Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-29 / 44. szám

IX, évfolyam Pápa, P899. decze

mber 34

1. 50. szám v mm mm Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Laptulajdonos és kiadó : HIRDETÉSEK és NYILTTEREK Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. POLLATSEK FRIGYES. felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A pápai piacz. A pápai piaczon immár megrögzött tarthatatlan állapotok hivnak fel bennünket ismételten, hogy fellebbentsük róluk a takarót, amely alatt a viszszaélések egész sora burjánzik és.ugylátszik teljesen orvosolhatatlanul. Jóllehet ezúttal is megvagyunk győződve, hogy felszólalásunk nyomtalanul elhangzik, mint elhangzott ezelőtt akárhányszor és most se remélünk olyan orvosolást, mely maradandólag megjavitaná a helyzetet, erre a meglevő eszközök különben sem elegendőd ; de tapasztaltuk, hogy valahányszor valamely közérdekű dolog hiányaira reámutattunk egy kissé, mindannyiszor sikerült felrázni az intéző körök szunynyadó tevékenységét, hacsak annyira is, hogy megnézvén a panaszolt sérelmeket, kontatálhassák azoknak valóbán létezését és hogy nekünk teljesen igazat adjanak. Az adott viszonyok között, pedig már ez is valami 1 Eszünkbe jut egy nápolyi utazó esete: A vidéket, főkép az utasokat, folytonos rettegésben tartotta egy jól szervezett rablóbanda, amely különös előszeretettel a vasúti utazókra terjesztette ki működését A vakmerő rablók Valamely félreeső helyen megállították a robogó vonatot és a megrémült utasokat ké nyelmesen kizsebelve, odébb álltak. A mi nápolyink, mielőtt útra kelt volna, megkérdezte a fogadóst, akinél szállva volt, hogy biztos e az ú', mert őt a rablók igen aggasztják. A fogadós teljesen megnyugtatta őt, azt mondván, hogy a rablók épen tegnap fosztották ki a vonat utasait, tehát ma és még egy időre az utazás netaláni rablótámadás ellen teljesen biztos. Ez a mese egy kissé erős vonatkozású, de annyiban ráil'ik felvett tárgyunkra, hogy a jómultkor épen a piaczi mizériák tárgyában tett felszólalásunk ideje óta az erre hivatott elöljáróság azon megnyugtató tudatban, hogy cz a kérdés már végkép lekerült a szőnyegről, épen semmit sem látszik törődni a nagy közönség sére'meivel, pedig lehetetlennek tartjuk, hogy ezekből a sokszor panaszolt visszaélésekről az illető hatóság tudomással ne birrm, ha tudniillik a legcsekélyebbé is érdekelné a dolog. Mert a piacz a község lakosai legíagyobb részének a terilett asztala, innét szerzi be némelyikünk csa' nem napról-napra élelmi szereit. A szomszédos községek lakói termékeik feleslegét, jobban mondva selejtes maradékát viszik a piaezra, a mikor házi szükségleteiket első saját kézből kielégítették. Kizárólag ezektől kerül a piaezra a sok rossz tejnemü : a penészes turó, a dohos tejfel, avas, pinczeszagu irósvaj, a vakmerőségig modernizált tej spriccer. Nekik jól a kezök ügyébe esik ez a piacz, mert a város népe éhes, drága pénzzel fizet mindent, ami csak megehető. így kerülnek piaezra könnyű szerrel a záptojások, zsenge éretlen, vagy nagyon is túlérett, sőt rothadt gyümölcsök, egyszóval élelmi szereknek nevezett olyan dolgok, amelyek ahelyett, hogy táplálékra alkalmasak volnának, egészségügyi szempontból naponkint kifogás alá eshetnének. Es a szánakozásra méltó vásárló közönség kénytelen ezt a szemmel látható egészségtelen rossz árut drága pénzért megvenni, mert enni mindenesetre kell Sőt kénytelen volna szükségképen kétszeres árt is fizetni, csakhogy megvehesse szükségletét. Már most, amikor a piaezra szoruló nagy közönség ilyen naponkint ismétlődő tortúrákon megy keresztül, nem zugolódhatik-e méltán, sőt nem eshetik-e kétségbe látva és érezve, hogy panaszos jajszava meghallgatatlanul £ , A báróék kisbérese. A kis Frici báró felcsiptette monokliját s karonragadva hölgyét, körülsétálta vele a parkot. — Lássa Elizkém, a merre a szem tekint, ez mind az én birtokom. '— Talán jobb lesz ugy mondani, hogy a „miénk," báró ur, nemde ? — Azaz vagy hát ugy ! Igen ! A miénk. Boldogult atyám most már nem akadályoz ebben. Ő meghalt és. — Ránk hagyta a birtokot, ugy-e báró v.r ? Hahaha ! A kis báró zavartan tekintett Elizre. Elizkém, kegyed még mindig olyan, mint akkor volt, tudja a mikor a színfalak mögött ostromoltam kegyedet. Akkor is nagyokat kacagott s folyton azt hajtotta, hogy ön igazán nem szeret engem, mert-szinésznő. De most már kegyed a menyasszonyom, nemsokára báróné lesz, remélem, nézete változott • — Igen báró ur, én szeretem a millióit ! És talán kegyedet is^ , — De Etizkém, ilyen kijelentés ! „: — Hát csak nem vallok szerelmet önnek ? De nézze, térjünk más tárgyra. Én itt uram magam vagyok. Mit szándékszik tenni a jövőre ? — A jövőre ? Hát boldogult atyám intézkedéseit megváltoztatom. A cselédséget elkergetem. A régi módú gazdasági eszközöket kihányatom, libériás cselédséget fogadok, állandóan vendégeket tartunk, a parkot kiépíttetjük s éljük világunkat, mulatunk, vigadunk. Hehehe! — Pompás, pompás ! Báró, ön nagyon szeretetre méltó ember. De térjünk be. Hűvös van ideki! Az öreg Rakoczay György báró órahosszat belebámult az üres levegőbe ott a verandán s ugy gondolkozott, mi lesz a fiából mi lesz abból a szép birtokból, a mi még dédapáról való ösi hagyomány. — Mi lesz ? Hát kétszer annyi, méltóságos uram, — vigasztalta olyankor az öreg Gombás bácsi, a báró jobb keze a hűséges béres. — Hiszen élek ám még én is. Majd eligazítjuk valahogy a birtokot ugy régi módra. — Jól van am, édes öregem, de te is a nyolcvan felé kullogsz, egy reggel felfordulunk, aztán . . . aztán a fiam az Pesten, Bécsben meg Párisban mulat, csinálja az adósság kat, traktálja a festett arcú, festett lelkű dámákat, hólmi színésznőket s ha végre hazajön, se te, se én, a gazdasághoz nem ért a birtokot eladja s a Rakocay família földönfutó lesz. Oh, én teremtőm, de fáj az ! — Sohse busoljon méltóságod, van énnekem készen gyógyszerem. — Mi az a gyógyszer ? — Hát a fiam, a kisbéres. Kezemhez tanítottam egészen. Belecsepegtettem a Rakocay família iránti szeretetet, legyen az ifju urnák olyan cselédje mint én voltam méltóságodnak Gyuri meg is állja a helyét ! Olyan igaz, minthogy Gombás a nevem 1 — Tudja Isten, édes öregem ! Az öreg báró megszorította a bérese kezét, hálásan; kőszönőleg. Kitörült szeméből két kőnnycsep pet, aztán nyugodni tértek örökre. Különös história volt. Az egész falu mesélte. Még babonát is csináltak belőle. Az öreg Gombás meg az öreg báró egyszerre haltak meg. Reggel mentek jelenteni az urasági lakba a Gombás béres halálát, ott meg a kastély harangját húzták meg s futottak Gombáshoz a halálhírrel. De biz a öregek legfeljebb csak a mennyben értesültek a hirről. |A fiatal Gombás elsiratta az apját, nyakába vette az örökség tarisznyát és elszaladt a postára, sörgőnyzőtt Frici báró urnák. Az meg is érkezett, de csak a temetések után. Egy reggel telt kocsik fordultak be a nagy kapun, arról Frici ugrott le zöld frakban kék nadrákban, csúcsos köcsögkalapban, tarkán-barkán vagyis a divat szerint. A másik kocsiról leemelt egy piperés dámát, a ki melle!! még frizerné szobaleány, társalkodóné és egy kis öleb kntyorgott. A harmadik ko-