Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-08-27 / 35. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. augusztus 20 Minden előrelátó egyén igazat fog nekünk adni ebben a kérdésben. Hány család letelepedését biztosítjuk magunknak akkor, ha községi pótadónkat ily miniumra redukálhatjuk ? de sőt mily előny volna ez reánk nézve akkor, midőn annyi s oly fontos dolgok várnak elintézésre, melyek a közel jövőben pótadónk emelését fogják szükségessé tenni. Tehát értsük meg egymást ! Távol legyen tőlünk azon gondolat, hogy mi ezen felszólalásunkkal a jelzett kultúrintézményeinktől elvonni óhejtjuk a segélyt, ezen vád nem érhet bennünket, mert akkor midőn városunk kulturális érdekeiről van szó, mi voltunk a mi vagyunk és mi leszünk azok szószólói, de midőn ezen segély megadás adózó polgárságunkat egyaránt érinti s csak az adózásnak mikénti címezéséről van szó t. i. legyen az „községi" vagy „hitközségi" pótadó cimén kivetve, ugy határozottan az utóbbi kivetés mellett vagyunk, mert ezzel, mint már fentebbi okokkal érveltük városunk érdekét védjük. Igenis városunk érdeke tette kötelességünkké, hogy ez érdemben kifejtsük nézeteinket s reméljük is, hogy képviselőtestületünk ily értelemben fogja ezen tételt a költségvetés tárgyalásakor megszavazni. Pollatsek Frigyes. Sziniévadunk kezdetén. Már napokkal ezelőtt megjelentek a falakon azok a falragaszok, a melyek az öszi színházi évad kezdetét jelezi,— s a melyekkel Dobó színigazgató előzetesen is jelenteni kívánja a pápai közönségnek, hogy kedden újra átveszi nálunk birodalmát, — a pápai szerény kis múzsacsarnokot ! A szórakozni vá gyó, műértő közönség a legnagyobb get teszek, ha szivem választottját nem ellenzed oltárhoz vezetni ?" „Ha ősi nevedhez, állásodhoz méltóan választottál: fogadjátok atyai áldásomat! De kérdem, ki az a boldog leányzó?" .Péterke Jözsa, őzv. Péterke Frigyesné ritka szépségű, magas szellemű leánya." Örqg Gupak Dániel arca elkomorul fia szavaira. „Fiam ! komoly szándékod ? Ha igen, ugy gondoltál-e arra, hogy szépségből, szellemességből nem lehet megélni. Vagy gondoltál-e arra, hogy a szépség olyan, mint az árnyék: — fogy- A szellemesség pedig olyan, mint a vékony takaró télen fűtetlen, hide^ szobában. Péterke Józsának pedig egyebe nincs szépségénél és szellemességnél. Jegyezd meg fiam ! Szép : a gazdag, szellem* s : a gazdag. Szóval a gazdagban minden meg van." „Nem ugy aiyám ! Én azt gondolom, hogy kölcsönős szeretet kell a boldog családi otthon megalapításához, mert ugy hiszem— ott hhet a ragyogó csil ogő, fényes palota, ha nincs benne egyetértő szerelet—, pok a eend az a családi szenté ynek és a rozoga gunyhó, melyben ha igaz, őszinte, szerető szivek laknak—, földi menyországa a családi otthonnak." • „Igazad van fiam! De hiszen hegyháti P; Ikó Dávid leánya is szép; no meg szellemi.eg sem állhat - csak egy grádussal sem alább Péterke Józsánál és a mi a fő, nem olyan töldhöz ragadt szegény, mint Péterke," örömmel üdvözölte azoknak a falraga szoknak a megjelenését s örömmel gondol az élvezetesen eltöltendő estékre. Az előleges színi jelentésben a tagok névsora nincs ugyan kitüntetve, de tudjuk hogy a társulat uj erőkkel rendelkezik, s tudva azt, is hogy Dobó színigazgató tagjaiul mindig a legjobb erőket tudta kiválasztani S igy ebben a képességébe helyezett bizalo.nmal üdvözöltük s üdvözöljük ez alkalommal is az uj erőkkel együtt az egész társulatot mint akik hivatva lesznek a most kezdődő tavaszi szezonban Dobó színigazgató íelől táplált jó véleményünkét megszilárdítani s a színtársulat művészi képességeibe vetett előzetes bizodalmunkat is igazolni! Nem lehet okunk tehát kételkedni a tavaszi szezon művészi sikerében, — de nem lehet rossz néven venni senkinek sem, ha már e helyütt is kételkedni merészkedünk a szezon anyagi eredményeiben, főleg a színtársulat szempontjából ! A keserű tapasztalatok érlelték meg az ez irányú kételkedést s őszintén kívánjuk, hogy majdan az őszi évadot elparentáló soroknak, illetve azok- írójának ne legyen alkalma ezt a kételkedésünket mint beteljesültet konstatálni 1 A Múzsa emlegetésétől, még a kultur missióra való hivatkozásodtól ez alkalommal meg akarjuk kímélni e sorok olvasóit, csupán a legteljesebb objektivitással kívánjuk megvilágítani a helyzetet s teljes szárazságában felvetni azt a kérdést ; érdemel-e Pápa közönsége színházat ?, — érdemel-e művészi színvonalon álló szinielőadásokat ? — ha azokat nem látogatja, ha a törekvő színigazgatót éppen a közönség jóvoltáért, a közönség szórakoztatásáért való fáradozásaiban nem támogatja. Pedig hát be lett bizonyitva már elégszer, hogy Pápa városának meg van az a közönsége, aki ha akar, hát „Tehát atyám óhaja, hogy Palkó Flórát vegyem feleségül ? . . De engedje mondanom, hogy—: amint a virágnak kétszer nyílni egy tavaszon nem lehet; ugy a szívnek sem lehet egyszerre két virágot igazán szeretni. Én pedig Péterke Józsát szivem osztatlan szerelmével szeretém s ő viszont szeret. Vagy hát szegényeknek — nem szabad egymást reménynyel szeretni ? Ha nem, ugy miért teremtett hát Isten szegényeket s azokban szerető szivet ? !" „Nem ugy van fiam! Szabad szeretni egymást mindenkinek ; de az ősi név, állás megköveteli, Hogy valamicskéje legyen, mert szerelemből megélni nem lehet." „Szeretet az első atyam ! Szeretet nélkül pus ta, kopár sivatag az élet, míg a kölcsönős szeretet paradicsom kertté varái zsolja a föigi éleb-t . De azért — 'egyen meg aly-im akarnod. mer a y un Vagy, ki nevet, aliast ad á. s mii idézésért hálátlan nem lehetek irányodban." „Botdöíí va-rvok ' I azi boldog, mert hálás gyermekem v n !" . . A /i\ a ar lnému t. A sötét fe'hők elvonultak a nyugati -zemhatárról Az éltető nap utolsó sugarai megtörnek a minden fűszálon ott ragyogó eső cseppekben. Uj életre ébredt az egész természet. A néptelen utcák benépesültek s olyan vidám mindenki és minden, — mindha uj élet szállott volna alá a magas menybőt . . . Csak egyedül ifju Gupak Dánielre nem hat a termémég i« azt tapasztaljuk, hogy bizony tud is áldozni a színészet érdekében, csak pang a színészet ügye nálunk, s a bérletgyüjtéssel megbízott színtársulat! tag kénytelen egyik másik olyan előkelőségünktől is kudarczczal visszavonulni akinek a színészet ügyében ez által tanúsított, közömbösségét a legnagyobb mértékben lehet — megcsodálnunk! Nem személyekre czélzunk ezzel, de magát a konkrét esetet akarjuk ezzel megbirálás tárgyává tenni, a melynek akaratlanul is kutatjuk, keressük a tulajdonképeni inditó okát ! Mi okozhatja azt hogy Pápán épen az előkelő közönség, akinek a legteljesebb mértékben módjában állana a színészet ügyének pártolása s a színház akár mindennapos látogatása is, mégis húzódik ettől, a rá nézve pedig elég kellemes kötelességtől ? Azt hisszük megtaláltuk rá a feleletet azzal, hogy ; — mert nincs elég erkölcsi preszszió arra nézve, hogy a közönség erre a hazafias kötelességére kényszeríttetnék ! Ezt a gyönge erkölcsi nyomást pedig a színészet pápai lelkes híveinek okvetlenü s mielőbb megkellene teremteniük, e^y feladata magaslatán álló szinpártoló egyesület megalakítása által, mert igy a színészet ügye már-már a legválságosabb ponthoz közeleg s akkor azután majd lamentálhatunk eleget ha — tisztességes színtársulat az elkedvetlenedéstől hajtatva nem teszi be többé hozzánk a lábát! Ismételjük, csakis egy szinpártoló egyesület mielőbbi megalakítása volna áz a jótékony hatású akcziő, a melytől még remélhetné- a pápai színészet ügye sorsa jobbra fordulását ! Ennek a szinpártoló egyesületnek volna létjogosultsága is, s erőteljes működéssel nagyon sokat tehetne ugy a színészet, mint a közönség érdekében ! Minednek fölött pedig szet üdítő, frissítő aerája. Hogy is hatna arra, ki lelkileg küzd magával s kinek szive választottjáról kell lemondania. És miért ? azért, mert szegény. „Sajnállak Józsám! De atyám előtt meghajolok, mert Isten parancsolá, hogy szüleinknek engedelmeskedjünk. Légy boldog ! én boldogtalan." S után egy pamlagra veti magát és ott zokogja el szivét marcangoló gondolatainak fájdalmát Talán szive repedne meg. ha kesergő merengéséből fel nem zavarná az öreg Mari néni vacsorához hívó szavaival. — „ Józsám! légy boldog! én boldogtalan." E szavak után átmegy az apa szobájába, hói az étkezést végezni szokják. ... Tíz óra van, midőn elválnak egymástól. S míg öreg Gupak Dániel nyugodtan hajtja nyugalomra fejét; addig az ifju, szivet-lelket ölő gondolatok gyötrik. Hiába tér nyugalomra ; nem jő álom szemére. Elveszett az ő nyugalma. Virrasztva tölti az egész éjét., s alig kezd a hajnal pirkadni, felkel, felöltözik és a szabad természet ölén keres enyhet, vigaszt s.ijgó szívfájdalmára, de miudhasztalan! mert háromnegyed nyolckor már ott ül a hivatalb in Íróasztala mellett — dolgozik, mint egv gép. Akta után aktát tesz félre s már feltizenkettőkor végezte egész napi munkáját. Tollát leteszi, íróasztalára hullott porzó ssemecskék leseprése után felöltőjét, botját veszi és távozik. Az utcán céltalanul bolyongna, ha Vigh