Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-24 / 52. szám

.2 PÁPA KÖZLÖNY i 1899 november 406. halad már a keresztény világ az itt jelzett élett életirány felé, tizenkilencz század óta építgeti az itt körvonalazott alapokon az emberi társadalom egye­temeinek épületét s az épületanyagot: a szeretet mellőzi el felhasználni az épület megszilárdítására! Csak egy tekintet a tizenkilencze­dik század uralkodó eszméire és tár­sadalmára : látni fogjuk, mennyire ki van forgatva a szép tan, a megváltás tana az ö eredetiségéből. Pedig az a fényes csillag, melyből az egyszerű hit ébredt, oly hamar elvezérelte a meg­váltó eszmék szülemlő bölcsőjéhez, mai nap is ott ragyog az égen, csakhogy a mai humánizmus gyermekét igen gyakran nem az a csillag vezérli, ha­nem egy e csillagrendszerből kipattant meteor : az ész. Azok az isteni kin­csek, melyek oly] ártatlanul szelíd és csendes örömet szereztek amaz első karácsony embereinek : manapság el­vesztve az égi büveröt, még a legille­tékesebb kezekben is a gyűlölet s bűn kutforrásaivá válnak, olykor-olykor. Ana­nia és Kajafás gyakorta most is főpa­pok ; a frazieusok még ma is bő mér­tékben találhatók, kik gyűlölséget hir­detnek a szeretet nevében s hazugsá­gokat kiabálnak az igazság helyett. A polgári társadalom modern szelleme gomba módra termeli a [pünkösdi ki­rályság fényében sütkérező álczás lova­gokat. Önzés és érdekek harczi leple alatt sinlődik gyakorta a , betlehemi echóban hangzott „Békesség és jóa­karat. * íme tizenkilencz század után is csak itt van a megváltást igénylő em­beriség. Az egyházi és polgári társa­dalom ferde kinövései, az ezekben lép­ten nyomon felismerhető Krisztus-elle­nes tanok és nézetek oly sokféle alak­ban igénylik a valódi krisztusi ^szellem­ben s öntevékenység által való meg­váltatást. együtt ? Isten mentsen. Már akkor inkább legyen a fiatal Cornedieux-é ; ő is derék le­gény, nincs ugyan sok sütnivalója (a homlo­kára mutatott,) de ez nem nagy baj. Sőt ellenkezőleg, a lányom lesz az ur a háznál I De meg nem is hagyok magammal paczkázni! Én vagyok itt az ur, nem más ! És igaza volt. Mindenki engedelmeske­dett parancsainak. Sajátságos mániája volt e külőmben jó embernek, hogy szerette a zsar­nokot játszani, a ki senkitől se türt ellen­mondást. Ezért még a legcsekélyebb kíván­ságát is haragos szóval szokta kifejezni. Imádta nejét és még inkább leányát, és iga­zán nagy lehetett a hiúsága, mely őt arra birta, hogy kedvencze óhajtását megtagadja. De Cornedieux a leggazdagabb paraszt volt a környéken, ezenkívül biró is volt és tekin­télyes ember, a kinek jóvoltából ő minden­áron esküdt akart lenni. Hirtelen kitárult az ajtó és nagy zajjal belépet Mathieu Michu és Rousseau. Oly legyintésekkel verték le egymás hátáról a havat, hogy ökröt is leteríthettek volna velük. — Jó estét Péter mester, — köszöntek belépéskor. — Hogy van ? . . . Megérkeztünk szerencsésen, — Hát az asszony, meg a nagy lány mit csinálnak ? — Ugyancsak télire vált az idő! Csakugyan ugy havazott, hogy a kövér, sürü hópelyhek még a kilátást is eltakarták, Csak néhány ablakból fénylett ki a lámpa világossága a szürke homályosságba. Az ily értelemben vett önmegvál­tói munkásságra adja már az impul­zust az első karácsony emlékének ko­moly irányban való megszivlelése. Ezt igényli a huszadik század felvilágoso­dott humanizmusa ! Az italmérés rendszabá­lyozása. Csaknem minden korlátozás, mely­lyel az ipar valamelyik ága megszorit­tatik, nem egyedül az illető iparágra, de általában egész — ifjú iparunkra káros hatású. Ha azonban a korlátozás czélja : tisztességtelen űzését megszün­tetni, az által csak egyesekre háramlik kár, még pedig olyanokra, akik sajná­latra nem érdemesek ; ellenben az il­lető iparág dekóruma hatásosan megó­vatik s ezáltal közvetve hasznos és az -általánosság részére üdvös érdekek mozdittatnak elő. A legelterjedtebb ipar nemcsak ná­lunk, de az egész országban mindenütt, a ko-csmai. A gyomort szolgálja. A gyomort mely az emberi szervezet leg­fontosabb, leglényegesebb alkatrésze s amelynek istápolása nélkül fizikai élet nem képzelhető. S mivelhogy a nem­zetet és az egész emberiséget egyének képezik, nemzetgazdasági szempontból nem utolsó kérdés, hogy az egyének gyomor igényei miképpen elégíttetnek ki s miképpen történik gondoskodás arról, hogy a gyomor utján az emberi test vérébe kerüJő anyagok ne ártsanak, sőt ellenkezőleg a testi szervezetet egész­ségessé és eröteljesilenni képesek le­gyenek. A vendéglői s korcsmai ipar tehát az iparágak sorában eminens helyet foglal el. S amikor általános az üzleti pangás, amikor a kereskedő, az iparos, a gazda s más társadalmi tényezők keservesen megérzik az általánosan rossz gazda­Péter mester felkelt és fogadta vendé­geit. Hála Istennek, megvannak, Mindjárt ideben lesz az asszo iy, a lánynak sincs semmi baja. — Majd jöttek más rendégek is. Élénk beszélgetésben telt az idő. A cseléd fehér ab­roszt teritett az asztalra és csillámló poharakat tányérokat rakosgatott rá. Éppen helyet akar­tak foglalni, midőn a fiatal Cornedieux, a ki csaknem utóisónak érkezett, felkiáltott : — Hát Claudine kisasszony hol maradt? — Igaz! — szólt Péter mester. — Eredj anyuk, hivd be. Mária Anna asszony kiment leányáért. Jó darabig hiába várták vissza. Végre bejött és halvány arczczai azt mondta, hogy hiába keresi Claudinet, nem találja sekol. A meglepetés moraja hallatszott a ven­dégék között, a kik lopva tekintettek egymásra mig Péter mester haragtól reszketve olvasta le arczukról rejtett gondulatukat. Megszökött, hogy ne kelljen Cornedieux­hoz mennie, mert Jánost szereti. Péter mester dühében fölordított és fe­nyegetőleg rázta minkét öklét. — Az a korhely, az a bitang! Megálljon csak, majd megmutatom neki! Majd kalapját keresve, igy folytatta ki­töréseit : — Elmegyek hozzá és megfojtom! Gyere velem ! — szólt a fiatal Cornedieux-hőz, — üssük agyon a bitangot ! Ez azonban nagyon kényelmetlenül sági viszonyokat; a vendéglői s korcsmai" ipar legfeljebb aránytalanul kisebb mér­tékben szenved hatásuk alatt. Mindazon által a korcsmárosok és vendéglősök panaszkodnak. S látszólag nem is egészen ok nélkül. A hatósági intézkedések özöne szakadt reájok s a mit a dolgok természetes folyamata el­mulasztott náluk üzletüket csökkenteni, azt helyrepótolták a hatósági intézke­dések. Ebben az esetben is szenved, a jó a roszszal együtt. A tisztességes korcs­máros, aki panaszra soha okot nem adott, éppen ugy tűrni tartozik a ha­tóságok szigorú és sokszor kényelmet­len ellenőrzését, mint az aki arra eddigi sáfárkodásával bőven rászolgált. A hatósági intézkedéseket be'etőzte a belügyminiszter egy ujabban, az ital ­mérésnél -és italárusitásnál köveiendö egészségügyi rendszabályok és az ezek áthágására kiszabandó büntetések, va­lamint a rendőri és orvos rendőri felü­gyelet gyakorlása iránt kiadott rende­letével. Nincs ebben a rendeletben semmi olyan tilalom, amelynek betartása ma­gától ne értetődnék. Ugyan ki akadhatna meg azon, ha a belügyminiszter követeli, hogy meg­romlott vagy egészségre és életre köz­vetlen használat által veszélyessé válható italokat ne árusítsanak, a köztisztaság követelményeinek megfeleljenek, az ital­mérés czégére alatt az üzlet erkölcste­len czélokra ne szolgáljon, a hatósági zárórák betartassanak, részegségre sen­kise csábittassék, a korcsmai hitel tul ne léptettessék s tiltott szerencsejátékok ne űzessenek ? Mind olyan dolgok ezek, melyeket voltaképpen megtiltani se kellene, ha egyesek a legszigorúbb tilalmak daczára mindig újból nem vétnének ellenök. Még mindannyinak élénk emléke­érezte magát és kedélyességgel akart a ké­nyelmetlen helyzetből szabadulni. — No no, bácsi, kissé meg kell fontolni a dolgot. Nem kell lármát csapni. János el­veszi a leányt, és ezzel a dolog el lesz in­tézve ! A vendégek, kiknek étvágyát a jó étel­szak már nagyon csiklandozta, szintén meg akarták nyugtatni a házigazdát. De Péter mester magánkívül orditott: — Soha, soha! Inkább holtan feküdjék előttem a leány, mintsem hogy az övé legyen. Ha nem jösz velem, elmegyek magam ! És az elébe állókat hevesen félrelökve, az ajtó felé rohant. E pillanatban hangos hangzavar hallatszott kívülről és a hótakart országúton egy csapat embert láttak közeledni némelyik lámpát tartott a kezében, A lárma mindinkább közeledett és a közeledő alakok kísérteties látványt nvujtottak a sötét éjsza­kában. Néhány férfiú mintha hordágyat hozo (t volna. Péter mester borzasztó sejtelemtől meg­szállva visszatántorgott. Az ajtó kitárult és a halottas menet a szobába érkezett. Clau­dine feküdt a hordágyon. Holtan húzták ki az Ördögpatakból. Péter mester a levegőbe kapkodott ke­zeivel és azután hörögve zuhant leánya holt­testére. Mellette térdelt neje, Mária Anna, kétségbeesett jajgatással. Harmadnap eltemették a gazdag Péter szép leányát. Nagy néptömeg ünnepi ruhá­ban szorongott a kis templomban és a temp-

Next

/
Thumbnails
Contents