Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-10 / 50. szám

1899. deczember 10. PAPAI KÖZLÖNY 3 kellelt szavazni, kik ellene voltak Kis József meghivatásának és pályázat utján kívánták ez állást betölteni. Ámbár a már emiitett egy néhány egyén a közgyűlésen botrányosan toborzékolt, táborukba csak 60 szavazó sorakozott ami az összes választók számának csak hatodrésze. Minthogy a meghívás megakadályozásához a választók egy harmadának szavazata lett volna szükséges, a „Pápai Újság" tábora szégyenteljes kudarcot vallott és Vikár elnök viharos éljenzés és lelkesedés közepette Kis József theologiai tanárt megválasztott lelkésznek nyilvánította ki. Magunk részéről is a legnagyobb örömmel üdvözöljük Kis Józsefet uj állásában. Az ő ismert múltja biztos garancia arra, hogy ő minden tekintetben meg fog felelni azon nagy és magasztas hivatásnak, mely reá az uj hivatallal vár és gratulálunk egyúttal az egyházközségnek, mely Kis Józsefben megtalálta nagyérdemű elhunyt lelkészének Kis Gábornak méltó utódját. A mult hétről. Ugy a közügyek valamint társadalmi téren úgynevezett szélcsend uralkodik nálunk. Krónikás nyelven mondva a hangulat limonádés. Pedig nem mondhatjuk azt, hogy események dolgában nem akad egyet-más, de nem az amit «feldolgozni» lehetne. Közügyeinknél már megint kisért egy gyár létesítése. Az ilyen hir most már bennünket nem is tud izgatni s ez annak tudandó be, hogy már többször izgattak bennünket különféle gyárakkal, de mindig füstbe mentek s igy idegeinket erre a célra már nem lehet használni. Legutóbbi napokban egy szövőgyárral csiklandoztak bennünket, de mi most már csak akkor hisszük el, hogy ez létesül, ha majd megfoghatjuk a gyár kéményét. De nem is csoda ! Egy gyárral kalap alá húztak bennünket, egy gyárral be akartak fonni, most meg egy szövővel csiklandoznak. Azt mondják, hogy ez komoly dolog és hogy már előétkezde is volt erre a célra s hogy pezsgős jókedvvel kezdték meg a tárgyalásokat, szóval a gyári cég kepvisetői előleges költekezésekkel járultak a megvalósítás elé jó példával s ez a helyzet némileg előttem is akadatolja, hogy a terv komoly s a sok kísértések után még is kapunk egy füstölgő kéményes gyárat. Lelkész választásunk is volt a hét folyamán. A helybeli református egyház választotta meg lelkészét még pedig méltó utódját elődjének. Nagy korteskedés előzte meg ugyan ezen választást, de az ellenpárt csúf kudarcot vallott. Heteken át demagogoskodott egy néhány farizeus a túlnyomó többség ellen, de szava csak addig érvényesült, mig a korcsma gőze birta. Ellenjelöltet nem állított fel a kortes kompánia, csak az volt a jelszavuk, hogy «igyunk» s ezen a révén alkalom lett szolgáltatva az ivásra. A választás színhelyén is a borgőz beszélt belőlük s miután látták, mily csúnya szerep várakozik reájuk, tomboltak, ugráltak s a kudarc után újra mint a magyarnak már szokása újra a borba öntötte a búbánatot. Szóval ennél a lelkész választásnál a bukott pártiak nem mondhatták, hogy a diadal ült mámort, hanem a mámor ült diadalt. (Umgekehrt ist auch gefahren. Szedő.) A leányegyesület mint hallom teaestéllyel egybekötött férfi estélyt rendezett a Jókai kör helyiségében ahol annyian voltak, mint Ó-Budán a Jakab krumpli. Erről az estélyről nagy sajnálatomra nem jegyezhetek fel semmit a krónika részére, mivel ez az egylet a krónikával szemben vesztegzár alatt | van. Annyit tűlhegygyel hallottam, hogy | igen sikerült az estély s hogy tánc lett volna a folytatása, ha a fiatal emberek nem lettek volna a cigányokkal haragba a tányér szedés I alkalmával. Premieről is kell megemlékeznem, mely Győrött lett megtartva színtársulatunk által. Laptarsunk poetájanak »A poe.a« c;mű verses dialógja került szilire s még fényesebb sikert aratott Győrben, mint született földjén Pápán. A szerző is jelen volt, sőt az igazság kedvéért megemlítem, hogy én is jelen voltam és a szép számú közönség nemcsak nyílt jelenetben a szereplőket de a szerzőt is kívánta látni, hanem a szerző egy földszinti páholy mélyebői gyönyörködött a siker felett s nem mutatkozott és megelégedett azon tudattal, hogy az első szinházi opusa fényesén bevált. A múltkori nyomda támadásnak is folytatása lesz, még pedig a járásbíróság előtt. A nyomdatulajdonos veszélyes fenyegetés és becsületsértés címén kér igazságot a revol • veres szerkesztőtől, kiről csak utólag lett — Mi az? — Hadd halljuk mi is ! — szóltak át amonnan, de Lakatosné hamar túladott rajtok. — Majd elmondom később — vetetet oda hanyagul. — Vadászkaland. S ezzel, mint a kinek nagyon is komoly czéljai vannak, hirtelen elhalgatott. Egy szempil'antásig mélázva tekintett a barora. — Hát ilyen hunezutságokon töri fejét a báró ? Az fölhevülten viszonozta a pillantást. Gyér szemöldökét magasan fölhúzta a homlokára. — Ha maga lenne ! . . . Egyszerre elhallgatott, mintha megszeppent volna a saját merészségétől. Bátortalanul húzódott hátrább a székén. Bella is ajkába harapott. Hanem ekkor hirtelen újra eszébe jutó't, hogy otthon negyvenezer forint adósságuk van, a mi előbbutóbb elnyeli őket, és merészen "kérdezte : —Nos? . . . Az öreg végigsimította ránezos homlokát. Idegesen mosolygott: — Bolondja vagyok magának, — suttogta. — Bizonyosan tudja is, azért ingerkedik igy velem. De — ezt reszkető hangon mondta — ha kinevet is, én azért mégis bolondja vagyok magának, és holnap uj végrendeletei csinálok, ha akarja. És mivelhogy a szép Lakatosné ugy akarta, az öreg Korompach másnap csakugyan uj végrendeletet csinált. Mindegyik örökösétől elvett néhány ezer vagy néhány tízezer forintot, és ebből olyan kétszázezer forintos örökséget kerekített ki a polgárinesterné számára, hogy mindkettőjüknek csak ugy ragyogott bele a szeme. (Igaz, hogy akkor már nem voltak ott a tanuk, meg a közjegyző.) Életében azért nem adhatott nagyobb összeget a menyecskének, mert ez mindenképpen feltűnt volna, és kivált X vár sában furcsa pletykákia adhatott volna okot. Meg azért is nem tette, mivel az öreg egyrészt nem szerette volna, ha a férj észrevesz valamit, másrészt pedig azt gondolta, hogy igy jobban magához kötheti az Őzikéjét. Ha tudniilik mindjárt kiadja neki a sok pénzt, — attól tartott — a menyecske nyomba filtyet hány neki és faképnél hagyja Igy sem maradt a kedveért tovább Budapeten két napnál, s csupán két hét múlva, és ismét ugyanennyi idő eltelte után. Többet azután egyáltalában nem nézett feléje, csak a mint a ravatalán feküdt kiterítve. Mert hát az öreg báró mécsese bizony két hónapra utolsó fellohbanása után őrökre kialudt. Korompach megtért ősei körébe, a hol nem raknak többé senki fejére agancsot. Az igaz, nem is veszik le arról, a kinek már rajta volt a homlokán. Most pedig, hogy az öreg ur halála után a Budapestről érkezett hivatalos értesítés az egész szörnyű titkot kipattantotta, s Lakatos, ha az ostoba, siket szakácsnő be nem csoszog, kis hija, hogy meg nem fojtotta a feleségét: Bella, krétafehér karjáról visszacsúszott ujjú kitudódva, hogy revolverrel akart imponálni az amúgy is védtelen nyomdatulajdonos ellen. A támadó ipse szeretné tagadni az esetet, de ezeknek a szedőgyerekeknek éles szemük van s ahol szükség kívánja nemcsak szednek, de nyomnak is a latba. Szövőgyárról is hallok valamit harangozni, de őszinte megvallva már annyiszor hárangoztám hiába magam is ezekről a gyárakról, hogy most már csak akkor fogom meg a harang kötelét, ha tényleg a gyár kéményében húzhatom meg azt. Addig pedig harangozzanak azok, kiknek érdekükben van ezt tenni. Most pedig megyek rórátéra ! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában a fonálgyár halotti torát egy szövőgyárral ülték meg. Az hirlik, hogy a szövőgyár érdekében szövik már a hálózatot. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán a legutóbbi megyegyűlésen a megyebizottsági tagoknak a kis teremben füttetett be. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk gyárakkal óhajtja biztosítani Pápa város jövőjét. Az hirlik, hogy a polgármester külföldi nyelveket tanulmányoz, hogy az ide érkező gyári ezégek képviselőivel értekezhessen. (Most csehül és angolul tanul.) Az hirlik, hogy az ev. ref. lelnészválasztáson egy sötét pont minden áron világítani akart. Az hirlik, hogy az ev. ref. lelkészválasztásnál egy szavazó ugy bömbölt, hogy nem lehetett vele szó-tváltani. Az hirlik, hogy az ev. ref. lelkészválasztáson a főbb kortesnél pálinka szagot éreztek. Az hirlik, hogy az ev. ref. lelpongyolájában ott fetrengett ura előtt, átfonva a haragvó, sebzett tigris térdét. És ezenközben Magdolna sziveitépő bünbánatával jajgatta — Bocsáss meg hiszen teéretted tettem ! Lakatos, a férj, még mindig sötéten nézett maga elé. Aztán, mialatt az asszony folyton zokogott és a kétszázezer forintot emlegette, a melyet majd szépen megfeleznek egymás között, hatalmas tenyerével lassan végigsimított a dus, aranysárga kontyon, mely imént a fojtogatásnál kissé bizony kibomlott. — Kelj föl — szólt szomorúan — és ird meg neki, hogy megkaptad az értesítést. Kis szünetet tartott, mint a kinek időre van szüksége, hogy összeszedje gondolatait. — És ird meg, azaz hogy kérdezd meg tülük, hogy ők küldik-e le az értékpapirokat nmg a takarékbetéti könyvet vagy micsodát az örökségről, vagy pedig . . . — Hát megbocsátasz ? — szakította félbe könyein keresztül mosolyogva az aszszony (mégis jó asszony volt,) mialatt fölállt térdeplő helyzetéből. — És szent a béke ? — Rá-rá, rárá-árrá ! — rikoltott vigan a ző'dtollu papagály, sárgaréz kaliezkájában ürgén ide-oda kapaszkodva. — Szent, — felelte megindultan a férj és mialatt felesége alabástromkezét czirógatta sietve fejezte be az imént félbeszakított mondatot : — ... Vagy pedig mi utazzunk-e föl érette Budapestre ?