Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-09-03 / 36. szám

IX. évfolyam Pápa, 1889. szeptember 3 36. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kíadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Költségvetés előtt. Nem annyira a szokás, mint inkább a közérdek teszi kötelességükké hogy városunk jövö évi költségvetés tárgyalása előtt újból és újból felhívjuk városi képviselőtestületünk figyelmét ezen fontos aktusra. Főleg tesszük ezt jelen alkalommal, mert városunk haladására és kilátásba helyezett nagyobb intézmények létesítésére nagyon is döntő befolyást gyakorol azon kérdés, hogy mily arány bah lesz jövő évi háztartásunk kvótája megállapítva. Már egy izben felszólaltunk ez ügyben s kifejeíettük nézetünket, hogy a költségvetésbe felvenni szándékozó hitfelekezeti iskolák dótációját el kell hogy ejtsük. Érvekkel igazoltak ezt s bárha a hitfelekezetek mindegyike kérvényt intézetett ez érdemben a képviselőtestülethez, mindazonáltal fentartjuk álláspontunkat s a város érdekét tartva szem előtt ezen tétel megszavazását nem tartjuk helyesnek. Reméljük, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával akadnak egyes képviselők, kik egyetértenek velünk s ily értelemben is fogják a határozatot provokálni. A költségvetés tárgyalásakor egy régen vajúdó ügyünk, a szegény ügy rendezése is napirendre van kitűzve. Ez ügyben is megtettük már észrevételünket, de az ügy fontosságánál fogva ragyon is időszerűnek tartjuk, hogy ujolag felhívjuk ezen mostoha gyermekre figyelmet a iképvise'ötestületnek. Már évek óta hangoztattuk, hogy városunkban a szegényügy rendezése közszükségletet képez. Egész cikksorozatok jelentek meg e kérdést illetőleg, de mindeddig nem találtak oly modus vivendit, mely csak némileg is orvosolta volna ezen folyton és folyton napirenden levő kérdés megoldását. Volt szó ugyan egy időben, hogy városunkban egy népkonyha felállításával a szegény ügyet némileg rendezni kívánják, de mint minden ilyen felvetett eszme a feledés homályába burkolódzott s letűnt a láthatárról. Annál örvendetesebben vesszük tudomásul azon mozgalmat, melyet Mészáros Károly polgármesterünk megindított, melynek célja szegényügyünket radikális uton rendezni s ezt egy szegényház létesítésével kívánja elérni. Városunk polgármestere ez érdemben a következő javaslatot terjeszt'a közgyűlés elé : „A humanismus nevében kérek szót" ! Ma már alig van község az országban, ahol nem volna szegényház. A községek legnagyobb része nem akart de nem is tudott kitérni a szegényház létesítésének eszméje elöl, mert a kereset és munkaképtelen emberek száma sajnos nem csökkenő, hanem növekedő félben van. Mint minden más városnak, ugy nnkünk *is számolnunk kell lakossáti gunk ezen részével, mert azoknak elhelyezése egyes családoknál nemcsak drága és czélszerütlen, hanem sok esetben kivihetetlen is. Nekünk az év minden szakában akadnak szegényeink, a kinek elhelyezéséről gondoskodni törvényeink értelmében kötelességünkaben áll. Ezeknek száma pedig sokszor nem csekély, aminek következménye az hogy ezen cimen a városnak évenként temérdek kiadása van. A bajt nézetem szerint akként lehelne orvosolni, hogy más községek példájára építsünk egy szegényházai. A szegényházrak célját és redutét ését itt nem tartom szükségesnek bővebben fejtegetni, mert maga a cím is útbaigazítást ad mindenkinek, hogy ezen épület a lakással nem rendelkező teljesen vagyontalan, mindenki által elhagyatott szerencsétlen emberek befogadására szolgálna lakhelyiségül. A városi .szegényalap meghaladja Ez ügyben is megtettük már észrevételünket, de az ügy fontosságánál fogva ragyon is időszerűnek tartjuk, hogy ujolag felhívjuk ezen mostoha gyermekre figyelmet a iképvise'ötestületnek. Már évek óta hangoztattuk, hogy városunkban a szegényügy rendezése közszükségletet képez. Egész cikksorozatok jelentek meg e kérdést illetőleg, de mindeddig nem találtak oly modus vivendit, mely csak némileg is orvosolta volna ezen folyton és folyton napirenden levő kérdés megoldását. Volt szó ugyan egy időben, hogy városunkban egy népkonyha felállításával a szegény ügyet némileg rendezni kívánják, de mint minden ilyen felvetett eszme a feledés homályába burkolódzott s letűnt a láthatárról. Annál örvendetesebben vesszük tudomásul azon mozgalmat, melyet Mészáros Károly polgármesterünk megindított, melynek célja szegényügyünket radikális uton rendezni s ezt egy szegényház létesítésével kívánja elérni. Városunk polgármestere ez érdemben a következő javaslatot terjeszt'a közgyűlés elé : „A humanismus nevében kérek szót" ! Ma már alig van község az országban, ahol nem volna szegényház. A községek legnagyobb része nem akart de nem is tudott kitérni a szegényház létesítésének eszméje elöl, mert a kereset és munkaképtelen emberek száma sajnos nem csökkenő, hanem növekedő félben van. Mint minden más városnak, ugy nnkünk *is számolnunk kell lakossáti gunk ezen részével, mert azoknak elhelyezése egyes családoknál nemcsak drága és czélszerütlen, hanem sok esetben kivihetetlen is. Nekünk az év minden szakában akadnak szegényeink, a kinek elhelyezéséről gondoskodni törvényeink értelmében kötelességünkaben áll. Ezeknek száma pedig sokszor nem csekély, aminek következménye az hogy ezen cimen a városnak évenként temérdek kiadása van. A bajt nézetem szerint akként lehelne orvosolni, hogy más községek példájára építsünk egy szegényházai. A szegényházrak célját és redutét ését itt nem tartom szükségesnek bővebben fejtegetni, mert maga a cím is útbaigazítást ad mindenkinek, hogy ezen épület a lakással nem rendelkező teljesen vagyontalan, mindenki által elhagyatott szerencsétlen emberek befogadására szolgálna lakhelyiségül. A városi .szegényalap meghaladja t É&mm Nem — nem szerettem soha senkit — Csalárd téves hit volt az eddig, Csak most Téged egyetlenem. Szeretlek angyalom ! Szeretlek : Szeretem gyermek arcodat, Szeretem ajkad csicsergését, , Selyem hajadnak szőke fürtjét, Édes, drága egyetlenem ! Szeretem sugaras szemednek Derűs, vidám tekintetét; Szeretem aranyos kedélyed, Leányi sugár termeted! En édesem, egyetlenem ! Szeretlek ! oh e szót leirni Oly könnyű, de azt kibeszélni Az én ajkam erőtelen ; Csak azt tudom, hogy senkit Nem szeretett az én szivem, Csak Téged, én egyetlenem ! Egy kaczér asszony. Alig néhány hete lőtte főbe magát Dálnokyné miatt a garnizon egyik legkedveltebb huszártisztje, Tallián Aladár, s most ismét egy párbaj kavarta fel a már talán Iecsilapult kedélyeket. Halmay szolgabíró súlyosan megsebesítette Roland Gidát ; azt hitte szerencsésebb vetélytársa. Dáldokyné pedig hideg maradt és hozzáférhetetlen. A párbaj után nem látták sehol vagy egy hétig, s nem is fogadott senkit lakásán, még Orbán Jenőt sem, a ház régi barátját. Pedig ettől senki sem félthette a szép asszonyt mert a milyen gazdagon megajándékozta a természet szellemileg, oly mostoha volt irányában a külsejét intőleg. Púpos volt, vörös haja pedig szeplős arczát még rútabbnak mutatta. Vagy két hét múlva Orbán méyis ellátogatott Dálnokynéhoz. Csak az asszony volt honn, épen a lúgosban olvasgatott: örült a látogatásnak, mert már régen nem hallott semmit a társaságból. El is halmozta kérdésekkel Orbánt. — Hogy van Roland ? Nem tudja ? Nem hallott hirt róla ? — Jobban van, asszonyom, Halmayval már ki is békültek s most ismét jó barátok ; persze, hogy egy harmadik személy rovására. — Értem Orbán, feleié Dálnokyné, de nem tehetek róla. Vannak napjaim, mikor jól esik, ha valakit elbolondithatok. szükségem van rá; másokon akarom megbőszülni saját boldogtalanságomat. Igaz, ha azután látom, hogy komolyra fordul a dolog : megbánom, de már rendesen késő. Miért udvaÜ ÍÍt ^^b Í^fc • Szeretlek i miként mondhatnám el, A mit érez az én szivem ? A lelkem vágya Eltem világa: Te vagy, Te én egyetlenem! < Szeretlek Téged forrón, vágygyal, Tiszta szivem igaz lángjával, Mely el nem hamvad sohasem : Hisz ott született fenn az égben, Hol Te édes egyetlenem ! A napsugár, csillagok fénye Csak rólad beszél énnekem ; S egy pillanat nincs, hogy szírembe, Angyali arcod ott ne lenne Én édesem, egyetlenem ! Szeretlek! Im e szóban minden, A mi világom alkotá : Tündérvilágom, mennyországom ! Bennt tündérszép királyleány: Te vagy édes egyetlenem ! Szeretlek ! ()b, ebben a szóban Csak most tudom mi szent bűbáj van! Nem — nem szerettem soha senkit — Csalárd téves hit volt az eddig, Csak most Téged egyetlenem. Szeretlek angyalom ! Szeretlek : Szeretem gyermek arcodat, Szeretem ajkad csicsergését, , Selyem hajadnak szőke fürtjét, Édes, drága egyetlenem ! Szeretem sugaras szemednek Derűs, vidám tekintetét; Szeretem aranyos kedélyed, Leányi sugár termeted! En édesem, egyetlenem ! Szeretlek ! oh e szót leirni Oly könnyű, de azt kibeszélni Az én ajkam erőtelen ; Csak azt tudom, hogy senkit Nem szeretett az én szivem, Csak Téged, én egyetlenem ! Egy kaczér asszony. Alig néhány hete lőtte főbe magát Dálnokyné miatt a garnizon egyik legkedveltebb huszártisztje, Tallián Aladár, s most ismét egy párbaj kavarta fel a már talán Iecsilapult kedélyeket. Halmay szolgabíró súlyosan megsebesítette Roland Gidát ; azt hitte szerencsésebb vetélytársa. Dáldokyné pedig hideg maradt és hozzáférhetetlen. A párbaj után nem látták sehol vagy egy hétig, s nem is fogadott senkit lakásán, még Orbán Jenőt sem, a ház régi barátját. Pedig ettől senki sem félthette a szép asszonyt mert a milyen gazdagon megajándékozta a természet szellemileg, oly mostoha volt irányában a külsejét intőleg. Púpos volt, vörös haja pedig szeplős arczát még rútabbnak mutatta. Vagy két hét múlva Orbán méyis ellátogatott Dálnokynéhoz. Csak az asszony volt honn, épen a lúgosban olvasgatott: örült a látogatásnak, mert már régen nem hallott semmit a társaságból. El is halmozta kérdésekkel Orbánt. — Hogy van Roland ? Nem tudja ? Nem hallott hirt róla ? — Jobban van, asszonyom, Halmayval már ki is békültek s most ismét jó barátok ; persze, hogy egy harmadik személy rovására. — Értem Orbán, feleié Dálnokyné, de nem tehetek róla. Vannak napjaim, mikor jól esik, ha valakit elbolondithatok. szükségem van rá; másokon akarom megbőszülni saját boldogtalanságomat. Igaz, ha azután látom, hogy komolyra fordul a dolog : megbánom, de már rendesen késő. Miért udva-