Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-24 / 52. szám

.2 PÁPA KÖZLÖNY i 1899 november 406. halad már a keresztény világ az itt jelzett élett életirány felé, tizenkilencz század óta építgeti az itt körvonalazott alapokon az emberi társadalom egyetemeinek épületét s az épületanyagot: a szeretet mellőzi el felhasználni az épület megszilárdítására! Csak egy tekintet a tizenkilenczedik század uralkodó eszméire és társadalmára : látni fogjuk, mennyire ki van forgatva a szép tan, a megváltás tana az ö eredetiségéből. Pedig az a fényes csillag, melyből az egyszerű hit ébredt, oly hamar elvezérelte a megváltó eszmék szülemlő bölcsőjéhez, mai nap is ott ragyog az égen, csakhogy a mai humánizmus gyermekét igen gyakran nem az a csillag vezérli, hanem egy e csillagrendszerből kipattant meteor : az ész. Azok az isteni kincsek, melyek oly] ártatlanul szelíd és csendes örömet szereztek amaz első karácsony embereinek : manapság elvesztve az égi büveröt, még a legilletékesebb kezekben is a gyűlölet s bűn kutforrásaivá válnak, olykor-olykor. Anania és Kajafás gyakorta most is főpapok ; a frazieusok még ma is bő mértékben találhatók, kik gyűlölséget hirdetnek a szeretet nevében s hazugságokat kiabálnak az igazság helyett. A polgári társadalom modern szelleme gomba módra termeli a [pünkösdi királyság fényében sütkérező álczás lovagokat. Önzés és érdekek harczi leple alatt sinlődik gyakorta a , betlehemi echóban hangzott „Békesség és jóakarat. * íme tizenkilencz század után is csak itt van a megváltást igénylő emberiség. Az egyházi és polgári társadalom ferde kinövései, az ezekben lépten nyomon felismerhető Krisztus-ellenes tanok és nézetek oly sokféle alakban igénylik a valódi krisztusi ^szellemben s öntevékenység által való megváltatást. együtt ? Isten mentsen. Már akkor inkább legyen a fiatal Cornedieux-é ; ő is derék legény, nincs ugyan sok sütnivalója (a homlokára mutatott,) de ez nem nagy baj. Sőt ellenkezőleg, a lányom lesz az ur a háznál I De meg nem is hagyok magammal paczkázni! Én vagyok itt az ur, nem más ! És igaza volt. Mindenki engedelmeskedett parancsainak. Sajátságos mániája volt e külőmben jó embernek, hogy szerette a zsarnokot játszani, a ki senkitől se türt ellenmondást. Ezért még a legcsekélyebb kívánságát is haragos szóval szokta kifejezni. Imádta nejét és még inkább leányát, és igazán nagy lehetett a hiúsága, mely őt arra birta, hogy kedvencze óhajtását megtagadja. De Cornedieux a leggazdagabb paraszt volt a környéken, ezenkívül biró is volt és tekintélyes ember, a kinek jóvoltából ő mindenáron esküdt akart lenni. Hirtelen kitárult az ajtó és nagy zajjal belépet Mathieu Michu és Rousseau. Oly legyintésekkel verték le egymás hátáról a havat, hogy ökröt is leteríthettek volna velük. — Jó estét Péter mester, — köszöntek belépéskor. — Hogy van ? . . . Megérkeztünk szerencsésen, — Hát az asszony, meg a nagy lány mit csinálnak ? — Ugyancsak télire vált az idő! Csakugyan ugy havazott, hogy a kövér, sürü hópelyhek még a kilátást is eltakarták, Csak néhány ablakból fénylett ki a lámpa világossága a szürke homályosságba. Az ily értelemben vett önmegváltói munkásságra adja már az impulzust az első karácsony emlékének komoly irányban való megszivlelése. Ezt igényli a huszadik század felvilágosodott humanizmusa ! Az italmérés rendszabályozása. Csaknem minden korlátozás, melylyel az ipar valamelyik ága megszorittatik, nem egyedül az illető iparágra, de általában egész — ifjú iparunkra káros hatású. Ha azonban a korlátozás czélja : tisztességtelen űzését megszüntetni, az által csak egyesekre háramlik kár, még pedig olyanokra, akik sajnálatra nem érdemesek ; ellenben az illető iparág dekóruma hatásosan megóvatik s ezáltal közvetve hasznos és az -általánosság részére üdvös érdekek mozdittatnak elő. A legelterjedtebb ipar nemcsak nálunk, de az egész országban mindenütt, a ko-csmai. A gyomort szolgálja. A gyomort mely az emberi szervezet legfontosabb, leglényegesebb alkatrésze s amelynek istápolása nélkül fizikai élet nem képzelhető. S mivelhogy a nemzetet és az egész emberiséget egyének képezik, nemzetgazdasági szempontból nem utolsó kérdés, hogy az egyének gyomor igényei miképpen elégíttetnek ki s miképpen történik gondoskodás arról, hogy a gyomor utján az emberi test vérébe kerüJő anyagok ne ártsanak, sőt ellenkezőleg a testi szervezetet egészségessé és eröteljesilenni képesek legyenek. A vendéglői s korcsmai ipar tehát az iparágak sorában eminens helyet foglal el. S amikor általános az üzleti pangás, amikor a kereskedő, az iparos, a gazda s más társadalmi tényezők keservesen megérzik az általánosan rossz gazdaPéter mester felkelt és fogadta vendégeit. Hála Istennek, megvannak, Mindjárt ideben lesz az asszo iy, a lánynak sincs semmi baja. — Majd jöttek más rendégek is. Élénk beszélgetésben telt az idő. A cseléd fehér abroszt teritett az asztalra és csillámló poharakat tányérokat rakosgatott rá. Éppen helyet akartak foglalni, midőn a fiatal Cornedieux, a ki csaknem utóisónak érkezett, felkiáltott : — Hát Claudine kisasszony hol maradt? — Igaz! — szólt Péter mester. — Eredj anyuk, hivd be. Mária Anna asszony kiment leányáért. Jó darabig hiába várták vissza. Végre bejött és halvány arczczai azt mondta, hogy hiába keresi Claudinet, nem találja sekol. A meglepetés moraja hallatszott a vendégék között, a kik lopva tekintettek egymásra mig Péter mester haragtól reszketve olvasta le arczukról rejtett gondulatukat. Megszökött, hogy ne kelljen Cornedieuxhoz mennie, mert Jánost szereti. Péter mester dühében fölordított és fenyegetőleg rázta minkét öklét. — Az a korhely, az a bitang! Megálljon csak, majd megmutatom neki! Majd kalapját keresve, igy folytatta kitöréseit : — Elmegyek hozzá és megfojtom! Gyere velem ! — szólt a fiatal Cornedieux-hőz, — üssük agyon a bitangot ! Ez azonban nagyon kényelmetlenül sági viszonyokat; a vendéglői s korcsmai" ipar legfeljebb aránytalanul kisebb mértékben szenved hatásuk alatt. Mindazon által a korcsmárosok és vendéglősök panaszkodnak. S látszólag nem is egészen ok nélkül. A hatósági intézkedések özöne szakadt reájok s a mit a dolgok természetes folyamata elmulasztott náluk üzletüket csökkenteni, azt helyrepótolták a hatósági intézkedések. Ebben az esetben is szenved, a jó a roszszal együtt. A tisztességes korcsmáros, aki panaszra soha okot nem adott, éppen ugy tűrni tartozik a hatóságok szigorú és sokszor kényelmetlen ellenőrzését, mint az aki arra eddigi sáfárkodásával bőven rászolgált. A hatósági intézkedéseket be'etőzte a belügyminiszter egy ujabban, az ital mérésnél -és italárusitásnál köveiendö egészségügyi rendszabályok és az ezek áthágására kiszabandó büntetések, valamint a rendőri és orvos rendőri felügyelet gyakorlása iránt kiadott rendeletével. Nincs ebben a rendeletben semmi olyan tilalom, amelynek betartása magától ne értetődnék. Ugyan ki akadhatna meg azon, ha a belügyminiszter követeli, hogy megromlott vagy egészségre és életre közvetlen használat által veszélyessé válható italokat ne árusítsanak, a köztisztaság követelményeinek megfeleljenek, az italmérés czégére alatt az üzlet erkölcstelen czélokra ne szolgáljon, a hatósági zárórák betartassanak, részegségre senkise csábittassék, a korcsmai hitel tul ne léptettessék s tiltott szerencsejátékok ne űzessenek ? Mind olyan dolgok ezek, melyeket voltaképpen megtiltani se kellene, ha egyesek a legszigorúbb tilalmak daczára mindig újból nem vétnének ellenök. Még mindannyinak élénk emlékeérezte magát és kedélyességgel akart a kényelmetlen helyzetből szabadulni. — No no, bácsi, kissé meg kell fontolni a dolgot. Nem kell lármát csapni. János elveszi a leányt, és ezzel a dolog el lesz intézve ! A vendégek, kiknek étvágyát a jó ételszak már nagyon csiklandozta, szintén meg akarták nyugtatni a házigazdát. De Péter mester magánkívül orditott: — Soha, soha! Inkább holtan feküdjék előttem a leány, mintsem hogy az övé legyen. Ha nem jösz velem, elmegyek magam ! És az elébe állókat hevesen félrelökve, az ajtó felé rohant. E pillanatban hangos hangzavar hallatszott kívülről és a hótakart országúton egy csapat embert láttak közeledni némelyik lámpát tartott a kezében, A lárma mindinkább közeledett és a közeledő alakok kísérteties látványt nvujtottak a sötét éjszakában. Néhány férfiú mintha hordágyat hozo

(t volna. Péter mester borzasztó sejtelemtől megszállva visszatántorgott. Az ajtó kitárult és a halottas menet a szobába érkezett. Claudine feküdt a hordágyon. Holtan húzták ki az Ördögpatakból. Péter mester a levegőbe kapkodott kezeivel és azután hörögve zuhant leánya holttestére. Mellette térdelt neje, Mária Anna, kétségbeesett jajgatással. Harmadnap eltemették a gazdag Péter szép leányát. Nagy néptömeg ünnepi ruhában szorongott a kis templomban és a temp-