Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-08-27 / 35. szám
IX . év foly am. Pápa, 1899. augusztus 27 35. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre r frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTER EK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Városunk pótadója. Pápa város jövő évi költségelőirányzata már megjelent nyomtatásban, szét is lett küldve s így minden egyes városi képviselőnek alkalma van tájékozást szerezhetni városunk jövö évi háztartásáról és észrevételeit megtehetni a september hó 6-ik napján megtartandó rendes évi közgyűlésen. Évről-évre, midőn költségvetésünk tárgyalásáról van sz^, kötelességszerüleg szót emelünk városunk ezen fontos aktusa érdekében, dé főleg tesszük ezt jelenlegi alkalommal, mert városunk haladására éö kilátásba helyezett nagyobb intézmények létesítésére nagyon is döntő befolyást gyakorol azon kérdés, hogy valljon mily quótát' kell városunk pótadójában megállapítani. A költségvetés szerint városunk póíadója 457o-ot tenne kb Ez oly quóta mely helyzetünkhez képes? nemcsak kielégítő, de őszinte mondva, ha tekintetbe vesszük szomszéd városaink községi pótadóját, fényesnek mondhatjuk. Nem is volna egy szavunk sem ehhez az arányhoz, de tudtunkkal a pénzügyi bizottság, mint legilletékesebb fórum, a költségvetést tárgyalva, egy tételnek bevételével ezen quóta majdnem 60% ra emelkedne, és ezen körülmény késztet bennünket a hozzászólásra. Tudvalevőleg Pápa városa a négy hitfelekezet elemi iskoláira évenként 13600 frt segélyt nyújt. Ezen segélynyújtás három évre szólott s ezen terminus ez évben lejárt s így a költségvetésbe ezen összeg kiadásként nem szerepel. A pénzügyi bizottság — mint halljuk — ezen tételt bevenni javasolja mely 15% többletet eredményezne, vi szont azonban törülni kívánja a költségvetésbe felvett pápa bánhidai vasút létesítésére megajánlott 100000 forint törlesztéses kamatát mely 5% tenne ki. A pénzügyi bizottság javaslata alapján tehát a községi pótadóuk kvótája 55% lenne. A pénzügyi bizottságnak a pápabánhidai vasúira vo: átkozó indoklását, hogy a látszat után Ítélve ezen vasútnak építését ez évben nem kezdik meg s így ezen törleszteses kölcsönre a jövö évben még nem lesz okvetlenül szükségünk, egyetértünk, de azzal, hogy a felekezeti iskolák dotációja bevétessék a költségvetésbe mi körülbelül 15% pótadó többletet tenne ki, azt a város érdeke szempontjából nem fogadthajuk el. Nézetünk szerint ezen dotációt az egyes hitfelekezetek hitközségi adóban rójják ki, s ezt indokoljuk is, hogy miért? Mert hát ki fizeti a községi pótadót ? Az adózó polgárok s igy fölösleges talán mondanunk az összes hitfelekezet adózó polgárai. Akár mint községi pótadóval, akár mint hitközségi adó többlettel lesznek megadóztatva, azt hisszük, hogy ez annyit tesz, mint egyik zsebből kivenni és a másikba betenni. Végeredményében tehát ez mindegy, de nem mindegy a város érdekére nézve. Mert hát nagy különbség, ha egy városról azt mondják, hogy községi póíadója 56%, vagy 40%. Pedig ha ily módon állapítják meg a költségvetést mint jeleztük, ugy Pápa városában körülbelül 40°/0 volna a községi pótadó. Ha figyelembe vesszük, hogy még a szomszédos Vaszar községnek is 41% a községi pótadója, ugy nagyon is igazoltuk azt, hogy városunk érdekében cselekszünk akkor, midőn a pénzügyi bizottságnak az elemi iskolák dotációjának bevételét a költségvetésbe ellenezzük s ajánljuk ezt mint hitközségi adó kivetését. De hisz ehhez szó sem férhet. h A felültetett nagyravágyó, Nagyságos urnák hívták mukucsfalusi Cupak Dániel urat valamikor régen, és most — mint levégzett földes ur — ott van a megyénél, hol poros akták lemásolásával foglalkozik évi 600 forint fizetésért. Hivatalnok társai „Dani bácsi"-nak hívják, az ügyes-bajos felek pedig „tekintetes ur„-nak tiiulázzák. És mukucsfalusi Cupak Dániel ur dacára annnak, hogy nagyon ambiciózus ember; ezt is, a?! is szívesen fogadja . . . Hogy csakugyan nagyon ambiciózus ember — kérem a következő sorokat elolvasni és Ítélkezni mennyiben Tan igazam. . . . Ifjú Cupak Dániel a „finánc hivatalnál" helyettes elnök. Ez az ifjú Cupak Dániel, fia a mukucsfalusi öreg Cupak Dánielnek, és hogy többet is tudjunk ifjú Cupak Dánielről ismernünk kell fotográfiáját, valamint egyébb kitűnő tulajdonságait. Ifju. Cupak Dániel hasonmása mukucsfalusi öreg Cupak Dánielnek, már t. i. alakjára nézve: sudár termetű, széles vállú, csinos barna legény ember Nádasdy-féle bajuszszal és koromfekete szemekkel. Vig kedélyű, kitűnő !táncos, mint ilyen gentlemenért bolondulnak a> lányos mamák, m@rt ott van minden fényes bálon, mulatságon, hol a legszivélyesebben társalognak vele a lányos mamák és táncolnak a földi menyország után vágyódó kis szárnynélküli angyalkák ; kik közül nem egynek szerzett ifju Cupak Dániel ur bogárszeme már álmatlan éjeleket . . . Mindezekből láthatják kedves olvasóim, hogy nem valami világtól elzárkózott legényember ifju Cupak D niel ur. De nem ám l — Furcsa is az a szerelem ! Mig nem ismerjük : vágyódunk megismerni; és ha megismerjük — nem rilkán — szabadulni óhajtunk tőle. Hogy is ne, hisz , van e a szerelemnél édesebb és gyötröbb méreg ? De hát van-e rózsa tövis nélkül ? Vagy lehet e szerelem, gyötrelem nélkül? Nincs és nem. így gondolkodtak — valószinü Palkó Flóra és Péterke Józsa, kik, mint jó barátnők, egymás tudta nélkül szeretik ifju Cupak Dánielt. Palkó Flóra hegyháti Palkó Dávid földbirtokos egyetlen leánya ; Péterke Józsa pedig özv. Péterke Frigyesné ritka szépségű magas szellemű leánya, kivel ifju Cupak Dáegy évvel ezelőtt a megyei gentri bálon ismerkedett meg, s azóta nem ritka vendég lett özv. Péterke Frigyesné házának. Öreg Cupak Dániel pedig hegyháti Palkó Dávid házának sürüebb vendége a hegyháti majális lezajlása óta, hol először mondták az öregek hogy : ezeket az Isten is egymásnak; teremtette ... És ezt akkor mondták, mikor ifj Cupak Dániel Flórával az első csárdást járta. . . „Gyönyörű Fpár lenne" —jegyzi meg öreg Cupak Dániel. „Mondasz valamit Dani barátom 1" — És egy pár quarterka mellett a két öreg elvégezte, hogyha az Isten is egymásnak ter remtette őket (?) legyenek egymáséi. — Milyenek ezek az öregek ?! Meg se kérdezik a fiatalokat s megegyezitek .... A hegyháti majális óta három hét mullott el. . . . Sötét, humor felhők borítják a napnyugati tájat s a kitörendő zivatar előjele felkorbácsolja az utcák porát, mi elől ember, állat iparkodik födél alá menekülni. Egy vakitó villám cikázik végig a nyugati szemhatáron, mit nyomban — eget, földet megreszkettető menydörgés követ, mely után óriási cseppekben kezd esni a mindeneket megtermékenyítő eső. A közelgő vihar elöl —gyors lépésekkel látjuk haladni a két Cupak Dánielt, már t. i. az öreget és ifjút hazafelé, kik alig érnek haza, megered az eső, ugy mintha korsóból töltenék s tombol, dühöng a vihar .. És mig kedvét tölti a vihar; addig öreg Cupak Dániel rózsás álmokat sző fia számára. „Fiam! — szól öreg Cupak — mint atyád kérdem tőled; nem gondoltál-e még ezidei boldog családi-otthon alapításra? Ha még nem, ugy vedd tudomásul, hogy —: egyedüli óhajom az, hogy — megnősülj!?" Ifju Cupak Dániel ur atyja szavaira gondolkodni látszik. . „Atyám! kívánságodnak szívesen ele-,
