Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 49. szám

1899. depzember 3. PAPAI KÖZLÖNY gondja a lelkek ápolására és az ifjúság .nevelésére. De még előbbre volónak tartom a nőnevelés kérdését. A kőszegi leányiskola megnyitásával megint előrehaladtunk egy lépésnyit. A nőnevelésre a legnagyobb gondot fogom forj ditani. J4 protestáns férfiakat csak pro.í testáns szellemben nevelt anyák nevelhetnek. Hitrokonaimmal szemben a méltányosság, igazság és szeretet, kifelé pedig a tapintat vezérel. A többi felekezetek közötti békés egyetértést istápolni fogom. Az állam férfiaival szemben , óhajom az egyház érdekét az állam , érdekével összhangzásba hozni Ezután Isten segedelmét kérvé a hazára és az egyházra, a világi elnöki széket elfoglalta. Hoszantartó lelkes éljenzéssel íogadták az uj felügyelő nagyhatással elmondott székfoglalóját. Gyurátz püspök bejelentette a gyűlésnek, hogy Ihász Lajos mindaddig, mig jelenlegi tisztét viselheti, évi kétezer koronát bocsátott a kerület rendelkezésére olyformán, hogy abból ezer korona gyámintézeti czélokra foroittassék- Az első ezer korona a kőszegi leányiskoláé lesz és az «Erzsébet-alap» nevelésére szolgál. < Küldöttségek fogadása. A lelkes éljenzés csillapultával, ;r mellyel ezen nemes alapítvány tudomássul vétetett, következett a küldöttségek , fogadtatása. A tisztelgő küldöttségek közül elsőnek. báró Prónay Desző az egyetemes ág,... ey._ egyház nevében, utána Laszkdry Gyula az egyházkerületi felügyelők nevében, Baltik Frigyes püspök a gyámintézet nevében, melynek Ihász Lajos az elnöke, üdvözölték szép beszédekben az.uj felügyelőt. Testületileg üdvözölték őt Antal Gábor ev. ref. püspök az egyházkerület és a pápai főiskola nevében, melynek az ünnepelt növendéke volt. Sült József a pápai rom. kath. hitközsége nevében, Kolozsváry József Veszprémvármegye részéről, Mészáros Károly polgármester Pápa város nevében Kund Sámuel az esperesek üdvözletét tolmácsolta. és végül Poszvék Sándor igazgató a soproni lyceum nevében nagy hatású beszédet mondott. Ihász Lajos mindegyik küldöttségnek válaszolt s szívélyes Szavakban mondott köszönetet az ovációért. A küldöttségek tisztelgése után Gyurátz elnöklete a egyházkerületi közgyűlés folyó ügyei nyertek elintézést, mely déli 12 órakor ért véget. Bankett. Fényes bankett követte a beiktatási ünnepélyt, melyet az uj felügyelő a Griff nagytermében rendezett vendégei számára A banketten 270-én vettek részt. A Griff nagyterme kicsinynek bizonyult számosan a földszinti étteremben foglaltak helyet. A bankett étlapja a következő volt: Étlap. Julienne leves consommévál Fogas, ludmáj pástétommal és aspiccal; tartar mártás Vesepecsenye körözve Vad — czitrom szeletekkel Crémes lepény Szárnyas pecsenye Compot Fagylali Apró sütemény Giardinetto Fekete kávé Pezsgő Borok (í athalmi és Pátkai Rizling.) Az első pohárköszöntöt Ihász Lajos mondotta ö Felségére, melyet a maradt. Sőt az- oszlop mögül, mely eddig eltakarta, kissé előrehajolt. Olyan zigzugos. öreg épület volt ez az jAranyossyék háza., Három helyen is vezetett fö^árás a tornáczra s ott, a hol Katinka az oszlop meljett,állt, ott éppen beszőgellett az épület, ugy hogy ez a rész teljesen árnyékban maradt. Berényí Kálmán már majdnem elhaladt mellette, mikor elfojtott nevetést hall. Abban a pi lanatban viszafordult: —^íaga az, Katinka ? A leány pajkosan nevetett : — Csitt, csöndesen legyen, mert majd ad nekünk a mama, ha észrevesz. A fiatal ember, kit a sok bor, a mai diadal, az ünnepeltetés, a szép leány varázsa Uiinden együttvéve meglehetősen elkábított, megragadta a leány k:zét: — Édes Katinka ! — No mit akar ? — incselkedett a leány. — Ereszsze eh a kezemet. Beszélgethetünk ám a nélkül, hogy a kezemet fogná. Ám az ifjú nem eresztette el a leány kezét, sőt még a másik kezét is megfogta: — Jó, hogy itt találtam. A mibe fogadtunk, most adja meg. — Most mindjárt ? —. Most. Megígérte s az ígéret szent szó. — Szó csak szó, egyik olyan mint a másik. Hát nem tudja, hogy a leányok szava csak pehely ? Berényí Kálmán hevesen sürgette : — Hát megadja, vagy nem adja ? — iHát mit ígértem ? — Valamit, a minek örülni fogok. — Honnan tudjam én, hogy 1 . 1 rn inek őrül ? — incselkedett tovább a leány. — Nem tudja ? No hát mindjárt megtudja. Ennek ni ! S már abban a pillanatban forró csókja ott égett a leány arczán. — Kálmán, ez nem járja, — tiltakozott a leány. — Nem abba fogadtunk hogy én kapok magától, hanem hogy maga kap éntőlem valamit. — Hát adja meg, — viszonzá a nekihevült fiatalember s forró lehellete már ismét a leány arczát érinlette. — Most ereszszen el, — toporzékolt Katinka. — Semmit sem adok. Érti ? De a két közét nem bírta visszahúzni, talán nem is nagyon akarta és sürün hullt a csók az arczára, az ajakára, Már nem is védekezett ellene, csak elhaló hangon suttogta ! — Kálmán ! Ott csókolództak és suttogtak egy darabbig az oszlop mögött, mig csak hátuk mögöt meg nem zörrent egy ablak s ki nem szólt Aranyossyné : — Mi az ? Mit susogtok ? Talán a programmbeszédét mondja el neked Berényi ? —- Nem, mama, a kezemet kérte meg, — felelt vissza a leány. — Igenis, — dadogott a megszeppent képviselő. — Jöjjön majd nappal, — fejezte be a tárgyalást' Aranyossyné. Öt perez múlva már lent volt megint a ponyvasátor alatt Berényi Kálmán, egészen józan volt s csak azon csodálkozott, hogy lett ilyen hamar vőlegény. jelenlevők állva háromszoros éljennel fogadtak. Ezután Horváth Samu esperes Ihász Lajost, Gyurátz püspök br. Prónay Dezsó't, mint nagy jellennet és az egyház büszkeségét éltette. Prónay Dezső Ihász Lajost és Gyurátz Ferenczet éltette Bognár Ede Antal Gáborra, Purgly Sándor orsz. képviselő, Pápa város közönségére, dr. Hegedűs Lóránt az ág. püspökökre Antal Gábor püspök br. Prónay Dezsőre, Fischer Sándor orsz. képviselő, Ihász Lajos kedves nejére. Pohárköszöntöket mondottak még : Baltik Frigyes püspök, Barcza Géza Kolossváry József alispán, Kemény, Pál orsz. képviselő. Lauscftek esperes az üdvözlő táviratokat olvasta fel. Táviratilag üdvözölték az uj felügyelőt Hegedűs Sándor és Bárányi Ignácz ministerek, Zsilinszky Mihály államtitkár, Holtán Ernő altábornagy Jókay Mór, Fenyvessy Ferencz főispán és még számosan az ország kitűnőségei közül. A bankett, mely déli 1 órakor vette kezdetét, a legvidámabb hangulat közepette 4 órakor ért véget. ÁtaJános feltűnést keltett a bankett összeállítása, az ételek kitűnősége, nemkülönben ennek Ízléses kiállítása, melyre a szálloda bérlőnéje özv. Lackner Arnoldné büszke lehet. A vendégek nagyrésze még az est folyamán elutaztak városunkból. A mult hétről. Városunk történetírójának bő anyagot szolgáltatott azon ünnepély, melyet a dunántuli lutherános egyházkerület vezérférfiai rendeztek Ihász Lajos újonnan megválaszlott felügyelőjük tiszteletére. Olyan ünnepély volt ez, melyre nemcsak nevezett hitfelekezet, de Pápa város közönsége is szép reminisceníiákkal emlékezhetik vissza. Nem vagyok történetíró s igy csak az ünnepélyességek azon részeiről emlékezem meg, melyek a krónika hatáskörébe tartoznak. Nagy garral és hűhóval volt jelezve a beiktatási ünnepély napja. Hetekkel ezelőtt alakult meg a rendező bizottság, melynek legizzasztóbb munkája az éikező vendégek elszállásolása volt. Minden lakónak kilátásba helyeztetett a vendégszeretet iránti előleges elösmerés és ezen tudatban a „kvártér csinálok" fényes eredménnyel számolhattak be missiójukról. Ez a kvártély csinálás újra eszünkbe juttatta a „szálloda mizériát" városunkban. Érezték most ezt legjobban a szálloda bérlők. Mily nehéz szívvel és lemondással kellett az utazó vendégeknek tudomására hozni, hogy „nincs számunkra hely", jóllehet a mit „az üzlet érdekében" megtehettek, .megtettek. Három, sőt négy jóbarátot összekvártélyoztak agy szobában, sőt a biliárdasztalok is sokaknak nyugvóhelyül szolgált. Hja! Szűkség törvényt bont, már pedig aludni — legalább is szükség. (A mi a szerkesztőnknél nem mindig szükség. Szedő.) A beiktatási ünnepély a legfényesebben sikerült p. mit egyáltalán ily alkalommal ki lehet fejteni. Annyi kegyelmes, méltóságos és nagyságos ur volt városunkban egybegyűlve, hogy egyenként és lassú tempóban elég idő lett volna három esztendőre a „személyi hi'-ek" közlésére. S ezek az illustris vendégek mind ott voltak a mi kedves és suptilis "lhtnerános templomunkban, a hol a beiktatási ünnepély nagyrésze lefolyt.