Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-02-26 / 9. szám

2 PÁPAI KÖZLÖNY 1899. február 26. kellő módokat, felhasználni az alkalkalmas eszközöket. A kellő összhang, a helyes harmónia, a nyilt őszinteség, a tiszta bizalom: ez szükséges, ez kell régi bajunk orvoslására! Hagyjuk el már a mi közmondásszerű széthúzásunkat, mely annyi bajnak s annyi kellemetlenségnek volt szülő oka. Ne csináljunk minduntalan klikk-kérdést és klikk-politikát, akkor is, mikor annak se helye, se oka. Kövesse mindenki a saját meggyőződését ; vezérelje saját igaz elve; igyekezzék saját becsületes szándékát — amint Isten neki tudni engedte — a köznek érdekében megvalósítani. És ezzel eleget tett, de csak ezzel tett eleget, mint ember, mint polgár, mint hazafi hármas szent kötelességének ! A vörös-kereszt egylet közgyűlése. — Pápa, 1899. február 19. — A vőrös-kereszt egylet pápai fiókja folyó hó 19-én délután 3 és fél órakor tartotta meg ez évi rendes közgyűlését a Jókai-kör helyiségében. A köz gyűlésen, melyen Fenyvessy Ferencz dr. főispán és Weber Rezsöné társelnökök elnököltek, számosan vettek részt az egylet tagjai közül; különösen kedves hölgyeink tettek ki magukért, kik szép számban megjelenésükkel fényesen megmutatták a jótékonyczélu egylet, annak ügyei és működése iránt való érdeklődésűket. Ott láttuk az alelnökök, Pentz József és Kluge Károlyné alelnökök, Steinberger Lipótné pénztárnok és Körmendy Béla jegyző, ennek tisztikara tagjain kivül Galamb Józsefné, özv. Kiss Lászlóné, Kiss Vilma, dr. Kövi Józsefné, özv. Kreisler Józsefné, Mészáros Károlyné özv. Marinczer Antalné, Pentz szeretné haragját, de az a tudat, hogy neje az ö távollétében fogadta a fiatal tisztet, a folyton ébren levő féltékenység ezer ördögét uszitá maga ellen. Mikor Érczfalvy Ákos főhadnagy lakására tért, 30 napig nem hagyta el azt. A leirt esemény után három hónappal vagyunk odább. Az öreg ezredes ur már meg is feledkezett arról az esetről, mely őt annak idején annyira feldühité. Mindamellett azonban nem szűnt meg féltékenyen őrzött kincsét tovább is felügyelet alatt tartani. Szigorú rendeletet adott ki, az ő távolléte alatt senki látogatását el nem fogadni, egy a szegény nő sorsa most, midőn — bár tiltott uton — boldogsága ébredését várta és remélte, még rosszabra fordult A főhadnagy azonban nem azért tanulta végig a szerelem iskolájának összes osztályait, hogy módját ne tudta volna ejteni, a szép asszonnyal való — a személyes találkozásnak ha nem is — de legalább levélbeli érintkezésnek. Ennek a boldogtalan szerelemnek v történetébe esett az a körülmény, hogy a tisztikar az ezredes szolgálati idejének 40-ik évfordulóját készült megünnepelni. Eliz, Sült Józsefné, Sz. Galamb Böske, Szvoboda Venczelné, Wittmann Ignáczné úrhölgyeket, és Barthalos István, dr. Kapossy Luczián urakat. A közgyűlésről, melynek a tisztikar és választmány az egylet tavalyi működését illetőleg a szokott szép eredménnyel számolt be, tudósításunk a következő : Fenyvessy Ferencz dr. elnöktársa: Weber RezsŐné urnő nevében is, a megjelentek szívélyes üdvözlése után, a közgyűlést megnyitja és a jegyzőkönyv vezetésére Körmendy Béla egyleti jegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig özv. Kiss Lászlóné és Kluge Károlyné úrnőket kéri fel. A napirend első tárgya Steinberger Lipótné urnő pénztárnok 1898. évi számadásainak előterjesztése volt. A számvizsgáló bizottság által felülvizsgált és mindenekben helyesnek talán számadások szerint az egyletnek a mult évben 586 frt 23 kr. bevéte'e és ugyanannyi kiadása volt. A bevételi tétetek a következők : 1. 193 tagdija 1898-ról 1 frtjával 193 frt — kr 2. 1898. február 21-ik jelmezestély jövedetme .... 139 „ 55 , 3. Egyleti tőke takarékp. kamata 118 „ 56 „ 4. Az egylet javára tett adományok 38 „ — „ 5. 1898 évről hátralékos tagdijak 3 „ — „ 6. Takarékpénztárból kivett összeg 94 „ 12 » Összesen 586 frt 23 kr A kiadás a következőleg oszlik meg : 1. 1898. tüzifasegélyre kiadatott 124 frt — kr 2. Erzsébet királyné szokorra és alapra adomány .... 50 frt — „ 3. Mihályházai tüzkárosultaknak 15 „ — „ 4. Egyleti szolga fizetése . . 20 , — „ 5. Vegyes kiadások . . . , 3 „ 12 „ 6. A közp. igazg. illető hányad 98 „ — „ 7. Takarékba helyezett ősszeg 276 „ 11 „ Összesen 586 frt 23 kr Az egylet vagyona 1896 évi deczember hó 31-én 2815 frt 52 krt. tett ki, mely a pápai takarékpénztárba két betéti könyvön van elhelyezve. 1897 év végével az egyleti vagyon 2633 frt. 53 kr volt, az 1898 évi vagyon szaporlat. tehát 181 frt. 99 kr. A közgyűlés a számadásokat egyhangúlag elfogadta és a felmentvenyt Steinberger Lipótné pénztárnoknak köszönete kifejezése mellett megadta. Ezután Körutendy Béla jegyző felolvasta az 1898-iki egyleti év főbb Az ünnepély rendezése körül az oroszlánrészt Érczfalvy főhadnagy vivta ki magának. De i'tt is az a titkos rugó — mely bennünket gyarló embereket minden tettünkben vezérel — az önérdek működött. Erdemeket óhajtott szerezni az ezredes kegyére, hogy aztán egy kedvező alkalommal, annak boldogsága árán a saját boldogságát szerezze meg. Éhező koldus volt ő — éhes a szerelemre — ki kiragadja a szintén éhező embertársa kezéből a kenyeret, csakhogy maga jólakhasson . . . Az ünnepély lezajlott. Az öreg katona a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a kitüntetést, mely — úgymond — annál nagyobb boldogságot szerez neki, mert azoktól jött, kikkel együtt küzd. S midőn véletlen besúgás következtében megtudta, hogy mindez nagyobbrészt Érczfalvy műve volt, hálaérzetten szorított vele kezet. Hah! ez a kézszorítás! Mintha a szikláról a mélységbe zuhant madárka mondana köszönetet a sasnak, mely őt felhozza ugyan a mélységből, de csak azért, hogy azután maga lakmározhassa föl. Az ezredes, hogy háláját némileg kifejezhesse, az egész tisztikart meghívta másnapra, a saját lakásán rendezendő estélyre. mozzanatainál készített és a központi igazgatósághoz küldendő évi jelentését, melyet azon módosítással fogadtak el, hogy az 1898. november hó 19-én tartott gyászközgyülésről felvett jegyzőkönyv másolatban a jelentés kapcsán a központhoz felterjesztossék. „Kimondhatatlan mély gyászt hozott a lefolyt év a magyar nemzetre s egyletünkre. Erzsébet királyné hazánk nemtöje a vörös-kereszt egylet legfőbb védasszonya, egy századvégi elfájult őrjöngő vadállati dühének lett ártatlan áldozata. E gyászos esemény borzalmának ecsetelése, a történelem feladata leend. Nekünk csak a mérhetetlen fájdalom, az emberiségnek eszményképét megtettesitett Nagyasszony tüneményes emlékének megőrzése maradt fen. Felejthetetlen emlékű nagy királynénk legfőbb védasszonyunk szomorú halála fölötti igaz fájdalmunknak óhajtottunk kifejezést adni, midőn Istenben boldogult felséges Királynénk emlékére november hó 19-én rendkívüli gyászközgyülést tartottunk, mely alkalommal elhatároztuk, hogy az Erzébet királyné szobrára és az „Erzsébet királyné alap"ra 50—50 koronát adományozunk. E gyászközgyülésen Barthalos István vál. tag. felkért szónok tartott megható emlékbeszédet, . Az 1898-iki egyleti évről jelentjük, hogy egyletünk most a tőle telhetőleg igyekezett emberbaráti czéljának és kötelességének megfelelni. Igy a többek közt 101 városi szegényt részesített tűzifa segélyben, Mihályháza község tüzkárosultjának pedig 15 frt. kőnyöradojuttatott. Gondot fordítottunk az egyleti vagyon gyarapítására is és az egylet javára rendezett farsangi tánczmulatságunk 140 frtot jövedelmezett; de figyelmünk kiterjedt a tagok gyűjtésére és azok megtartására is, mit igazol azon körülmény, hogy még 1897-ben egyletünknek, 182 egy frtos tagja volt, most a lefolyt évben 193-ra szaporodott fel a tagok száma. Egyletünknek jelenleg összesen 202 tagja van, kik közül 1 alapító,- 8 tíz frtosés 193 egy forintos rendes tag. Elköltözés, kilépés és halálozás miatt 8 tag töröltetett a tagok sorából. Az év közepén örvendetes esemény érte egyletünket. Ugyanis egyletünk elnöke Fenyvessy Ferencz dr. a legmagasabb királyi kegy folytán Veszprémvármegye főispánjává neveztetet ki, mely alkalmat felhasználtuk arra, hogy Ő Méltóságánál testületileg tisztelegtünk s fejeztük ki szerencsekivánatainkat. A gyászközgyülésről felvett jegyzőkönyMindenki belátta, hogy ennél nagyobb áldozatot nem hozhat. Sőt tán maga is tudta ezt, épp azért határozta magát erre. A dúsan aranyozott egyenruhás tisztek azok nejeik s a város polgári előkelőségéből meghívott néhány, élénkítik az ezredes pazar pompával ékeskedő termeit. A meghívottak még nincsenek teljes szmában mert az ezredes és az ifjú neje még mindig a fogadó teremben várnak. Ismét ujabb meghívottak érkeznek, kik kőzött Érczfalvy is megjelenik A férj szigorú vizsga szemekkel kiséri majd az ifjú, majd a nő vonásait . . . Az étteremben az asztalbontásnál tartanak, s a harmadik teremből egy tüzes csárdás ütemei hangzanak át. Minderik oda • sietett, ugy hogy a többi termekben, nem maradt más, mint az asztal körül felszogáló cselédség. Odabenn meg csak húzta a czigány szinte kaczagott a hegedűje. Az ez redesnek is hatartalan jó kedve kerekedettElőször szép nejét vette karjaiba, azután sorra vette a többi hölgyeket S tánczolt oly tűzzel, oly lelkesedéssel, mint hadnagy korában egykoron. A zene csárdás megszűntével keringőbe csapott át. Érczfalvy még műdig egy lépést sem tánczolt. Várni látszott mig az ezredesié