart ez lenni a bálok sorozatá­ban, ami fényesen bevált. Az izr. nőegylet tagjai is támogatni akarták az ifjúság merész vállalatát és egyöntetülég elhatározták, hogy a bálon kalikó öltözetben fognak megjelenni, miáltal a bál fényét vélték emelni, ami szin­tén várakozáson felüli sikert aratott. Hetekkel a bál előtt volt már nagy készülődés. A kereskedők kirakatai tele vol­tak kalikó mutatványszámokkal s hogy volt keletje, arról fényes bizonyságot szolgáltatott az a kalikó gárda, mely a bál estéjén a Griff terembe berukkolt. Igenis berukkoltak, még pedig kato­násan. A teremben a frakkos gárda várta őket s a katona zenekar Rákóczy marsára megindultak gyülekező helyükről s párosan vonultak fel, akár egy díszszázad. Körüljár­ták a termet egy-néhányszor, az igaz álar­czosan, de azért az árgus szemű frakkos gárda sok termetes kalikóba felösmerte egy egy ösmerősét. A felvonulás befejeztével rö­vid raszt után kezdetét vette a táncz. Újdonság számba ment az első táncz­nál a mostanában sürün emlegetett ujitás, melyet a báltermekben meghonosítani szán­dékoznak és pedig az, hogy a hölgyek kér­jék fel az urakat a tánczra. Minthogy ez még megerősítésre vár, tehát a rendezőség, egy­előre beérte azzal, hogy a nőválaszt csakis az első tánczra terjessze ki. Ki is jutott a fiatalságnak ebből a lengyelkéből. Krokodi­lus csöppeket izzadtak a férfiak s ha talán nem kezdték volna oly vehemencziával már az első táncznál azt az ujitást, ugy talán be­lementek volna a nőválaszba a többi táncokra is, de igy féltek, hogy «kidül a fa mando­lástól.* A táncz illustrálásául emlitem meg, hogy 8o pár tánczolta az első négyest s ezzel azt akarom jelezni, hogy absolut lehe­tetlen volt tánczolni. Ily tömkeleget a Griff teremben még nem láttam. Mindenki akart tánczolni, de hisz ez nem is lehetett máskép. A katona zenekar hangjai csak ugy emelték az embert s ha csak nem volt podegrás — s ez nem volt — ugy akarva nem akarva tánczosnŐt fogott s tánczolt. Ez a körülmény Qkozta a szükeblüséget a tánczteremben. Szünóráig nem annyira tánczolták, mint tolakodtak. Szünóra után köve'kezétt a va­csora táncz, melynek menüjét a bál elnöke Kemény Bela irta elő a czígányoknak. A czigányok amúgy régi módra a terem köze­pén húzták, a gárda pedig másfél óráig haj­rázott, amúgy Isten igazában. A táncz közben érvényre jutott az a közmondás, hogy «evés közben jön meg az étvágy.» Most kezdődött még esak a valódi táncz. Sokan távoztak szünóra után s igy kellemesebbé vált a táncz, amennyiben tágult a terem is. Általánosan feltűnt még az is, hogy a jókedv átszuggérálódott a katonazenekara. Oly jó kedvvel és aninióval húzták, mintha maguk is tánczoltak volna. Ugy újráztak, akár egy czigány banda a csárdásnál s nem is kellett sokat tapsolni, mert az előzékeny Römeth karmester maga kezdte húzni a he­gedűn s mint ő maga mondta, élvezetet talált a tánczospárok jókedvében és tánczában. De nem is csodálom, hogy a karmes­ter élvezetet talált, mert volt is miben ta­lálni. Annyi sok szép leányt és asszonyt egy teremben együtt látni kalikóban nem a mindennapi látványok közé tartozik. Nemcsak városunk összes szépségei, de a szomszéd városokból is eljöttek, hogy kalikóban mu­tassák be magukat. Még Győr városa egyik szépségé is eljött hozzánk bemutatkozni s nem bánta meg, hogy eljött. Annyi bámulója talán egy győri bálon sem volt, mint nálunk, de volt is ok reá. (Frici most már fogd be a szád s ne légy indiskrét. Szerk.) Ezt mondta a szerkesztő, midőn felol­vastam neki a mulatság krónikáját s nekem bizonyos tekintetben az ily megszólításnak helyt kell adnom s schlusst csinálok. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városának világítás kérdése mindig kérdés marad. Az hirlik, hogy Pápa városában egy ember sem tudja, hogy hányat ütött az óra. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispánt majdnem kihalászták miniszternek. Az hirlik, hogy Hegedűs képvise­lőnknek már kezdik csinálni az utat a miniszteri székre. Az hirlik, hogy a polgármesternek újra nagy tervei lehetnek, mert erősen dörzsölgeti a kezét, Az hirlik, hogy a rendőrkapitány újra kezd megfelejtkezni a jó nevelés­ről. (Asszonyokkal nem szokás gorom­báskodni. Szedő). Az hirlik, hogy Gáthy közkedvelt zenetanárunk csak ugy rázza ki a ka­bátujjából a »Nyit^ny« okot. (Minket meg tegnap rázott a hideg a színházban. Szedő). Az hirlik, hogy a vidéki tanítók jobb szövétkezeti boltosoknak, mint paedagogusoknak bizonyulnak. Az hirlik, hogy a kalikó bál alkal­mával azért nem lett a karzat rendelke­zésre bocsájtva, mert kilátás volt arra, hogy nagyon meg lesz terhelve. Az hirlik, hogy a Kalikó bálon voltak olyanok is, kik ott voltak ugyan még sem láttak semmit. Az hirlik, hogy a Jókai kör teg­napi műkedvelői előadásán az egyik műkedvelő nem élhetett a lövés jogával. Az hirlik, hogy a tegnapi Purim estélyeken vegyes házasságot kötöttek. Az hirlik, hogy a vízvezeték pú­posát mérges házasságra fogják kö­telezni. Az hirlik, hogy a plébánia temp­lom toronyoráját »nézik, nézik, de hiába nézik« Az hirlik, hogy egy Kossuth Lajos utczai kereskedő pókája, daczára az állatorvosi gondos kezelésnek, pokerli frászt kapott. (A gazdája bánatában utá­nozta. Szedó'.) Az hirlik, hogy Kalikó bál után egy fiatal ember kólrkát kapott. Az hirlik, hogy Pápán többen pa­naszkodtak, hogy a sors az ujságirók sorsjátékával játékot űzött velük. Az hirlik, hogy a kis-czelli taka­rékpénztár részvényesei részére csendes részvét kéretett. Az hirlik, hogy a vízvezeték pú­posa részére a várkertben egy szép jegenyefa ki lett már jelölve. Az hírlik, hogy a Corvin utczai uj füszerkereskedő csendes butaságban szenved. Az hirlik, hogy a Kossuth Lajos utczában levő Lőwenstein üzleti kira­katában elhelyezett szép és olcsó ka lapok előtt kalapot kell emelni. Az hirlik, hogy egy kis-celli fiatal marhakereskedő azért haragszik a kasz­szirnőkre, mert nem hagyják magukat felhajtani. Az hirlik, hogy a Flórián szobrot jó volna már baleset ellen bisztositani, mert máskép jobbra esik. /\z hirlik, hogy a Fápai Közlöny szerkesztője éjjel többet látt, mint nappal. — Személyi hirek. Fenyvessy Fe­rencz megyénk főispánja ki néhány napig Budapesten időzött csütörtökön városunkba érkezett. A főispán csak néhány napig fog nálunk időzni s in­nen Veszprémbe utazik. — Császár Imre a nemzeti színház művésze pén­tek óta városunkban időzik, kit Feny­vessy főispán vendégének lát. — Ha­nauer Béla takarékpénztári elnök, ki utóbbi időben súlyosan megbetegedett, mint örömmel értesülünk jobban érzi magát s állapota javuló félben van. — Tisztújítás Veszprémben. Veszprém­ben folyó hó 23-án tisztújító közgyűlés volt Kolossváry József alispán elnöklete alatt, Kováts Imre lemondott polgármester helyebe egyhangúlag Szeglethy 'György megyei ár­vaszéki ülnök lett megválasztva. Városi ügyész Cholnoky Ferencz, első tanácsos, Balogh Károly, aljegyző Holokker János, ár­vaszéki ülnök Sán&orffy Ignácz, számvevő Havas Lajos, pénztárnok Fáró Iíde, pénztári ellenőr Rosenthal Imre, közgyám, Perlahy Gyula, kórházi igazgató dr. Cholnoky Fe­rencz lett. — A pápai takarékpénztár 36 évi ren­des közgyűlését folyó hó 27-én — holnap — délelőtt 9 órakor tartja me^ a takarékpénz­tár disztermében. A közgyűlésre vonatkozó értesítés lapunk hirdetési rovatában megta­lálható,

Next

/
Thumbnails
Contents