Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 49. szám

.2 PÁPA KÖZLÖNY i 1899 november 3. lak. Nézetünk szerint ezt nálunk csak az ujabb építkezésekkel érhetjük el. Városunk legutóbb egy uj városrészt nyert. Ezen uj városrészben is az épitkezési kedvet kell előmozdítani, mert máskülönben oda jutunk, a hová a mádai izralita. Az épitkezési kedvet pedig mesterséges eszközökkel segítsük eló. E mesterséges eszközök sorában leghathatósabb az adókedvezmények nyújtása. És pedig mivel az állami adókra közvetlen befolyásunk nincs — egyelőre a községi terhes pótadóktól való mentességnek bizonyos évekre való biztosítása. Az óriási adóteher, melyhez az aszfaltjárda és v íz vezetéki költség is járult ujabban, a házbéradó alá eső házakra nehezedik, ez a legnagyobb akadálya az építkezési kedv egész vonalon való feléledésének. Építkezzünk, s nyujtsunk kedvezményeket az építkezőknek, legyen Pápa külső arczulatja méltó egy jövendőbeli modern város képéhez. Ihász Lajos beiktatása. — 1899 november 29. — Nagy ünnepélyességgel és fénnyel ment végbe Ihász Lajosnak, a dunántuli ág. ev. egyházkerület uj felügyelőjének beiktatása. Városunk ez alkalomra ünnepi diszt öltött és ugy középületeinken valamint számos magánházakon lobogődisz jelezte az ünnepet. A beiktatási ünnepet rendező bizottság már hetek ó

ha buzgólkodott és fáradozott a városunkba érkező illustris vendégek és résztvevők elszállásáról, ugyszinte azon is, hogy minél impozánsabbá tegyék ezen ünnepet, ami m

;nden tekintetben sikerült* is. A beiktatási ünnepélyről a következőkben számolunk be : szélén. TávoYóI hallatszott a tömegek zsibongása, egyre hangosabban. De a Berényi Kálmán esze most nem ott jár, csak akkor riad föl, mikor orditva, a zászlókat lóbálva erre felé hömpölyög a nagy sokaság, az Aranyossyék háza felé. Kiállnak a tornáczra az urak, a hölgyek, ezek a zsebkendőikkel, amazok a kalapjaikkal integetnek. Valahonnan kihoztak egy széket, arra fölállítják Berényi Kálmánt, beszéljen a néphez. Nem tudja, hogy mit beszél csak beszél. A lelkesedés elragadja magát a szónokot is. Látja maga előtt a föllelkesült sokaságot, köröskörül a jóbarátokat a fent a tornáczon egy szép leány rag>ogó szemeit. Isten tudja, meddig beszélne, ha a jóbarátok nem nógatják : — Hagy már abba. Akkor abbahagyja s leszáll a székről. Szorongatják a kezét, ölelgeti a ki csak hozzá fér s ő olyan boldog. Hátha még azt a szép leányt is ugy megölelhetné mint a jó pajtásokat vagy az elérzékenyedett öreg parasztembereket ? Még mikor a győzedelmi vacsorához leültek, akkor is ez forog a fejében. Ez a Katinka ma különösen ingerlően kecses. Ha az embernek nem volna elég esze, teremtucscse még valami boldogságba is beugrana. No no, jó lesz vigyázni, jó lesz őrizkedni. Nem szeretne Berényi Kálmán valahogy a házasAz istentisztelet. A beiktatási ünnepélyt istentisztelett előzte meg, mely 9 órakor délelőtt vette kezdetét az evangélikus templomban. Jóval az istentisztelet előtt nagy és díszes közönség töltötte meg a templomod, elfoglalva annak minden talpalatnyi helyét. A diszes közönség soraiban ott voltak : Baltik Frigyes. Zelenka Pál és Gyurátz Ferencz ág. ev. püspökök, Antal Gábor ev. ref. püspök, br. Próngy Dezső az ág. egyetemes felügyelő, Jjaszkáry Gyula egyházkerületi felügyelő, Kolozsváry József vármegyénk alispánja, dr. Hegedűs Lóránt, Bauer An tal, Purgly Sándor, Fischer Sándor és Kemény Pal orsz. képviselők, Mészáros Károly polgármester élén a városi hatóság és képviselőtestület, Gzike Lajos ev. rel. főiskola gondnoka, nemkülönben a dunántuli ág. ev. egyházi és világi képviselők. Az egyházi karének elhangzása után Horváth Sámuel téthi esperes oltári imát s szent igéket mondott, melynek végeztével az egyházi énekkar fejezne be az istentiszteletet. Disz közgyűlés. Az is entisztelet végeztével Gyurátz Ferencz püspök miután szívélyes szavakban üdvözölte a megjelenteket és jelentést tett, hogy Nádassy Károly h. felügyelő akadályozva volt a megjelenésben s e végből Barcza Géza győri egyházmegyei felügyelőt kéri elnöktársul, az ülést megnyitja. Horváth egyházkerületi főjegyző felolvasta a szavazatszedő küldöttség jelentést, melyből kitűnt hogy 314 szavazat. érkezett be, ebből 5 öt visszautasítottak. Az elfogadott 309 szavazatból Ihász 166, dr. Schreiner Károly 67, Károlyi Antal 58, br. Solymossy Ödön 4 és Győry Elek 4 szavazatot nyert, s igy Ihász Lajos 43 szótöbbséggel ság jármába bepottyanni. Az ember elbolondoz egy kicsit, de a házasság ... juj ! Egy árva szót sem ért abból a sok szép pohárköszöntőből, a mit a tiszteletére elmodfak, olyan zavaros a feje. Ő is beszél, de a szeme -mindig Katinkára téved, a ki nevető ajkkal ül ott mellette. Csak legalább odább ültették volna. Szinte megkönnyebbült, mikor tizenegy óra tájban a háziasszony azt mondta ; most már nekik elég s intett a leányának, hogy keljen föl. A leány pajkosan fölemelte poharát s még egyszer koczczintot Berényi Kátmánnal. , — Hát a mibe fogadtunk ? — kérdezte Kálmán. — Majd, — felelt a leány, szemébe kacsintva; — a türelem rózsát terem. Micsoda fogadás ? kérdezte a mama. A leány nevetve szólt : — Berényinek nem elég a képviselői mandátum, még valamit akar ráadásul, Aranyossyné nagylelkűen mosolygott : — Ha olyan, a mit megadhatni . . . — Hogyne ? Kaphat egy tuczat uj kártyát vagy egy palaczk konyakot. Még nem tudom, mi volna az 1 minek legjobban örülne ? — Talán megkérdeznénk, —vélte Aranyossyné, — Nem, nem kérdezzük, — dévajkodott a leány, — annát kellemesebb lesz a meglepetés. felügyelővé lett megválasztva. Gyurátz püspök indítványára nagyobb küldöttség ment az uj kerületi lel ügyelőt meghívni, mely időtartamra az ülést felfüggesztette. Rövid néhány perez múlva megérkezett Ihász Lajos dislmagfyarban, akit a templomba beléptekor szűnni nem akaró éljenzés fogadott. Áz Ülés újra megnyitatott s az elnöklő püspök kérdésére hogy hajlandó-e s diszes állást elfoglalni és esküt letenni, igennel válaszolt s erre Ihász Lajos az esküt, melyet Horváth esperes olvasott, letette és ezzel elfoglalta a társelnöki széket. Mindenekelőtt Gyurátz elnöklő püspök köszöntötte az uj kerületi felügyelőt. Ezután Barcza Géza, a legidősebb esperességi felügyelő mint a gyűlés világi elnöke üdvözölte Ihász Lajost. Nagy figyelem mellett fartotta meg erre székfoglaló programmbeszédét Ihász Lajos az uj kerületi felügyelő. Még erőm engedi — mondá löbbek közt —- a jó Isten kegyelméből nyert tehetségemmel, minden odaadással iparkodom egyházamat szolgálni. Dicső elődeimnek a protestáns történelemben örökre följegyzett ragyogó példája lesz az a szövetnek, mely utaimat vezérli. Megemlékezett elődéről, Radó Kálmánról s azu'án nézeteinek ismertetésére tért át. Egyházunk— igy folytatta — az egyházpolitikai törvények támogatásával válságos helyzetbe jutott. Híveink közül számosan a szabadelvű törvény által biztosit tt jogokkal élve, a felekezetnélkiiliek számát szaporítják. Az állami és egyházi kettős teher okozza ezt. Ezen ugy lehet segitni, ha egyfelől megvizsgáljuk pénzügyi állapotainkat, költségvetéseinket s amit lehet, azt megtakarítjuk. Minden fillér, amit megtakarítunk híveink válláról leVett teher. Másfelől szükséges, hogy lelkészeinknek legyen Most már. az urak maguk maradnak 3 annál tüzesebben folyt a koczintgatás a czigány muzsikája mellett. A tornáczon megállt Katinka : — Édes anyám, szeretném még egy kicsit hallgatni a czigányt. Nem vagyok csippet sem álmos. ' — Nem bánom. — szólt az anyja. Ö maga bement. Katinka kikönyökölt a2 oszlopos tornácZra, onnan hallgatta, hogy húzza a czigány jó magyar nótákat. A ponyvasátor néha meglibbent. Egykét fiatal ur, a kinek már nagyon melege volt a sátor alatt, kijött az udvarra, ott botorkált egy darabig, aztán eltűnt valamelyik vendégszobában a ház túlsó végén. Ezek már jóllaktak a diadallal. Most kijött a sátor alól Berényi Kálmán is; Zsebbkendőjévell legyezte magát s föl és alá kezdett sétálgatni," bizonytalan lépésekkel mínt a ki a világosságról egyszerre a sötétségbe jön. Katinka azonban jól látta minden mozdulatát. Az ő szeme már hozzá szokott a sötétséghez, a mely nem is volt valami nagy sötétség. Egyszerre azt látta, hogy Berényi Kálmán feljön a tornácz lépcsőjén. Talán aludni megy ő is. — Vagy talán észrevett engem ? — gondolta a leány. Megrezzent s egy kis remegést érzett az első pillanatban ; de nem ment el, ott