Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-02-26 / 9. szám

2 PÁPAI KÖZLÖNY 1899. február 26. kellő módokat, felhasználni az alkal­kalmas eszközöket. A kellő összhang, a helyes harmónia, a nyilt őszinteség, a tiszta bizalom: ez szükséges, ez kell régi bajunk orvoslására! Hagyjuk el már a mi közmondás­szerű széthúzásunkat, mely annyi baj­nak s annyi kellemetlenségnek volt szülő oka. Ne csináljunk minduntalan klikk-kérdést és klikk-politikát, akkor is, mikor annak se helye, se oka. Kövesse mindenki a saját meg­győződését ; vezérelje saját igaz elve; igyekezzék saját becsületes szándékát — amint Isten neki tudni engedte — a köznek érdekében megvalósítani. És ezzel eleget tett, de csak ezzel tett eleget, mint ember, mint polgár, mint hazafi hármas szent kötelessé­gének ! A vörös-kereszt egylet köz­gyűlése. — Pápa, 1899. február 19. — A vőrös-kereszt egylet pápai fiókja folyó hó 19-én délután 3 és fél órakor tartotta meg ez évi rendes közgyűlé­sét a Jókai-kör helyiségében. A köz gyűlésen, melyen Fenyvessy Ferencz dr. főispán és Weber Rezsöné társelnökök elnököltek, számosan vettek részt az egylet tagjai közül; különösen kedves hölgyeink tettek ki magukért, kik szép számban megjelenésükkel fényesen megmutatták a jótékonyczélu egylet, annak ügyei és működése iránt való ér­deklődésűket. Ott láttuk az alelnökök, Pentz Jó­zsef és Kluge Károlyné alelnökök, Stein­berger Lipótné pénztárnok és Körmendy Béla jegyző, ennek tisztikara tagjain kivül Galamb Józsefné, özv. Kiss Lász­lóné, Kiss Vilma, dr. Kövi Józsefné, özv. Kreisler Józsefné, Mészáros Ká­rolyné özv. Marinczer Antalné, Pentz szeretné haragját, de az a tudat, hogy neje az ö távollétében fogadta a fiatal tisztet, a folyton ébren levő féltékenység ezer ördögét uszitá maga ellen. Mikor Érczfalvy Ákos főhadnagy laká­sára tért, 30 napig nem hagyta el azt. A leirt esemény után három hónappal vagyunk odább. Az öreg ezredes ur már meg is feled­kezett arról az esetről, mely őt annak idején annyira feldühité. Mindamellett azonban nem szűnt meg féltékenyen őrzött kincsét tovább is felügyelet alatt tartani. Szigorú rendeletet adott ki, az ő távol­léte alatt senki látogatását el nem fogadni, egy a szegény nő sorsa most, midőn — bár tiltott uton — boldogsága ébredését várta és remélte, még rosszabra fordult A főhadnagy azonban nem azért ta­nulta végig a szerelem iskolájának összes osztályait, hogy módját ne tudta volna ejteni, a szép asszonnyal való — a személyes ta­lálkozásnak ha nem is — de legalább levél­beli érintkezésnek. Ennek a boldogtalan szerelemnek v tör­ténetébe esett az a körülmény, hogy a tiszti­kar az ezredes szolgálati idejének 40-ik év­fordulóját készült megünnepelni. Eliz, Sült Józsefné, Sz. Galamb Böske, Szvoboda Venczelné, Wittmann Ignáczné úrhölgyeket, és Barthalos István, dr. Kapossy Luczián urakat. A közgyűlésről, melynek a tiszti­kar és választmány az egylet tavalyi működését illetőleg a szokott szép ered­ménnyel számolt be, tudósításunk a következő : Fenyvessy Ferencz dr. elnöktársa: Weber RezsŐné urnő nevében is, a megjelentek szívélyes üdvözlése után, a közgyűlést meg­nyitja és a jegyzőkönyv vezetésére Körmendy Béla egyleti jegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesí­tésére pedig özv. Kiss Lászlóné és Kluge Károlyné úrnőket kéri fel. A napirend első tárgya Steinberger Li­pótné urnő pénztárnok 1898. évi számadá­sainak előterjesztése volt. A számvizsgáló bi­zottság által felülvizsgált és mindenekben he­lyesnek talán számadások szerint az egylet­nek a mult évben 586 frt 23 kr. bevéte'e és ugyanannyi kiadása volt. A bevételi tétetek a következők : 1. 193 tagdija 1898-ról 1 frtjával 193 frt — kr 2. 1898. február 21-ik jelmez­estély jövedetme .... 139 „ 55 , 3. Egyleti tőke takarékp. kamata 118 „ 56 „ 4. Az egylet javára tett adományok 38 „ — „ 5. 1898 évről hátralékos tagdijak 3 „ — „ 6. Takarékpénztárból kivett összeg 94 „ 12 » Összesen 586 frt 23 kr A kiadás a következőleg oszlik meg : 1. 1898. tüzifasegélyre kiadatott 124 frt — kr 2. Erzsébet királyné szokorra és alapra adomány .... 50 frt — „ 3. Mihályházai tüzkárosultaknak 15 „ — „ 4. Egyleti szolga fizetése . . 20 , — „ 5. Vegyes kiadások . . . , 3 „ 12 „ 6. A közp. igazg. illető hányad 98 „ — „ 7. Takarékba helyezett ősszeg 276 „ 11 „ Összesen 586 frt 23 kr Az egylet vagyona 1896 évi deczember hó 31-én 2815 frt 52 krt. tett ki, mely a pápai takarékpénztárba két betéti könyvön van elhelyezve. 1897 év végével az egyleti vagyon 2633 frt. 53 kr volt, az 1898 évi vagyon szaporlat. tehát 181 frt. 99 kr. A közgyűlés a számadásokat egyhangú­lag elfogadta és a felmentvenyt Steinberger Lipótné pénztárnoknak köszönete kifejezése mellett megadta. Ezután Körutendy Béla jegyző felolvasta az 1898-iki egyleti év főbb Az ünnepély rendezése körül az orosz­lánrészt Érczfalvy főhadnagy vivta ki magá­nak. De i'tt is az a titkos rugó — mely bennün­ket gyarló embereket minden tettünkben vezérel — az önérdek működött. Erdemeket óhajtott szerezni az ezredes kegyére, hogy aztán egy kedvező alkalommal, annak bol­dogsága árán a saját boldogságát szerezze meg. Éhező koldus volt ő — éhes a szere­lemre — ki kiragadja a szintén éhező em­bertársa kezéből a kenyeret, csakhogy maga jólakhasson . . . Az ünnepély lezajlott. Az öreg katona a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a kitüntetést, mely — úgymond — an­nál nagyobb boldogságot szerez neki, mert azoktól jött, kikkel együtt küzd. S midőn véletlen besúgás következtében megtudta, hogy mindez nagyobbrészt Érczfalvy műve volt, hálaérzetten szorított vele kezet. Hah! ez a kézszorítás! Mintha a szik­láról a mélységbe zuhant madárka mondana köszönetet a sasnak, mely őt felhozza ugyan a mélységből, de csak azért, hogy azután maga lakmározhassa föl. Az ezredes, hogy háláját némileg kife­jezhesse, az egész tisztikart meghívta más­napra, a saját lakásán rendezendő estélyre. mozzanatainál készített és a központi igazga­tósághoz küldendő évi jelentését, melyet azon módosítással fogadtak el, hogy az 1898. november hó 19-én tartott gyászközgyülés­ről felvett jegyzőkönyv másolatban a jelen­tés kapcsán a központhoz felterjesztossék. „Kimondhatatlan mély gyászt hozott a lefolyt év a magyar nemzetre s egyletünkre. Erzsébet királyné hazánk nemtöje a vörös-ke­reszt egylet legfőbb védasszonya, egy század­végi elfájult őrjöngő vadállati dühének lett ártatlan áldozata. E gyászos esemény borzalmának ecse­telése, a történelem feladata leend. Nekünk csak a mérhetetlen fájdalom, az emberiség­nek eszményképét megtettesitett Nagyasszony tüneményes emlékének megőrzése maradt fen. Felejthetetlen emlékű nagy királynénk legfőbb védasszonyunk szomorú halála fölötti igaz fájdalmunknak óhajtottunk kifejezést adni, midőn Istenben boldogult felséges Ki­rálynénk emlékére november hó 19-én rend­kívüli gyászközgyülést tartottunk, mely alka­lommal elhatároztuk, hogy az Erzébet ki­rályné szobrára és az „Erzsébet királyné alap"ra 50—50 koronát adományozunk. E gyászközgyülésen Barthalos István vál. tag. felkért szónok tartott megható emlékbeszédet, . Az 1898-iki egyleti évről jelentjük, hogy egyletünk most a tőle telhetőleg igyekezett emberbaráti czéljának és kötelességének meg­felelni. Igy a többek közt 101 városi szegényt részesített tűzifa segélyben, Mihályháza köz­ség tüzkárosultjának pedig 15 frt. kőnyörado­juttatott. Gondot fordítottunk az egyleti vagyon gyarapítására is és az egylet javára rendezett farsangi tánczmulatságunk 140 frtot jöve­delmezett; de figyelmünk kiterjedt a tagok gyűjtésére és azok megtartására is, mit igazol azon körülmény, hogy még 1897-ben egyle­tünknek, 182 egy frtos tagja volt, most a lefolyt évben 193-ra szaporodott fel a tagok száma. Egyletünknek jelenleg összesen 202 tagja van, kik közül 1 alapító,- 8 tíz frtos­és 193 egy forintos rendes tag. Elköltözés, kilépés és halálozás miatt 8 tag töröltetett a tagok sorából. Az év közepén örvendetes esemény érte egyletünket. Ugyanis egyletünk elnöke Fenyvessy Ferencz dr. a legmagasabb királyi kegy folytán Veszprémvármegye főispánjává neveztetet ki, mely alkalmat felhasználtuk arra, hogy Ő Méltóságánál testületileg tiszte­legtünk s fejeztük ki szerencsekivánatainkat. A gyászközgyülésről felvett jegyzőköny­Mindenki belátta, hogy ennél nagyobb áldozatot nem hozhat. Sőt tán maga is tudta ezt, épp azért határozta magát erre. A dúsan aranyozott egyenruhás tisztek azok nejeik s a város polgári előkelőségéből meghívott néhány, élénkítik az ezredes pa­zar pompával ékeskedő termeit. A meghívot­tak még nincsenek teljes szmában mert az ezredes és az ifjú neje még mindig a fogadó teremben várnak. Ismét ujabb meghívottak érkeznek, kik kőzött Érczfalvy is megjelenik A férj szigorú vizsga szemekkel kiséri majd az ifjú, majd a nő vonásait . . . Az étteremben az asztalbontásnál tar­tanak, s a harmadik teremből egy tüzes csárdás ütemei hangzanak át. Minderik oda • sietett, ugy hogy a többi termekben, nem maradt más, mint az asztal körül felszogáló cselédség. Odabenn meg csak húzta a czi­gány szinte kaczagott a hegedűje. Az ez re­desnek is hatartalan jó kedve kerekedett­Először szép nejét vette karjaiba, azu­tán sorra vette a többi hölgyeket S tánczolt oly tűzzel, oly lelkesedéssel, mint hadnagy korában egykoron. A zene csárdás megszűn­tével keringőbe csapott át. Érczfalvy még műdig egy lépést sem tánczolt. Várni látszott mig az ezredesié

Next

/
Thumbnails
Contents