Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-10 / 50. szám

.2 PÁPA KÖZLÖNY i 1899 november 390. képviselők üljenek a tanácsterembe, kik méltóan fogják mandátumaikat képviselni. Legyünk készen ! Megyei közgyűlés. — 1899 deczember 4 — Vármegyénk törvényhatósága hétfőn rendkívüli közgyűlést tartott Fenyvessy Ferenz főispán elnöklete alatt. Ezt megelőzőleg vasárnap este bizalmas értekezlet tartott, melyen a közgyűlés pontjai illetve az állandó választmány javaslatait részletesen tsmerették. Az ily előleges értekezletek ezentúl minden közgyűlést megelőzőleg tartatni fognak. A közgyűlés lefolyását adjuk a kővetkezőkben ; Fenyvessy elnöklő főispán szívélyes szavakban üdvözli a megjelenteket és miután okadatolja, hegy a nagyterem hidegsége miatt a kisteremben tartja meg a közgyűlést, az ülést megnyitja. Jelenti, hogy az enyingi, zirci és pápai főszolgabírói hivatalokat megvizsgálta, a devecserit és veszprémit pedig legközelebb fogja megvizsgálni. A vizsgálat folyamán tapasztalta, hogy a hivatalokban személyszaporitás lesz szükséges. Jelenti továbbá, hogy az üresedésben levő két közigazgatási gyakornoki állásra Szeiberling Rezsőt és Keser Imrét nevezte ki Kletzár Miksa árvaszéki jegyzőt pedig tb. árvaszéki ülnökké nevezte ki. Ezután az alispáni jelentés tndomásul vétetett és ezután a közigazgatási bizottság megüresedett helyeire történt a választás. A központi választmányba Ferenezy Károly és dr. Gsolnohy Ferencz, a közigazgatási bizottságba Szabó Imre,| Vajda Ödön, Bibó Dénes, dr. Pargly Sándor és Wertheim Ármin lettek megválasztva. székecskét és mialatt mandulaformáju kék szemét elhomályosította a köny, rekedten, szaggatott, indulatos szóval hadarta : —• Eszeveszett! ... Az Isten, a ki a menynyekben van, tudja legjobban, hogy milyen semmiség volt az egész. Egy olyan öreg, hetvennégyesztendős emberrel, mint a báró . . . Lakatos, a ki most háttal állt feléje s az ablakon nézett ki a görbén kövezett és ferdített poros utczára, az utolsó mondatra megfordult. Az asszony nekibátorodott. — És gondolatban mindig az övé voltam. S most meg akar gyilkolni. Az eszeveszett .... Pedig csak az a nagy summa kábított meg, az birt rá arra is, a mit tettem ... Az eszeveszett . . . Meg akar fojtani .... Pedig most — fűzte tovább — egész életünkre kimászhatunk az adósságból és megint urak lehetünk. És ő, az]eszeveszett. „Ö, az eszeveszett", összefonta mellén a karját. Sötéten, mint az éjfél, szólott: — Hm . . . csakugyan . . . Egy gondolat — s JLakatosné ott hevert az ura lábánál s térdben köréje fonta a karját. Erről a karról kétfelöl felcsúszott a pongyola ujja s kivilágított alóla, mint a kréta, az érzékiességében vakító, fehér, finom asszonyi bör. Átfonta az ura lábát és Magdolna szivet tépő bünbánatával jajgatta : — Pista, bocsáss meg, hiszen te érted tettem! A községi faiskolák és közutak befásitásáról szóló vármegyei szabályrendeletnél Bainprecht Antal ajánlott néhány praktikus módosítást, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A zirczi kórház ügyét Kolossváry alispán részletesen ismertette s ennek alapján a közgyűlés ezt tudomásul vette. Több ulat vettek fel a törvényhatósági és községi közlekedési közutak közé, ugyszinte több folyó ügyek elintézése után a közgyűlés első napja véget ért. Kedden folytatólagos ülés volt, melyen Fenyvesy főispán bejelenti, hogy Ihász Lajost, a megye egyik kitűnőségét a dunántuli ág. ref. egyházkerület felügyelőjévé választotta s hogy a beiktatási ünnepélyen a megyét Kolossváry alispán és több m. bizottsági tag képviselte. Veszprém városa tisztviselői nyugdijszabáiyzatára vonatkozólag kéri, hogy 15-év óta a megyei nyugdijalapra befizetett, összeg V

4 százalékot fizesse vissza a nyugdijalap javára. A közgyü lés az alispán felszólalása folytán ezen visszafizetést, csak a szabályzat érvénybe lépése idejétől számítva engedélyezte. Acsóthiés pápa-kovácsi körjegyzőségek ketté választásánál a pápai járás főSzolgabirája által beadott előterjesztést a közgyűlés az állandó választmány javaslata folytán elvetette. Takács Ádám árvaszéki elnök előterjesztésére j a közgyűlés elhatározta hogy a gyámpénztári kölcsönöknél ezentúl a jelzálogul kijelölt ingatlan becsértéke az adóalapon számitassék. Továbbá elhatároztatott, hogy a kölcsönöknél a kötvények ezentúl nemcsak a kö jegyző előtt hanem a községi elé'járóságok előtt is kiállíthatok legyenek. Ezután több folyó ügy lett az áll. választmány javaslata alapján elfogadva. Kél hónappal ezelőtt tőrtént X. város országgyűlési képviselőjének lakásai, Bpestem Itt szállásolta be magát tudniillik a szép Lakato^né a ki jó barátnője volt a molett képviselőnének még házulról, a felsőbb leányiskolából Lakatosnénak ugyanis két hónappal ezelőtt a szabójával (Pesten varratta a ruhát), volt valami ügyes-bajos dolga, s azö.'t kellett a fővárosban mulatnia egy-két napon át. F] napok ötödik dátumán szűkebb körű estély volt a képviselőék házánál s az öreg báró Korompach, — a kivel Bella, a jó Isten tudja legjobban, miért kaczérkodott annyira — lassan szólt a szép asszonyhoz a szögletben, hova egy perezre vonult a társaság elöl : — Lássa, édes nagysád, én örökösen há'ás lennék az iránt a tisztességes asszony iránt, — de tisztességes, uri asszony legyen ám (mert másminőt nem rész bc a gyomrom \) — a ki utolsó napjaimat (hisz az én kalamárisomból is kifogy már a tinta, a mivel az életem történetét írják) megaranyozná egyszer kétszer a mosolyával. Csak egyszer-kétszer édes Bella nagysád. Egyszer-kétszer. Aztán a keze után nyúlt, de Lakatosné ezt csigamódra visszahúzta. Hanem e helyett megpillantotta fogsorát, melynek minden egyes darabja formás volt, mint a gyöngyszem és fehér, mint a legfehérebb elefántcsont. — Hm, — sziszegte vidáman a foga között, — csak egyszer-kétszer ? Nem rosz I A tárgysororozat letárgyalása után Fengvessy főispán a megjelenteknek boldog éjévet kívánt s ezzel a közgyűlés a főispán éltetésével véget ért. Az uj református lelkész. Már hetek óta izgalomban tartja a pápai ev. ref. egyház közönségét a megboldogult Kis Gábor halálával megüresedett lelkészi állás betöltése. Az egyháznak számot tevő és irányadó köreiben egyáltalában nem volt nézeteltérés a2 uj lelkész személyére nézve, és hogy mégis erősebb hullámokat vert fel és hosszabb idő óta izgalomban tartotta a kedélyeket ez a választás, annak az volt oka, hogy néhány lelkiismeretlen, izgága ember a református egyház községben eddig uralkodott példás egyetértést minden áron megakarta bolygatni. Különösen általános megbotrákozást keltett városszerte az, hogy néhányan megfeledkezve az egyházi dolgokban, különösen szem előtt tartandó tisztességről, nem átalották ebben a szent kérdésben a korcsmába vinni a korteskedést s a lelkész választás kérdésében egész a demagógiáig fajuló bujtogatást előidézni. Valóságos ádáz harcot vivtak és csapszékről, csapszékbe jártak ép azok, kik különös kedvüket lelték abban, hogy morál prédikációikkal kürtölték tele a várost. Nem fog senkit sem meglepni ha eláruljuk ezeket az izgága embereket és rámutattunk bennök a „Pápai Újság" ama notorius hadára, amelylyel lapunk sajnos több ízben volt kénytelen foglalkozni. Ez a dolog annál szégyenletesebb, mert Győri Gyula és társai egy tanárkollegájukkal szemben folyamodtak a korteskedés legnemtelenobb eszközeihez. De minden erőlködés hiába való volt, mert a ref. egyház józan elemeire nem volt hatássa! ez a demagóg izgatás, és a f. hó 6-iki leikészválasztás fényesen bebizonyította, hogy az egyházi tagok már hónapokkal ezelőtt megalkotott józan Ítéletét nem tudták megtántoritani és a közgyűlés Kis József theologiai akadémiai igazgatót, a városunkban köztiszteletnek a közszeretetnek örvendő kiváló tanárt és jeles egyházi szónokot meghívás utján lelkésszé választotta. A közgyűlésen Vikár Vince és Jdkói Géza tanácsbirák elnököltek. Jelen volt több mint 300 választó, akik közül csak azoknak ... És éppenséggel csakis tisztességes aszszonynak szabad annak lennie ? A báró igent bólintott kopasz fejével. — Csakis tisztességes asszonynak . . . — És, ha szabad kérdéznem : ugyan miért ? Korompach (a vén róka !) akkorát hunyorított, hogy aranykeretü monoklija kivágódott a szeméből és csörömpölve hullt le a parkettre, esésközben épp a cserépkályha vasajtajRhoz koppanva. — Rosz ómen, — jegyezte meg futólag, de kissé borúsan Korompach, mivelhogy a monokli üvegje eltört. — Nemsokára nekem is megfújják a takarodót. Hanem éppen azért, édes Bella nagysád, söt annál is inkább meg tndok felelni e'öbbeni kérdésére. Hát kérem, azért kell annak éppenséggel tisztességes asszonynak lenni, mert . . . tudniilik . . . (itt az öreg, mintha nehezen jönne ki a szó belőle torkát köszörülgette) mivelhogy, édes Bella nagysád : legalább még csak egyszer szetetnék valakinek szarvakat rakni a fejére. — Hahaha ! hahaha ! — kaczagott, vagyis inkább csupán búgott, mint valami fehér galamb, az asszonyka. — Hát szarvasra vadász a báró ? Őzet akar ejteni, de szarvas-agancscsal ? Na, ez csakugyan pompás ! Hahaha! . . . Kitűnő viccz, — tette hangosan utána, észre vévén, hogy kaczajára a szoba másik részén is figyelmesek lettek.