Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-10-15 / 42. szám
2. PÁPA KÖZLÖNY 1899. október 15. Bognár Gábor helyesli a tervezett gyárat, de drágálja az Erzsébet városban felajánlott telket s inkább más olcsóbb telket kíván e célra felajánlani. Sokalja még az 500000 téglát is. Steinberger Lipót örömmel fogadja ezen gyár felállítását és hosszas beszédben fejtegeti azon előnyöket, melyeket városunk elér ezen gyár létesítésével. Elfogadja az áll. vál. javaslatát azzal a hozzáadással, hogy a vállalkozó cég részére adassék meg azonnal az épitési engedély a felajánlott telkekre, mivel tudomása van arról, hogy az illető cég hajlandó volna a gyár építését már a jövő hónapban megkezdeni. Pótlólag még indítványozza, hogy ezen határozat csak birtokon kivül legyen íelebbezhető. A közgyűlés az indítványt lelkesedéssel fogadja s a polgármester miután senki szólásra nem jelentkezett a vitát bezárja s ily értelemben elrendeli a névszerinti szavazást, mely egyhangúlag e mellett határozott. Krausz József N. szinte örömmel fogadja- a gyár létesítését, csupán azt ellen/i,. hogy a gyár tulajdonos a várostól szerzett jogait, jogutódaira is átruházhassa de ez mellőztettet. A polgármester ezután kimondotta a határozatot mely szerint : Papa városa Nelson Eduárd és társa no'tinghami gyárosnak egy pamut fonó gyár fellálitására engedélyt ad s e célra az Erzsébet városrészben 13818 négyszög ölnyi területet díjmentesen átenged, s a vételárt kölcsönből fedezi. Az inga'la 1 beszerzése kérdesben pedig a törvény értelmében 30 napos közgyűlést hiv egybe melynek határidejéül november 16-ik napját tűzi ki. Tekintettel azonban arra hogy vállalko ó az építkezési munkálatokat azonnal megkezdeni óhajtja felhatalmazza a v. tanácsot, hogy az építkezési engedélyt a fent felsorolt ingatlanokra vállalkozanak azonnal adja meg. Kiköti azonban már most a képviselőtestület hogy az átengedendő ingatlanokra vállalkozó cégnek előjegyzést enged mely csak a gyárnak 15 évi üzembe tartása után és gyár üzemének bizouyitásával nyerhet igazolást vagyis tulajdonjog bekeblezést. Amenyiben a gyár üzemét 15 éven belül vis major esetét kivéve beszüntettné az átadott ingatlanok a város tulajdonába szállanak vissza és a tulajdonjogi előjegyzést a város kitörölheti. Belegyezését adja Pápa város képviselőtestülete hogy a gyár tulajdonos szerzett jogait esetleges jogutódjaira bármikor átruházhatja. A gyár építéséhez kért 500.000 drb. téglát megadja s annak még a télfolyamán a helyszínére leendő szállítására magát kötelezi s ennek foganatosítására a v. tanácsot utasítja. Az összes községi terhek Viselése alul a gyárat 15 évi idő tartamra felmenti. A vasúti vám mentességet ugyancsak 15 évi időtamra megadja. A gyár előtt elvonuló kocsiutat a vasútig jó karba helyezi, [ugyszinte ez úttesten járdát készített. A vízvezetéket a gyárig vezeti mig ellenben ivóviz céljaira a vállalkozó cég 100 frt évi általányt tartozik fizetni. A város a gyárat erkölcsi támogatásban részesiti és I5 éven belül hasonló iparvállatnak semmiféle kedvezményt nem nyert. A képviselőtestület az ügy t sürgősségénél fogva kimondja, hogy ezen határozatnak elvi jóváhagyását a legközelebbi október havi megyei közgyűlésen kérelmezni fogja. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Egy uj szabályrendelet. Pápa városa a 7 éven felüli szegények segélyezéséről egy szabályrendeletet alkotott, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében a kővetkezőkben közlünk ; pa városa nagy áldozatot hozott, de ezen áldozat tekintve az ehhez, tűzödö előnyöket vajmi csekély, mert amikorily nagyhorderejű és városunk vitális érdekét nagyban érintő iparvállalat létesítéséről van szó, ott egy városnak áldozatott kell hozni. Végezzük szavunkat azzal, amivel kezdtük, hogy a jelen viszonyok javítása végett: „Csupán csak valamely közgadasági vállalatban lehet igazán reményünk. 8 Pollatsek Frigyes. Városi közgyűlés. — 1899 október 12. — Városunk jövő fejlődésére és haladására fontos határozatot hozott Pápa város képviselőtestülete a csütörtökön meg tartott rendkivüli közgyűlésen. Egy pamut fonógyár felállítására adott engedélyt s a gyáros által kérvényezett segélyt egyhangúlag megszavazta. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester a megjelent képviselőket üdvözli s miután a jkv. hitelesítésére Koezka László, Krausz József N. Baranyay János, Bermüller Alajos és Steinberger Lipót képviselőket felkéri, az ülést megnyitja. A mult ülés jkve felolvastatván mely a 7 éven felüli gyermekek segélyezéséről alkotott szabályrendeletet is tartalmazta, észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Az erről szóló szabályrendeletet lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. Következett a napirend, melynek egyedüli tárgya: Nelson Eduárd és társa nottinghámi gyáros kérelme Pápa városában felállítandó finom pamut fonógyár segélyezése. Felolvastatott erre vonatkózolag a városi tanács és állandó választmány javaslata, mely utóbbi lett azután Steinberger Lipót némi módosításával egyhangúlag elfogadva. A diák lesütötte szemeit, mint a tetten érte a bűnöst, és fülig elpirult ; az asszonynak meg láthatólag örömet okozott ez á piczi diadal. — Érdekes lesz, ha fiu kissé szerelmes lesz magába ! — mondá Bárdos. Az asszony meg jelentősen intett férjének mintha mondani akarná, hogy bizza csak azt rá . . . II. Az idő telt. Egyhangúan peregtek le a napok. Ida asszonynak lassan egész szórakozása lett a diák. Néha naphosszat nevetett a fiu forőn, szerelmesen elmondott „jó napot"-ján. Annyi érzést tudott szegény ez igénytelen két szóba önteni . . , A férjének öröme volt ebben, éppen ugy mind mindenen, mely elűzte az asszonyka szomorú gondolatait arról a fecskefészekről ott az eresz alatt, mely annyiszor okozott már kkizó gondolatokat Ida ő nagyságának. ó, igen szomorú az, ha egy másféleves házaspár még nem ringathat egy piczike kis babát. Egy délután, mikor már az akáczfa Airágja töltötte be erős szagával a Bárdossék szobáját, az asszony valami kézimunkával ült a nyitott ablaknál. A nap pazauil világította be az udvart, melyben az ereszek erakott ládákból kifakadt a virág, és a kövezete kisarjadt a fü Néha-néha egy-egy lakó ment ki-be; az udvaron egyébként csendes voll. Valami légyzümögés vagy méhdöngicselés ha zavarta a csendet, ez hozzátartozott a tavaszi délután harmóniájához. Ugy ült, mondom, Bárdosné s hol dolgozott, hol meg kinevetett, a napos udvarba. Gondatlanul, szinte fürdött a napsugárba és a kéjes semmitevésbe. Mezítelen karjait odatette az ablakra irigységéül a napnak, majd szőke fejét is ráfektette a puha karokra. Zsibbadtság vett raji a erőt, és érezte, hogy idegeit elernyeszti őt körülhizeldő melegség és álomba ringatja a rejtelmes zsongásu délután . . . Elizunnyadt. Szavalásra ébredt fel. A diák járkált az udvarban verset szavalva, mely költeményben egy szegény gyermek kínjait ecsetelte meghatóan a szerző, a kit mostohája kegyetlenül gyötör. Bárdosné megdörzsölte puha kezeivel szemeit, és felnézett. Tekintete a diákéval találkozott, a ki udvariasan köszönt. Megszólitta a fiut. — Minő vers ez, Seres ur ? A diák ugy megzavarodott, hogy | Bárdosné már bánta hogy megszólította. Félénken válaszolt. Ez, kérem, az önkébzököri versem lesz Szép vers, es ön igen ügyesen szaval. A fiu erre még jobban megzavarodott, és nem felelt semmit. . — Nem zavarom a tanulásban ? — Nem, kérem, hiszen már tudom. — Legyen szives, adja egy pillanatra könyvét, szeretném olvasni versét. A fiu átnyutotta könyvét, s mig az asszony a szivreható sorokat olvasta, addig ő Bárdosné szomorú szép arczát bámulta. Á költemény ismét a teljesületlen reményeket, az üres fészket ébreszté fel Ida asszony szívében, melle indulattól hevesebben emelkedett, és szeméből kicsordult fájdalma annyiszor pazarolt gyöngye ; — könnySeres szivét a részvét erősen összes szorította; ö is sírni szeretett volna, midőn szive asszonyát könynyezni látta. Bátortalan volt, de fájdalmát olyan élénkenken érezte, hogy mégis megkérdezte: — Miért sir, nagysád ? Az asszony mosolyogni próbált, s amint fájdalmas arczán elömlött a derű, olyan volt, mint a nagy festők fájdalmas szüzei. — Semmi, Seres ur, semmi, ez a vers hatott meg anynyira, Majd szőrakozottan lapozni kezdte a könyvet, a miből egy papír hullt ki. Az asszony megakarta nézni, de Seres hirtelen utána nyúlt.
