Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-15 / 42. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1899. október 15. 42. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ' Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Lesz fonógyárunk! „Csupán csak valamely közgazgasági vállalatban, lehet igazán reményük." Ez a korszerű helyes felfogás vezérelte Pápa város képviselőtestületét, midőn a csütörtökön megtartott közgyűlésen egyhangúlag kimondotta, hogy Nelson Eduárd és társa nottinghami gyárosnak városunkban finom pamut fonogyár fetállitását engedélyezi és a gyáros által kért .segélyt megadja. Hogy mit jelent városunkra ezen gyár létesítése azt valóban körülírni alig volna lehetséges. Az elszegényedés évről-évre nagyobb arányokat . öl tött s a nyomor növekedése, a jövő aggasztó képét tárta elénk. A negyvenes években messze vidéken ismeretes pápai iparágak a nyomasztö gyári ver seny folytán kisebb és kisebb üzemre kénytelenek szorítkozni, vagy pedig teljesen fel kell hagyniok a mesterséggel. Jómodu iparosokat már keresve kell keresni s a tönkre jutott mesterek jó része a város költségén tengeti az életét. Ezeken a nyomasztó viszonyokon vau hivatva némileg segíteni ezen gyár létesítése. Reményünk van, högy a termés/, ti erők kihasználása és evvel párhuzamban a szegényebb munkásosztály helyzetének anyagi javítása küszöbön van. De máskülömben is elvitázhatlan tény az, hogy egy gyár, mely több százra menő munkást foglalkoztat, nekik biztos keresetet nyújt, nemcsak kizárólag a különböző kisipart és kereskedelmet élénkíti szükségleli cikkeik beszerzése által, hanem biztos piacot teremt a mezőgazdasági mellékterményeknek. Hogy pedig mily szüksége van ezekre Pápa városának, azt mindenki tudja, ki városunk nyomasztó helyzetét ö meri. Nem vádolhatjuk ugyan városunkat, hogy ezen nyomasztó helyzetén segíteni ohajto.t, mert évek óta valahányszor alkalom nyílt, volna valamely jövedelmező kereset módot nyújtó intézmény létesítésére, minden lehetőt elkövetett a város, de sajnos eredménytelenül. Volt szó már 1890. évben egy szövőgyár létesítésére, ugyancsak az almás-füzitöi keményítőgyár városunkban fiokgyárat akart fe'álli ani, nemkülömben 1891 . évben egy miitrágya ügyében folytak az alkudozások s ugyancsak ez évben kalapgyár tervével foglalkoztunk, de mindezen vállalatok nagyrészt anyagi bajok miat dugába dőltek. Mindezeknél fogva nagy vívmánynak tarthatjuk s lelkesedéssel üdvözölhetjük ezen fonogyárnak felállítását, annál is inkább, mivel a vállalkozó gyári cég már a jövő hóban megkezdi á gyár építéséi s ezt annál is inkább teheti, mivel a város képviselőtestülete az építési engedélyt ; erre megadta. Ezen gyár felállításánál fontos körülménynek tartjuk magában véve a gyári cég képviselőjének azon határozott kijelentését, hogy ugy az építésre való árlejtésnél valamint az építési munkálatoknál kiváló figyelmet fog fordítani a helybeli szakiparosok érdekeire. Ezzel az van mondva, hogy az építésnél lehetőleg pápai iparosokat fognak alkalmazni ami némileg jogosult is, amenyiben oly intézmény felépítésében, amely városunkban létesül és városunk lakossága áldozatokat hoz, ezt az illető gyári cégnek figyelembe kell venni. Ezt ha nem is követelhetjük, de méltányosnak tartjuk, amit előlegez a cég képviselőjének kijelentése. Az első lépés tehát megtörtént, mely városunk iparának és kereskedelmének felvirágzását lesz hivatva elmozdítani. Mert hát elvitázhatJan tény az, hogy ezen létesülő gyár nemcsak a szegényebb néposztálynak nyújt bíz tos kereseti forrást, hanem az ipar és kereskedelemre is fontos kihatással bír, tehát közvetve oly előnyt biztósit fejlődő városunkra, mely kihatással van városunk virágzására és fejlődésére. Nagy reményeket füzünk ezen iparválallalat létesítéséhez s hisszük is, hogy ez teljesedésbe megy. Páláték a tűzzel. Mikor Bárdossék beköltöztek a lakásba. az egész udvar meglepetéssel ismerte el, hogy olyan szép asszony, mint Bárdossné, még nem lakott itt soha. Pedig volt már az udvarban olyan szép asszony is, a kiért egy hadnagy lőtte magát agyon. Bárdossék igen jó emberek voltak, de az udvar — nagy sajnálatára — csak keveset tudott beléletükröl. Annyi bizonyos, hogy nagyon szerették egymást. Esteként együtt sétáltak az udvaron, vagy a ház előtt. Az asszonyka egészen odahúzódott férjéhez, fejét ráfektette karjára. — mert vállig el nem érte. Igy sétálni jó dolog lehet, mert mindkettőjük szeméből olyan irigylendő megelégedés sugárzott ki, különösen, ha egymásra néztek. Már körülbelül egy éve laktak a házban és az udvar csak annyit tudott felőlük, hogy az asszony férje Idának szólítja .meg, hogy nincs gyermekök. — Sajnálták is az asszonykát, hogy a gólya — ez á szeszélyes madár, — elkerülte kéményüket, — de nem yegithettek rajta. I. A nap már letűnt a szemhatárról; az est beállt. A hold már fent van az égen, de a csillagok fénye még nem látható emberi szemnek. Bárdoss és felesége a nyitott ab'akban könyököltek, s mivel az ablak szük volt igen, kellemes lehetett helyzetük, ott, egymáshoz simulva. Az udvart, meg egvmást néztek, majd egy fecskefészken akadt meg asszony szeme, melyben éppen fiókáit etette az anya. Szomoró gondolatok járhattak át bodros fejecskéjén, mert szemében köny jelent meg, majd még egy, és egy megolvadt igazgyöngy férje kezére hullott. Bárdoss felnézett és az ő könnyes szeme találkozott felesége síró szemeivel. De letörölte hirtelen könnyeit, és erősnek matatta magát. — Mi bajod, aszonyka ? — kérdé feleségét. Az asszony szomorúan nézett reá, és keservesen panaszolta: — Nem szeret az Isten! . . . — Már miért ne szeretne ? — Hisz tudja! felelt bánatosan és valamelyes — férjét illető — szemrehányás >s vegyült bánatos rezgésü hangjába. — Csak bízzunk, reméljünk édesem, mondta Bárdoss és átfogva felesége derekát, megcsókolta asszonyát, hogy felvidítsa. De ez nem sikerült egykönnyen ; a bánat nagyon belevette magát ő nagysága szivecskéjébe ; még a csókra is szomorú maradt. Az udvaron átment a diák és illedelemmel köszönt Bárdosséknak. Azután megállt lakása ajtajában és onnan nézte Bárdossnét. A szeme pillantása alázatos volt, olyan, mint a minővel a jámbor keresztény felnéz a hétfájdalmas szűzre. Bárdoss észrevette azt. Éppen kapóra jött neki a fiu és sietett felesége figyelmét felhívni rá. — Nézze, édes, hogy bámulja a gyerek, mondá vígan, egészen elmerült nézésbe. — Szemtelen ! mérgelődötl az asszonyka, de azért hízelgett hiúságának a diák mohó szempilantása. — Igaztalan vagy iránta, nincs semmi szemtelnnség nézésében. Nagyságod tetszik neki, ez az egész! incselkedett Bárdoss, hogy Ida asszony figyelmét elvonja az Ő üres fészkükről. — Ida! — súgta az asszanynak, nézzen át a gyerekre egyszer. Hadd higyje, hogy érdeklődik iránta. — De Sándor! méltatlankodott az aszszoayku, hanem azért lopva odanézett a bámuló gyerekre.