Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-07-16 / 29. szám

IX. évfolyam Papa, 1899. julius 16, 29. szám. PÁPA 0 \ V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Uj vasutunk előnyei Sokat emlegetik Pápa régi ösme­rösei, hogy mennyivel több volt váro­sunk csak egy emberöltövei ezelőtt is mint ma! Cáfoló feleletül azután az ujabb nemzedék rámutat az ujabb in­tézményekre, aszfalt makadám útra, asz­faltjárdára, melyek azon állítás ellenér­veül szolgálnának. Ellenérveül ugyan érv, de körül­belül olyan, mintha valakiről', aki ép­ségbe, de rossz ruhában élt azelőtt rá­fognók, hogy most jobb színben van mert öltözete gondosabb, ámbátor egész­sége megrokkant. Egy város egészsége annyi mint ' gazdasági állapota, külső mezét pedig utcái és épületei adják meg. Hát jó lélekkel egészségesnek mondhatjuk-e városunk mai gazdasági állapotát Nagyon bajos volna erre lel­kiismeretesen felelni. Igen, több volt Pápa városa mint emporium addig, mig a kereskedelmet szolgálta, habár földrajzi helyzetét nem forgalmi szükség határozta meg, hanem a forgalom irányult a meglevő helyzet szerint. Most tűnik csak ez a helyzet szembe midőn, azt látjuk, hogy kedve­zőtlenebb forgalmi viszonyok között más vidékek központjai sokkal erősebben vehetnek részt a gazdasági versenyben. A gazdasági meddőség egyik főokát pedig abban véljük, hogy a város el­mulasztotta kellő időpontban hozzáha­sonulni a forgalom változásához. Az a nagy kereskedelem, mely a vasút előtti időkben itt virágzott meg­gyöngült. Hogy miért ? Arra nagyon egyszerű a felelet. Mig más városok a vasúti forgalom előnyeit kihasználták, addig városunk aludt és várta a sült galamb berepülését a szánkba. Ezen előnyt mindenki inkább kihasználta mint Pápa városa. Nézzünk a szomszédba és azt látjuk, hogy Kis Czell, Szombat­hely mint emelkedik forgalmi gócponttá, miként gyarapodik vasúti helyezete ál­tal. Mind csak azt mutatja, hogy többet ér egy szemernyi vállalkozó szellem, mint száz mázsa akta. Alig néhány hét választ el bennün­ket attól, hogy régi óhajtásunk betelje­sedjék s a pápa-bánhida! vasútvonalon az első kapavágás megtétessék. Elérjük végre valahára, hogy a munka nemes törekvéseit siker koronázza, s az elve­tett'mag édes és hasznos gyümölcsöt teremjen, teljesedésbe fog menni. Mi, kik e helyen' mindenkor ön­zetlenül vitatjuk városunk érdekeit örömmel szemléljük, örömmel konsta­táljuk e vasútvonal által elérendő elő­nyöket, de nem állnánk feladatunk magaslatán, ha az ezáltal szándékolt előnyökre nem hivnók fel most már az intéző körök figyelmét. Tudjuk mi azt igen jól, hogy egy szerre nem lehet mindazt megteremtem amire városunk jelentőségének érdeké­ben szükség volna, tudjuk azt is, hogy nagy akadályokba ütközik annak pótlása, amit évtizedeken át rossz vasúti poli­tikánk által elhanyagoltunk, de mégis munkához kell fognunk erélyesen az akadályokkal szemben, most már nem szabad, nem lehet megáHnunk, ha ismét a régi betegségbe nem akarunk jutni. Kötelességünknek tartjuk tehát hangoztatni, hogy a pápa-bánhidai va­sút létesítésével beérnünk nem szabad, hanem igenis, annak előnyeit ki kell aknázni, mert nem elégséges, városunk fejlődésének vitatásánál, hogy ez létesült hanem igenis minden lehetőt elkövetni, a miben városunk más városokkal szemben háttérbe szorul. Nézetünk sze­rint csakis igy érhetjük el azt a czélt, ami Pápa város jelentőségénél, lakóinak intellegencziájánál fogva hivatva van arra a nivóra jutni, amit mi igazán óhajtunk. fc A fejem temetése. Ugy kilencz óra tájban készületeket tettünk a lefekvéshez. Az édesanyám a belső kis szobában szokott hálni, én pedig mind­járt mellette a nagyban. Az én levetkőzésem igen rövid ideig tartott, de az ővé egy kicsit nagyobb időtt vett igénybe. Megvártam, mig egészen rendbe jött éjjeli toilettjével s csak akkor oltottam el a lámpát. Még egy keveset beszélgettünk, azután mindketten elszenderedtünk. Épen féltizenkét órakor erős zőrgetés történt az ablakon, oda szaladtam s megkér­deztem, hogy ki az P Jámbor utasok siró hangon kértek be­bocsájtatásl. Elfáradt, éhező vándorok kint állottak fedél és élelem nélkül a zordon időben — Ereszd be, fiacskám — szólt édes­anyám lassú, gyenge hangon. Meggyújtottam a petróleumlámpát és kinyitottam a kemény záru pitvarájtót . Villámgyorsasággal hárman rohantak a szobába, de nem szegény utasok, amint mondták, Iianem irtóztató atléta termetű álarczos rablógyilkosok. Az elsőnél egy hátultöltő dupla puska volt a melynek a ravasza is fel volt húzva, egészen lövésre készen, és egyenesen a mel­lemnek irányozta, a másiknál egy irtóztató nagy hatlövésü forgópisztoly, a harmadiknál pedig egy rövid de igen széles és éles kard volt, olyan hogy biz a hóhér pallosnak is nagyon beillett volna. A ki legelöl állott, a kinek a puskája folyvást felém volt szögezve, pénzt követelt és sokat. — Nincs pénz — szóltam elég bátor­sággal ; biz nem mondhatom, hogy hangom kissé ne reszketett volna. — Add oda nekik,Jfiacskám, olt van a fekete kaszni harmadik fiókjában a gyöngyös tárczában — szólt édesanyám lassú hangon. Én odamentem a fekete kasznihoz és a harmadik fiókból) kivettem a gyöngyös tárczát ugyanazt, amelyet Annácska díszített fel szü­letés és névnapomra. Kinyitottam a tárczát és leolvastam a zsiványoknak belőle 700 irtot. A bandita mohón kapkodta fel a bank jegyeket és a zsebébe dugta. — Nincs több ? — Egy krajczár sem marad, — feleltem határozottan, — de azt meg engedik uraim, hogy e tárczát megtartom, mert örök emlékül kaptp.m egy előttem igen kedves hölgytől. - — No, az nem is kell, különben a hol nincs, ott nincs. Gyerünk ! Nagy örömre mindhárman az ajtó felé fordultak és elindultak, de nem soká tartott örömem, mert az akinél az éles kard volt, visszafordult s kardját alig értette a nyakam­hoz egy kissé, a fejem azonnal a szoba kö­zepére gördült, azután nagy nevetve eltávoztak még az udvarról is hangzott a nagy éktelen nevetés és hahotázás. A fejemet felvettem és magam elébe tettem az asztalra. Soká néztem reája, még sohasem láttam igy szinről szinre. Azelőtt csak a tükör homályos visszaverődéséből értesültem, hogy milyen. Most tökéletesen előttem volt. Megfigyeltem orrát, száját, kis bajuszkáját, minden hajaszálát, még azt a kis kopaszságot is, ami fiatal korom daczára fe­jem tetején ékeskedett, nagyon szemügyre vettem. Singer Mihály és Fia A,ess zí^r b6czé í O «/ a megyehazzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, fiu és gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések ízlés és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltetnek

Next

/
Thumbnails
Contents